Számos jelenség, szokás, és megközelítés nyűgöz le engem a görög emberek kultúrájában. Próbálom évek óta szemlélni és megérteni, hogy mi rejtőzik e mögött a “görög életérzés”, vagy inkább a görögök élethez való különleges hozzáállása mögött, melynek a szele egy rövid nyaralás alatt is képes megcsapni az embert, a “nyugati” turistát, de sokszor oly nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is okozza ezt az élményt. Rodosszal kapcsolatos munkám egyik fő célja pont az, hogy felfejtsem ezt a titkot. A kép nagyon komplex, de úgy érzem az egyik ilyen titkos összetevő a “görög életérzésben” az új kezdethez való (nyugati emberek számára szokatlan) különleges hozzáállás. Hogy mitől különleges? Hát pont attól, amitől egész Görögország: képesek időnként megállni, figyelemmel tüntetni ki az élet bizonyos pillanatait, és mindezt lélekkel, odafigyeléssel, hálával megtölteni.

Szavaink, mint mantrák

Alapvetően a görögök viszonyulása a kezdetekhez eltér a miénktől. Tele van a nyelv olyan jókívánsággal, amelyek valamilyen kezdethez kapcsolódnak. Ott van egyből a ‘kalimera’ (= Jó napot!), ami természetesen nem csak a görögben fordul elő, de ebben a köszönésben – ahogyan azt a görögöktől hallod olyan, mint egy vidám dallam – az esetek legnagyobb százalékában benne van az öröm, és a kívánság szándéka, ereje. Teljesen egyetértek velük: ha már kívánsz valamit, akkor azt tedd szívből és mosolyogva, és ne engedd, hogy a rutin kivegye az energiát, vagy szándékot a mondataidból. Aztán még jó sok különböző kezdetet megneveznek és hangsúlyoznak jókívánságaikkal a mindennapi életben.

Például:

• Hétfőnként jó hetet kívánnak egymásnak: καλή εβδομάδα!
• Minden hónap első napján jó hónapot: καλό μήνα!
• Téli időszak kezdetén jó telet: καλό χειμώνα! 
• Nyári időszak kezdetén jó nyarat, vagy főként a turizmusból élő szigeteken jó szezont: καλό καλοκαίρι! / καλό σεζόν!
• Egy karrier, vagy új munka kezdetén jó karrierutat kívánnak: καλή σταδιοδρομία!
• Várandósság kezdetén könnyű/boldog “megszabadulást”: καλή λευτεριά!
• Új jármű vásárlása esetén kívánnak jó utat az új járművel: καλοτάξιδο!
• Amikor valaki új házba költözik: Καλορίζικο!

Azt gondolom, hogy szavaink, kifejezéseink saját személyes mantráink, melyeknek ereje van, és azzal, hogy az egymás közötti kommunikációban milyen szándékkal szólalunk meg, és milyen üzeneteket adunk át egymásnak, azzal merőben befolyásoljuk hangulatunkat, közérzetünket, és azt, hogy az életben mit látunk meg magunk körül. A jókívánság gesztusértékű, ereje van. És minél többet használjuk, figyelmünket annál többször fordítjuk a jó, a pozitív irányába. A kezdet (és mindegy milyen kezdetről beszélünk) mindig egy különleges pillanat. Benne van az ismeretlen bizonytalan faktora, de az újdonság reményekkel teli izgalma is. Sokszor azt tapasztalom, hogy ha valaki valamilyen új dologba kezd legtöbbször az aggodalmak, félelmek, buktatók, rizikók oldaláról közelíti meg elsőként a környezete. Ennek nyilvánvalóan számtalan oka lehet, de egy biztos: a mi kultúránknak nincsen az új kezdet tiszteletéhez kötődő ma ismert szokása, melyet az emberek gyakorolnának a hétköznapok során. És azt gondolom, hogy a szokásaink hatással vannak gondolkodásunkra, életünkre. Gondoljunk csak bele, hogy mekkora erőt jelentene valaki számára jókívánságunk, aki most indul el valamilyen úton (legyen az egy új vállalkozás, tanulmányok, utazás, állás, új szerelem, bármi)? Nagyon meghatározhatja életünket az, hogy biztatjuk-e egymást az előrehaladásban, vagy sem. Esetleg épp az ellenkezője…

Egy különleges múzeum megnyitó 

Anélkül, hogy kerestem volna olyan szokást a görögök életében, amely ezt a gesztust támogatja, belefutottam egy olyan fontos kulturális, közösségi és vallásos eseménybe, aminek a segítségével átélhettem személyesen is azt, hogy mit jelent és mennyit számít ez az erő: tisztelni a kezdetet. Ez az esemény egy folklór múzeum megnyitója volt 2017. szeptember 30-án Rodosz legnagyobb, különleges hagyományokkal rendelkező falujában, Archangelos-ban (ejtsd: árhángelosz), ami nem csak számomra, de a helyiek körében is különleges eseménynek számított. Egyrészt azért, mert a falunak ez az első folklór hagyományokat őrző és bemutató múzeuma, másrészt pedig azért, mert ez a múzeum egy 20 éves fiatal archangelos-i fiú, Βασίλης Αναστόπουλος  (Vasilis Anastopoulos) régóta dédelgetett álma volt, amit ő maga valósított meg.

Ez a megnyitó több élményt ötvözött számomra:

• kulturális bepillantást engedett a helyi népművészet világába – ráadásul elsőként tekinthettük meg a múzeumot
• megtapasztalhattam egy közösség összetartó erejét és azt, hogy milyen amikor az emberek értékelik a másik teljesítményét és ezt kifejezik jelenlétükkel, gesztusaikkal
• az ortodox vallás egy szertartását, az ‘agiasmo’-t tudtam testközelből végignézni, amelyet az új múzeum elindulása kapcsán tartottak a megnyitó szerves részeként

‘Agiasmo’

Azon felül, hogy a görögök kifejezik szóban egymás felé az új kezdethez kötődő jókívánságaikat, vallásuk sajátja, hogy egyúttal áldást is kérnek a kezdetekhez. Nem pusztán megünneplik egymás között egy új vállalkozás elindulását, vagy új épület felépülését, hanem az ún. ‘agiasmo’ vallásos szertartásával megköszönik az Úr (vagy ha a vallás kereteitől elvonatkoztatunk: a felsőbb erők, a természet) segítségét, és kérik őket, hogy a jövőben is segítsék a ház/épület/üzlet/múzeum további szerencsés fennállását. Egy fajta kifejezése annak, hogy hiszek a rajtam kívül munkálkodó, erősebb láthatatlan erőkben, és tisztelem őket, alázat van bennem. Képes vagyok megállni és tudatosítani, hogy nem csak rajtunk embereken múlnak az elért eredmények az életben, és ezért képes vagyok hálát kifejezni. Az én szememben ez a szokás fontos tartalommal bír: emlékeztet minket arra, hogy nem vagyunk egyedül, tiszteletre és alázatra tanít az élettel szemben. Mielőtt használatba vennének egy épületet, elindulna egy üzleti vállalkozás az első lépés, hogy áldást kérnek az ‘égiektől’. Ez a szándék talán nem engedi, hogy azt higgyük nekünk minden alanyi jogon jár, és segíthet abban, hogy gyakoroljuk a hála érzését.

A görög szigeteken, ahol a földrengések nem ritka vendégek, ott az egyes épületek építésekor ősi szokás volt az alapok közé valamilyen áldozatot (kakas vére, valamely családtag cipője, arany érme – flouria) ásni, hogy emlékeztessen minket arra, hogy áldozatra mindig szükség van a sikerre való törekvés felé. Ahol a külső erők jobban megmutatják jelenlétüket, ott az emberek talán jobban megnyílnak egy fajta alázatra a természet felé, és jobban elismerik bizonyos rajtuk kívül álló erők jelenlétét.

Görögországban mai napig, amikor egy ház, vagy épület elkészül, akkor szokás szerint papot hívnak, aki egy ‘agiasmo’ szertartást vezet, hogy a ‘gonosz szellemeket’ távol űzze és megáldja az épületet, illetve az embereket, akik ott fognak élni, vagy dolgozni. Ez a szokás számít egyúttal megnyitónak, ahová a meghívott vendégek virágokat/cserepes növényeket hoznak ajándékba (esetleg fali dekorációt). A szigetekre jellemző szokás, hogy a tulajdonosok megvendégelik étellel, itallal a szertartásra érkezőket.

A megnyitó

És így volt ez Archangelosban is ennek a gyönyörű kék-fehérre festett tradicionális házban kialakított múzeumnak a megnyitóján. Az érkezőknek a helyi archangelosi édességet, a ξεροτηγανα-t (xerotigana) és üdítőt osztogattak, és a legtöbb vendég cserepes virággal érkezett. A levegőben mindenképp érezni lehetett az izgalmat, a várakozást, a nagy-nagy örömöt. Mindenki mosolygott, izgatottan toporgott az ajtóban várva a különleges pillanatot, amikor Βασίλης (Vasilis) – a múzeum fiatal megálmodója és megalkotója átvágja a szalagot tanárnőjével, Τσαμπíκα Τσακίρη-vel (Tsambíka Tsakíri), hogy megnyíljon a folklór múzeum ajtaja a közönség számára is.

És amikor kinyílt az ajtó, mindenki izgatottan lépett be, hogy megcsodálja a falu első hagyományőrző múzeumát. Idősek, fiatalok, családtagok, barátok, a falu apraja-nagyja összegyűlt, hogy együtt örüljön és gratuláljon Vasilis-nek. Én magam csak álltam a tömegben és hagytam magam feltöltekezni ezzel a gyönyörű energiával, ami körülvett. Mindenki egyesével, széles mosollyal gratulált és mondott köszönetet Vasilis-nek fáradtságos, igényes, nívós munkájáért, értékteremtő fáradozásaiért. A nagy boldogsággal, csodálkozással, az elismerő szavakkal és tekintetekkel, örömmel, és a sok-sok mosollyal csordultig telt az épület. 

A szertartás

Hamarosan megérkezett az ortodox pap is, aki a múzeum központi részében lévő asztalnál végezte el az ‘agiasmo’ szertartását. Ide voltak készítve az agiasmo “kellékei”:

• gyertya, amely a feltámadás fényét szimbolizálja
• egy edény, amely minden esetben kerek formájú, és egy kelyhet szimbolizál, ami a közösség összetartó erejét
• az edénybe vizet tesznek, melyet a pap megszentel, ennek szimbolikája az egészség, a változás, a tisztaság
• kerámia tömjénégető tömjénnel, mely a spirituális nyitást segíti, tisztítja a teret, az egyik legősibb kultikus füstölőszer, jelképezi az Istenhez felszálló hálaimát
• egy csokor bazsalikom, melynek segítségével a pap meghinti szentelt vízzel a teret és a jelenlévőket
• feszület/kereszt

A szertartás során a pap megszenteli a kör alakú edényben lévő vizet a kereszttel. A bazsalikomot a szentelt vízbe mártja, melynek segítségével meglocsolja a helyiséget 4 különböző irányban, amivel megáldja a házat, hogy az védve legyen az ártó “erőktől”. De nem csak a ház, hanem a családtagok, rokonok és barátok is kapnak áldást a szenteltvizes bazsalikommal a fejük tetejére – és ez alól most én sem voltam kivétel, mert mint egy “jó újságíró” ott toporogtam a család és a legközelebbi rokonok mellett a fényképezőgépemmel… 🙂 Így én is meg lettem “áldva”. Reméljük ennek a hatása sokáig kitart…

Az edényben megmaradó szenteltvizet természetesen nem öntik ki, hanem felhasználják különböző módokon: a házi oltárra helyezik, vagy meglocsolják vele a növényeket.

Itt a múzeumban, ha jobban megfigyelitek a képeket volt még az asztalon egy fotó egy idős néniről. Azért, mert a múzeum épülete ennek a néninek az otthona volt, és természetes, hogy ott a helye a középpontban. Hála, tisztelet, megemlékezés.

Legalább annyira izgalmas az út, amin ez a múzeum eljutott a megnyitóig, mint maga a szertartás és a közösség fantasztikus összetartása és tisztelete. Vasilis-t a múzeum fiatal megálmodóját kérdeztem arról, hogy mégis mit kell tudni ennek az álomnak a megszületéséről:

Lipcsei Mariann: Mikor és hogyan jött a múzeum ötlete? Mi motivált Téged a létrehozásában?

Vasilis Anastopoulos: Gyermekkorom óta folyamatosan gyűjtöm a falunknak, Archangelos-nak és általában véve Rodosz szigetének a néprajzi művészeti tárgyait. Dobozokban, ládákban vigyáztam ezekre a kincsekre éveken át, és az álmom az volt, hogy egy napon mindezekből az értékes tárgyakból berendezzek egy tradicionális archangelos-i házat – ahol a természetes közegükben tudom őket megmutatni. A motivációm pedig még az volt, hogy bár a legnagyobb falu a miénk a szigeten elképesztő tradícióval, mégsem volt saját múzeumunk eddig.

LM: Hogyan választottad ki az épületet?

VA: Szerettem volna egy régi, eredeti tradicionális házat választani mindenféle modern elemek, behatás nélkül. Első látásra tudtam, hogy ez a tökéletes ház. Olyan, amit megálmodtam.

LM: Mennyi időbe telt, mire elkészült a múzeum?

VA: Rengeteget dolgoztam a múzeum berendezésén egyedül az elmúlt két évben. Én jobban szeretek egyedül dolgozni, mert úgy gondolom, hogy Te vagy az, aki a legjobban tudod megalkotni a saját elképzeléseidet.

LM: Mégis ki segített neked ebben a projektben?

VA: Egyedül a családom segített benne. Emlékszem, hogy kicsi koromtól fogva minden ünnepre, születésnapra archangelos-i néprajzi tárgyakat kaptam tőlük, hogy gyarapítsák a gyűjteményem és hogy segítsenek egyre közelebb kerülni az álmomhoz.

LM: Mi volt a legnehezebb, és mi volt az, amit a legjobban élveztél ebben a munkában?

VA: A legnehezebb és a legélvezetesebb dolog is egyben a tányérok falra történő felhelyezése volt. 🙂

LM: Mikor lehet megtekinteni a múzeumot?

VA: A téli szezonban a múzeum zárva tart, de bárki meg tudja látogatni előzetes egyeztetést követően. /A múzeumot a facebook-on ITT találod – a szerk./

LM: Mik a jövőbeni tervek a múzeummal kapcsolatban?

VA: Édesapám tervezi, hogy készít egy katalógust a múzeumban található tárgyakról, amiben részletesen leírja mely eszközt mire használtak a múltban.

LM: Hogyan érezted magad a megnyitón?

VA: A megnyitó csodálatos volt, hiszen láthattam az álmomat valóra válni. Soha nem fogom elfelejteni az emberek mosolyát, akik aznap ott voltak.

Összefoglalva, ez a különleges megnyitó bennem a következő gondolatokat hozta elő:

• … hogy a jó munkához idő kell, ami maximálisan megtérül!
• Ne adjátok fel az álmaitokat!
• Biztassátok, segítsétek egymást az új kezdetek idején! Figyelmünkkel, bizalmunkkal adjunk energiát annak, ami változást indít be valakinek az életében!
• Ne mulasszuk el megünnepelni a különleges pillanatokat, időnként álljunk meg, mondjunk hálát és köszönetet mindazért, ami megadatott!
• Nagy erő van abban, ha sokan együtt összegyűlve örülünk a másik sikerének és örömének.

 

További fotók a megnyitóról ITT

Az agiasmo szertartása videófelvétel: