Blog HU, Rodoszi Naplóm
Leave a Comment

Növekedni, mint egy fa

A fa szimbolikája szinte minden kultúrkörben és korban ugyanaz: az égbe törni, a fény felé törekedni, gyümölcsöt teremni, stb… A természetben a növényvilágban minden a fény irányába, fölfelé törekszik. De mi a helyzet velünk, emberekkel?

Pár napja mozog bennem egy téma, és nem hagynak nyugodni a gondolataim erről a bizonyos fa minőségről az életünkben. Én a növekedést az életemben akkor tapasztalom, amikor érzelmileg biztonságban érzem magam (azt érzem, hogy szabadon, őszintén kifejezhetem magam), illetve amikor valami inspirál, amikor az alkotás, létrehozás folyamatában vagyok benne, vagy épp nyitva vannak az érzékeim arra, hogy felfedezzem, majd megosszam másokkal a természetben és az emberi lélekben rejlő szépséget és erőt, hogy rávigyem mások figyelmét is erre a teremtő kreatív erőre, ami képes minket igazi magasságokba emelni. Mindig is ezzel a dologgal kerestem a kapcsolatot és próbáltam kifejezni öntudatlanul gyerekkorom óta, és csak nemrég tudatosítottam ezt magamban. És ezzel együtt az is tudatosult bennem, hogy ez az egyik oka annak, hogy legtöbbször kívülállónak éreztem magam az adott környezetemben. Ha volt egy vízióm, egy elképzelésem, vagy fogalmazzunk úgy: álmom, vágyam, legtöbbször a környezetem meginogtatta a lelkesedésem valamilyen negatív megközelítéssel (félelmek, akadályok hangsúlyozása) esetleg a kétségeivel, vagy szimplán azzal, hogy nem volt képes velem együtt lelkesedni – ez néha bőven elég. Sokszor hiányzott a bátorítás, de pont emiatt tudom ma már, hogy ez mennyire fontos, és sokat számít ahhoz, hogy teremtsünk, kibontakozzunk!

Nem vagyok buddha, vagy Terézanya, sőt! De néha erősen elgondolkozom, hogy ugyanabban a világban élek-e a körülöttem élő emberekkel, hogy én vagyok-e a helikopter csak azért, mert annyi figyelemre méltó dolgot észlelek, különösen ezen a szigeten. A jó hír az, hogy ennyi év után is még mindig a bennünk lévő szép, a csoda és ennek a teremtő erőnek felkutatása érdekel, de néha komolyan elgondolkozom a létjogosultságán annak az örömnek, amit átélek (mostanában itt Rodoszon), mert pár ember a környezetemben órákig panaszkodik (itt arról, hogy mennyire szar hely ez a sziget)… Néha egy reménytelen álmodozónak érzem magam, amiért jól érzem magam, mert bár nincsenek sokan, de egyesek annyira határozottan bizonygatják negatív tapasztalataikat, melyeket egyetemes igazságként próbálnak tálalni hatalmas meggyőződéssel. De nem egyszer előfordult már az is velem, hogy valakiben nagyon sok jót, és értéket láttam, és valaki más megpróbált meggyőzni az ellenkezőjéről, illetve megváltoztatni a látásmódomat, mintha nem létezhetne a két észlelés egyszerre… Miért skatulyázunk be valakit, és nyomunk rá egy levakarhatatlan bélyeget? Szóval egyelőre nagyon nehéz számomra ilyen gondolatok mellett növekedni, “gyümölcsöt” teremni. De talán pont ezek az alkalmak tesznek majd erősebbé és magabiztosabbá saját érzéseim kifejezésében. Még sok más akadállyal kell szembesülnöm, amikor alkotni és emelni próbálok – a mindennapi életben is. Tudom, hogy az Univerzum alapállapota a sötétség, és fényt gyújtani munka, de azért meg lehet próbálni… 🙂

És igen, egy kicsit dühös vagyok, szóval kérdem Tőletek:

Miért nem hagyjuk egymást növekedni?

Miért törjük le egymás ágait? A vihar úgyis megteszi azt…

És egy lépéssel tovább megyek: miért nem tápláljuk és segítjük egymást a növekedésben, a kiteljesedésben? 

Ha valaha is próbáltál már repülni, akkor tudnod kell, hogy nem könnyű… Szóval ne tegyünk már extra súlyokat mások szárnyaira! 

Ship_with_butterfly_sails_22ba4482-2bdc-42a2-a154-c9806f2478e1

Salvador Dali – Ship With Butterfly Sails

Hogyan segíthetnénk hát egymást a fény felé törekedni, kibontakozni?

Elkezdtem írni egy listát erre vonatkozóan saját tapasztalataim alapján, és arra biztatlak Titeket, hogy egészítsétek ki kommentben a saját véleményetekkel, illetve gyakoroljuk ezeket a való életben is tettek formájában! Teremtsük Mi meg a Boldog Új Évet, ne attól várjuk, hogy elhoz nekünk valami jót, csináljuk mi magunk! 😉

  • Először is keressük meg azt a valamit, ami által repülhetünk, növekedhetünk, és ami által kapcsolódhatunk saját életerőnkhöz, kreativitásunkhoz és felkelthetjük magunkban a szenvedélyt az Élethez!
  • Tiszteljük mások idejét, mint a legértékesebb kincset ezen a Világon! És persze a sajátunkat is!
  • Ha valakivel együtt vagyunk, akkor bizonyosodjunk meg róla, hogy segítjük őt a növekedésében – azzal, hogy bátorítjuk, törődünk vele, szeretettel fordulunk felé, tápláljuk benne a jó érzéseket! Legyen az a cél, hogy a másik jobban érezze magát a velünk való találkozás után! Adjunk hozzá az életéhez, akár csak egy mosollyal!
  • Ha valaki megnyílik nekünk, akkor azt kezeljük szeretettel, odafigyeléssel, értékeljük!
  • Tiszteljük mások álmait, vágyait!
  • Ne gondoljuk, hogy az igazságunk mindenki más igazsága is! Tiszteljük egymás életét és élményeit, megtapasztalásait! Ha ezt nem tesszük, akkor azt üzenjük a másik embernek: hogy neked nincsen jogod a saját érzéseidhez, élményeidhez.
  • Próbáljunk a megoldásokra törekedni az életben, és próbáljunk minél kevesebb hangsúlyt helyezni magára a problémára!
  • A beszélgetés nem egyenlő egy monológgal, amiben meg sem adjuk az esélyt a másik félnek, hogy kifejezze magát… Együtt növekedni akkor van esély, ha áramlás van oda-vissza a gondolatok és érzések között.
  • Próbáljuk megérteni, elfogadni és feldolgozni a múltbéli traumáinkat, dolgozzunk magunkon, hogy egyre egész(séges)ebbek,  és (szeretet)teljesebbek legyünk, hogy képesek legyünk adni!
  • Próbáljuk az embert látni elsősorban a másikban, ne ítélkezzünk, ne általánosítsunk!
  • Engedjük meg az Életnek hogy pozitív meglepetéseket okozzon nekünk… 😉

 

 

 

 

Advertisements
This entry was posted in: Blog HU, Rodoszi Naplóm

by

Hungarian woman passionate about writing and photography as an expression, researching for authentic people, powerful stories of humans, cultures, rituals, Nature’s wisdom. Selfmade writer, traveller, anthropology researcher, creative. ~~~ Főként az írás és a fotó nyelvén közlő önálló utat kijáró alkotó embernek, kutatónak, kreatívnak tartom magam. Folyamatos inspirációm a különböző kultúrák, emberi sorsok és motivációk mélyebb szinten történő megismerése és megértése, valamint saját magam felfedezése, egy belső-külső tudatosság és az önazonosság fokozása.

Szólj hozzá Te is! / Tell us your opinion!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.