Month: October 2017

Görög fesztivál Nikia-ban – Nisyros szigetén

Published by

  Kicsivel több, mint két hete hagytam el Nisyros szigetét, de még mindig nagyon hiányzik. A legcsodálatosabb élményem itt egy tradicionális fesztivál volt (görögül: panigiri) egy Nikia falu melletti sziklába vájt templom mellett, ahol a helyi emberek összegyűltek, hogy együtt töltsenek egy őrült éjszakát zenével, tánccal, isteni ételekkel (melyeket ingyen szolgáltak fel mindenkinek) egy hatalmas fa alatt, hogy ünnepeljék az életet. Mindezt nagyon egyszerű módon teszik, mindössze hagyják, hogy az öröm átjárja szabadon testüket és lelküket. Sok videót készítettem akkor este, de a mai pénteken ezt az egyet szeretném megosztani veletek, hogy megmutassam mennyire egyszerű örömöt találni az életben – és persze azt is, hogy a görögök élen járnak ennek a gyakorlásában. Nézzétek meg ezeket a férfiakat és garantálom, hogy utána jobban érzitek majd magatokat, hogy örömmel fog eltölteni Titeket annak a látványa, ahogyan ezek az idős férfiak felszabadítják magukat a táncon és zenén keresztül. EZ AZ A MINIMUM ŐRÜLTSÉG, AMIRE SZÜKSÉGÜNK VAN AZ ÉLETBEN. KÉPESNEK TUDNI LENNI KAPCSOLÓDNI A BENNÜNK LÉVŐ GYERMEKHEZ! Különben elvesztünk… Tisztelet és köszönet ezeknek az embereknek, hogy képesek átadni magukat …

Panigiri in Nikia – Nisyros island

Published by

I left Nisyros island more than two weeks ago, but I am still missing this island very much. The most beautiful experience was the traditional festival (panigiri) outside of Nikia village at Agios Ioannis Theologos Monastery, where the local people gathered for one crazy night with dance and very very good food under a huge tree to celebrate LIFE in a so simple way. Just letting the joy circulating through their body and spirit. I made a lots of videos, but I share this particular one with you right now to show you how easy to have fun in life – and of course to show you that Greek people are practicing this so naturally. Look at these men and I guarantee that you will feel much better, you will feel the joy while they are liberating themselves through dance and music. THIS IS THE MINIMUM LEVEL OF CRAZYNESS THAT WE NEED FOR LIFE. TO BE ABLE TO CONNECT THE PLAYFUL CHILD INSIDE OF US! Otherwise we are lost… Agios Ioannis Theologos Monastery, Nikia, 25. September …

Eredetünk – Genesis

Published by

  A napokban láttam Sebastiao Salgado 73 éves brazil “fénnyel író” művész fotográfiai tárlatát a Műcsarnokban. Salgado képeivel először idén tavasszal találkoztam egy civilizációkat magyarázó előadássorozaton, mely után lázas keresésbe fogtam a fotográfus munkásságával kapcsolatban, mert a képei nagyon nagy hatást gyakoroltak rám. Nem vagyok hivatásos műértő, egyszerűen csak átrezonált a képeken valamiféle erő, igazság, amely magával rántott. Hamar rájöttem, hogy nem egy egyszerű fotográfusról van szó, és újra eljutottam egy olyan példaképhez, akinek élete eggyé olvadt alkotásainak üzeneteivel, küldetése lett a művészete, és művészete vált a küldetésévé – mindezt akarata, tervei és közgazdasági tanulmányai ellenére. Miután megnéztem a róla szóló ‘The Salt of the Earth’ című dokumentumfilmet, napokig nem tértem magamhoz. Azóta vártam az alkalomra, hogy írhassak róla, és persze rohantam a november 12-ig Budapesten lévő, eddig a világ számtalan pontján bemutatott Genesis névre keresztelt kiállítására, ahogy csak tudtam. Jöjjön most mindaz, amit ez a tárlat a felszínre hozott bennem. A kizárólag fekete-fehér fotók nyelvén beszélő Salgado munkásságának harmadik nagy léptékű, hosszútávú projektje a Genesis (ezt előzte meg a Munkások – 1993, és a Vándorlás – 2000), melyben …