Blog HU, Kedvenc receptjeim
Leave a Comment

Nem Toszkán paradicsomleves a Toszkán konyha művészetével elkészítve

Biztos azért kattintottál ide, mert elég hülye címe van a bejegyzésnek és kíváncsi vagy miért…
Elmesélem. Eredetileg egy nagyon nagy toszkán paradicsomleves rajongó vagyok. Mit lehet tudni a toszkán paradicsomlevesről? Hát azt, hogy sűrű mint a főzelék, szinte megáll benne a kanál, ami a hozzáadott szikkadt kenyérnek, a jó sok parmezánnak és a rengeteg finom húsú, nap érlelte piros paradicsomnak köszönhető. Ez a szegény toszkán parasztemberek közkedvelt étele volt, mert olcsó és a nagy kenyérmennyiségtől hamar jóllakik az ember. De ezt már a korábbi toszkán leves bejegyzésemben írtam, hogy a toszkánok nem fukarkodnak leves témában, szeretik ha van benne “anyag”.

És nem kell ám azt hinni, hogy azért mert szegények fogyasztották nem adtak az ízkompozícióra… Én pedig ezt szeretem a mediterrán konyhában: nincsenek túlbonyolítva az ételek, az egyszerűségen, a jó minőségű alapanyagokon és a fűszerek művészi használatán alapszik a konyha jellege. Tehát a legegyszerűbb étel is tud olyan élmény lenni, melyet még évekig emlegetsz és legfőképp próbálod leutánozni, vagy rekonstruálni.

“Toszkánában nem találni olyan szakácsot, aki arra tanít, hogy: ‘Ez az, csakis így lehet elkészíteni ezt az ételt.’ Ehelyett inkább mindig azt mondják: ‘Mi így készítjük ezt!’ vagy ‘Ez az egyik módja, ahogyan mi szeretjük.’ Csak akkor tudja felfedezni az ember, hogyan is szeret főzni, hogyha a saját ösztöneire hagyatkozik. Nehogy azt higgyék, hogy pontos mennyiségek és időtartamok követésével minden jobban fog sikerülni. Néha a hőfok, néha az edény mérete az, amitől másmilyen lesz az étel. Annak a felismerésnek az elsajátításához pedig, hogy mikor készült el egy étel, semmi köze nincs az időnek. Bele kell nézni, mi van a serpenyőben!” – Máté Ferenc / Toszkána bölcsessége

A kulturális intermezzoval célom az volt, hogy Te se ragaszkodj ahhoz, amit itt leírok recept gyanánt. Ötletet szeretnék leginkább adni és inspirációt, hogy főzd meg Te a saját isteni levesed! Ez a leves teljes mértékben a saját szellemi termékem lett. Onnantól, hogy glutén érzékennyé váltam sajnos már nem tehettem szikkadt kenyeret a toszkán paradicsomlevesembe. Próbálkoztam kenyér nélkül elkészíteni, de hát nagy csalódás lett a vége…

Azonban nemrég egy tiroli kisváros olasz éttermében (Pronto Pasta, Wattens) ettünk egy (nem toszkán, de olasz) paradicsomlevest, melyben szintén nem volt kenyér, de valamilyen tejtermékkel volt besűrítve és olyan mély benyomást tett rám, hogy itthon nekiestem a konyhának és megpróbáltam elkészíteni emlékezetből.
És igen, itthon elkészítettem egy levest, ami bár hasonlított erre, de nem ugyanaz volt, hanem az én legfinomabb olasz paradicsomlevesem lett, méltó utódja a korábbi toszkán paradicsomlevesnek! 🙂

Ennek a receptnek sem a sok, vagy különleges alapanyagok adják az esszenciáját, hanem a te alkímiád, ahogyan a fűszerekkel játszol.

Hozzávalók:

  • 2-3 fej vöröshagyma (attól függ mekkora a fazekad)
  • paradicsom – hát most télen nem főznék a helyedben hungarocell ízű hipermarketes paradicsomból, bátran vegyél konzervet (én 4 konzervből készítettem a levest)
  • olívaolaj (valami jobb minőségű)
  • parmezánsajt apróra reszelve
  • balzsamecet
  • főzőtejszín (minimum 20%-os) 2 dl kb jó egy közepes fazékhoz, de majd a színén látod mikor elég
  • barnacukor (én fehéret nem használok, a barna cukor nem annyira édes, viszont karamellesebb ízt ad az ételnek)
  • bazsalikom (szárított mindenképpen legyen, de ha találsz a piacon frisset, akkor azt is hozd el a levesbe)
  • fekete őrölt bors
  • chillipaprika pelyhek
  • himaláya só (bocsi, én csak ezzel főzök)
  • 1-2 gerezd fokhagyma (ha gondolod ki is hagyhatod – de ez igaz bármely hozzávalóra)

Elkészítés:

A vöröshagymát fonnyaszd üvegesre az olívaolajon. Legyen ez a művelet lassú, ne rohanj az étellel, hagyd meg mindennek a saját tempóját, amiben ki tudnak bontakozni az ízek és leginkább ne égesd oda a hagymádat.

Ha ezzel megvagy, akkor add hozzá a felkockázott (és hámozott) paradicsomot (melynek megőrizted értékes levét is). Szerencsés az az arány, ha ennél a pontnál a fazekad már félig tele van, hiszen szeretjük a toszkán módra készített jó sűrű levest. 😉 Ha úgy érzed kevés a paradicsom, önts hozzá 100%-os paradicsomlevet.

Majd öntsd fel annyi vízzel, ami még lehetővé teszi később a főzőtejszín fazékba locsolását is.

Te döntöd el ennél a pontnál, hogy kibírod-e leveskocka nélkül a főzést, vagy sem. Ha nem, akkor maximum 1-et javasolnék és azt is a zöldségleves kockából.

Ha úgy döntöttél teszel bele fokhagymát, akkor most jöhet az is (apróra vágva javaslom).

És most jöhet a művészet, azaz levesed ízének beállítása a fűszerekkel. Sajnos fogalmam sincs miből mennyit tettem bele, mert mindig kóstoltam, és ha valami kellett akkor adtam neki.
Nagyjából:

szárított bazsalikom: 2 evőkanál minimum

  • chilipaprika: ízlés szerint. Én azért adtam a leveshez, mert az is piros és szerintem nagyon jól néz ki a levesben úszkáló chilipaprika magja. Meg hát imádjuk a csípőset…
  • himaláya só: ezt is kóstolni kell, érezni, majd meglátod!
  • fekete őrölt bors: ez mindig nagyon jó a paradicsomos ételekhez, de ezúttal csak keveset adtam hozzá, hogy a chilivel ne legyen túl intenzív
  • barnacukor: én a legtöbb paradicsomos ételhez adok, azt hiszem maximum 1 másfél evőkanállal adtam ehhez a leveshez, talán…

Ezekkel a hozzávalókkal szépen alacsony lángon gyöngyözve főzd levesed 40-50 percig. Majd kóstold, és korrigáld vagy inkább úgy írom: tökéletesítsd ízét. Ezen a ponton mehet bele 1-2 evőkanál balzsamecet, vagy több, ha nagy a fazekad. Ezután jöhet a tejszín is. Figyeld a leves színét, és a legínycsiklandozóbb látványnál hagyd abba az adagolást. Ha gondolod, mehet a levesbe is valamennyi parmezán (ha még nem túl sós, hisz a parmezán is ad neki egy sós ízt). De parmezán nélkül is tökéletes lesz levesed, ezt garantálom! 🙂

Végül szedd tányérokba, szúrj bele 1-1 friss bazsalikomrügyet és kínálj mellé reszelt parmezánt és egy finom toszkán vörösbort! Majd lődd be a lásáte mí kántáre muzsikát!

https://www.youtube.com/watch?v=9_guNEfxTII

Buon appetito!

Advertisements
This entry was posted in: Blog HU, Kedvenc receptjeim

by

Hungarian woman passionate about writing and photography as an expression, researching for authentic people, powerful stories of humans, cultures, rituals, Nature’s wisdom. Selfmade writer, traveller, anthropology researcher, creative. ~~~ Főként az írás és a fotó nyelvén közlő önálló utat kijáró alkotó embernek, kutatónak, kreatívnak tartom magam. Folyamatos inspirációm a különböző kultúrák, emberi sorsok és motivációk mélyebb szinten történő megismerése és megértése, valamint saját magam felfedezése, egy belső-külső tudatosság és az önazonosság fokozása.

Szólj hozzá Te is! / Tell us your opinion!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.