Blog HU, Kultúra & Utazás, Rodosz szigete
Leave a Comment

Asklipio – a falu, ahol az utcák virágba borultak

Asklipio Rodosz sziget dél-keleti részén fekszik és egy roppant érdekes falu több szempontból is. Az ide érkező sokféle felfedezést tehet. Az egyik lehetséges program itt: elveszni a falu szűk kacskaringós utcáinak világában. Legutóbbi sétámon (2017 szeptemberében) teljesen magával ragadott Asklipio utcáinak “művészete”, a sok virággal és motívummal, melyeket az itt lakók festettek a járdákra, az utcák különböző szegleteibe – és persze a régi-régi hatalmas kültéri kemencék. Természetesen része a falu bájának és illatának (mint a többi rodoszi falunak is) a sok-sok fűszernövény és virág a házak udvaraiban néha a legváratlanabb helyről “kinövő élet”. Asklipio tökéletes példa arra, hogy mennyire egyszerű dolgokkal lehetséges az élet mindennapi jeleneteit “kiszínezni”.

Egy isteni vacsorát követően a falu Nikos tavernájában a naplemente fényeiben tettem sétát itt legutóbb. Nem csak az utcácskák miliője tett nagy hatást rám, de a helyiek vendégszeretete és a tündéri gyerkőcök, akikkel találkoztam az utamon. Erről a sétáról osztom meg a fotóimat most Veletek.

Kattints az alábbi képre, ha meg szeretnéd találni Asklipiot a google térképen:

Asklipio Rhodes


A falu utcáinak felfestései:

DSC_1185

DSC_1204

DSC_1233

DSC_1293

DSC_1287

DSC_1259

IMG_3140

Néhány öreg kemence (φούρνος – fournos) az utcákon:

DSC_1189

DSC_1272

DSC_1242

DSC_1220

DSC_1223

További jelenetek a faluból:

DSC_1229

DSC_1249

DSC_1201

DSC_1194

DSC_1210

DSC_1234

IMG_3150

DSC_1282

DSC_1294

DSC_1262

A sétám során két gyönyörű gyerkőccel találkoztam. Az első Vagia volt, aki ragyogó kék szemeit az dédmamájától örökölte – mondta el nekünk anyukája, aki lelkesen invitált minket egy kávéra, hogy üljünk velük le ott az utcában, ahol Vagia nagymamája éppen egy hatalmas vödörnyi gránátalmát pucolt, hogy dzsúzt készítsen belőle. Vagia anyukája ajándékba leszakított nekem egy csokor bazsalikomot a házuk előtt illatozó bokorról, ami egy természetes gesztus, ha az ember rodosz valamelyik falujában sétál – a helyiek, ha mást nem tudnak hirtelen adni az oda tévedő látogatónak, akkor szakítanak neki egy csokrot az illatos bazsalikomból, vagy louiza-ból, mentából, vagy diosmos-ból (a görög udvarban leggyakrabban előforduló fűszernövényekből). Vagia tündéri volt, ő is utánozta anyukáját és szakított nekem bazsalikomot, mint utóbb kiderült azért, hogy maradjak még. Sírásra görbült maszatos szájacskája, amikor tovább indultunk… Nagyon remélem, hogy még láthatom ezt a pici lányt még valamikor. Apropó maszatos száj: imádom, hogy a görögök hagyják a gyerekeket gyereknek lenni – igazán maszatosnak és elevennek.

DSC_1238

A második gyönyörű gyerkőc Rafael volt, akit a nagymamája ringatott éppen. Nem akadály, hogy nem tud angolul a nagymama, akkor is hozzánk szól és mosolyog, mondja mondja, ami a szívén és ami kikívánkozik. Nem csak ő, mások is köszöntek, mosolyogtak az utcákon ránk. Szeretni való falu, gyógyító pillanatokkal…

DSC_1269

MÉG TÖBB FOTÓ ITT

This entry was posted in: Blog HU, Kultúra & Utazás, Rodosz szigete

by

//EN// I am a Hungarian woman living on the Greek island of Rhodes where I have been researching the characteristics of the local landscape and culture since 2015. This journey and work gives me the sprakle to write (on this blog and at other venues), and to create artworks of pressed flowers and herbs which is a great botano-mythical journey, my little nature worship in the great temple of Mother nature. My topics: human integrity, interactions between a culture and an individual, recognizing and understanding nature's order and the cosmic patterns in the human (body and psyche) and their interconnectedness with the non-human world, mythology & archetypes, the Great Mother archetype, women's health, and healing through rebonding with nature (especially with the plant world). "There is nothing you can see that is not a flower; There is nothing you can think that is not the moon." - Matsuo Basó //HU// Főként a szavak és a képek nyelvén közlő, önálló utat kijárni próbáló, gondolkodó, örökösen válaszokat kereső embernek tartom magamat. Jelenleg Rodosz szigetén élek, ahol 2015 óta próbálom megfejteni a Mediterránum ezen szegletének (engem mágnesként fogva tartó) géniuszát a helyi természetben, kultúrában, egyéni történetekben - valamint saját folytonosan átalakuló viszonyulásomat e költészettől parázsló tájhoz, annak ambivalens jelenkori kultúrájához. Ez a kimeríthetetlen felfedező munka lett írásaim epicentruma. A Rodoszi Herbárium a görög szigetek természeti gazdagságának és éteri szépségének egyszerre megidézési- és megismerési kísérlete. A helyi növények gyűjtésével, préselésével és képekké alakításával nem csak a teremtés szépségében gyönyörködöm, hanem segít kapcsolódnom a fény útjához, a vegetáció diverzitásához és ritmusához, mitikus történetek, ókori gondolkodók elfeledett bölcsességéhez, emberi tudattalanom szunnyadó ősképeihez, kozmikus analógiákhoz, és mindezen keresztül saját lényegemhez.

Szólj hozzá Te is! / Tell us your opinion!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.