Milyen is lehet egy toszkán leves a mi magyarok, vagy más nemzetek leveseihez képest? Erre a kérdésre rögtön megkaptam a választ, amikor a toszkán San Gimignano varázslatos középkori városkájában a híres tornyok lábainál egy szerény, családi tulajdonban lévő étteremben levest rendeltem.

Pazar, öblös kerámiatálban tálalták a forró, gazdag levest, mely a magyar értelmezés szerint a főzelék sűrűségével vetekedett:

Mi több, megtömve két szelet kenyérrel, melyet az én jelenlegi étrendemben sajnos el kell hagynom. De talán még így is egy, a magyar tradíciókhoz képest jóval laktatóbb, ízletes, gazdag, sűrű leves kerülhet az asztalra a most következő recept alapján. A mennyiségek ezért csak irányadók, én általában addig pakolom a fazekat zöldségekkel, míg majdnem tele lesz, szeretem a főzelékes, sűrű, laktató levest. Nem beszélve arról, hogy sokkal intenzívebb ízt kap az ember ha több hozzávalót használ.
Mielőtt belevágnánk ennek a nagyon egyszerű levesnek az elkészítésébe, egy rövid ismertető a toszkán levesről Máté Ferenc Toszkána bölcsessége című könyvéből:

“Tésztát és levest egész Olaszországban esznek, de Toszkánában a leves a legfontosabb és csak azután jön a pasta. Minden nap legalább egyszer kerül leves az asztalra, ami ugyanolyan fontos, mint minden más fogás. A toszkánok a gazdag és nehéz leveseket szeretik – kenyérrel, vagy anélkül. A fantázia az egyszerű parasztlevest is a kulináris művészet szintjére emelte. Lehet, hogy a kenyér tölti meg a bendőt, de a toszkán képzelőerő adja hozzá a finom ízt. De ha kenyér nélküli levest is eszel, az is meg fogja mutatni a toszkánok törekvését, hogy sokféle ízt kombináljanak össze egyetlen kanálba.”

Készen állsz?
https://www.youtube.com/watch?v=hvkZWhpzmWs

Hozzávalók:

A toszkán konyha képzelő ereje nem azt jelenti, hogy rengeteg féle fűszert használnak, hanem épp ellenkezőleg. Hagyják, hogy a levesben lévő zöldségek természetes ízét érezzük, így csak azok felerősítésére a megfelelő fűszert alkalmazzák a konyhájukban.

• só
• frissen őrölt fekete bors (én most 4 féle borsot őröltem a levesbe)
  összemorzsolt csilipaprika
• 300 g spenótlevél
• 3-4 nagyobb fej paradicsom összevágva
• 300 g zöldborsó
• 200 g fejtett bab
• 2-3 sárgarépa, szeletelve
• 1 finomra aprított zellerszár (én egy fél zellergumót is beleaprítottam a levesbe)
• 2 finomra aprított hagyma
• 4-5 gerezd fokhagyma – finomra aprítva
• olíva olaj

Elkészítés:

A hagymát, fokhagymát, a zöldborsót, a babot, a sárgarépát és a zellert, a csilit csipetnyi sóval 10 percig párold az olíva olajon.

Add hozzá a spenótot és a paradicsomot. Főzd együtt kb 15 percig. (Én sajnos nem kaptam spenótot, így az most kimaradt)

Majd önts rá annyi forró vizet, amennyit szeretnél 😛 Rajtad áll milyen sűrűre, vagy hígra hagyod levesed. Kb. 40 percig gyöngyözve főzzük. Közben állítsd be az ízét sóval, borssal.

A leves, mint a legtöbb étel akkor adja ki a legtöbb ízt, ha szépen lassan főzzük. Nem éri meg rohanni egy levessel, csak mert már éhesek vagyunk. Finomat akarunk enni, vagy nem? Segal Viktor szerint ráadásul egy jó leves 4 óra alatt készül el!

Mielőtt tálalod, a tányérokat kikenheted fokhagymával és arra szedd a forró levest.

Jó étvágyat!