Blog HU, Kultúra & Utazás, Természet & Konyha
Comment 1

Szépséges Dunakanyar – Zebegény

A tavasz első napsütéses napjait kihasználva egy márciusi hétvégén elindultunk, hogy a bennünk ébredező aktivitást jóllakassuk egy kisebb túra formájában. Aztán megdőlt a tervünk, amikor úgy döntöttünk, hogy a zebegényi Natura Hill Vendégház és Étteremben ebédelünk, ugyanis itt ragadtunk. Nem csak a kivételesen finom mesterfogások, vagy az ötcsillagos vendéglátás, hanem ennek a régi szőlőhegynek az atmoszférája, a Dunakanyar megfizethetetlen látványa is lenyűgözött és órákig ott tartott minket. Egyáltalán nem sajnáltuk, hogy az isteni ebéd után a túrából végül csak egy zebegényi séta lett, hisz ez a kis falu is megannyi romantikus zegzugot és történetet rejt. Azt hiszem sikerült egy tökéletes tavaszi szombatot eltöltenünk itt.

 

Natura Hill Vendégház és Étterem

A Natura Hill-t már több, mint egy éve felfedeztem magunknak, amikor a fenntarthatóság jelszavával kutattam olyan vidéki vendéglátó helyeket, panziókat, ahol egy békés, feltöltő természeti környezetben az ember úgy pihenhet, hogy azzal nem vesz el ennek a természetnek az értékéből (ami azt hiszem ezekben a 21. századi időkben ez alap kritérium kellene hogy legyen – nekünk, vendégeknek). Egyszerűen le voltam nyűgözve a Natura Hill koncepciójától, ami talán inkább filozófia. A 2014-ben nyílt Vendégház és Étterem minden tekintetben a fenntarthatóság jegyében működik: a szelektív hulladékgyűjtés (melyre a vendégeket is ösztönzik a szobákban elhelyezett szelektív kukákkal), a szennyvíztisztítás és annak felhasználása a termőterület öntözésére, a komposztálás, a lebomló tisztítószerek, a fa tüzelésű szauna, a hővisszanyerő szellőztető rendszer, a geotermikus hőszivattyús rendszer mind a természeti környezetről való tudatos gondoskodás bizonyítékai. Ez alól az étterem sem kivétel azzal, hogy törekednek helyben beszerezhető (termelői piac, vagy a helyi gazdák) szezonális alapanyagok használatára, illetve az ételhulladék minimalizálása az általuk meghatározott napi ajánlattal. Ezért állandó menüjük nincsen, és érkezés előtt mindenképpen javasolt az asztalfoglalás. Ennek a koncepciónak a biztos sikerét az étteremben Ruga Endre séf mesterfogásai, és az általunk is megtapasztalt nagyon kellemes, mindenre figyelmet fordító felszolgálás garantálja. Endrét még a gimnáziumi évekből ismerem, és már csak amiatt is nagyon készültünk a Natura Hill-be, hogy megízleljük híres mesterfogásait. 🙂

Natura Hill Vendégház és Étterem – Zebegény

Autóval érkeztünk a Vendégházba, és bár elég vadregényes út vezet a célig, bárhonnan is közelítjük meg, Zebegénybe beérve útmenti táblák mutatják az utat a Natura Hill-hez, ezért pofonegyszerű odatalálni. (A vendégház weboldala alapján egyébként transzfert biztosítanak a tömegközlekedéssel érkezőknek).

Látogatásunk napján nem készültünk asztalfoglalással, ezt teljesen elfelejtettük, de szerencsére be tudott minket fogadni az étterem, és kérésünkre a kinti asztaloknál terítettek nekünk, hogy még közvetlenebbül élvezhessük az első tavaszi napsugarakat és a Dunakanyar lélegzetelállító látványát. Innen elénk tárul még a Natura Hill különleges domboldalban csücsülő közel fél ha-os levendulaültetvényének látványa, mely bizonyára egy-másfél hónap múlva lesz igazán csodás látvány (és illat). Nem számított a kissé még csípős kora tavaszi szellő sem, ragaszkodtunk a terasz élményéhez. Azt hiszem egyébként önmagában ez a frekventáltság, ez a különleges fekvés a páratlan Duna-látvánnyal elég volna ahhoz, hogy az ember vissza-vissza térjen, de ami igazi törzsvendégeket csinált belőlünk (legalábbis biztos, hogy hamarosan újra megyünk!) az a vendéglátás minősége. Nem elég hogy foglalás nélkül érkeztünk, de még a napi ajánlattal kapcsolatban is alkudoztunk, persze nem szándékosan, mert a párom egy gyerekkori rossz élmény miatt sajnos nem tud halat enni. De a felszolgálónk minden tekintetben azon igyekezett, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat és konstruktívan állt a helyzethez, így kaptunk egy Bé verziót a második fogáshoz.

 

Napi ajánlat /2017.03.11/ – Natura Hill Vendégház és Étterem

Savanyú bárányleves – Natura Hill Vendégház és Étterem

Pisztráng, sült zöldség – Natura Hill Vendégház és Étterem

Yuzu túró desszert – Natura Hill Vendégház és Étterem

Tényleg csak egy közhelyet tudok ide kapcsolni: az ember sokkal jobban érzi magát egy olyan környezetben, ahol az őt körülvevő emberek örömmel, lelkesedéssel teszik a dolgukat. Kiérződött ebédünkből az alapanyagokra vonatkozó igényesség, a séf kvalitásai, gondos odafigyelése a legapróbb részletekre, az étel művészi szintre emelése, a felszolgáló kedvessége, erős kommunikációs, empatikus képességei (ráadásul még a poénjaimat is fogta :P), illetve az, hogy valószínűleg őket is olyan emberek foglalkoztatják, akik szintén lelkesedéssel, odaadással vannak küldetésük iránt. Amikor utána néztem ennek a helynek én is meglepődve fogadtam, hogy egy olyan családi vállalkozásról van szó, amelyben az alapító házaspár egyáltalán nem rendelkezett korábbi vendéglátós tapasztalattal (marketing és reklámszakmából érkeztek). Egyszerűen a küldetéstudat, a közös célok és a hit abban, amit csinálnak változtatta ezt a helyet egy igazi siker-történetté már a megnyitás első évében.

 

Amennyire csak lehetett elnyújtottuk az ételek elfogyasztását, hogy minél tovább maradhassunk. 🙂 És aztán végleg letettünk a túrázásról. Amikor elkezdtünk volna dideregni, kijött egy nagyon kedves lány két pokróccal, hogy ne fázzunk. Mi 10-ből legalább 12 pontot adunk a Natura Hill-nek ezért a nagyon felüdítő, igazi vendéglátásért és ezúton is köszönjük kedvességüket, profizmusukat!

Autóval a zebegényi Duna-part felé vettük az irányt, és itt kezdtük naplementéig tartó felfedező sétánkat.

Napraforgó utca

Magyarország legvirágosabb községe (egy 2013-as szavazás alapján) nem csak a Dunakanyar páratlan környezeti szépségével dicsekedhet, de a Börzsöny lábának természeti adottságaival, kiváló, gyógyító levegőjével is egy páratlan atmoszférát tudhat magáénak. Zebegénynek ez a különleges kisugárzása vonzotta ide az 1920-as évek végén gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciskát is, aki a gyermekek iránti buzgó jótékonykodásairól volt híres már korábban is. Újpesten megalapította az ország első csecsemőotthonát, és falut épített a szegény gyerekeknek (Fótújfalu). Itt Zebegényben egy dunaparti házsort vásárolt meg és újított fel egy nem mindennapi, korát messze megelőző gyermekjótékonysági-,és nevelési célú projekthez. Ez a házsor Napraforgó utca névvel színesre festett faszerkezetű “napraforgó-házaival” mai napig őrzi a grófnő által alapított, már-már fantáziavilághoz hasonlatos gyermekközösség tevékenységeit és történetét.

A grófnő egy úgynevezett Zebegényi Virágegyletet (rövidítése: VEZ) alapított a falu gyermekeinek, akik 3 éves koruktól iskolás éveik végéig lehettek tagjai ennek a “virágköztársaságnak”. Minden gyermek a Virágegyletben fantázianevet kapott: az óvodás lányok énekesmadarak, az óvodás fiúk ragadozómadarak, az iskolás lányok virágok, az iskolás fiúk fa- és cserjeneveket viseltek. A grófnő magát Napraforgónak hívta. 🙂 Mindenkinek ismernie kellett saját növényének/állatának a latin nevét, és annak lehető legtöbb  tulajdonságát. A gyerekek botanikai gyűjteményt készítettek, és nagy figyelmet fordítottak a környezettudatosságra. Közösen tanultak és sportoltak, a kicsiknek mesedélutánokat tartottak, a lányok kötni és varrni tanultak, együtt kirándultak, táncoltak, énekeltek, színi előadásokat rendeztek a falu közösségének. A grófnő széleskörű kulturális tevékenységei mellett számtalan adománnyal gazdagította a gyermekközösség életét.

Nekem a Virágegylet alapszabályai tetszenek a legjobban:

  1. Segítünk másokon
  2. Szeretjük az állatokat
  3. Szeretjük a virágokat
  4. Mindennap valami jót teszünk
  5. Adott szavunkat mindig megtartjuk

Ma a napraforgó-házak némelyikében vendégház működik mesés kilátással a Dunára, közvetlenül a vízparton. Anélkül, hogy ismertük volna a Napraforgó-házak történetét, érzékeltük az utca kedves, mesebeli jellegét, melyet szerencsére az itt lakók mai napig őriznek.

 

 

 

 

 

 

 

A Hétlyukú-híd, és ami azon túl van

A Hétlyukú vasúti völgyhíd a főútról különleges látvány. Mintha titkos terekhez vezetne… Szeretem a titkokat, azért a híd túloldalán folytattuk Zebegény felfedezését. A Malomvölgy-patak melletti kisebb téren parkoltunk egy buszmegállótól nem messze. Innen sétáltunk a “festők utcája” felé hatalmas árnyas fák alatt, mesés madárcsicsergés és halkan zubogó patak kíséretében. Mintha egy romantikus tiroli kis faluban sétálnánk. Tisztaság, a természet egészen egyedi kisugárzása, a színes-díszes, szépen rendben tartott szlovák-, és sváb parasztházak között inspiráló és felüdítő volt a séta. Minden ház udvarában, vagy ablakában virágból, termésekből, vagy fenyőből készült díszek kandikáltak, szinte egymással versenyezve: kié a legcsinosabb házikó? Minden velünk szembejövő ember köszönt nekünk, még a bicikliről és az udvarokból is. 🙂 Ez különösen felemelő érzés volt. Ezt a közvetlenséget, figyelmet, közösséghez való tartozást keresem úgy általában a mindennapokban, és utazásaim során is. Ilyenkor az ember tényleg embernek érzi magát és nem egy ipari gép egyik küllőjének, mint legtöbbször egy városi létben.

Malomvölgy patak, háttérben a Hétlyukú-híd

 

A Malomvölgy patak felett több kisebb hidat építettek a faluban

 

 

 

Kreatív tavaszi ablakdísz

Parasztház a “festők utcájában”

A “festők utcája”

Szőnyi István festőművész 1924-ben költözött a településre, amelybe első látásra beleszeretett. Egy másik szerelem is állt a háttérben, ugyanis az akkori földművelésügyi államtitkár és zebegényi nyaralótulajdonos lányát, Bartóky Melindát vette feleségül, akivel együtt telepedtek le zebegényi házukban, mely ma a festő munkásságát bemutató emlékmúzeumként működik. Ide be szerettünk volna menni, de aztán másfelé vitt az utunk…

A Budapesti középosztály már az 1800-as évek végétől felfedezte Zebegény szépségeit, és hamar nyüzsgő nyaralóhellyé vált a falu. Szőnyi István ideköltözése azonban egy igazán pezsgő, magas szellemi színvonalú nyaralóéletet hozott el a helyieknek. Szőnyi házának utcája azért érdemelte ki a “festők utcája” elnevezést, mert tavasztól őszig több híres festő is ebben az utcában bérelt házat és alkotott. Esténként állítólag összegyűltek a helyi mulatóban és művészeti, filozófiai témákról diskuráltak. Bartóky Melinda pedig nagy vendégszeretettel látta a többi festőt udvarukban nyári estéken, ahol volt, hogy ötvenen is összegyűltek egyszerre. Szőnyi haláláig itt élt és alkotott. Témáit legtöbbször a zebegényi táj és a helyi lakosok ihlették.

 

Temető, Kálvária-út és kápolna

A “festők utcáján” végigsétálva az erdő felé indultunk. Útközben egy férfi a kertjükből kiszólva érdeklődött, hogy segíthet-e nekünk valamiben, esetleg útbaigazíthat-e bennünket. Mivel fogalmunk sem volt, hogy merre megyünk, meghallgattuk tanácsát, amit nagyon jól tettünk, mert így pontosan időzítve a naplementét a helyi kilátóból élvezhettük.

Zebegényi cukiság a helyi művésztelep bejáratánál

A kedves idegen tanácsára először átvágtunk a temetőn, melyet az ország egyik legszebb temetőjeként emlegetnek érdekes elrendezése és domborzati elhelyezkedése miatt. A temetőből sétáltunk a Kálvária-domb tetejére, a Jézus keresztútjának jeleneteit ábrázoló 9 stációs házikó mentén. A domb tetején egy kicsiny barokk kápolna fogad minket.

Kálvária kápolna

A kápolnához érve megérkezünk az úgynevezett “Kopaszhegyre”, ahonnan lélegzetelállító látvány nyílik a Dunakanyarra, és a távoli szlovák hegyekre. Itt található a Hősök kertje, ahol Trianon emlékére emeltek országzászlót annak idején. Ezt a második világháború alatt át kellett avanzsálni kilátóra, elrejtve a hely eredeti üzenetét. Végül 1996-ban nyerte vissza eredeti nevét és szerepét újra a Hősök kertje. 20-30 méterre a kápolnától található egy kilátó mai napig, ahová a naplemente előtti 1-2 percben érkeztünk.

Hősök kertje

A Hősök kertjétől lépcsősor visz le a falu központba. A lépcső alján egy domboldalba épített kicsiny sziklaszentély található, mely eredetileg remetebarlang volt máig meglévő, egy remete által faragott kőszobrokkal.

Innen csak pár lépés a freskóiról híres Havas Boldogasszonynak szentelt római katolikus templom. Nem messze a templomtól találjuk a helyi közösségi élet fő színterét a Mókus Sörözőt, melynek terasza ekkor már nyitva volt.

Zebegényi sétánk végéhez értünk, és indultunk vissza a főváros felé. Útközben azért még bedobtunk egy teliholdfényes duna-parti megállót Nagymarosban Visegráddal szemben. Mindig mondom, hogy élni tudni kell… 🙂

Visegrádi vár telihold fényében Nagymarosról

Meleg szívvel ajánlom Zebegényt mindazoknak, akik szeretik a természetet, a csendet, a finom ételeket, a szívélyes vidéki vendéglátást és a kedves embereket!

 

Források:

http://funiq.hu/2887-napraforg%C3%B3-h%C3%A1zak-zebeg%C3%A9ny

https://hu.wikipedia.org/wiki/Zebeg%C3%A9ny

http://naturahill.hu/

This entry was posted in: Blog HU, Kultúra & Utazás, Természet & Konyha

by

//EN// I am a Hungarian woman living on the Greek Dodecanese archipelago where I have been researching the characteristics of the local landscape and culture since 2015. This journey and work on the Aegean sea gives me the fuel to share what I've found: through written materials (on this blog and at other venues), and to create artworks of pressed flowers and herbs which is a great botano-mythical journey, a worship in the great temple of Mother nature that widens my whole world each day a bit more. My interests: human integrity, interactions between a culture and an individual, recognizing and understanding nature's orderly movements and the cosmic patterns in the human (body and psyche) and their interconnectedness with the non-human world, mythology & archetypes, the Great Mother archetype, women's health, and healing through rebonding with nature (especially with the plant world). //HU// Főként a szavak és a képek nyelvén közlő, önálló utat kijárni próbáló, gondolkodó, örökösen válaszokat kereső embernek tartom magamat. Jelenleg Rodosz szigetén élek, ahol 2015 óta próbálom megfejteni a Mediterránum ezen szegletének (engem mágnesként fogva tartó) géniuszát a helyi természetben, szociokulturális vonásokban, egyéni történetekben - valamint próbálom megfejteni saját folytonosan formálódó viszonyulásomat e költészettől parázsló tájhoz, annak ambivalens jelenkori kultúrájához. Ez a kimeríthetetlen felfedező munka lett írásaim (és egyben önismeretem) epicentruma. A Rodoszi Herbárium pedig a görög szigetek természeti gazdagságának és éteri szépségének egyszerre megidézési- és megismerési kísérlete. A helyi növények gyűjtésével, préselésével és képekké alakításával nem csak a teremtés szépségében gyönyörködöm, hanem segít kapcsolódnom a fény útjához, a vegetáció diverzitásához és ritmusához, mitikus történetek, archaikus elfeledett bölcsességekhez, tudattalanomban szunnyadó képekhez, kozmikus analógiákhoz, és mindezen keresztül saját lényegemhez.

1 Comment

  1. Pingback: A 8 legjobb dolog a Natura Hill étteremben | Ilios art

Szólj hozzá Te is! / Tell us your opinion!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.