Year: 2016

Remény ékszerkollekció – karácsony 2016

Öltöztesd magad kívül-belül az ünnep színeibe! Kiemelt kollekció prémium kategóriás, időtálló nemesacél fémrészekkel, melyek örök darabok. És igen! Ezúttal a férfiakra is gondoltam, akiknek a női szettekhez tökéletesen illeszkedő mandzsettagombokat készítettem. A kollekcióban a „legkarácsonyibb”, ünnepi színeket találod, melyeket letisztult, elegáns formákkal variáltam, hogy mindenki megtalálja a hozzá legközelebb álló stílust.   Fenyőzöld karácsonyi ékszerek: Régen, még a keresztény karácsony megszületése előtt, az emberek a téli napforduló idején hagyomány szerint örökzöld koszorúkat készítettek. A fenyő, és a többi örökzöld társa a zord téli időszak nagy túlélői, melyeket emiatt különleges erővel és a reménység, az újjászületés szimbólumaival ruháztak fel az archaikus emberek.   Tűzpiros karácsonyi ékszerek: Nincs karácsony pompázatos piros nélkül! Ennek okai és szimbolikája keresztény vallási elemekhez vezethetők vissza: a piros gömbdíszek a karácsonyfán az Ádám és Éva által leszakított híres almára emlékeztetnek, mely bűnt – a Biblia szerint – Jézus kereszthalálával eltörölt. Így a piros szín egyfelől a paradicsomba való visszatérésnek, ezáltal a reménynek a színe lesz karácsonykor. Másfelől a szeretet, a melegség, az élet jelképe, mely erőteljességével felerősíti bennünk az ünneplés pompáját. Karácsonyi …

Yiannis Roussakis – a fotóművész, aki a lélek visszhangját keresi

Yiannis Roussakis a görög származású fotóművész Athénban született és tanult elméleti fizikát és távközlési gépészetet. Jelenleg Abu Dhabi-ban él és alkot, de az elmúlt 12 év alatt számtalan országban dolgozott fotográfusként a világban. Művészetének témái általában hétköznapi tárgyak, terek, pillanatok, melyeknek szürreális természetét igyekszik bemutatni arra utalva, hogy mindannyiunk személyes valósága egy-egy álomszerű világ. A Million Street névre hallgató képsorozat egy tradicionális emirátusi esemény, az évente megrendezésre kerülő 2015-ös teve szépségverseny és vásár különleges pillanatait örökíti meg. Az Al Dharfa Festival-on, mely egy ősi Bedouin tradíció újjáélesztése, tevekereskedők és farmerek állítják fel ideiglenes táboraikat a sivatagban. Pontos helyszíne Al Gharbia, mely az Abu Dhabi Emirátusok nyugati régiójában található közel a saudi arabia-i határhoz. Húsz napon keresztül az Öböl minden részéről érkező tevepásztorok és farmerek százai táboroznak a sivatag fő járásán végig, mely a Million Street névre hallgat. Mindezt azért, hogy a régió legjobb tevéivel üzleteljenek, versengjenek az árakért, és megünnepeljék győzelmüket.Roussakis legújabb fotósorozata most hazánkba érkezett. Az Art Moments művészeti fesztivál keretein belül látogatható ‘Million Streets’ elnevezésű kiállítása 2016 november 8-30-ig Pécsett a Zsolnay Kulturális Negyedben tekinthető meg. A tárlat megnyitója 2016. november 8-án 18 órakor …

Ősz – mit üzen a testnek és a léleknek?

Októberben tértem haza a görög nyárból, aminek nagy szerelmese vagyok. De pont egy olyan csodálatos időszakra érkeztem meg Magyarországra, amit szintén nem tudok szó nélkül hagyni. Az ősz átmenet a nyárból a télbe. Átsegít minket a melegből a hidegbe. A fényből a sötétségbe vezet. De még tele van színekkel, méghozzá meleget adó, energetizáló színekkel, mint a narancs, a barna, a tűzpiros ezernyi árnyalata. Az évkörön belül az őszben pont azok a színek jelennek meg a természetben, mint egy napon belül a naplemente alatt. A fény fogy, a sötét lassan teret nyer. Nem tudom ki fordít időt közületek arra, hogy tudatosan feltöltekezzen az őszben, és ennek az átmenetnek a segítségével felkészüljön az előttünk álló sötét, hideg, befelé forduló időszakra. Minden esetre ezzel az írással az a cél, hogy kontempláljunk egy kicsit ezen az évszakon. Mit üzen nekünk az ősz? Hogyan tudunk a természettel együttműködve, kontaktálva mi is változni és elfogadni, köszönteni az előttünk álló “sötét” időszakot? Sorra vettem néhány apróságot, amelyek nekem személy szerint is nagy örömet okoznak az őszben és tényleg segítenek átlépni lágyan a kifelé figyelésből a magunkkal levésbe. Tök Nemcsak …

Egy év után újra a Paradicsomban – RODOSZ 2016

Akármilyen hihetetlen, de idén a várva-várt Rodosz visszautazás előtt ismét nagyon izgultam. Egy évig Magyarországon, és habár az emlékek nem, de az érzések megkoptak kissé. Az ember nagyon könnyen a szokások rabja lesz és hajlamos belesüppendi az ismerősbe, a megszokottba. Én ezt nem szerettem volna és tudtam mennem kell egyedül újra felfedezni, de félelmeim is velem voltak. Fura, ahogy az érzések húzzák ide-oda az embert… 2015 szeptember: sírva ülök a repülőn Budapest felé, ahogy távolodik és egyre kisebb lesz a távolban Rodosz szigete. Nem akartam elhagyni a szigetet, nem akartam Magyarországra visszamenni. És ez nem egy könnyen jött utazásos fellángolás volt, úgy éreztem kiszakad belőlem valami, ahogy el kellett jönnöm. Hogy miért? Egyrészről 2 Rodoszon töltött hónap túl sok túlcsorduló, feldolgozatlan élménye szeretne valahogyan kitörni belőlem, de egyelőre könnyek formájában talál utat. Másrészt pontosan megéltem azt az állapotot, amikor a repülő két földet érés között (némi technológiai bravúrra) és a Jóistenre bízva magát hasít a levegőben. A Jóisten tudta csak merre tartok éppen az életemben. Fogalmam sem volt mi jön most, mihez kezdek ha leszállunk. Sokan Újévkor, vagy …

"Könnyek, melyek boldoggá tesznek, aroma, amely gyógyít" – Chios kincse, a mastiha

Görögország rengeteg kincset rejteget, melyeket az ott élő emberek már a régi korokban is felfedeztek, és tradíciós tudással életben tartva ezeket a természeti kincseket váltak híressé saját országukban és sokszor azon kívül is. Az egyik ilyen áldás a Chios szigetén honos mastiha fa (Pistacia Lentiscus), melynek növényi gyantája a chios-i mastiha (ejtsd: hioszi masztiha) már ie. 300-ban is hatalmas népszerűségnek örvendett számtalan gyógyhatása miatt. Ez a fafajta ugyan másutt is megtelepszik, de a világon kizárólag itt, Chios szigetén, és annak is a déli részén lehetséges a fából kinyerni a mastiha gyantát. Ez egy természetes, aromás gyanta, mely könnycsepphez hasonlóan csorog a földre a fák törzsén ejtett repedésekből. A kristálytiszta gyantacseppeket “Chiosz-i könnyeknek” is nevezik. Annak, hogy csakis itt képződik ennek a fának gyantája, 3 oka van: az itteni talaj minősége, a különleges, száraz mikroklíma, és a matsiha fa művelésének az évszádakok óta nagyapáról nagyapára szálló élő tradíciója, mely így az itt élő családok kezében maradt az idők során. Ennek a tevékenységnek a művelése türelmet, és sok-sok emberi erőfeszítést igényel a megfelelő tudás mellett. Ez a fa 40-50 év alatt nő meg 2-3 méteresre, amikor is először képes gyantát adni kérgéből. Ilyen hát …

Mese az első (Isten)nőről

Egy történet, mely a tantra jóga tradíciójából ered. Réges régen, az idők hajnalán a hatalmas Istennő, aki a világot teremtette és a világot alkotja Sati-ként inkarnálódott, hogy megvalósítsa a szent egyesülést, frigyet az ő örök hitvesével, Siva-val. Az ő jelenléte nélkül Siva nem tudott cselekedni a világban. Ezért a hatalmas istenségek Brahma a Teremtő és Vishnu a megtartó térdre borulva járultak az Istennő elé. ..

"Adnunk kell, és akkor kapunk." – Albert Elbaz divattervező filozófiája

Folyton kutatok olyan emberek után, akik művészetként élik meg hivatásukat. Próbálom felkutatni életútjukat, megérteni gondolataikat. Vonz a kiteljesedett élet mögött megbújó esszencia, és az ilyen életet élő művészek hozzáállása. Albert Elbaz nem csak önmegvalósított életet él, de sikeres is. A marokkói születésű Izraelben felnőtt divattervező nagyon érdekes interjút adott a Vogue Voices-nak, melyre nemrég találtam rá. Bár az interjú 2013-as, tartalmaz pár megfontolandó gondolatot, melyet azt hiszem nem csak divattervezőknek szánt, de a kreatív gondolkodású emberek számára mindenképp érdekes inspirációt tartogathat.   A korábban a Guy Laroche, majd az Yves Saint Lauren kreatív igazgatójaként is bizonyított Albert az interjú készítésekor épp az egyik legrégebbi és leghíresebb francia divatház, a Lanvin kreatív igazgatójaként nyilatkozott. KI VAGYOK ÉN? Páran azt mondják én egy jó szakember vagyok. Talán. Szeretnék az lenni. Néhányan azt mondják, hogy egy mesélő vagyok. Amikor ruhákat, vagy egy kollekciót készítünk, az mindig egy történet is, melyet elmesélünk. Vannak, akik azt mondják rám ‘kreatív igazgató’. Valójában ez az a megnevezés, melyet a legkevésbé szeretek. Azt gondolom, amikor kreálsz/alkotsz, akkor nem irányítasz/igazgatsz, és amikor irányítasz nagyon nehéz kreatívnak lenni. Szóval nem gondolom, hogy az …