Már hónapok óta nem voltam moziban, de a most beköszöntött eső és hideg reflexszerűen produkálta a mozi elvonási tüneteket. Körbe néztem online, hogy mi a kínálat. A ‘The Walk’ című film azonnal megfogott. Az igaz történetek egyébként is prioritást élveznek a filmes listámon, és bár ez igaz történet, de végül az elmém alig tudta feldolgozni a történet valódiságát.

A ‘The Walk – Kötéltánc’ című film egy fiatal artista történetét meséli el középpontba állítva életének legnagyobb attrakcióját, amikor 25 évesen a World Trade Center ikertornyai között kifeszített drótkötélen sétált biztosíték nélkül. Egyszerűen nem hagyott nyugodni ez a sztori. Az első, ami eszembe jutott, hogy biztosan nem élte túl a férfi a mutatványt. A páromat is rámozdítottam a témára, gyorsan meg is találtuk az interneten Philippe Petit-t. A férfi túlélte a mutatványt (jelenleg 66 éves), sőt előtte átsétált még a Notre Dame és a Sydney Harbour Bridge két tornya között is.

 

1949 augusztus 13-án született Franciaországban Nemours-ban egy francia hadipilóta és felesége gyermekeként. 6 évesen kezdett el bűvészmutatványokat tanulni, majd pár évvel később zsonglőrködni. Párizs utcáira vitte tehetségét mutatványaival a járókelőknek. “Ez az örök  kreatív lélek nem igazán tudott boldogulni a teoretikus világban, 18 éves korára 5 iskolából rúgták ki.” /biography.com/

16 éves korában találkozik a kötéltánccal, mely azonnal lenyűgözte és tréningbe kezdett. Nem sokkal ezután a fogorvosnál várakozva meglátott egy újságcikket az épülő World Trade Center ikertornyairól. A tornyok még nem voltak készen, de az ő víziója már igen! Ő látta a kész tornyokat és azt, ahogyan egyensúlyoz közöttük egy drótkötélen. És attól a pillanattól ennek az álomnak élt, erre az attrakcióra készült. Évekig tervezte őrült mutatványát, amihez segítői is akadtak. 1973-ban New York-ba utazott, és hónapokig tanulmányokat készített a tornyokról. Ahhoz, hogy felmérhesse illegális performanszának helyszínét különböző álruhákba bújt (néha riporternek, néha építőmunkásnak öltözött), hogy fotókat és méréseket készíthessen a tornyokban. Kitűzte a dátumot és 1974 augusztus 7-én valóra váltotta álmát.

Őrület. Erről a férfiről többet és többet szerettem volna tudni, első lépésként irány a mozi! 3D-s vetítésre mentünk, bár úgy éreztem rám nem a vizuális effektek lesznek a legnagyobb hatással. Ez így is volt, persze azt be kell vallanom, hogy az ikertornyos mutatványnál úgy izzadt a tenyerem, mintha én állnék a kötélen és levegőt visszafojtva izgultam egy olyan dolog miatt, amiről tudom, hogy nem kell. De mégis!

Ami engem leginkább lenyűgözött a filmben: Párizs utcái a 60-as években, (fekete-fehérben is gyönyörűek!) és a nagyszerű szereplőgárda (különösen a főszereplő Joseph Gordon-Lewitt – Don Jon, Eredet, A sötét lovag…) mellett a film felém közvetített gyönyörű szimbolizmusa.

Utána még órákig nem tudtam a film vonzásköréből kimászni (oké, mondjuk nem is akartam). Tudtam, hogy ez igaz, de olyan gyönyörű, hogy tényleg igaz! Ez hihetetlen! Valaki megkísérti a halált is az álmáért. Vagy épp ez az álma. Addig elmenni, hogy vékony mezsgye van csak élet és halál között. “Ha meghalok, az gyönyörű halál lesz. Meghalni, miközben az ember a szenvedélyének ÉL” /Philippe Petit/.  És közben eszébe sem jut a halál félelme, mert ő csak az életet látja ott fent a levegőben, 110 emelet magasban, ott, ahol senki nem járt még előtte. Ismeretlen, de gyönyörű.

Arra inspirált a film, hogy összeszedjem mindazt, amit nekem a történet üzent:

* Az életben a halál mindig ott van a levegőben – akkor is, ha nem megyünk fel a World Trade Center tetejére

* Ne vedd le a fókuszt a célodról még az utolsó pillanatban sem, mert elbukhatsz, légy alázatos végig! – Petit majdnem lezuhant a kötélről egy tréningje során az utolsó lépésnél

* Hozz áldozatot a célért! – Kemény tréningre és anyagi ráfordításra volt szüksége ahhoz, hogy célba érjen

* Ha egy belső hangot követsz és mész az álmod után, akkor az élettől megkapod a segítőket, akik odavisznek az álmodhoz, mivel az ilyen hitben rengeteg húzóerő van, ami vonza az embereket. Petit megkapta segítőit ott és akkor, amikor szüksége volt rájuk, hogy álmát elérje a legelképzelhetetlenebb helyzetben is

* Ez egy olyan tudatállapot és erő, ahol nem látod az akadályokat, hanem csakis az álmod beteljesülését, még akkor is, ha a környezeted nem hisz benne és nincs kézzelfogható jel a megvalósulásra – sokszor Petit segítői maguk sem hitték hogy ez valóság lesz, de mindenkit húzott Petit hite és elszántsága

* Ezért ha a környezeted nem hisz benned, akkor ott nem maradhatsz (igen, előfordul, hogy ez éppen a családod lesz) – apja elzavarta otthonról, mert haszontalannak tartotta artista mutatványait

* Mindig mondj köszönetet azoknak, akik segítenek az utadon!

* Rajzold le, makettezd le, írd le az álmod! Lásd magad előtt folyton! – Petit folyton lerajzolta, másoknak mutogatta álmát

* Ami a szívedben megszületett, azt művészként alkosd meg a nagyvilágban! = ÉLET, ezt átélni eufória, öröm, boldogság! Ilyenkor nincs félelem, nincs kétség – Petit 45 percen át sétált a tornyok között eufórikus állapotban, nem tudta abbahagyni, sőt lefeküdt a kötélen a mutatvány közben

* Ha efelé az állapot felé haladsz, akkor nincsen lehetetlen! – Philippe Petit, amikor meglátta a tornyokat: “Lehetetlen, de én megcsinálom!”

* Légy hiteles, ne másolj, ne hazudj! Nincs védőháló, nem trükk, nem átverés, hanem amit teszel, az valami igazi, amiben ott a kockázat és ettől lesz értékes, szép, megismételhetetlen, kiszámíthatatlan, ismeretlen, azaz MŰVÉSZET! – Petit tanítója kérte, hogy viseljen védőkötelet a mutatvány alatt, amelyet ő teljes mértékben elutasított: “én nem szélhámos szeretnék lenni, hanem művész!”

* Légy hálás, ha sikerült valamit elérned! – Petit ikertornyos mutatványa közben megértette, amit mesterétől tanult. Lenézett közönségére 541 méter magasból, letérdelt a kötélen és köszönetet intett nekik

Megtaláltam a neten a 2008-as Man on Wire (Ember a magasban) című Oscar-díjas dokumentumfilmet Petit new york-i mutatványáról, amiben személyesen nyilatkozik ő is és a segítői is, akik a mai napig nehezen hiszik el, hogy a mutatvány tényleg megtörtént, pedig ott voltak és annak minden részletét ismerték.

A dokumentumfilmből 2 részt emelnék ki:

Miután Philippe Petit befejezte mutatványát a rendőrök letartóztatták és újságírók hada szegezte a mikrofont arcába a következő kérdéssel: Miért tette?

“Mindig ez a miért, miért… ez a kérdés annyira jellemző Amerikára. Végrehajtottam valami varázslatosat, misztikusat és jön ez a gyakorlatias miért, amikor az benne a szép, hogy nincs benne miért!” /P.P./

“Az én szememben ez olyan egyszerű: az életet szélsőségesen kell élni, lázadónak kell lenni! Meg kell tagadni a szabályokat, amelyek meggyengítenek. Megtagadni a sikereinket, megtagadni az önismétlést. Meglátni minden napban, minden évben, minden eszmében a kihívást, és akkor a magasan kifeszített kötélen élhetjük életünket.” /P.P./

És még egy szép szimbolika a mozifilmből: a főszereplő narrálja végig a filmet. Találjátok ki honnan? … Hát a SZABADSÁG-szobor tetejéről.

Annak a Szabadság-szobornak a tetejéről, amelyet Frédéric Auguste Bartholdi francia szobrász készített el Gustave Eiffel bevonásával (aki a mérnöki tudást adta a műalkotáshoz), melynek mintája Eugene Delacroix az ‘A szabadság vezeti a népet’ című képének főalakja volt.

Egy francia művész az USA-ban, és egy francia, aki művészetét New York-nak mutatja meg. Egy eszme, a szabadság üzenete, mely nem megy ki a “divatból” és amire szüksége van az embereknek.

Azért nem árultam el mindent, menjetek a moziba és éljétek át ezt az élményt!