Month: November 2015

Brokkolis rizottó

Published by

Az olasz konyha egyik, számomra megunhatatlan és végtelen számban variálható remeke a rizottó. De mitől lesz valami rizottó? Sajnos Magyarországon nagyon sok helyen (éttermekben, kifőzdékben) hibásan neveznek el ételeket rizottónak. Én rendelés előtt mindig rá szoktam kérdezni, hogy “ez most akkor tényleg rizottó?” Majd az esetek nagy százalékában lesütött szemmel közlik, hogy nem, csak egy zsé kategóriás ragacsos rizs valamilyen hússal, zöldséggel, trappista sajttal megszórva. Ha ilyesmi történik egy olasszal így reagál az esetre:   Ez nagyon dühítő, mert így rontják a rizottó renoméját, sok ember emiatt nem is tudja mennyire mennyei étel, és valami teljesen mást gondolnak rizottónak, mint ami az az eredet szerint. Másrészt igénytelenségnek tartom azt, ha felhasználunk egy ételnevet, majd a valóságban még egy utánzatnak is rossz hasonmását szolgáljuk fel (rizottó esetében általában ragadós főtt rizs valamivel összekeverve). Miért????? Hogy könnyebben eladjunk valamit ami rossz és olcsó. Aki ezt tudja, az nem érdemli meg, hogy megéljen abból, amit csinál. Bár a rizottó pont egy olyan étel, amely (persze alapanyagtól függően) kijöhet egy szűkebb költségvetésből is, mégis az elkészítésének módja garantálja a selymes, krémes, tiszta ízeket. És hát természetesen …

Toszkán leves

Published by

Milyen is lehet egy toszkán leves a mi magyarok, vagy más nemzetek leveseihez képest? Erre a kérdésre rögtön megkaptam a választ, amikor a toszkán San Gimignano varázslatos középkori városkájában a híres tornyok lábainál egy szerény, családi tulajdonban lévő étteremben levest rendeltem. Pazar, öblös kerámiatálban tálalták a forró, gazdag levest, mely a magyar értelmezés szerint a főzelék sűrűségével vetekedett: Mi több, megtömve két szelet kenyérrel, melyet az én jelenlegi étrendemben sajnos el kell hagynom. De talán még így is egy, a magyar tradíciókhoz képest jóval laktatóbb, ízletes, gazdag, sűrű leves kerülhet az asztalra a most következő recept alapján. A mennyiségek ezért csak irányadók, én általában addig pakolom a fazekat zöldségekkel, míg majdnem tele lesz, szeretem a főzelékes, sűrű, laktató levest. Nem beszélve arról, hogy sokkal intenzívebb ízt kap az ember ha több hozzávalót használ. Mielőtt belevágnánk ennek a nagyon egyszerű levesnek az elkészítésébe, egy rövid ismertető a toszkán levesről Máté Ferenc Toszkána bölcsessége című könyvéből: “Tésztát és levest egész Olaszországban esznek, de Toszkánában a leves a legfontosabb és csak azután jön a pasta. Minden nap legalább egyszer kerül leves az asztalra, ami ugyanolyan fontos, mint minden más fogás. A toszkánok …

Pommes Fondantes – avagy krumpli másként értelmezve egy francia szakács new york-i étterméből

Published by

A minap este későn, 9 körül értem haza. Átfagytam a gyaloglástól és farkas éhes voltam. Valami meleg, lágy, egyszerű, de azért különleges ízű ételre vágytam. Bekukucskáltam az éléskamrába, ahol csak krumplit találtam. Felcsaptam egyik kedvenc konyhafőnököm, Anthony Bourdain szakácskönyvét francia bisztrókonyha témában. Ez a konyha nem kifejezetten vegetáriánus, de mint minden étel, így a krumpli elkészítését is művészetté emeli. Csakúgy, mint általában a franciák mindent. Nem is beszélve a könyv (Francia bisztrókonyha) extravagáns nyelvezetéről. Ha valakinek esze ágában sincs főzni, még akkor is megéri olvasni Anthony eme könyvét, mely szórja a poénokat és úgy vezet be a receptekbe, mintha te is épp ott állnál mellette new york-i éttermének konyhájában, igazi kis séfet farag az emberből. A pommes fondantes a hagyományos sültkrumpli újraértelmezése, vagy inkább újjáélesztése. Imádni fogod! UI.: azért némi művészi haljam szükségelteti eme csodás recepthez, aki azért főz csak mert éhes, vagy siet, az bele se kezdjen! Művészi vénám bizonyítéka legyen, hogy este 9-kor, éhenveszve is képes voltam krumpli-zeppelineket farigcsálni 😉 Hozzávalók: 4 nagyméretű, lehetőleg hosszúkás burgonya 2 evőkanál napraforgó, vagy olíva olaj (Anthony receptjében kacsazsír szerepel, vegaként ezt kicseréltem) 1 …