Most, hogy hivatalosan is itt a tavasz és az illatában már érezni a nyár eljövetelét is, még inkább görög lázban égek. Most még könnyebb felidézni a görög nyarak emlékeit és még nehezebb a várakozás a következő görög útig… Ezen az időszakon segít át az a 6 film, amelyet összeszedtem az alábbiakban. Olyan filmek ezek, amelyek nagyon erősen hordozzák Görögország, vagy a helyi emberek karakterisztikáit, így újra, és újra átélhetjük az igazi görög életérzést, vagy ha még sosem jártunk Görögországban, akkor igazán jó idegenvezetőink lesznek. Ez egy nagyon vegyes lista (megjelenési évet, műfajt, hangulatot tekintve), amiből igyekeztem kihagyni a populárisabb vonalat. A +1 nagyon divatos szalagcím manapság, így jópofának tartottam, és egy vadiúj filmet takar, amit még nem láttam, de már alig várom, hisz Rodosz szigetén forgatták. 😉

 

1. Corelli kapitány mandolinja – igéző Kefalonia

Ezt a filmet bárhányszor megtudnám nézni egymás után, az összes jelenete tartogat valamilyen mélyebb mondanivalót, a képek csodálatosak, nem lehet betelni a görög táj és házak látványával, a zenével, a szerelmi történet gyönyörű kibontakozásával, miközben a légkört folyamatos feszültségben tartja a második világháború ténye. A történet Louis de Bernières azonos című regénye alapján készült, mely a görögországi Kefalonián (Jón-szigetek) játszódik 1943-ban az olasz és német csapatok megszállásának idején. Mit tehet az ember háború idején? Mit tesz a háború az emberekkel? Vannak-e dolgok, amik még a háborúban is állandóak? És mik azok? Érdekes találkozása ez a görög és olasz mentalitásnak. Ha a mélybe nézünk, azért látjuk, hogy univerzális dolgok kötnek össze mindannyiunkat, mindegy honnan jövünk, milyen a kultúránk, a bőrünk színe, mik a szokásaink. Ilyen univerzális dolog például a zene, vagy a szerelem. De hogy ezeket a közös összekötő kapcsokat fel tudjuk fedezni egymás között sokszor tényleg egy katasztrófa kell, hogy megtörténjen…

Eredeti cím: Captain Corelli’s Mandolin

Megjelenés éve: 2001

Rendező: John Madden (Szerelmes Shakespeare, Keleti nyugalom – Marigold Hotel)

Főszereplők: Nicolas Cage, Penélope Cruz, John Hurt, Christian Bale

Görögország a filmben: Kefalonia szigete

 

2. Mielőtt éjfélt üt az óra – a rusztikus görög vidék: Dél-Peloponnészosz

Az első indíttatás a film megnézésére az lehet, hogy ez a harmadik része Richard Linklater (autodidakta rendező) nagyon rendhagyó “trilógiájának”. Ha láttad az első két részt, bizonyára furdal a kíváncsiság mi történt annak a két fiatalnak a szerelmével, akik egy Budapest-Bécs vonatjáraton ismerkednek meg és vad fellángolástól vezérelve mielőtt mindketten továbbszáguldanának eredeti úticéljuk felé, együtt töltenek egy éjszakát Bécsben. 9 évvel később a rendező előrukkolt a történet folytatásával, mely szereplőinket (az ő valóságukban is) pont 9 évvel később mutatja meg. Ugyanez történt a harmadik rész esetében: újabb 9 év múlva (a történetben és a valóságban is) immár házasságban élve, szülőkként láthatjuk együtt dél-peloponnészoszi nyaralásukon Jesse-t és Celine-t, melyet egy író rezidenciáján töltenek.  Teljesen naturális és valósághű ábrázolása egy nem éppen csúcspontján lévő házasságnak és a karaktereknek is. Mindhárom filmben rengeteg a dialógus, de a harmadik rész újítása, hogy immár nem csak a 2 szereplő közötti párbeszédeket látunk, hanem mások is megszólalnak. Egy ilyen beszélgetés a filmben az én kedvenc jelenetem is, amely gyönyörűen visszaadja a görög nyarak, a görög étkezés, a jóízű étellel párban járó jóízű beszélgetések, a görög vidék, és a rusztikus, vad természet színeit, ízeit. Érzékelteti velünk azt, hogy egy-egy közös étkezésnél a görögökkel mindig meg van az esély arra, hogy filozófiai gondolatcseréink mentén az olíva fák tövében egy-egy pohár borral sorsfordító témákat boncolgatva válaszokat találunk a Világ nagy kérdéseire. Szerelem, szex, nők és férfiak, fiatalság, öregkor, élet, halál – nem kevésbé komoly dolgok az asztalnál nem kevés humorral fűszerezve.

Igazi kuriózum az a vidéki ház, melyben ezeket a jeleneteket forgatták. Kardamyli falu közelében Sir Patrick Michael Leigh Fermor brit származású filhellén utazó-író épített egy házat az 1960-as években, aki elsőként arról lett híres, hogy 18 évesen elindult, hogy keresztülsétáljon Európán (Londontól Isztambulig) 1933-ban. Utazása során tapasztalt élményeit 2 híres útirajz-kötetben írta meg. (Magyarországról így ír)  A háborúban a görög ellenállási harcban is részt vett és pásztornak álcázva magát két évig élt Kréta hegyeiben. Több könyve szól a Görögországban gyalog és öszvérháton megtett utazásairól. Fotográfus feleségével idősebb éveikben az év egyik felét itt, a Kardamyli közelében épített házukban, az év másik felét Worcestershire-ben töltötték. Barátaik elmondása szerint Patrick és felesége mindennél jobban szerették Görögországot: az itteni fényeket, a levegőt, és a szabadság érzését. A filmnek itt felvett vacsora jelenete hűen idézi az író rezidenciájának egykori szellemiségét és az itt valójában is megtörtént beszélgetéseket. A királyi család tagjai, és számos művész látogatott ide többízben, akikkel Patrick művészetről, történelemről, irodalomról, színházról, operáról, zenéről, költészetről, építészetről és mitológiáról beszélgetett ezen az ihletett helyen.

A gyönyörű képekhez gyönyörű filmzene tartozik, amiben Haris Alexiou népszerű görög énekesnő is hallható a ‘Gia ena tango’ című dalával.

Eredeti cím: Before Midnight

Megjelenés éve: 2013

Rendező: Richard Linklater (Mielőtt felkel a Nap, Mielőtt lemegy a Nap, Sráckor)

Főszereplők: Julie Delpy, Ethan Hawke

Görögország a filmben: Dél-Peloponészosz: Kardamyli (Messinia), Pylos

 

3. Csábító fűszer – Konstantinápoly titkos összetevői az élethez és az ételhez

Ez a film nem a görög tengerparttal, vagy az ország földrajzi adottságaival próbál minket elvarázsolni, hanem a görög gasztronómia egy különleges területébe enged bepillantást, méghozzá a konstantinápolyi (isztambuli – ahogyan a törökök nevezték el a várost miután elfoglalták) konyha színes világába. Az eredeti cím magyarra fordítva annyit tesz, mint ‘Városi konyha‘, mely címben a város szó Konstantinápolyra utal, legalábbis az egyik értelmezés szerint. A ‘politiki’ másik jelentése politikai, mely így utalhat a főszereplő életére nagy hatást gyakorló politikai eseményekre is. Fanis – a 7 éves kisfiú, és családja annak a politikai döntésnek a hatálya alá került, mely során az Isztambulban élő görög etnikum számát 23 év alatt 135 000 főről 7 000 főre csökkentették Görögországba történő deportálásukkal. A családban egyedül nagyapja maradhatott, akitől így fájdalmas búcsút vett a család. Fanis nagyapja, Vassilis nem csak nagypapa volt a kisfiú számára, hanem kulináris filozófus és mentor, aki fűszerboltjában tanította unokáját az étel és az univerzum csodás összefüggéseire. A történet kibontakozása Fanis felnőttkori hazatalálásáról szól gasztronómusként. Mélyen megérintő történet igazán egyedi humorral fűszerezve, feltárva a görög-török konfliktusok sajátos oldalát. Ismét egyetemes dolgok jönnek szóba (akárcsak Corelli kapitány mandolinjában), arra koncentrálva ami összeköt bennünket, és ami mindannyiunkat különlegessé tesz, de ezúttal a fűszerek és az étel nyelvén.

“Ne feledd a csillagokat az égen. Az égen vannak olyan dolgok, melyeket mindenki láthat. De vannak olyan dolgok is, melyek nem láthatók. Mindig mesélj azokról a dolgokról, melyeket mások nem látnak. Az emberek nagyon szeretik azokat a történeteket, melyek arról szólnak, amit ők nem képesek látni. Az étellel ugyanez a helyzet: mindennek az esszenciája a SÓ.” – részlet a filmből

Eredeti cím: Politiki kouzina

Megjelenés éve: 2003

Rendező: Tassos Boulmetis

Főszereplők: Georges Corraface, Renia Louizidou, Ieroklis Michaelidis

Görögország a filmben: Konstantinápoly, Athén

 

4. Nicostratos a Pelikán – A Kikládok szerelmeseinek

Ez az a film, amit még némán is érdemes végignézni a lenyűgöző görög szigetvilág miatt! Mivel magyar nyelven/vagy felirattal egyelőre nem elérhető, így kénytelen voltam én is a vizuális nyelvre (és nagyon gyenge francia tudásomra) támaszkodni a film nézése közben, de ez egyáltalán nem vett el az élmény értékéből számomra. Bőven el voltam alélva a tenger látványától, a görög szigetek sajátos természeti és ember teremtette világától. Emir Kusturica is feltűnik a vásznon a főszereplő 14 éves kisfiú édesapjaként kezdetben egy nem túl pozitív szerepben. Azok a gyerekek, akiknek tetszett a Szabadítsátok ki Willy-t, imádni fogják! Itt egy Yiannis nevű 14 éves édasanya nélkül maradt kisfiú talál egy pelikánfiókát, akivel szívbemarkoló barátságot köt az évek során. A történetről többet nem árulhatok el (nem azért, mert nem értettem :P), nem szeretném lelőni a bonyodalmat. Tényleg minden képkockájáért érdemes nézni ezt a filmet, különösen, ha szerelmese vagy Milos, vagy Sifnos szigetének.

Eredeti cím: Nicostratos le pélican

Megjelenés éve: 2011

Rendező: Olivier Horlait

Főszereplők: Emir Kusturica, Thibault Le Guellec

Görögország a filmben: Milos szigete, Sifnos szigete (Kikládok szigetcsoport)

 

5. A nagy kékség – a kék (legalább) 50 árnyalata

Az 1980-as évek legnagyobb mozisikere volt Franciaországban, több mint egy évig játszották a francia mozik. Ez volt az akkor 29 éves Luc Besson első angol nyelvű filmje. Ez a film igazi vallomás a tengernek, az óceánnak Besson-tól, aki eredetileg delfinekre specializálódó tengerbiológusnak készült egészen addig, míg egy búvárbaleset nem érte. Habár ebben a filmben arányaiban kevés a Görögországban forgatott jelenet, még mindig ehhez a listához sorolom, mert nagyon könnyen előhívhatja a film a görögországi tengerpartokhoz fűződő élményeket, a tenger ezernyi arcát és annak hívogató mélységét. Felületesen két teljesen ellentétes személyiségű búvár barátságáról, versengéséről, a mélybe merüléshez való viszonyáról szól a történet, melyet létező szabadmerülő búvárok ihlettek: Jacques Mayol és Enzo Molinari. Nem csak fizikálisan merül alá a rendező a tengerbe ezzel a filmmel, hanem az emberi lélek mélységeit is kutatja, valamint annak kapcsolatát az óceán mélységeivel.

Eredeti cím: Le grand bleu

Megjelenés éve: 1988

Rendező: Luc Besson

Főszereplők: Jean-Marc Barr,  Jean Reno, Rosanna Arquette

Görögország a filmben: Amorgos szigete, Ios szigete

 

6. Mediterraneo – A Dodekaniszosz titkos kincsesdoboza: Kastellorizo

Ennek az Oscar-díjas filmnek a történelmi vonatkozása hasonló a Corelli kapitány mandolinja-hoz. A második világháború során olasz katonák szállnak partra Görögország legkeletibb szigetén, a Dodekaniszosz szigetcsoporthoz tartozó, akkor stratégiailag jelentéktelen Kastellorizo-n (olaszul: Megisti). Feladatuk az ellenséges csapatok feltérképezése és a sziget védelme esetleges támadás esetén. Hamar kiderül, hogy tulajdonképpen semmi feladatuk nem lesz az itt tartózkodás során, és eltérő karaktereikből kifolyólag mindannyian máshogyan próbálják múlatni a szigeten eltöltött napokat, heteket, hónapokat, mialatt elveszítik a rádiókapcsolatot országukkal, a külvilággal. A film jól emlékeztet minket a görögök vendégszeretetére, szokásaikra, életimádatukra, miközben hatalmasakat szórakozhatunk az olasz katonák szociális/kulturális beintegrálódásán a szigeten. A kedvenc jelenetem az, amikor az olasz katona görög kávét próbál inni. 🙂 A film bemutatja, hogy mi történik azzal, aki egy görög szigetre téved és megtapasztalja az idő múlásának egy másik dimenzióját, és az élet élvezetének sajátos görög formáját. Mit lehet csinálni egy ilyen kis görög szigeten távol a harcmezőktől, a politikai intrikáktól? Hát látszólag semmit! És ez a semmi lesz egy idő után a minden…

Eredeti cím: Mediterraneo

Megjelenés éve: 1991

Rendező: Gabriele Salvatores (Italy in a Day – dokumentumfilm, Nem félek)

Főszereplők: Diego Abatantuono, Claudio Bigagli, Giuseppe Cederna, Vana Barba

Görögország a filmben: Kastellorizo – Dodekaniszosz szigetek

 

+1  Swing away – Álomutazás Rodosz híres Akropoliszához

A film egy hivatásos golfozóról, Zoe-ról szól, aki egy versenyen megélt nagy kudarca után nagyszülei görög falujába költözik, hogy elmeneküljön az újságírók áradatától. Míg Zoe kenyeret süt és baklavát készít ebben az idilli nyugalomban, találkozik egy 10 éves golf-megszállott kislánnyal, aki nagy reménységnek bizonyul. Zoe újra felfedezi rég feledett gyökereit, visszatér játékszeretete és önmagába vetett hite miközben egy kapzsi üzletember ellen harcolnak a helyiekkel. (Forrás: imdb)

Egyelőre még csak az USA-ban vetítik a filmet, és bár folyamatosan követem, nem látom, hogy ez változna egyelőre. Mivel a történet Rodoszon játszódik, már hónapok óta várom a fejleményeket a film vetítésével kapcsolatban. Már a bemutatóban sok ismerős helyszínt felfedeztem, többek között egy különleges, pici, festői környezetben elhelyezkedő olasz éttermet, a Broccolino-t, amit nagyon ajánlok mindenkinek, aki Rodoszon jár. 😉

Eredeti cím: Swing away

Megjelenés éve: 2016

Rendező: Michael A. Nickles

Főszereplők: Shannon Elizabeth (Amerikai Pite), John O’Hurley,  Viktoria Miller

Görögország a filmben: Rodosz szigete (Lindosz)