Advent negyedik hete nekem tulajdonképpen Monolithos-ról szólt, a bájos picinyke hegyvidéki faluról Rodosz sziget dél-nyugati részén. Szerdán Manolis-szal és Despoina-val, az Old Monolithos taverna tulajdonosaival gyűjtöttünk gombát a közeli erdőben, ahol jól magamba szívtam az eső utáni fenyőerdő illatát, tökéletes csendjét, és megtudhattam a nagy titkokat a gombagyűjtésről, majd a vadon termő helyi gombák elkészítéséről. 🙂

Ezután a kirándulás után nem kellett soká várnom, hogy visszatérjek a falucskába, mert a hétvégén a sokak által nagyra becsült botanikus, Γιάννης Ελενίτσας (Giannis Elenitsas) tartott szemináriumot és workshopot a 100%-ban természetes méhviaszból, olajból és helyi gyógynövényekből készített krémnek az elméleti és gyakorlati tudnivalójáról. Biztos voltam benne, hogy ott a helyem, mivel már nagyon régóta szerettem volna Giannis-szal találkozni, többet és többet megtudni a rodoszi növényvilágról, a gyógynövényekről, melyeknek isteni illata beborítja a szigetet. A hétvégi szeminárium a tengerre és a környező lankás völgyekre néző Thomas Hotelben került megrendezésre és a részvétel teljesen ingyenes volt!

Nem tudtam hogyan fogok lejutni a faluba (tekintve, hogy heti csak 1 busz járat megy Rodosz városból Monolithosra így ez az opció kiesett), szállást sem intéztem magamnak, és azt sem tudtam hogyan fogok hazajönni, de próbálom átvenni ezt a görög lazaságot, az élethez való könnyed hozzáállást, szóval úgy voltam vele: ahogy lesz, úgy lesz, és persze éreztem, hogy mindenre lesz megoldás mivel oda húzott a szívem. 😉

Így is lett! Először is, már nem félek segítséget kérni másoktól, és keresni a lehetőségeimet, ami egy nagy nyitás az életemben. Körbekérdeztem, hogy kivel tudnék leutazni, majd haza – nyitva az összes lehetséges opcióra. Egy bizonyos Giorgos-t ajánlottak, megkerestem online. Azonnal visszaírt, hogy persze nagyon szívesen elhoz magával a városból. Legnagyobb meglepetésemre, mint kiderült az utunk során ő  Γιώργος Θυρής (Giorgos Thyris) a Thomas Hotel tulajdonosa, menedzsere egy személyben, aki nagy-nagy szenvedéllyel végzi hivatását és töretlen lelkesedéssel építi fel saját vízióit ebben a pici 70 fős faluban, amiről mindenki megpróbálta őt lebeszélni a kezdetekkor. Amikor 10 évvel ezelőtt eldöntötte, hogy a városból Monolithos-ra költözik és megveszi a Thomas Hotel épületét, még az akkori tulajdonos is külön felhívta, hogy gondolja át ezt a vásárlást, mert nem hinné, hogy jó ötlet, hiszen itt még nyáron is alig vannak turisták, télen pedig tényleg nincsen itt semmi… Ő kitartott, és 10 év kemény munkával és töretlen hittel mára egy igazán izgalmas, értékteremtéssel és megőrzéssel teli, természethez szorosan kapcsolódó vérkeringést teremtett maga körül a pici faluban. Mesélt a számtalan változatos programról, melyeket egész évben kínál az ide érkezőknek. Ő maga ismeri, és imádja a környék természeti tájait, annak szépségeit. Kivételes találkozás és sok-sok inspirációt adó beszélgetés volt ez számomra – pedig még oda sem értem a szemináriumra! 🙂

Egy zivatar után érkeztünk meg a faluba, amitől isteni friss illat párolgott a levegőben és gyönyörű színes, narancsos naplementénk volt.

A hotel szalonjában gyülekeztünk Giannis esti elméleti előadására, mind nagyon más korosztályú és hivatású emberek. Leginkább a természet iránti szeretet hozott ide bennünket, de voltunk páran akik a fotózás öröméért is jöttünk, főleg a vasárnap délelőtti természetjárásra készülve.

Giannis 19:00-kor kezdte előadását, amit itt a szalonban a kandalló mellett ülve hallgattunk meg. Kevés görög tudásom miatt hangfelvételt készítettem, hogy később le tudjam fordíttatni valakivel. Általában nem zavarnak ezek a fajta nyelvi akadályok – mindenhol ott vagyok, ahol valamit tanulhatok a szigetről! 😉

Az estét egy közös vacsorával zártuk az Old Monolithos tavernában isteni, helyi, friss gyönyörű ételekkel, és persze zenével, énekléssel. Megint ott ültem csupa ismeretlen emberrel magam körül óriás melegségben, szeretetben.

Végül én is a Thomas Hotelban töltöttem az éjszakát, meg is kaptam gyönyörű tenger-panorámás szobámat, ahol reggel ébredés után jól megfürödtem a bezúduló napfényben! 🙂

A hotelben elfogyasztott bőséges reggeli után a csapat lassan, komótosan útnak indult a közeli természetbe, hogy egy nagy sétával felfedezzük, ízlelgessük (néha szó szerint) a helyi növényvilágot. Még ha nem is értettem Giannis görög kommentjeit és a sok-sok információt amit megosztott a csapattal út közben, azért készítettem néhány fotót azokról a növényekről, amelyekkel a legtöbbet találkoztunk. Egy pár szóban mesélek róluk:

Helyi elnevezés: (α)σχίνος – (α)σκίνος / (a)shinos – (a)skinos
Tudományos elnevezés: Pistacia Lentiscus

Sikerült megtalálnom, hogy ezt a növényt az ókori görög írók ‘shinos’-nak (ejtsd: szhínosz) nevezték, ahogyan ma is nevezik Görögország szerte. De Rodoszon mindenki ashinos-nak, vagy askinos-nak ejti ‘a’-val az elején, így okozott egy pár óra googlesearch-ölést, mire megtaláltam ezt a növényt! Ez egy cserje picike piros bogyókkal, amit szinte mindenhol megtalálhat az ember a szigeten. Én egy évvel ezelőtt ismertem meg közelebbről az ‘askinos’-t itt a rodoszi Kalithies faluban, amikor a helyi asszonyokkal falusi kenyeret (Χωριάτικο ψωμί /Horiatiko psomi) sütöttünk a kinti kemencében (φούρνος /fournos). Lezarándokoltunk a közeli völgybe, és meg kell mondjam kemény fizikai munkával felcipeltünk annyi askinos gallyat, amennyit csak elbírtunk a vállunkon. 🙂 Ennek az egyik részét gyújtósként a tűzre raktuk, majd másik részével betakartunk a cipókat a kemencében azért, hogy a növény ágaiban és leveleiben lévő aromás olajat átvegye a sülő kenyér is.

A sétánkon Konstantina, aki Archangelos faluból érkezett, elmesélte, hogy az ő falujában szokás a pici bogyókat is belesütni egy fajta kisebb cipófélébe, amit ő imád! És rágcsáltuk is együtt a bogyókat, amiket találtunk… 🙂

Helyi elnevezés: έρικα / erika
Tudományos elnevezés: Erica spiculifolia

Az erika, vagy magyarul ‘hanga’ nem csak egy gyönyörűséges vad gyógynövény, de egyúttal nagyon értékes is. A méhecskék többek között ennek a növénynek a virágporán élik túl a telet, ez az egyik fő táplálékuk ebben az időszakban, és persze isteni mézet is készítenek belőle. Ahogyan a helyiek mondják: a legjobb méz az erika-méz! Itt mindenki áradozik róla.

Helyi elnevezés: Φασκόμηλο – αλισφακιά – ελελίσφακος / faskomilo – alisfakia – elelisfakos
Tudományos elnevezés: Salvia Fruticosa

Görög oregánónak, vagy görög zsályának is nevezik. Mit is mondjak Nektek erről a gyönyörű gyógynövényről? Nekem ő a kedvencem, és mivel a szerte a szigeten megterem, ezért számomra kicsit Rodosznak az illatát is jelenti. Nagyon fontos hagyományokra és messzi időkbe nyúlik vissza a használata nem csak a görögöknél mind gyógyászati értéke, kulináris szerepe és édes nektárja miatt. Az alábbi képen Konstantina lábánál láthatjátok a sok-sok zsálya-bokrot.

Helyi elnevezés: κουμαριά / koumaria
Tudományos elnevezés: Arbutus Unedo

A koumaria, vagy nyugati szamócafa egy különleges növény, amelynek egyszerre fejlődnek a virágai a gyümölcseivel. Az arbutus jelentése szigorú erdő, míg az unedo jelentése ‘csak egyet eszem!’. És valóban a csapat tagjai figyelmeztettek, hogy óvatosan fogyasszam, mert egyébként rohanhatok vissza a hotel mellékhelyiségébe, ami nem volt túl közel… 🙂 De mindenképpen nagyon ízletes a termése, és nagyon egészséges is csakúgy, mint a többi piros bogyós vad gyümölcs. Azt mondják régen likőrt főztek belőle, és lekvárt.

Olíva fák

“A faluban majdnem 28 000 fát tartanak számon, és a helyi olívaprés termeli az egyik legjobb minőségű olajat világszerte. A faluban lévő különleges fajta olívát “koroneiki”-nek hívják és a titok, amely miatt ez az olaj meg tudja őrizni az értékes tulajdonságait, az az eljárás, melynek során a leszüretelt gyümölcsből azonnal olajat préselnek, így savasságát elveszíti. Ezért a Monolithos Olívaprés 24 órán át üzemel minden egyes nap, hogy préselhesse a falu leszüretelt olíváit, amint csak lehet.” /forrás: http://www.thomashotel.gr/

Giorgos megmutatta nekünk a falu – sőt a sziget! legidősebb olívafáit.

Vad gombafajtákat is láttunk a sétánk során:

És felsétáltunk az öreg malomhoz is:

Ezt a nagyjából 2 órás sétát követően Giannis megmutatta nekünk a zsályából, olívaolajból és méhviaszból készülő krém elkészítését. Igaz, a teljes napokig tartó érlelés folyamata kimaradt, de még a rövid idő alatt elkészített krémben is érezhető volt a zsálya gyönyörű illata, és alaposan meg tudtuk tanulni az elkészítés módját.

És bemutatom Nektek Thomas-t, a csapat legfiatalabb és egyben leghangosabb fotográfusát… 🙂

Utólag visszagondolva nagyon érdekes, hogy az embert húzza valamilyen vágya egy irányba, mint engem ide az én vágyam erre a szemináriumra, és ha ezt követve megyünk előre, akkor a célt végül felülírják az úton megszerzett élmények, emberi találkozások. Nekem ez a hétvége sokkal több volt, mint egy információgyűjtés a készülő könyvemhez. Csodálatos embereket ismertem meg – olyanokat, akikkel sok a közös érték. Magamba szívtam Monolithos energiáját a természeten keresztül, és ismét megtapasztaltam a görög filoxenia-t, ami a definiálatlan, hatalmas, korlátokat nem ismerő vendégszeretetet jelenti számomra. A szeminárium pedig hihetetlen természetes módon haladt, történt. Semmi nem volt kötelező, nem voltak szabályok, volt két pici gyerkőc, akik végigkiabálták a hétvégét, és ott futkostak körülöttünk végig, lehetett beszélgetni, felkelni, mozogni, bámészkodni. Egy valamit nem lehetett: elkésni, mert mindenkit megvártunk mindennel, és együtt indultunk, csináltunk mindent egymásra figyelve, könnyedén. 

Végül hoztam haza egy pici darabot Monolithosból emlékül erről a hétvégéről: egy darab rózsafát, ami egyben az első növényem itt ebben az új rodoszi életben.

Ja! És persze már első este felajánlotta valaki, hogy vasárnap hazahoz a városba… 😉

A hétvégéről készült fotóimat ITT találod.