Blog HU, inspiráció
Leave a Comment

"Adnunk kell, és akkor kapunk." – Albert Elbaz divattervező filozófiája

Folyton kutatok olyan emberek után, akik művészetként élik meg hivatásukat. Próbálom felkutatni életútjukat, megérteni gondolataikat. Vonz a kiteljesedett élet mögött megbújó esszencia, és az ilyen életet élő művészek hozzáállása. Albert Elbaz nem csak önmegvalósított életet él, de sikeres is. A marokkói születésű Izraelben felnőtt divattervező nagyon érdekes interjút adott a Vogue Voices-nak, melyre nemrég találtam rá. Bár az interjú 2013-as, tartalmaz pár megfontolandó gondolatot, melyet azt hiszem nem csak divattervezőknek szánt, de a kreatív gondolkodású emberek számára mindenképp érdekes inspirációt tartogathat.

 

A korábban a Guy Laroche, majd az Yves Saint Lauren kreatív igazgatójaként is bizonyított Albert az interjú készítésekor épp az egyik legrégebbi és leghíresebb francia divatház, a Lanvin kreatív igazgatójaként nyilatkozott.

KI VAGYOK ÉN?

Páran azt mondják én egy jó szakember vagyok. Talán. Szeretnék az lenni.
Néhányan azt mondják, hogy egy mesélő vagyok. Amikor ruhákat, vagy egy kollekciót készítünk, az mindig egy történet is, melyet elmesélünk.
Vannak, akik azt mondják rám ‘kreatív igazgató’. Valójában ez az a megnevezés, melyet a legkevésbé szeretek. Azt gondolom, amikor kreálsz/alkotsz, akkor nem irányítasz/igazgatsz, és amikor irányítasz nagyon nehéz kreatívnak lenni. Szóval nem gondolom, hogy az irányítás és az alkotás jó testvérek lennének.

MIT CSINÁLOK?

Ha választanom kell a közül, hogy egy gyártó, vagy egy termék vagyok-e inkább, azt gondolom egy gyártó vagyok, és így a háttérben maradhatok. Igyekszem közvetíteni valamit, figyelek. Folyamatosan figyelek. Figyelem az embereket, hallgatom őket, próbálom megérteni mit szeretnének a nők, mi történik a férfiakkal, és ezt próbálom feldolgozni, analizálni. De néha el kell engednem mindent és csak az érzéseimmel dolgozni. Tehát ez az amit csinálok: érzésekkel dolgozok és történeteket mesélek.

Albert Elbaz / Forrás: imabeautygeek.com

HIGH FASHION

Amit tennünk kell, az az, hogy felemeljük az embereket. Az álmaikhoz kell őket segítenünk. Mert az nem csak 2 méternyi szövetről szól, amikor egy ruhát készítünk. Ez több attól. A lényeg, hogy hogyan érzed magad attól a szövetdarabtól, kinek érzed magad, amikor viseled. Ez kicsit olyan, mintha egy laboratóriumban dolgoznánk. Kísérletezünk formákon, szabásokon, anyagokon, technológiákon dolgozunk és néha 6,7,8 mintát kell elkészítenünk ahhoz hogy kapjunk egy végső darabot.

ALAPHOZZÁÁLLÁS

Tudod egy olyan iparágban dolgozunk, ahol emberek vannak. A mi iparágunk egy tűn, egy cérnán és egy varrónőn alapszik. Ez az emberek iparága, nem hagyhatjuk őket figyelmen kívül, velük dolgozunk. Ez olyan, mint egy zenekar, és mi olyanok vagyunk, mint a karmesterek: a zenekarunk nélkül semmit sem tudnánk csinálni. Szóval a csapatunk segít minket abban, hogy véghez vigyük elképzeléseinket, hogy azokat megvalósítsuk és élővé tegyük. Nélkülük semmik vagyunk. Ezért dolgozunk velük szorosan együtt és ezért van egy a szoros szimbiózis a tervezés és a kivitelezés között.

AZT HOZZUK LÉTRE, AMIK VAGYUNK

Az egész filozófiám az volt, amikor újra visszatértem a divatszakmába egy hosszabb szünet után, amely utazással telt, hogy másként csináljak dolgokat. Hogy olyan dolgokat csináljak, melyeket élvezek. Szerettem volna örömöt vinni az életembe. Nem akartam úgy divatot csinálni, hogy közben szenvedek és panaszkodok. Élvezni akartam azt, amit csinálok. És szerintem ha élvezel valamit, és abba egy jó energiát viszel bele, az látszik az eredményen. Azt hozzuk létre, amik vagyunk. Alapvetően, amikor szomorúak vagyunk, akkor valami szomorút alkotunk, amikor boldogok vagyunk, akkor valami boldogat alkotunk. És ha nyomorultak vagyunk, akkor nyomorult dolgokat hozunk létre. És ez látszik, és érződik.

KÉPERNYŐ VAGY A SZEM?

Én a fejlődést szeretem. Azt, amikor a dolgok fokozatosan változnak. És az én személyiségem is ilyen. Amiről azt gondolom, hogy sokat változott, úgy értem NAGYON sokat, az az internet. Ez nagyon megváltoztatta a divatot. Ahogyan az ipari forradalom megváltoztatta a világot annak idején, úgy a fényképezőgép megjelenése a divatot változtatta meg gyökeresen. Egyre inkább úgy érzem, hogy ami elképesztően jól mutat a képernyőn, azt a testen viselni nem jó. Szóval akkor most olyan kollekciót kell terveznünk, amely jól néz ki a képernyőkön, vagy olyat, amely jól néz ki az emberi testen a valóságban? És akkor az a darab jól néz ki a testen, vagy jó érzés viselni? Ez egy újabb kérdés.

VÖRÖS SZŐNYEG

A vörös szőnyeg az egy nagyon-nagyon-nagyon nehéz téma. Először ismernem kell az illetőt. És aztán tudom, hogy a művésznők, akiket öltöztetünk gyönyörűek, törékenyek, tehetségesek, csodálatos nők. És én csak segíteni próbálok nekik, hogy szépek legyenek a vörös szőnyegen. Nekem inkább az a dolgom, hogy jól érezzék magukat és szépek legyenek és aztán hogy a fotón jól mutatnak-e, hát oké… De nem mindig a munkáim fotózása a lényeg, mert ez inkább arról szól, hogyan érzik magukat. Mindig megpróbálom a ruháimat “láthatatlanná” tenni rajtuk, ami egy nagyon nehéz feladat. Tudod ez pont olyan, mint az építészet. Ha belépsz a szobádba és még akkor is, ha egy fantasztikus építész végezte a munkát, nem azt akarod mondani, hogy “oh, micsoda gyönyörű térszerkezet!”
Amikor belépsz a szobádba, akkor nem az építészeti megoldásokban akarsz gyönyörködni, az ezzel járó nagy munkát pont nem szeretnéd érzékelni. Tehát amikor a vörös szőnyegre dolgozol és nem látsz mást, mint egy ruhát, egy táskát egy nyaklánccal és egy pár fülbevalóval, és hatalmas szempillákkal, akkor elveszítetted a lényeget. Én a Nőket szeretném látni/láttatni. Meg szeretném érteni kik ők, tisztelem őket a munkájukért, a félelmeikért. Elismerem őket, tisztelem és szeretem őket törékenységükért és sebezhetőségükért. És ilyenkor olyan darabot kell készítenem, ahol a ruha eltűnik és a végén csak ennek a nőnek az arcát látom.

 

Nicole Kidman Lanvin ruhában a vörös szőnyegen / Forrás: www.runway.vn

 

Natalie Portman Lanvin ruhában a Cannes-i Filmfesztiválon / Mandatory Credit: Photo by David Fisher/REX_Shutterstock (2707781h)

 

JÖVŐ, INNOVÁCIÓ

Tudod a világ változik. Kínában jártam pár hónappal ezelőtt és láttam ezt a fantasztikus új fiatal generációt ott Kínában. Azt láttam, hogy jelen van egy nagyfokú tradíció az egyik oldalról, de ott van egy nagyon futurisztikus életforma is. Szóval minden a “nyomkodásról”szól, minden a facebookról, az életet készülékeken élik. Tehát az emberek csak ülnek és üzeneteket küldözgetnek egymásnak, inkább, minthogy egymás szemébe néznének és azt mondanák: “Tudod, nagyon tetszel ma reggel.”
És úgy látom kicsit itt van még a múlt, de már itt van egy újabb jövő, és a jelenben egy kicsit zavarodottak vagyunk. Nekem minden az adott pillanatról szól, minden a máról. Sokkal kevesebb örömöt érzek a világban, mint régen. Ezt a hihetetlen komolyságot és félelmet látom mindenhol, mintha mindenki ijedt lenne. Valamiért mindenki aggódik hogy “Ó Istenem, rohannom kell!” “Ó Istenem annyira stresszes az életem!” “Ó, Istenem, teljesítenem kell!” “Ó, Istenem, el kell adnom valamit!”
Szerintem annak a lényegéhez kell visszatérnünk, amit igazán, belülről teszünk. A divat mindig egy családi üzlet volt, ez volt a természete. És ez logikus, mert amikor a családoddal vagy és még ha nincsenek is fantasztikus lábaid, akkor is nyugodtan felvehetsz köztük egy bikinit. 🙂 És egy család lehetővé teszi számodra hogy kipróbálj dolgokat, hogy tapasztalj. És ezek a próbálgatások lesznek az innováció mozgatórugói. Így születik a divat. Mert kockázatot vállalsz. Vissza kell hoznunk az intuíciót, az ösztöneinket a divatba, vissza kell hoznunk az örömöt.

AMIT CSINÁLSZ RÓLAD SZÓL?

Ha jól nézel ki, akkor az emberek hajlamosak azt gondolni: “Oh, ez a nő bámulatosan néz ki, bizonyára ő egy bámulatos nő a munkájában is!” Tudod rengeteg olyan emberrel találkoztam, akik nem néztek ki bámulatosan, de ők voltak a legjobbak abban, amit csináltak. Mert a dolog nem róluk szólt, hanem arról, hogy adtak valamit. Valahogyan amikor olyan emberekkel találkozom, akik túl tökéletesen néznek ki, akkor mindig azt érzem, hogy a dolgok róluk szólnak, nem másról. A  legjobb asszisztenseim, akikkel valaha dolgoztam fehér blúzban és farmerben járnak dolgozni. És minden, amit csinálnak fantáziadús, amit másoknak “adnak”. Ez az adásról szól.
Emlékszem, amikor apám meghalt, és édesanyám, aki egy festő volt arra kényszerült, hogy egy kávézóban dolgozzon kasszásként. Soha előtte nem csinált ilyesmit. És emlékszem hogy nagyon össze volt zavarodva, attól, hogy hogyan fogja ezt csinálni, túl sok dologra kell majd figyelnie. Aztán megkért egy könyvelőt, hogy magyarázza el neki a könyvelés lényegét. Majd a hölgy azt felelte neki: “Tudod, ez nagyon egyszerű: kapsz, aztán adsz.” Adsz, aztán kapsz. És azt gondolom ez az élet lényege is. Adnunk kell, és akkor kapunk. És amikor kapunk, adunk. És ez oda-vissza kell hogy működjön. Nem működik az, hogy valaki csak folyton ad, de az sem, ha folyton csak kapunk.

 

Advertisements
This entry was posted in: Blog HU, inspiráció

by

Hungarian woman passionate about writing and photography as an expression, researching for authentic people, powerful stories of humans, cultures, rituals, Nature’s wisdom. Selfmade writer, traveller, anthropology researcher, creative. ~~~ Főként az írás és a fotó nyelvén közlő önálló utat kijáró alkotó embernek, kutatónak, kreatívnak tartom magam. Folyamatos inspirációm a különböző kultúrák, emberi sorsok és motivációk mélyebb szinten történő megismerése és megértése, valamint saját magam felfedezése, egy belső-külső tudatosság és az önazonosság fokozása.

Szólj hozzá Te is! / Tell us your opinion!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.