Nem Toszkán paradicsomleves a Toszkán konyha művészetével elkészítve
Biztos azért kattintottál ide, mert elég hülye címe van a bejegyzésnek és kíváncsi vagy miért… Elmesélem. Eredetileg egy nagyon nagy toszkán paradicsomleves rajongó vagyok. Mit lehet tudni a toszkán paradicsomlevesről? Hát azt, hogy sűrű mint a főzelék, szinte megáll benne a kanál, ami a hozzáadott szikkadt kenyérnek, a jó sok parmezánnak és a rengeteg finom húsú, nap érlelte piros paradicsomnak köszönhető. Ez a szegény toszkán parasztemberek közkedvelt étele volt, mert olcsó és a nagy kenyérmennyiségtől hamar jóllakik az ember. De ezt már a korábbi toszkán leves bejegyzésemben írtam, hogy a toszkánok nem fukarkodnak leves témában, szeretik ha van benne “anyag”. És nem kell ám azt hinni, hogy azért mert szegények fogyasztották nem adtak az ízkompozícióra… Én pedig ezt szeretem a mediterrán konyhában: nincsenek túlbonyolítva az ételek, az egyszerűségen, a jó minőségű alapanyagokon és a fűszerek művészi használatán alapszik a konyha jellege. Tehát a legegyszerűbb étel is tud olyan élmény lenni, melyet még évekig emlegetsz és legfőképp próbálod leutánozni, vagy rekonstruálni. “Toszkánában nem találni olyan szakácsot, aki arra tanít, hogy: ‘Ez az, csakis így lehet elkészíteni ezt az ételt.’ …