Blog HU, Nők
Comments 2

“A nőnek pedig Isten-től eredő joga, hogy boldog legyen” – YOTENGRIT

Nem igazán szoktam a naplózásaimat megosztani másokkal, de most valamiért mégis úgy döntöttem ide is írok a legutóbbi nőgyógyásznál történt tapasztalatomról, amely feldúlt és hosszan elgondolkodtatott. Remélem senki nem veszi magára negatív értelemben a következő gondolatokat (bár erre igazán nem tudok hatással lenni) és nem szeretnék támadni vele senkit, de úgy gondoltam hangot adok azoknak az érzéseknek, gondolatoknak, melyeket sajnos a maguk helyén nem tudtam kifejezésre juttatni. Nem valami ellen szólok, hanem saját magam mellett.

Mesterséges vs természetes ciklus

Először is nőnek lenni szerintem a legjobb dolog a világon. Persze nem tudom milyen férfinak lenni, de nem is szoktam rajta gondolkozni, mert teljesen kitölti az életemet az, (és egyébként a párom életét is…) hogy megfejtsem önmagamat, mint nő. 🙂 Mindenféle hiedelemmel, 21. századi közhellyel és a reklámokkal ellentétben én a nőiségem minden egyes napját ünneplem és szeretem. Nem volt ez mindig így. Akkor hívta fel a testem saját ciklikus működése magára a figyelmet, amikor hosszú évek után úgy döntöttem abbahagyom a fogamzásgátló tabletta szedését, amely alatt semmilyen meglepetés nem nagyon ér egy nőt, hisz a ciklusa mindig “rendben”, percre pontosan érkezik, sematikusan mindig ugyanúgy történik. Ez egy időzített folyamat, ilyenkor egy nő úgy rendelkezik egy mesterséges ciklussal, hogy annak igazából semmilyen kapcsolata nincsen a minket körülvevő természet ciklusaival – tehát női testi működésünket elvágja attól. És ha szeretnénk, akkor a tablettaszedést úgy alakíthatjuk, hogy azzal sikeresen manipuláljuk menstruációnk időpontját. Ilyenkor egy nő egyáltalán nincsen “rászorulva”, hogy figyelemmel kövesse testének jelzéseit, mert elég ha látja mikor szedi be az utolsó tablettát. Kényelmes, 21. századi megoldás, támogatja a rohanó, teljesítményelvű, állandó csúcsteljesítményt ösztönző, folyamatos tökéletességre törekvő világunkat. Nekem ez a szedés közben igazából fel sem tűnt, soha el nem gondolkodtam ilyen dolgokon, mert soha addig nem találkoztam hasonló gondolatokkal a környezetemben. Vagy talán még nem voltam nyitott rájuk és nem hallottam meg őket.

De 3 éve, mióta megszabadultam a hormonális fogamzásgátlótól, azóta a testem folyamatosan odarángatja a figyelmem azokra a területekre, amelyekkel korábban egyáltalán nem foglalkoztam és ízelítőt kaptam abból, milyen egy igazán hektikus, kiszámíthatatlan, néha őrülten fájdalmas női ciklus. Ennek ugye számtalan oka lehet, ebbe nem mennék most bele, de lényeg, hogy én komolyan vettem a testemnek ezeket a jelzéseit, melyeket az önismeret és a testem-lelkem közötti kapcsolat megismerésének újabb lehetőségeként tekintettem és tekintem ma is. Azzal (a már korábbi jógatanulmányaim során megismert) gondolattal közelítettem a testi kényelmetlenségekhez, fájdalmakhoz, hogy bizonyára mindennek oka van, és valószínűleg jelzésértéke. Egyszerűen szerettem volna megfejteni a sokszor szinte elviselhetetlen fájdalmaim okát, illetve azokat az eddig sosem tapasztalt jelenségeket, melyeket a testem produkál 3 éve egy nagyon széles spektrumon. Ez az elmúlt időszak egyébként is a testi-lelki tisztulásról és gyógyulásról szólt nálam, melynek egyik első stációja volt a fogamzásgátló abbahagyása – egy olyan folyamat indult be az életemben, mely során azt éreztem, hogy meg kell szabadulnom minden mesterséges dologtól (gyógyszerek, szintetikus kozmetikumok, vegyszerek, smink, hajfesték, körömlakk, hamis kapcsolatok, hamis élethelyzetek, tőlem idegen munkahely, környezet – minden, ami elfedi a valóságot és elvág saját természetemtől, megakadályoz abban, hogy önmagam lehessek). Ezt nem én akartam, egyszer csak megtörtént velem. Hosszú évek keresésének, önismereti munkáinak hatására elkezdett gyökeret verni és egyre nagyobbra érlelődni bennem az a gondolatfonál, hogy egy tökéletesen működő makrokozmosz, Természet részeseként a legkevesebb és egyben legtöbb mit tehetek az, ha megpróbálom megismerni és tiszteletben tartani annak működését, törvényeit, ha vigyázom, óvom ezt a természetet, melytől (a természet részeként mint ember) saját egészségem is függ, és végül ha saját (testi-lelki-szellemi) működésemet e természet csodájaként tisztelem, gyógyítom és óvom. Ebben a máig is tartó időszakban a kulcs a magamhoz való hűség, őszinteség lett.

tumblr-msvfxvmtdj1r7tmawo1-500_orig

És ezzel a gondolkodással, ezzel a szemlélettel egyre inkább kezdtem megérezni a saját (testi-lelki-szellemi) ritmusomat és ciklusaimat, kezdem megérezni és kezd egyre inkább érdekelni, hogy mit jelent nőnek születni, nőként élni, és tenni ebben a világban, hogy mire képes a női test, milyen csodás erőt hordozok magamban nőként, milyen minőségeket élhetek meg ciklusom segítségével. Lassan kezdek ismerkedni azzal, hogy miket jelez női testem működése, hogyan segít engem iránytűként a boldogság és saját igazságom felé. Ezen az úton sok csodás nőt, tanítót ismerhettem meg (lista az irodalom végén), akik mind tovább segítettek/segítenek ezen az úton és sok-sok ajtót nyitottak ki előttem. De még mielőtt azt gondolnátok, hogy kizárólag fénnyel táplálkozom és levitálok, had mondjam el, hogy természetesen nem! 😉 és természetesen orvoshoz is elmegyek, ha úgy érzem szükséges. Bár szinte kizárólag negatív tapasztalatokkal rendelkezem orvosokkal (és főként nőgyógyászokkal) kapcsolatban, nem adtam fel a reményt, és lelkesen keresem azt az orvost (vagy orvosokat), akivel körülbelül egy nyelvet beszélünk és akinek képesek a fejébe férni a fenti gondolatok, és egységként szemléli a test-lélek-szellem folyamatait – hisz ez lenne valójában az egészség.

Orvosi rendelőben

Ciklusomhoz kapcsolódó időnként megjelenő erős fájdalmaim miatt mindenképpen szerettem volna egy vérvételből készült teljes hormonvizsgálatot és egy ultrahangot csináltatni, hogy meggyőződjek arról, hogy nincsen szervi oka ezeknek a (természetes fájdalomcsillapító módszerekre – intimtorna, jóga, gyógyteák, illóolajak, masszázs, étkezés, böjt, meditáció – egyáltalán nem reagáló) fájdalmaimnak. Tehát látható, sok mindent megpróbáltam.

Mire időpontot kaptam egy újonnan kiszemelt orvosnál, már igazából enyhébbek lettek a tüneteim is. Eljött a vizsgálat napja, vittem magammal a vérvételek eredményeit is, és ott volt ez az orvos, aki egy hihetetlen kedves természetű embernek nézett ki, igazán bizalomgerjesztő gesztusokkal, kommunikációval, és mégis mintha egy tőlem teljesen idegen világ nyelvén szólt volna. Ő nem látott semmi szervi problémát és a hormon értékeimet is jónak találta – szuper. De amikor megkérdeztem, hogy mégis szerinte mitől lehettek ennyire erős görcseim válasza az volt: a nőknél ez általában genetika, és hogy a legtöbbet azzal teszem, ha már a fájdalom érkezése előtt szedem a fájdalomcsillapító gyógyszert. Igazából annyira leblokkoltam attól, amit mondott, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Nem tudtam hogyan reagáljak arra, hogy odamegyek egy szakemberhez, egy orvoshoz akinek igen sokat fizetek ráadásul azért, hogy segítsen valamilyen támpontot adni a fájdalmam megfejtéséhez, és ő egyszerűen lezárja ezt a kérdést azzal, hogy genetika, törődjek bele, és gyarapítsam a gyógyszert szedő nők táborát. Nem hinném, hogy a természet úgy találta volna ki a nőket, hogy egy részük csak szintetikus szerekkel viselje női sorsát. Én ott elveszítettem a fonalat, összezsugorodtam, és már azt is félve mondtam, hogy de hát én a természetes megoldások híve vagyok… Erre az volt a válasz (anélkül hogy megkérdezte volna a doktor úr, hogy pontosan milyen természetes megoldásokra gondolok), hogy azzal csak felerősítem a fájdalmat. WTF??? Teljesen egyedül éreztem magam szerény “holisztikus” világnézetemmel. Azt éreztem, hogy itt aztán senki nem kíváncsi valójában az életkörülményeimre, a lelkivilágomra, az életvitelemre, helyzetemre, rám, és mintha ezek a dolgok egyáltalán nem is illenének az orvosi konzultáció témáihoz, teljesen lényegtelen pletykaértékű infók, amit megtarthatok a barátnőimmel való beszélgetésekre, de orvosilag semmiképpen nem tartoznak bele semmilyen értelmezési tartományba és nyilván így a testem működésére sem lehetnek hatással.

És ekkor jött még csak az a kijelentése a doktor úrnak, amit viszont nem kérdeztem tőle, de ő azért fontosnak tartotta, hogy elmondja: “Ön igaz már lecsúszott róla, de minden nőnek azt javaslom, hogy még a húszas éveiben szüljön, mert 33 év felett már nagyon magas a meddőség aránya a nők körében. Ne a karrierjével foglalkozzon, hanem szüljön minél előbb!” Nem is tudom hirtelen melyik gondolatommal kezdjem. Őszintén szólva erre sem tudtam értelmesen reagálni, mert összecsapott bennem megannyi indulat, érzés, gondolat, társadalmi közhely, hitrendszer, női ösztön, a sok belső munka, amit azért csinálok évek óta, hogy magamhoz hű életet élhessek végre és leküzdjem a külső elvárásoknak történő megfelelést, hogy megtaláljam saját belső igazságomat és iránytűmet, mely engem a lehető legtisztább, legőszintébb sorsomhoz terel.

Gyermeket foganni mindenáron? Jin és Jang.

Felszínesen nézve nagyon röviden az történt, hogy odamentem egy problémámmal, melynek megoldásához nem kerültem közelebb, viszont az orvos (akit gyógyító minőségében kerestem fel) felhívta a figyelmem egy másik “problémára”. Bizonyára jót akart az ő legjobb tudása szerint – ezt nem is szeretném elvitatni tőle, de miből gondolta, hogy nincsen nyomós oka annak, hogy még nincsen gyermekem és hogy nem is tervezem a közeli jövőben? Miből gondolta, hogy az ő orvosi statisztikai adata felül írhatja bennem a saját vágyaim, saját választott utam, vagy a rám mért sorsom alakulását? És ez a megkérdőjelezése annak, hogy az életemben minden úgy jó, ahogy van. Egy orvosban nem merül fel, hogy az élet egy kicsit komplikáltabb attól, hogy statisztikai számok alapján döntsünk új élet születéséről? Vagy egyáltalán bármiről? Akkor találkoztunk először, a TAJ számomon és a leleteimen kívül semmit nem tudott rólam, lehetnék akár egy csapodár sztriptíztáncos is aki éjszaka melózik és ki nem állhatja a gyerekeket, vagy akit bántalmaz a párja, vagy akár egy gyermekkorában sérült felnőtt, aki még nem dolgozta fel a fájdalmait és még nem kész gyermeket vállalni… Ennyire csak a mennyiség számít, a minőség már mindegy? És akkor még nem is említettem a “felsőbb akarat”, vagy sors, élet – kinek hogy tetszik – tiszteletben tartását, hisz az ember nem mindenható. Ezt nem tudják az orvosok? Hiába akarok én gyermeket a húszas éveimben, ha nem úgy alakul az életem. Vagy másnak pl. fordítva. Ezt régen nem véletlenül hívták gyermekáldásnak. Nem beszélve az akaratról: “Tudok-e akaratból foganni? Nem. Mert a foganáshoz befogadás kell: puhaság, lágyság, melegség, finomság, energia, erő, szenvedély… Akarat pont nem, mert az befeszít, merevvé tesz, és az a testrész, aminek merevnek kell lennie a foganásban, nem a nőt ékesíti.” /Dézsi Réka – Az élet kulcsa az akarat elengedése/

Akarat. Pont a napokban valaki azt mondta nekem, hogy talán én nem tudom igazán mit akarok. Véleményem szerint nagyon szerencsés egybeesés az, ha valakinek az élete úgy alakul, ahogyan azt ő akarja. Szerintem fontos az akarat és fontos az elengedés is. Az elmúlt 2 évem azt mutatta meg, hogy ennek a fajta maszkulin energiának az előtérbe helyezése képes elvágni természetes ciklusainktól az életben – melyek a lehető legharmonikusabb működéshez segítenének minket. Ahelyett, hogy folyton arra törekszünk mindenáron, hogy a mi akaratunk érvényesüljön a világban, ahelyett néha próbáljuk ki milyen szemlélődő nyitottsággal, szeretettel, kíváncsisággal befogadni azt, amit az élet szeretne tőlünk. “Mint a mezőn a virágok. Mondjuk a kakukkfű nem akar margaréta lenni” /Kriston Andrea/. De ez a finom, lágy női minőség manapság inkább takargatnivaló gyengeségnek számít nők és férfiak körében egyaránt. De ahogyan minden energia, úgy a testünk és életünk is egyensúlyra törekszik, így ha valaki sokáig a férfias energiákra helyezi a hangsúlyt, akkor utána minden bizonnyal szüksége lesz a másik oldallal “egyenlíteni”. A természetben legalábbis így van.

Érdekes lehet kicsit ízlelgetni az alábbi felsorolást, hogy vajon melyik oldal milyen reakciókat vált ki belőlünk, vajon mely minőségeket tudjunk jobban elfogadni magunkban vagy másokban:

Jin Jang

Részlet Michaela Riedl: Jóni – masszázs című könyvéből

 

“Minél inkább megteremtjük a két pólus ritmikus egyensúlyát, annál
harmonikusabbak lehetnek hétköznapjaink és egész életünk.” – Michaela Riedl: Jóni – masszázs

A fájdalom szerepe életünkben

Visszatérve a doktor úrra: miközben gyermekvállalásra biztat, közben bátorít, hogy gyógyszer szedésével oldjam meg a menstruációs fájdalmaimat. És miközben menstruációs panaszokkal érkezem, közben mielőbbi gyermekvállalásra biztat. A fájdalomcsillapító beszedése már a fájdalom előtt nem más, mint tompítás és hárítás. Ez a nők lebeszélése arról, hogy saját testüket elkezdjék megismerni, azzal elkezdjenek kommunikálni. A nők lebeszélése arról, hogy a természet és testük bölcs folyamatait megismerhessék, és értelmezhessék, és esetlegesen birtokába kerüljenek az öngyógyítás eszközeinek. Ez a problémák takargatása és divatosan a “genetikára” fogása. Lebeszélés arról, hogy találkozzunk a fájdalommal, gyengeségünkkel, az önreflexióval, esetleges testi-lelki mélységeinkkel. Ha csak arra gondolok, hogy egy menstruációs görcs során létrejöhet könnyen egy érzelmi megkönnyebbülés/tisztulás is egy kiadós sírással, aminek bekapva egy tablettát egyébként meg sem adnánk a helyét és idejét az életünkben a mindig szexi, mindig tökéletes, mindig rohanós, mindig csúcsformát nyújtó, ezeken a napokon is maratont futó, mindig tip-top szelfi-biztos “JANG” üzemmódban, amiben a társadalom legjava leledzik mostanság. (Ennek az eltolódásnak tudom be azt az őrületes testkultuszt, ami körülvesz bennünket akár a hagyományos-, akár a közösségi médiában – a külsőség mindenek felett.)

Vagy nem lehet, hogy a fájdalom, ami ilyenkor eljön hozzánk, azt kéri tőlünk, hogy hagyjuk meg a kemény munkát, a pörgést, az agyalást, az akaraterőt, a feszítést, a tüzet, az adást, az aktivitást egy másik napra és szeretné figyelmünket a női minőségek területére irányítani, hogy találkozzunk valamivel, amire eddig nem figyeltünk? Hogy találkozhassunk a JIN oldalunkkal is és ezáltal kiegyenlíthessük a maszkulin energiákat, aminek megtapasztalásával picit közelebb kerülhetnénk a foganás energiájához és minőségéhez. Vagy netán a fájdalom jelzi, hogy valami nem működik harmonikusan a testünkben… Ahányan vagyunk nők legalább annyiféle üzenetet hordozhat a testünk. De ha nem kezdjük el azt megismerni, és jelzéseit, működését tisztelni, akkor azt hiszem lemaradunk egy olyan tudásról, bölcsességről, olyan élményről, ami csak nekünk adatott meg, és amit tovább adhatnánk gyermekeinknek – vagy megoszthatnánk nőtársainkkal.

women

Mennyiség vagy minőség?

A nő teste és annak működése azért is kellene, hogy különös figyelemmel legyen kitüntetve, mert az egy-egy új élet lakhelye és temploma is képes lenni. Benne lakik egy teremtő erő, akár gyermek születik belőle, akár valami másként manifesztálódik. Statisztika ide, vagy oda, nem tudom elképzelni, hogy huszonévesen – amikor minden hétvégén buli volt, fogamzásgátlót szedtem, gyorskaján és koleszkifőzdén éltem, alig aludtam, éretlenebbnél éretlenebb kapcsolatról kapcsolatra sodródtam, és az egészséges életmódról az összes infóm annyi volt, hogy lehet hogy nem kellene annyit mekibe járni, illetve fogalmam sem volt ki vagyok én, mit szeretnék, mi jó nekem és miért – nem hinném, hogy ha akkor gyermeket vállalok, én és a társadalom is jobban járt volna, pusztán hogy javítsam a statisztikát, vagy bebiztosítsam magamat félelemből, hogy jujjjujj, 33 fölött már ajjajjj… szóval szülök hogy ne maradjak le róla? Igen, ha úgy vesszük lemaradtam arról, hogy azokban az években gyermeket szüljek és javítsam ezt a statisztikát, de én a saját életemben nem maradtam le semmiről, hisz egyébként sem véletlenül történt így az élet. Úgy érzem egészségesebb vagyok, mint valaha. Folyamatosan dolgozom testi-lelki gyógyulásaimon és azon, hogy egyre inkább értsem a testem üzeneteit, hogy minél jobban elsajátítsam a természetes öngyógyítás módszereit, hogy ne érezzem azt, hogy a testem és saját női működésem tőlem függetlenül történik, tehát egységben, egészségben legyek magammal, és ne érezzem kiszolgáltatva egészségem a gyógyszeriparnak, de igazából senkinek, ha lehet. Mert én majd ezt szeretném átadni a gyermekeimnek – ha lesznek. És folyamatosan dolgozom azon, hogy letegyem azokat a destruktív mintákat, melyeket nem szeretnék átadni a gyermekeimnek, hogy nekik már ne kelljen megküzdeniük azokkal a dolgokkal, amikkel nekem, és energiáikat még inkább a fejlődésre, testi-lelki felszabadulásra és teremtésre fordíthassák. Mint az evolúciós fejlődés, csak lélekben. Ami persze testi szinten is megmutatkozik. Nem ez lenne a cél? Hogy egyre boldogabb, egészségesebb generációk szülessenek ahelyett, hogy egyre többen vagyunk?

És ott van még a bizalom is. Bizalom a testemben, magamban, a saját egyedi és megismételhetetlen sorsomban, és az Életben, hogy ha úgy kell legyen, akkor egy napon (a megfelelő napon) megkapom az áldást arra, hogy én is édesanya lehessek.

Ha a gyermekvállalás védelmében teszünk szót, akkor inkább emeljük kicsit magasabb helyiértékre a nők anyai szerepét, feladatait, adjuk meg ennek a minőségnek a neki járó legnagyobb tisztelet, és ne a mennyiségre fókuszáljunk annyira. Mert minden élet számít és minden élet egy édesanyában, egy nőben kezdődik. Hogy milyen világot teremtünk magunknak az itt kezdődik.

pregnacy

Art by Catie Atkinson / spiritysol.blogspot.hu

 

“Ha a szülések számát akarjuk ebben az országban növelni, akkor nem csak a biztonság oldaláról kell közelítenünk, hanem hogy az asszonyokban levő képességeket, nyitottságot, alkalmasságot, szeretetet, a megnyílást, azt a csodát, amivel rendelkeznek, azt kell segítségül hívni” – Dr. Bálint Sándor – szülész-nőgyógyász főorvos, hipno-pszichoterapeuta

Őszinteség, elfogadás

Arról nem is beszélve, hogy a 21. századi felvilágosult Európában még mindig van olyan ember, akinek nem fér a fejébe az a gondolat, hogy vannak olyan nők, akik úgy döntenek nem vállalnak gyermeket, vagy egyszerűen valamiért így alakul az életük, és a bennük lévő női/anyai minőséget valami másban materializálják, amire azok a nők nem lennének képesek, akik épp gyermeket nevelnek. Ezek a nők képesek lehetnek hatalmas hiányokat betölteni a társadalomban az ő szeretetükkel, tehetségükkel, figyelmükkel, női teremtő energiájukkal, kvalitásaikkal. Miért gondolja még bárki, hogy kizárt, hogy egy gyermektelen nő teljes életet éljen és hogy ezzel boldog legyen? Engedjük egymást boldognak lenni, tiszteljük egymás döntéseit, érzéseit. A természet működése és a saját természetes őszinte vágyaink elfogadása és megélése által beteljesíthetjük feladatunkat ebben az életben. Egyszer azt mondtam valahol, hogy elképzelhetőnek tartom azt is, hogy végül nem születik gyermekem, mert az életem esetleg más irányt vesz majd – ez csak egy elképzelés persze, amit lehetségesnek tartok azért, mert az élet bárhogyan alakulhat, sosem tudhatjuk, és én nem szeretnék elzárkózni ettől az opciótól sem. Erre azt vágták a fejemhez, hogy képzeljem el kihalna az emberiség ha mindenki így gondolkodna. Nos, szerencsére senki nem gondolkodik egyformán. Ahány ember annyi sors, szerencsére mindenki egyedi és megismételhetetlen és egyedi életfeladatokkal érkezünk ide. Mindenkinek meg van a feladata és létjogosultsága. Ne vitassuk el a nőktől azt a jogot, hogy ŐK és csakis ŐK egyedül érezzék és tudják legbelül, hogy mikor van itt a megfelelő idő arra, hogy kihordjanak és/vagy megszüljenek egy gyermeket. A természetellenesség, a természet és saját magunk “megerőszakolása”, megtagadása hiteltelenné teheti életünket, minket pedig boldogtalanná. Hiszem, hogy minden bennünk őszintén jelen lévő sugallat, érzés és öröm a legjobb iránytű a boldogsághoz és a teljes élethez. 

“Soha nem az öröm visz el bennünket a műtőasztalra” – Kriston Andrea

“Ha a lelkedben béke van, a testedben sem dúl háború.” – Dr. Darnói Tibor

Pár héttel az eset után indulatoktól mentes fejjel már látom, hogy ez a helyzet rámutatott arra is, hogy mennyire vívódom még magamban a külső környezet és belső világom ellentétes igazságai között. Nehéz ennyire ellentétes igazságokat összeegyeztetni, még nem tudom hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket, de az biztos, hogy egy ilyen orvossal én nem tudok párbeszédet folytatni. Ott helyben nem voltam képes semmit sem mondani, csak feldúlva elsiettem. El kell fogadnom, hogy a változás egy folyamat, aminek lépcsőfokai vannak. A külvilág pedig nagyon jó tükör tud lenni, hogy megtudjuk hol is állunk éppen ebben a folyamatban. Nyitottnak lenni, tájékozódni, olvasni, előadásokat hallgatni, a “megfelelő” emberek között lenni fontos. De minden információ akkor válik a saját tudásunkká, ha már integrálni tudjuk az életünkbe és sokszor a fájdalmas tapasztalásokon keresztül magunkévá tesszük, és általuk megerősödünk saját belső iránytűnkben. Nőként azt hiszem nehezített pályán mozgunk, hisz körülöttünk a világ kevéssé nyitott annak az erőnek a felismerésére, amelynek megismerését nem tanítják az iskolában. Kevés nő van birtokában annak, milyen szentséget, erőt, lehetőséget, minőséget hordoz magában azzal, hogy nő, és ezáltal kevés férfi is. De amíg mesterséges szerekkel nyomjuk el és befolyásoljuk saját testünk természetes működését (a hormonális készítményektől a szintetikus mérgező dezodorokig), és szennyezzük környezetünket, vagy amíg fel sem merül az igény bennünk, hogy érdeklődjünk saját csodálatos természetünk (testünk-lelkünk-szellemünk) megismerése és/vagy természetes módon történő gyógyítása iránt, addig még hosszú ez az út, és könnyen vezetődhetünk félre akár egy-egy ilyen orvosi vélemény miatt. Az életünk egy csoda, testünk egy csoda, a női test szentély – kívánom, hogy bánjunk is velük e szerint minél többen férfiak és nők egyaránt, és ne csak akkor, amikor “babaprojektre” készülünk, hanem úgy egyébként is szeressük és óvjuk magunkat mindenestül – hisz ez a teremtő erő a nőkben nem csak gyermeket képes létrehozni, hanem bármit, amit csak szeretnénk. Én pedig nagyon köszönöm azoknak a nőknek és férfiaknak, akik közelebb hoztak engem ezekhez a gondolatokhoz, a páromnak pedig a végtelen nyitottságát, elfogadását, támogatását.

 

Részlet Máté Imre Yotengrit 2. című kötetéből (rábaközi sámánok szellemi hagyatéka – a magyarok ősi szeretet vallása, rokon a tibeti lámaizmussal):

“A nőnek pedig Istentől eredő joga, hogy boldog legyen”

“Nő meg férfi – Egy két fele.
Együtt alkotnak egészet
Egyikük sem alább való,
egyikük sem fölébb való,
de az asszony teste szent,
mert benne folytatódik, mert benne ismétlődik
folyton folyvást a teremtés
Teremtés műhelye az ő teste (…)
Amilyen asszonya, olyan a családja.
A nő tart alacsonyan, vagy magasan.
A nő válogat, a nőstény.
Akit beenged beengedtetik,
akit kizár, kizáratik (…)
A nő saját testének istenasszonya
Szent a nő teste,
szentélybe lép, ki abba belejut

/Küszöb – az élet és halál mindennapos gyakorlatának könyve/

Art by Catie Atkinson / spiritysol.blogspot.hu

 

Hálás vagyok tanításukért és inspirációjukért:

Kovács Beatrix (Gargi) – Dévi puja, Sri vidja upasana, mantrák, meditációk, gondolatok és tanítások a tantráról, a shaktiról ITT

Mészáros Gabriella – asztro-kineziológus ITT

Gáborjáni Réka – Holdhétvége (ciklusgondozás), Méh mágiája előadássorozat, Szülésfelkészítő tanfolyam ITT  és ITT

Kardos Zsófia – Kriston Intim Torna tréner ITT

Kriston Andrea (közvetve a Kriston Intim torna gyakorlásán és sok-sok online videón, cikken keresztül) ITT

Golenya Ágnes – Nő az őserő előadás, online publikációk ITT

Máté Imre – Yotengrit könyvek, Yotengrit Alapítvány ITT

Dr. Darnói Tibor – holisztikus orvos ITT és ITT

Dézsi Réka – publikációk ITT

Kassai Lajos – Lovasíjászat c. könyv

Robin Lim – bába (gentle birth) ITT és ITT

Palya Bea

 

 

 

 

Advertisements
This entry was posted in: Blog HU, Nők

by

Hungarian woman passionate about writing and photography as an expression, researching for authentic people, powerful stories of humans, cultures, rituals, Nature’s wisdom. Selfmade writer, traveller, anthropology researcher, creative. ~~~ Főként az írás és a fotó nyelvén közlő önálló utat kijáró alkotó embernek, kutatónak, kreatívnak tartom magam. Folyamatos inspirációm a különböző kultúrák, emberi sorsok és motivációk mélyebb szinten történő megismerése és megértése, valamint saját magam felfedezése, egy belső-külső tudatosság és az önazonosság fokozása.

2 Comments

Szólj hozzá Te is! / Tell us your opinion!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.