Year: 2015

Vöröslencseleves ‘másként’

A lencselevesről mindannyiunknak vannak emlékei, ha máshonnan nem, akkor az óvodai, iskolai menzáról. Nekem nem túl jók. De minden csak azon múlik, hogyan nyúlunk hozzá, milyen attitűddel, kreativitással, mit hozunk ki belőle. Szóval ne ijedj meg ettől az ételtől, én már teszteltem és húsevő férfiakat is rabul ejt ez a leves! A receptet megtaláljátok Rose Elliot Nagy Vegetáriánus Szakácskönyv című könyvében. Hozzávalók: egy zacskó feles vörös lencse, megmosva – ez a lencse nagyon hálás, nem kell beáztatni főzés előtt és gyorsan megfő vöröshagyma kockákra aprítva (én 2 nagy fejet szoktam egy leveshez felhasználni) 1 szál zeller aprítva paradicsom, vagy/és konzervparadicsom aprítva zöldségalaplé, vagy zöldségleves kocka himalája só, frissen őrölt fekete bors bazsalikom (lehet friss, vagy szárított) olívaolaj, balzsamecet Elkészítés: A hagymát és a zellert párold pár percig az olíván, figyelj, hogy ne égesd oda. Majd jöhet a lábasba a lencse, a paradicsom, és az alaplé. Hagyd felforrni, majd alacsony lángon főzd lassan még kb 30 percig, míg a lencse meg nem puhul. Ízesítsd sóval, és frissen őrölt fekete borssal, kevés bazsalikommal. Én hozzá szoktam adni a végén egy nagy evőkanál balzsamecetet. Ettől egész …

Brokkolis rizottó

Az olasz konyha egyik, számomra megunhatatlan és végtelen számban variálható remeke a rizottó. De mitől lesz valami rizottó? Sajnos Magyarországon nagyon sok helyen (éttermekben, kifőzdékben) hibásan neveznek el ételeket rizottónak. Én rendelés előtt mindig rá szoktam kérdezni, hogy “ez most akkor tényleg rizottó?” Majd az esetek nagy százalékában lesütött szemmel közlik, hogy nem, csak egy zsé kategóriás ragacsos rizs valamilyen hússal, zöldséggel, trappista sajttal megszórva. Ha ilyesmi történik egy olasszal így reagál az esetre:   Ez nagyon dühítő, mert így rontják a rizottó renoméját, sok ember emiatt nem is tudja mennyire mennyei étel, és valami teljesen mást gondolnak rizottónak, mint ami az az eredet szerint. Másrészt igénytelenségnek tartom azt, ha felhasználunk egy ételnevet, majd a valóságban még egy utánzatnak is rossz hasonmását szolgáljuk fel (rizottó esetében általában ragadós főtt rizs valamivel összekeverve). Miért????? Hogy könnyebben eladjunk valamit ami rossz és olcsó. Aki ezt tudja, az nem érdemli meg, hogy megéljen abból, amit csinál. Bár a rizottó pont egy olyan étel, amely (persze alapanyagtól függően) kijöhet egy szűkebb költségvetésből is, mégis az elkészítésének módja garantálja a selymes, krémes, tiszta ízeket. És hát természetesen …

Toszkán leves

Milyen is lehet egy toszkán leves a mi magyarok, vagy más nemzetek leveseihez képest? Erre a kérdésre rögtön megkaptam a választ, amikor a toszkán San Gimignano varázslatos középkori városkájában a híres tornyok lábainál egy szerény, családi tulajdonban lévő étteremben levest rendeltem. Pazar, öblös kerámiatálban tálalták a forró, gazdag levest, mely a magyar értelmezés szerint a főzelék sűrűségével vetekedett: Mi több, megtömve két szelet kenyérrel, melyet az én jelenlegi étrendemben sajnos el kell hagynom. De talán még így is egy, a magyar tradíciókhoz képest jóval laktatóbb, ízletes, gazdag, sűrű leves kerülhet az asztalra a most következő recept alapján. A mennyiségek ezért csak irányadók, én általában addig pakolom a fazekat zöldségekkel, míg majdnem tele lesz, szeretem a főzelékes, sűrű, laktató levest. Nem beszélve arról, hogy sokkal intenzívebb ízt kap az ember ha több hozzávalót használ. Mielőtt belevágnánk ennek a nagyon egyszerű levesnek az elkészítésébe, egy rövid ismertető a toszkán levesről Máté Ferenc Toszkána bölcsessége című könyvéből: “Tésztát és levest egész Olaszországban esznek, de Toszkánában a leves a legfontosabb és csak azután jön a pasta. Minden nap legalább egyszer kerül leves az asztalra, ami ugyanolyan fontos, mint minden más fogás. A toszkánok …

Pommes Fondantes – avagy krumpli másként értelmezve egy francia szakács new york-i étterméből

A minap este későn, 9 körül értem haza. Átfagytam a gyaloglástól és farkas éhes voltam. Valami meleg, lágy, egyszerű, de azért különleges ízű ételre vágytam. Bekukucskáltam az éléskamrába, ahol csak krumplit találtam. Felcsaptam egyik kedvenc konyhafőnököm, Anthony Bourdain szakácskönyvét francia bisztrókonyha témában. Ez a konyha nem kifejezetten vegetáriánus, de mint minden étel, így a krumpli elkészítését is művészetté emeli. Csakúgy, mint általában a franciák mindent. Nem is beszélve a könyv (Francia bisztrókonyha) extravagáns nyelvezetéről. Ha valakinek esze ágában sincs főzni, még akkor is megéri olvasni Anthony eme könyvét, mely szórja a poénokat és úgy vezet be a receptekbe, mintha te is épp ott állnál mellette new york-i éttermének konyhájában, igazi kis séfet farag az emberből. A pommes fondantes a hagyományos sültkrumpli újraértelmezése, vagy inkább újjáélesztése. Imádni fogod! UI.: azért némi művészi haljam szükségelteti eme csodás recepthez, aki azért főz csak mert éhes, vagy siet, az bele se kezdjen! Művészi vénám bizonyítéka legyen, hogy este 9-kor, éhenveszve is képes voltam krumpli-zeppelineket farigcsálni 😉 Hozzávalók: 4 nagyméretű, lehetőleg hosszúkás burgonya 2 evőkanál napraforgó, vagy olíva olaj (Anthony receptjében kacsazsír szerepel, vegaként ezt kicseréltem) 1 …

Október 28, OXI – a NEM napja

Sokan a görög büszkeség napjának hívják, mások azt tartják, hogy ezen a napon Görögország bátor cselekedete a második világháború kimenetelét is erősen befolyásolta. Ezt az  ünnepet a görög nemzeti öntudat, bátorság és kitartás jelképeként emlegetik. Október 28-a nemzeti ünnep a görögöknél, melyet szerte az országban fesztiválokkal, felvonulásokkal, tánccal ünnepelnek, hogy emlékezzenek a modern Görögország legdicsőbb óráira. Hogy mit ünnepel az ország ezen a napon, és miért ilyen fontos számukra (illetve egész Európa számára) ennek a napnak a mondanivalója, arról olvashatsz a folytatásban. Számomra Görögország a szabadság szimbóluma. Fantasztikus emberek lakják e gyönyörű, gazdag országot. Most biztosan felkaptad a szemöldököd a gazdag szón, de kérlek vonatkoztass el a pénztől. Gazdagság, mint a változatos természeti adottságok, állatvilág, növényvilág, földrajz, gasztronómia, tradíciók, ünnepek, szórakozás, és az élet szeretete, a pillanat élvezete és annak megélése, egy színes világ. Pontosan megértve azt, hogy minden pillanat visszahozhatatlan életünkben, tudják a görög emberek megfűszerezni azokat, s egyedivé, felejthetetlenné tenni. Ezért hívom én ezt az országot gazdagnak. Rengetegen aggódtak értem, amikor a nyáron kiutaztam Görögországba a gazdasági helyzet miatt. De nem gondoltok arra kedves aggodalmaskodó “barátaim”, …

The Walk – Kötéltánc

Már hónapok óta nem voltam moziban, de a most beköszöntött eső és hideg reflexszerűen produkálta a mozi elvonási tüneteket. Körbe néztem online, hogy mi a kínálat. A ‘The Walk’ című film azonnal megfogott. Az igaz történetek egyébként is prioritást élveznek a filmes listámon, és bár ez igaz történet, de végül az elmém alig tudta feldolgozni a történet valódiságát. A ‘The Walk – Kötéltánc’ című film egy fiatal artista történetét meséli el középpontba állítva életének legnagyobb attrakcióját, amikor 25 évesen a World Trade Center ikertornyai között kifeszített drótkötélen sétált biztosíték nélkül. Egyszerűen nem hagyott nyugodni ez a sztori. Az első, ami eszembe jutott, hogy biztosan nem élte túl a férfi a mutatványt. A páromat is rámozdítottam a témára, gyorsan meg is találtuk az interneten Philippe Petit-t. A férfi túlélte a mutatványt (jelenleg 66 éves), sőt előtte átsétált még a Notre Dame és a Sydney Harbour Bridge két tornya között is.   1949 augusztus 13-án született Franciaországban Nemours-ban egy francia hadipilóta és felesége gyermekeként. 6 évesen kezdett el bűvészmutatványokat tanulni, majd pár évvel később zsonglőrködni. Párizs utcáira vitte tehetségét mutatványaival a járókelőknek. “Ez az örök  kreatív lélek nem igazán tudott …