Month: May 2016

"Adnunk kell, és akkor kapunk." – Albert Elbaz divattervező filozófiája

Folyton kutatok olyan emberek után, akik művészetként élik meg hivatásukat. Próbálom felkutatni életútjukat, megérteni gondolataikat. Vonz a kiteljesedett élet mögött megbújó esszencia, és az ilyen életet élő művészek hozzáállása. Albert Elbaz nem csak önmegvalósított életet él, de sikeres is. A marokkói születésű Izraelben felnőtt divattervező nagyon érdekes interjút adott a Vogue Voices-nak, melyre nemrég találtam rá. Bár az interjú 2013-as, tartalmaz pár megfontolandó gondolatot, melyet azt hiszem nem csak divattervezőknek szánt, de a kreatív gondolkodású emberek számára mindenképp érdekes inspirációt tartogathat.   A korábban a Guy Laroche, majd az Yves Saint Lauren kreatív igazgatójaként is bizonyított Albert az interjú készítésekor épp az egyik legrégebbi és leghíresebb francia divatház, a Lanvin kreatív igazgatójaként nyilatkozott. KI VAGYOK ÉN? Páran azt mondják én egy jó szakember vagyok. Talán. Szeretnék az lenni. Néhányan azt mondják, hogy egy mesélő vagyok. Amikor ruhákat, vagy egy kollekciót készítünk, az mindig egy történet is, melyet elmesélünk. Vannak, akik azt mondják rám ‘kreatív igazgató’. Valójában ez az a megnevezés, melyet a legkevésbé szeretek. Azt gondolom, amikor kreálsz/alkotsz, akkor nem irányítasz/igazgatsz, és amikor irányítasz nagyon nehéz kreatívnak lenni. Szóval nem gondolom, hogy az …

Görög húsvét – a Fény, az Átváltozás és az Újjászületés ünnepe

 Kevés olyan vallásos ünnepnek lehetünk tanúi ma Európában, mely annyira mély gyökerekkel és gazdag rituális elemekkel rendelkezik, mint a görög ortodox húsvét. Az újjászületés szimbolikus ünnepének bizonyos hagyományai, rituális elemei még a kereszténység előtti időkre datálhatók. Már a pogány időkben is tavaszi ünnepeket rendeztek az emberek a természet újjáéledésének örömére. Látható tehát, hogy az emberben megszületik egy késztetés tavasszal arra, hogy az ébredő természet hatására önmagában is keresse a megújulás erejét és fénysugarát testi-lelki értelemben egyaránt. Lezárni a régit, elengedni, eltemetni a múltat és egy áldozatokkal teli várakozást követően befogadni az újat. Ez nem más, mint az ember és a természet kapcsolódásának spirituális kifejeződése, melyben az ember ősi szimbólumok segítségével lerója tiszteletét a születés-elmúlás végeláthatatlan körforgása előtt.   Persze a kereszténység híveinek a húsvét ünnepe egyúttal hitük kifejeződése is. Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának emléke gyász, de ugyanakkor örömünnep. Ez egy meggyőződés abban, hogy az elmúlással a dolgok nem érnek véget. A Világ állandó mozgásban van, és a halált mindig új élet követi. Ennek megtestesítője Jézus Krisztus a Húsvét ünnepében. A görög húsvét időszakát az …