A következő mese a tantra jóga tradíciójából ered. A távolkeleti világ filozófiai tanításai évek óta vonzanak. Az amerikai Sally Kempton – Awakening Shakti (ford.: Ébredő Shakti) című könyvéből fordítottam az alábbi történetet, melyet szeretettel ajánlok minden Nőnek és Férfinak.

Réges régen, az idők hajnalán a hatalmas Istennő, aki a világot teremtette és a világot alkotja Sati-ként inkarnálódott, hogy megvalósítsa a szent egyesülést, frigyet az ő örök hitvesével, Shiva-val. Az Ő jelenléte nélkül Shiva nem tudott cselekedni a világban. Ült a hegyekben meditációba zuhanva, megtagadva kozmikus feladatának végrehajtását. Ez a kozmoszban hatalmas pusztítást eredményezett. Ezért a hatalmas istenségek Brahma – a Teremtő és Vishnu – a megtartó térdre borulva járultak az Istennő elé. Könyörögtek hozzá a világ szeretetéért, hogy öltsön női formát és csábítsa el Shivát a jógikus transzból, amelyben volt. Daksha, egy kisebb elementáris istenség lenne az apja.

Az Istennő beleegyezett, de egyetlen feltétellel. Úgy látta, hogy a férfiak és az istenek tárgyként fognak majd viselkedni a nőkkel, alacsonyabb rendű teremtményekként a kozmikus rangsorban. „Ha beleegyezem hogy a lányod legyek – mondta Daksha-nak – akkor meg kell ígérned, hogy úgy tisztelsz engem, mint a Hatalmas Istennőt. Ha nem így teszel, akkor azon nyomban el fogom hagyni a testet, mivel tudni fogom, hogy nem jött még el az idő ahhoz, hogy teljességgel betöltsem a szerepem a világban.”

Siva istenség meditációba zuhanva

Daksha alázatosan egyetértett és Sati leszületett hozzá. 16 évesen hozzáment Shiva-hoz, kivezetve őt meditációjából hihetetlen szépségének vonzerejével és azzal az erővel, mellyel gyönyört és boldogságot képes teremteni.

Shiva az első számú kívülállója a hindu Pantheonnak, a tolvajok és a jógik fejedelme. Ő az eredendő sámán, az első számú jógi, az erdők és hegyek mélyén él, szellemek és manók látogatják. Nem szeretett volna változtatni hontalan életén csak azért, mert van egy felesége. Így tehát hosszú-hosszú végtelen időkig Shiva és Sati szenvedélyesen, erotikusan szeretkeztek a fák árnyékában, folyók ölelésében, csendes, finom vidékeken, a felhők alatt és titkos barlangbejáratokban. Kozmikus szenvedéllyel imádták egymást.

Aztán egy napon,néhány ezer évszázad elteltével a probléma elkezdődött. Daksha erős pozícióhoz juttatta magát az ortodox vallás vezető isteneként, mialatt elfelejtette korábban tett ígéretét az Istennőnek – és egyúttal lánya valódi természetét. Nem tudta elfogadni Shiva lázadó énjét és személyes sértésként élte meg Shiva nyilvánvaló megvetését a szabályokkal kapcsolatban. Daksha megtervezett egy hatalmas kozmikus tűzszertartást, mellyel meg akarta alapítani az univerzum örökérvényű vallásos alakjait. Meghívott minden istent, titánt, égi zenészt, kígyó istenséget és az univerzum nimfáit. De rossz szándéktól vezérelve szándékosan nem hívta meg lányát és az ő hitvesét az eseményre.

Sati az áldozatbemutatás napján értesült erről. Megdöbbent a hírtől. Daksha megtette az elképzelhetetlent. Nem csak hogy súlyosan megsértette szerelmét, de tiszteletlenül bánt a Világ-Anyával, az éltető erővel magával, kinek a vallása jelentéktelen. Sati tudta, hogy nem maradhat egy olyan világban, amely nem ismeri őt (f)el. Leült meditálni, előhívta a benne lévő jógikus tüzet és életerejét az éterbe küldte testét maga mögött hagyva.

Shiva őrületben tört ki, amikor megtalálta őt. A szertartás színhelyére sietett és lerombolta az áldozatot. Majd Sati testét kezeiben tartva végigszáguldott a világokon. Ahová vitte Sati testét ott földrengések, vulkánok, cunamik és erdőtüzek jelentek meg. Végül az istenek egyetlen dolgot tettek, hogy megmentsék az Univerzumot: Saturn-t, a hatalmas vándort küldték el, hogy Sati testét darabokra szelje. Ahogy testének darabjai a Földre hulltak, szent helyekké váltak. Végtelen időkig titkos barlangokban, erdők mentén, vizek mellett, a falvak szívében fogják az emberek meglelni Őt, az Anyaföldben és a sziklákban. Az Ő teste áldozattá vált, mely betölti a nő isteni aspektusát a Földön.

A történet a Shakta tradícióból származik, a hinduizmus egyik ágából, mely az Istennőt az alapvető valóságként imádja. Egy tradicionálisabb verzióban Shiva a történet főszereplője, Satit pedig egy engedelmes indiai feleségként ábrázolja, aki áldozati tűzbe borult, mert férjét megsértették.

A shakta verzió elénk tár egy sokkal érdekesebb értelmezést. Mivel a hatalmas Istennő maga, Sati rendelkezett az erővel, hogy döntsön az életről, vagy annak elhagyásáról. Nem azért hagyta el a testét, mert férjét megalázták. Elhagyta testét, mert ahogy sok apa és a konvenciókkal teli világ, melyet megtestesít Daksha, képtelen volt tisztelni erejét és függetlenségét. Daksha megtestesíti azt, ahogy a patriarchális társadalom képtelen látni az isteni minőséget a nőiségben. Azért hagyta el testét, mert tudta, hogy ha a nőiség méltósága nincs felismerve, az igaz, valódi egysége a férfinak és nőnek nem jöhet létre. Mert az Istennő tudja, hogy a halála nem a vége valaminek, mert egy napon világ készen fog állni az ő visszatérésére és akkor ismét megesküszik hitvesével.

Forrás: Sally Kempton – Awakening Shakti c. könyv