Blog HU, Utazásaim
Comment 1

Szépséges Dunakanyar – Zebegény

A tavasz első napsütéses napjait kihasználva egy márciusi hétvégén elindultunk, hogy a bennünk ébredező aktivitást jóllakassuk egy kisebb túra formájában. Aztán megdőlt a tervünk, amikor úgy döntöttünk, hogy a zebegényi Natura Hill Vendégház és Étteremben ebédelünk, ugyanis itt ragadtunk. Nem csak a kivételesen finom mesterfogások, vagy az ötcsillagos vendéglátás, hanem ennek a régi szőlőhegynek az atmoszférája, a Dunakanyar megfizethetetlen látványa is lenyűgözött és órákig ott tartott minket. Egyáltalán nem sajnáltuk, hogy az isteni ebéd után a túrából végül csak egy zebegényi séta lett, hisz ez a kis falu is megannyi romantikus zegzugot és történetet rejt. Azt hiszem sikerült egy tökéletes tavaszi szombatot eltöltenünk itt.

 

Natura Hill Vendégház és Étterem

A Natura Hill-t már több, mint egy éve felfedeztem magunknak, amikor a fenntarthatóság jelszavával kutattam olyan vidéki vendéglátó helyeket, panziókat, ahol egy békés, feltöltő természeti környezetben az ember úgy pihenhet, hogy azzal nem vesz el ennek a természetnek az értékéből (ami azt hiszem ezekben a 21. századi időkben ez alap kritérium kellene hogy legyen – nekünk, vendégeknek). Egyszerűen le voltam nyűgözve a Natura Hill koncepciójától, ami talán inkább filozófia. A 2014-ben nyílt Vendégház és Étterem minden tekintetben a fenntarthatóság jegyében működik: a szelektív hulladékgyűjtés (melyre a vendégeket is ösztönzik a szobákban elhelyezett szelektív kukákkal), a szennyvíztisztítás és annak felhasználása a termőterület öntözésére, a komposztálás, a lebomló tisztítószerek, a fa tüzelésű szauna, a hővisszanyerő szellőztető rendszer, a geotermikus hőszivattyús rendszer mind a természeti környezetről való tudatos gondoskodás bizonyítékai. Ez alól az étterem sem kivétel azzal, hogy törekednek helyben beszerezhető (termelői piac, vagy a helyi gazdák) szezonális alapanyagok használatára, illetve az ételhulladék minimalizálása az általuk meghatározott napi ajánlattal. Ezért állandó menüjük nincsen, és érkezés előtt mindenképpen javasolt az asztalfoglalás. Ennek a koncepciónak a biztos sikerét az étteremben Ruga Endre séf mesterfogásai, és az általunk is megtapasztalt nagyon kellemes, mindenre figyelmet fordító felszolgálás garantálja. Endrét még a gimnáziumi évekből ismerem, és már csak amiatt is nagyon készültünk a Natura Hill-be, hogy megízleljük híres mesterfogásait. 🙂

Natura Hill Vendégház és Étterem – Zebegény

Autóval érkeztünk a Vendégházba, és bár elég vadregényes út vezet a célig, bárhonnan is közelítjük meg, Zebegénybe beérve útmenti táblák mutatják az utat a Natura Hill-hez, ezért pofonegyszerű odatalálni. (A vendégház weboldala alapján egyébként transzfert biztosítanak a tömegközlekedéssel érkezőknek).

Látogatásunk napján nem készültünk asztalfoglalással, ezt teljesen elfelejtettük, de szerencsére be tudott minket fogadni az étterem, és kérésünkre a kinti asztaloknál terítettek nekünk, hogy még közvetlenebbül élvezhessük az első tavaszi napsugarakat és a Dunakanyar lélegzetelállító látványát. Innen elénk tárul még a Natura Hill különleges domboldalban csücsülő közel fél ha-os levendulaültetvényének látványa, mely bizonyára egy-másfél hónap múlva lesz igazán csodás látvány (és illat). Nem számított a kissé még csípős kora tavaszi szellő sem, ragaszkodtunk a terasz élményéhez. Azt hiszem egyébként önmagában ez a frekventáltság, ez a különleges fekvés a páratlan Duna-látvánnyal elég volna ahhoz, hogy az ember vissza-vissza térjen, de ami igazi törzsvendégeket csinált belőlünk (legalábbis biztos, hogy hamarosan újra megyünk!) az a vendéglátás minősége. Nem elég hogy foglalás nélkül érkeztünk, de még a napi ajánlattal kapcsolatban is alkudoztunk, persze nem szándékosan, mert a párom egy gyerekkori rossz élmény miatt sajnos nem tud halat enni. De a felszolgálónk minden tekintetben azon igyekezett, hogy a lehető legjobban érezzük magunkat és konstruktívan állt a helyzethez, így kaptunk egy Bé verziót a második fogáshoz.

 

Napi ajánlat /2017.03.11/ – Natura Hill Vendégház és Étterem

Savanyú bárányleves – Natura Hill Vendégház és Étterem

Pisztráng, sült zöldség – Natura Hill Vendégház és Étterem

Yuzu túró desszert – Natura Hill Vendégház és Étterem

Tényleg csak egy közhelyet tudok ide kapcsolni: az ember sokkal jobban érzi magát egy olyan környezetben, ahol az őt körülvevő emberek örömmel, lelkesedéssel teszik a dolgukat. Kiérződött ebédünkből az alapanyagokra vonatkozó igényesség, a séf kvalitásai, gondos odafigyelése a legapróbb részletekre, az étel művészi szintre emelése, a felszolgáló kedvessége, erős kommunikációs, empatikus képességei (ráadásul még a poénjaimat is fogta :P), illetve az, hogy valószínűleg őket is olyan emberek foglalkoztatják, akik szintén lelkesedéssel, odaadással vannak küldetésük iránt. Amikor utána néztem ennek a helynek én is meglepődve fogadtam, hogy egy olyan családi vállalkozásról van szó, amelyben az alapító házaspár egyáltalán nem rendelkezett korábbi vendéglátós tapasztalattal (marketing és reklámszakmából érkeztek). Egyszerűen a küldetéstudat, a közös célok és a hit abban, amit csinálnak változtatta ezt a helyet egy igazi siker-történetté már a megnyitás első évében.

 

Amennyire csak lehetett elnyújtottuk az ételek elfogyasztását, hogy minél tovább maradhassunk. 🙂 És aztán végleg letettünk a túrázásról. Amikor elkezdtünk volna dideregni, kijött egy nagyon kedves lány két pokróccal, hogy ne fázzunk. Mi 10-ből legalább 12 pontot adunk a Natura Hill-nek ezért a nagyon felüdítő, igazi vendéglátásért és ezúton is köszönjük kedvességüket, profizmusukat!

Autóval a zebegényi Duna-part felé vettük az irányt, és itt kezdtük naplementéig tartó felfedező sétánkat.

Napraforgó utca

Magyarország legvirágosabb községe (egy 2013-as szavazás alapján) nem csak a Dunakanyar páratlan környezeti szépségével dicsekedhet, de a Börzsöny lábának természeti adottságaival, kiváló, gyógyító levegőjével is egy páratlan atmoszférát tudhat magáénak. Zebegénynek ez a különleges kisugárzása vonzotta ide az 1920-as évek végén gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciskát is, aki a gyermekek iránti buzgó jótékonykodásairól volt híres már korábban is. Újpesten megalapította az ország első csecsemőotthonát, és falut épített a szegény gyerekeknek (Fótújfalu). Itt Zebegényben egy dunaparti házsort vásárolt meg és újított fel egy nem mindennapi, korát messze megelőző gyermekjótékonysági-,és nevelési célú projekthez. Ez a házsor Napraforgó utca névvel színesre festett faszerkezetű “napraforgó-házaival” mai napig őrzi a grófnő által alapított, már-már fantáziavilághoz hasonlatos gyermekközösség tevékenységeit és történetét.

A grófnő egy úgynevezett Zebegényi Virágegyletet (rövidítése: VEZ) alapított a falu gyermekeinek, akik 3 éves koruktól iskolás éveik végéig lehettek tagjai ennek a “virágköztársaságnak”. Minden gyermek a Virágegyletben fantázianevet kapott: az óvodás lányok énekesmadarak, az óvodás fiúk ragadozómadarak, az iskolás lányok virágok, az iskolás fiúk fa- és cserjeneveket viseltek. A grófnő magát Napraforgónak hívta. 🙂 Mindenkinek ismernie kellett saját növényének/állatának a latin nevét, és annak lehető legtöbb  tulajdonságát. A gyerekek botanikai gyűjteményt készítettek, és nagy figyelmet fordítottak a környezettudatosságra. Közösen tanultak és sportoltak, a kicsiknek mesedélutánokat tartottak, a lányok kötni és varrni tanultak, együtt kirándultak, táncoltak, énekeltek, színi előadásokat rendeztek a falu közösségének. A grófnő széleskörű kulturális tevékenységei mellett számtalan adománnyal gazdagította a gyermekközösség életét.

Nekem a Virágegylet alapszabályai tetszenek a legjobban:

  1. Segítünk másokon
  2. Szeretjük az állatokat
  3. Szeretjük a virágokat
  4. Mindennap valami jót teszünk
  5. Adott szavunkat mindig megtartjuk

Ma a napraforgó-házak némelyikében vendégház működik mesés kilátással a Dunára, közvetlenül a vízparton. Anélkül, hogy ismertük volna a Napraforgó-házak történetét, érzékeltük az utca kedves, mesebeli jellegét, melyet szerencsére az itt lakók mai napig őriznek.

 

 

 

 

 

 

 

A Hétlyukú-híd, és ami azon túl van

A Hétlyukú vasúti völgyhíd a főútról különleges látvány. Mintha titkos terekhez vezetne… Szeretem a titkokat, azért a híd túloldalán folytattuk Zebegény felfedezését. A Malomvölgy-patak melletti kisebb téren parkoltunk egy buszmegállótól nem messze. Innen sétáltunk a “festők utcája” felé hatalmas árnyas fák alatt, mesés madárcsicsergés és halkan zubogó patak kíséretében. Mintha egy romantikus tiroli kis faluban sétálnánk. Tisztaság, a természet egészen egyedi kisugárzása, a színes-díszes, szépen rendben tartott szlovák-, és sváb parasztházak között inspiráló és felüdítő volt a séta. Minden ház udvarában, vagy ablakában virágból, termésekből, vagy fenyőből készült díszek kandikáltak, szinte egymással versenyezve: kié a legcsinosabb házikó? Minden velünk szembejövő ember köszönt nekünk, még a bicikliről és az udvarokból is. 🙂 Ez különösen felemelő érzés volt. Ezt a közvetlenséget, figyelmet, közösséghez való tartozást keresem úgy általában a mindennapokban, és utazásaim során is. Ilyenkor az ember tényleg embernek érzi magát és nem egy ipari gép egyik küllőjének, mint legtöbbször egy városi létben.

Malomvölgy patak, háttérben a Hétlyukú-híd

 

A Malomvölgy patak felett több kisebb hidat építettek a faluban

 

 

 

Kreatív tavaszi ablakdísz

Parasztház a “festők utcájában”

A “festők utcája”

Szőnyi István festőművész 1924-ben költözött a településre, amelybe első látásra beleszeretett. Egy másik szerelem is állt a háttérben, ugyanis az akkori földművelésügyi államtitkár és zebegényi nyaralótulajdonos lányát, Bartóky Melindát vette feleségül, akivel együtt telepedtek le zebegényi házukban, mely ma a festő munkásságát bemutató emlékmúzeumként működik. Ide be szerettünk volna menni, de aztán másfelé vitt az utunk…

A Budapesti középosztály már az 1800-as évek végétől felfedezte Zebegény szépségeit, és hamar nyüzsgő nyaralóhellyé vált a falu. Szőnyi István ideköltözése azonban egy igazán pezsgő, magas szellemi színvonalú nyaralóéletet hozott el a helyieknek. Szőnyi házának utcája azért érdemelte ki a “festők utcája” elnevezést, mert tavasztól őszig több híres festő is ebben az utcában bérelt házat és alkotott. Esténként állítólag összegyűltek a helyi mulatóban és művészeti, filozófiai témákról diskuráltak. Bartóky Melinda pedig nagy vendégszeretettel látta a többi festőt udvarukban nyári estéken, ahol volt, hogy ötvenen is összegyűltek egyszerre. Szőnyi haláláig itt élt és alkotott. Témáit legtöbbször a zebegényi táj és a helyi lakosok ihlették.

 

Temető, Kálvária-út és kápolna

A “festők utcáján” végigsétálva az erdő felé indultunk. Útközben egy férfi a kertjükből kiszólva érdeklődött, hogy segíthet-e nekünk valamiben, esetleg útbaigazíthat-e bennünket. Mivel fogalmunk sem volt, hogy merre megyünk, meghallgattuk tanácsát, amit nagyon jól tettünk, mert így pontosan időzítve a naplementét a helyi kilátóból élvezhettük.

Zebegényi cukiság a helyi művésztelep bejáratánál

A kedves idegen tanácsára először átvágtunk a temetőn, melyet az ország egyik legszebb temetőjeként emlegetnek érdekes elrendezése és domborzati elhelyezkedése miatt. A temetőből sétáltunk a Kálvária-domb tetejére, a Jézus keresztútjának jeleneteit ábrázoló 9 stációs házikó mentén. A domb tetején egy kicsiny barokk kápolna fogad minket.

Kálvária kápolna

A kápolnához érve megérkezünk az úgynevezett “Kopaszhegyre”, ahonnan lélegzetelállító látvány nyílik a Dunakanyarra, és a távoli szlovák hegyekre. Itt található a Hősök kertje, ahol Trianon emlékére emeltek országzászlót annak idején. Ezt a második világháború alatt át kellett avanzsálni kilátóra, elrejtve a hely eredeti üzenetét. Végül 1996-ban nyerte vissza eredeti nevét és szerepét újra a Hősök kertje. 20-30 méterre a kápolnától található egy kilátó mai napig, ahová a naplemente előtti 1-2 percben érkeztünk.

Hősök kertje

A Hősök kertjétől lépcsősor visz le a falu központba. A lépcső alján egy domboldalba épített kicsiny sziklaszentély található, mely eredetileg remetebarlang volt máig meglévő, egy remete által faragott kőszobrokkal.

Innen csak pár lépés a freskóiról híres Havas Boldogasszonynak szentelt római katolikus templom. Nem messze a templomtól találjuk a helyi közösségi élet fő színterét a Mókus Sörözőt, melynek terasza ekkor már nyitva volt.

Zebegényi sétánk végéhez értünk, és indultunk vissza a főváros felé. Útközben azért még bedobtunk egy teliholdfényes duna-parti megállót Nagymarosban Visegráddal szemben. Mindig mondom, hogy élni tudni kell… 🙂

Visegrádi vár telihold fényében Nagymarosról

Meleg szívvel ajánlom Zebegényt mindazoknak, akik szeretik a természetet, a csendet, a finom ételeket, a szívélyes vidéki vendéglátást és a kedves embereket!

 

Források:

http://funiq.hu/2887-napraforg%C3%B3-h%C3%A1zak-zebeg%C3%A9ny

https://hu.wikipedia.org/wiki/Zebeg%C3%A9ny

http://naturahill.hu/

Advertisements
This entry was posted in: Blog HU, Utazásaim

by

Hungarian woman passionate about writing and photography as an expression, researching for authentic people, powerful stories of humans, cultures, rituals, Nature’s wisdom. Selfmade writer, traveller, anthropology researcher, creative. ~~~ Főként az írás és a fotó nyelvén közlő önálló utat kijáró alkotó embernek, kutatónak, kreatívnak tartom magam. Folyamatos inspirációm a különböző kultúrák, emberi sorsok és motivációk mélyebb szinten történő megismerése és megértése, valamint saját magam felfedezése, egy belső-külső tudatosság és az önazonosság fokozása.

1 Comment

  1. Pingback: A 8 legjobb dolog a Natura Hill étteremben | Ilios art

Szólj hozzá Te is! / Tell us your opinion!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.