Blog HU, Görögország, Kultúra & Utazás, Nisyros szigete, Személyes
Leave a Comment

Picike görög szigeten a nagy járvány idején – 2020 április – Nisyros

Úton a tavaszhoz

Ah… nem tudom Ti hogyan vagytok a dologgal, de én teljesen megcsömörlöttem a koronavírustól, az arról szóló minden hírtől, mémtől, daloktól és főleg a nagy filozófiai gondolatoktól és jóslatoktól e helyzet kapcsán. Annak örülök, hogy sokan húsvétoztok odahaza, és látom a piros tojásokat, a gyönyörű tavaszi asztalokat, kalácsot, kovászos kenyeret, tulipáncsokrokat (a főtt sonkát hiányolom picit – arról még senki sem posztolt ;)). Tehát életünk nem minden területe állt le a járvány miatt, és ezt jó látni így a közösségi médián keresztül is. Nekem pont ez a húsvét jelentése: a természet pulzál, folytonos mozgásban van az élet, mely a tavasz ezen pontján a leglátványosabb, a legillatosabb. Ha körbenézünk a természetben látjuk, hogy az életnek ezt a körforgását még a koronavírus sem szabotálta…

DC6B6BD6-51CA-4694-AEA0-E5A88B3F488F

Kevés olyan dolog van, amely jobban visszaadja az embernek az életbe vetett hitét, mint az egyre hosszabb nappaloknak köszönhetően most nyíló, bontakozó, szinte egyik napról a másikra kicsattanó természet látványa.

65E7B938-8806-4E0F-A35D-97B75FE65558

Hálával tölt el, hogy én ebben a látványban most bőségesen lubickolok. Nagyobb mákom nem is lehetett volna: egy álomszerű görög szigeten ragadni a tavasz idején. Ez pszichésen nagyjából azt jelenti számomra, hogy a természetnek ez a kibontakozó gazdagsága, élettől duzzadó ereje lett a valóságom. Nem tudom igazán mi folyik a világban, és nem is nagyon érzem a szükségét, hogy kövessem, mivel az, ami van, és az, ami körülvesz itt és most, 100%-ig kitölti az életem. Végre valahára agyban, szívben, testben ugyanott vagyok. Nemrég felvettem egy hanganyagot  (ITT)  arról, milyen egy hatszáz fős kis görög faluban egy pici szigeten mostanában létezni, ezért az ismétlés elkerülése végett a következőkben csak a természetről mesélnék és a farmról, ahová immár heti háromszor járok segédkezni, melynek célja számomra nem más, mint közelebbi ismeretséget kötni az univerzummal. Elmerülni egy el nem kopó tudásban, amelyet sajnos nem tanítottak az iskolában.

Annyira régóta készültem ide. Úgy értem: az életemben, hogy erre a pontra megérkezzek. Ehhez rengeteg dologba bele kellett vágnom és kipróbálnom és csinálni és utazni, és menni, próbálkozni, és az ezek kapcsán megélt tapasztalatokból egyre szűkebb ösvényre mutató és tisztább képet kirajzoló következtetéseket levonni. A rengeteg illúzióvesztés is erre volt nagyon jó: már nem érzem magam összezavarodva azt illetően, hogy hova kapjak a több száz dolog közül, ami érdekel, vagy azok közül a helyzetek közül, melyeket elém dob az élet. Mert egy értékrendet állítottam fel a kudarcok segítségével, és mélyebben megismerhettem saját magamat, ami nagyon segíti eligazodásomat az életben és már nem enged vakon lelkesedni, vagy elsikkadni a megérzéseim fölött, illetve számos helyzetben megalkudni a méltóságom ellenében. Annál inkább segít ez a megszerzett tudás átlátni a formákon, azok mögött a valódi tartalomra fókuszálni, valamint megtanított, hogy nem elég rábukkanni belső képességeinkre, ajándékainkra, hanem azokat megfelelő helyekre kell becsatornáznunk. Nem mindegy, hogy milyen célnak az eszközévé válnak képességeink, teremtő erőnk, intelligenciánk. Nem mindegy, hogy szeretetre és értelemre (értelmes életre) huzalozott ember mivoltunk szabadon (harmóniában a természettel) értéket teremthet, vagy sem.

“Virágzás ott van, ahol az ember mindenkor rendelkezésére álló szellemi erőinek birtokában tudatosan virágzást teremt” – Hamvas Béla: Az öt géniusz

Örülök, hogy vagyok olyan helyzetben, hogy a kreativitásom és az alkotásban megélt lelkesedésem ma nem egy multicég, vagy egy reklámügynökség árbevételéhez járul hozzá, amely termékeivel újabb hulladékokkal árasztja el a bolygót, vagy amelynek szolgáltatásai a kapitalizmus szolgálatában állnak és gyakorlatilag nem csinálnak mást, mint embereket manipulálnak több és több vásárlásra tulajdonosi, befektetői nyomás alatt – amely cégeknél alkalmazottként egyébként a kreativitás és alkotás valójában csak olyan csekély mozgástérrel rendelkezik, amely pszichésen az embert nemhogy nem elégíti ki, hanem mélységesen frusztrálja -, hanem egyre inkább leföldelt, egyre emberibb, a természettel harmóniában lévő, önmagamhoz egyre inkább hű, egészség-teljesség és értelem felé mutató dolgokba viszem bele testi és szellemi energiáimat. Ez pedig a leghétköznapibb dolgokban meglelt boldogsággal és az elégedettség érzésével jutalmaz, amely nem hasonlítható ahhoz a fajta elégedettséghez, amikor az embert előléptetik a munkahelyén, céges autót kap, bónusszal jutalmazzák, vagy ilyesmik…

“A személyiség szabadságának tudatos érvényesítésével az emberben a közösségi ösztön helyreáll, és most már nem parancsra, hanem szabadon abba a társadalomba szövi bele magát, amely lényének megfelel.” – Hamvas Béla: Az öt géniusz

Annak is örülök, hogy hamar levitt az ékszer készítésről is az élet, melyet hiába nem alkalmazottként végeztem, hanem saját projekt lett volna és kreativitás szempontjából persze fantasztikus tapasztalás, de ugyanígy nincs szüksége a világnak itt és most újabb tárgyakra és csecse-becsékre akkor sem, ha azt én csinálom és színtiszta örömből. Mindez nagyon kevés. Az egyén öncélú öröme és kreativitása anélkül, hogy figyelembe venné, hogyan hat az a valami a világra, szintén nem lehet a valódi szabadság és egészség felé vezető út. Én naponta sétálok a tengerparton, és az a szemétmennyiség, amit ott látok elég hamar meggyőz arról, hogy nincs szükségünk több tárgyi felhalmozásra, főleg nem hiúsági célból.

“A munka öncéllá válhat a “ténykedés öröme”, illetve a saját képességek feletti öröm által, ami bizonyos veszélyek forrása lehet.” – Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása

Az elmúlt, Görögországban töltött évek alatt nagyon sok kérdésemre megjött a válasz. Nem feltétlenül könyvekből, vagy mert valaki a fülembe súgta őket. Vártam én is sokáig egy “mestert”, valami külső útegyengető gurut, de nem jött. Akikre pedig így tekintettem, na ők adták a legdurvább ébresztő pofonokat arra vonatkozóan, hogy “kisanyám, jobb, ha magadon belül keresed az iránytűt”. Számtalan pofára esés (volt, hogy szó szerint pofára estem, de akkorát, hogy a testi nyomai már velem lesznek örökké – nem beszélve a lelki nyomokról) segített ide, erre a pici szigetre, Nisyros-ra, no meg oda, hogy én magam is megérjek ehhez a szigethez és ahhoz a lehetőségekhez, amelyek itt adódtak. Hogy a magaménak érezzem kétségek nélkül. Az a Mariann, aki 2017-ben először itt nyaralt Nisyros-on, egy másik Mariann volt, még egyáltalán nem volt készen arra, hogy meglássa azt, és megtegye azt, feláldozza azt, amit ez a mai Mariann.

Emlékszem, ahogyan pont egy évvel ezelőtt (2019-ben) Kastellorizo szigetén kirándultam egymagamban húsvét hétvégén, és majd’ bekábultam a szigetet beborító kakukkfű és oregánó illatától, nem beszélve az engem körbevevő látványról, ahol fájó szívvel kicsit lemondóan csak annyit mondtam magamnak: “hát igen, úgy néz ki nekem sokkal tovább tart ez a természethez vezető út, mint ahogyan képzeltem…” Szinte elengedtem ezt az álmomat, legalábbis azt nem gondoltam volna, hogy egy év múlva itt leszek, ahol most vagyok… Persze mindehhez kellett még egy “forró nyár”, amely még egy kicsit tesztelt, elvitt a legvégső határaimig és a végén kimondatta velem teljes meggyőződéssel, mi az, amit akarok, hogy mi az, ami valóban fontos az életemben, és felkészített arra, hogy el tudjam engedni azt, ami valójában az embert csak visszahúzza önmaga hiteles felvállalásától és kibontakoztatásától, ami csak ballaszt. Az óriás bőrönd csak ballaszt lesz az úton – mondják. Sokan ezért nem tudnak útnak indulni sem fizikai, sem mentális értelemben.

Egy csomó dolgot nem lehetett idehozni Nisyros szigetére. Ezek között voltak tárgyi dolgok is természetesen. Legalább 4 kg ruhát, cipőt adtam le az egyháznak, és még legalább ennyit osztogattam szét barátnőknek Rodoszon, valamint számos használhatatlan, vagy felesleges dolog repült a kukába. Az ideköltözés egy óriás szelektálást indított be nálam. Kicsit olyan Charlie Chaplin-es szelektálást: “Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól.”- írta magának a művész a hetvenedik születésnapjára. Bár ez a folyamat nálam hosszú évek óta tart (én 2015-től datálom a kezdetét), 2019 végén pörögtek fel nagyon ezek a folyamatok a katalizáló nyarat követően, mint valami befejező “rendrakás”, búcsú mindentől, ami azelőtt voltam. Nem lettem szeplőtelen, és tudom, számos külső-belső rendrakás vár még rám (egy kicsit tartok is tőlük). De most, mintha az élet ajándékba adott volna egy kis pihenőt és nyugalmat azért ami volt, és talán ahhoz, ami ezután jön… ezt ugye nem tudhatjuk.

No mindezt azért említettem bevezetésként, mert nem szeretném, ha azt hinnétek, ‘Instagramországban’ élek, ahol az embernek csak megszületnie volt nehéz. Az a sok-sok csoda, amiről a következőkben szólok egyrészt nem önmagában áll, mindenféle kényelmetlenség, vagy áldozat nélkül, másrészt éveken át gyurmázott, gyalult, aprított az élet, mire felfogtam alapvető leckéket és legyalult rólam annyi egót meg illúziót, ami beengedett most ebbe a másik tér-idő dimenzióba. Arról ne is beszéljünk, hogy ami most van, arról tudjuk: pillanatok műve, hogy ne így legyen. Így ez most egy öröm-pillanatkép azzal a hálával, hogy tudom: másként is lehetne, és azzal az alázattal, hogy nem tudom meddig tart.

A farm

Mandraki faluból – ahol lakom – körülbelül negyven perces séta a farm hegymenetben. Görögországban jelenleg sms-t kell küldeni egy erre kijelölt telefonszámra, amikor elhagyjuk az otthonunkat a megadott indokok egyikének megjelölésével. Én ilyenkor a 6-os számot küldöm, ami a sport. És nem hazudok. Mire a farmra érek, már egy kardio edzésen túl vagyok. Csak én ezért nem fizetek. Pedig van, aki fizetne ezért a szinte fiktív látványért:

57C2C95A-090F-4C4F-819C-DADC4CE85838

A távolban Kos szigete látható, körülöttünk pedig mindenütt az Égei-tenger végtelen kéksége.

IMG_5731

5D4FD76B-840B-4BB9-9543-B99D0E9F4907

Az útvonalon sokszor találkozom kolompoló kecskecsapatokkal. Mindenképpen több kecskével, mint emberrel futok össze ilyenkor. Azonban, amikor ember jön szembe velem, az garantáltan jó hangosan és fülig érő mosollyal köszön. Olyan jó érzés ez. Aztán mindig gyönyörködöm a vulkáni kráter peremén végzett teraszos földművelés nyomaiban, ezekben a Balira emlékeztető lépcsőfokokban. Mert az igazság az, hogy míg a második világháború előtt minden helyi családnak volt egy darab földje, melyet megművelt szerte a szigeten, mára alig néhány vállalkozó kedvű lakos termel bármit is e földterületeken.

4601732D-5FAD-49A1-B460-79774899298E

Itt Nisyroson csak ez a módja hatékony a földdel való gazdálkodásnak a vulkáni tölcsér alakjából adódóan, így természetesen az a farm, ahová járok, szintén teraszokból áll. Nem kérdeztem még soha a farm méretét, de körbesétálni a kerítés mentén minimum fél órát vesz igénybe, amely közben az ember úgy érzi kirándul egy erdőben, a “vad” természetben. A kapu mellett közvetlenül egyébként is egy kiránduló ösvény vezet a sziget egyik legszebb pontjára. Nincsenek geometrikus formák és mértani pontosság. Minden, ahogyan a természet megalkotta, és ahol az ember partner, nem pedig önkényes diktátor. “The ultimate goal of farming is not the growing of crops, but the cultivation and perfection of human beings.” – mondta Masanobu Fukuoka (1913-2008) japán farmer, filozófus, a gyomirtószer- és szántás mentes ‘természetes gazdálkodás’ (natural farming, vagy do-nothing farming) metódusának megteremtője. Magyarul a tőle idézett gondolat szabad fordításban nagyjából így hangzik: “A földdel való gazdálkodás legvégső célja nem a növénytermesztés, hanem az ember pallérozása, létezésének beteljesítése.”

Azért is idézek pont Fukuoka-tól, mert egyrészt a farm tulajdonosai – a házaspár, akiknek a házában lakom a faluban – az ő filozófiája alapján művelik a földjüket. Ez nemrég derült ki, valamelyik közös vacsoránk alkalmával. Amikor kiejtették a híres filozófus nevét, majd leesett az állam. 2015-ben, amikor először érkeztem Görögországba a könyvemhez készítendő kutatási szándékkal (akkor még Rodosz szigetére), találkoztam egy férfival, aki elvitt az ő földterületére, mely a sziget ritkábban lakott, rusztikusabb, olívafákkal gazdagon borított gyönyörű déli részén volt. Ő átadta a földjének a művelését egy olasz párnak, akik nagyon szerettek volna egy “tiszta”, vegyi anyagokkal még nem leterhelt földterületen Fukuoka módszere alapján növénytermesztésbe, gazdálkodásba fogni. Azt mondták, Olaszországban már nem találtak ilyen helyet, de Giannis (az ismerősöm) földje, és úgy általában Rodosz, nagyon “tiszta”, érintetlen e tekintetben. Tőlük hallottam először ennek a férfinak a nevét, illetve a filozófiáját. Ők egy sátorban éltek akkor Giannis földjén, abban az igazi földi paradicsomban: közel egy forráshoz, távol a legközelebbi falutól is, a nyolcvan fős népességű Profíliától. Teljes nomád életet éltek, de ahogyan megmutatták hogyan, azt kellett mondanom, egyáltalán nem higiéniátlanul, vagy létfontosságú dolgokat nélkülözve. Mindent megoldottak, amire szükségük volt, és zavartalanul élték Ádám és Éva édeni életét kutyáikkal, és a természet többi élőlényével. Nagyon mély nyomot hagyott bennem ez az elementáris bátorság, lemondás és hit. A nem-ártás, a be-nemavatkozás filozófiája mentén pedig valóban, különböző zöldségeket és gyümölcsöket termesztettek. A forrásban mezítelenül fürödtek, azt ették, amit megtermeltek. A pár hölgy tagja pedig szépséges akvarelleket festett. Az egyiket, melyet a forrásnál készített, nekem adta. Évekig az íróasztalomról figyelt engem ez a kép, én meg őt. Készített egy képet Fukuoka filozófiájáról is, amely képről (még akkor is, ha nem tudunk olaszul) leolvasható egy csomó fontos üzenet:

P1110138 v2

P1110120

P1110135

Érdekes ez az egész út, amit az ember bejár, míg megérkezik jobban önmagához és azokhoz az értékekhez, amelyekkel való találkozások benne nagyon mélyen megnyomnak bizonyos gombokat. Öt év telt el Fukuokával való első “találkozásom” és aközött, hogy teljesen akaratlanul egy olyan házaspárhoz sodort az élet, akik élik, gyakorolják ezt a tudást. Ezek a dolgok például olyan örömet tudnak okozni az embernek, ami semmi máshoz nem fogható. Örülök, hogy nem fordultam vissza az utamon, a szirénhangok ellenére sem.

P1110136

A farmon él tíz kutyus is. Nem is olyan kis kutyusok, szinte mind az a jó nagy fajta. Mindegyiket az utcán találták, és befogadták. Volt, akit még pici korában, volt, akit már felnőttként. Hihetetlen elszántsággal őrzik a területüket, és ezért nincs is értelme a kapu kulcsra zárásának, hiszen nincs az az idegen, aki belépne tőlük a farmra. Ezért még inkább felértékelődik az a tény, hogy engem viszont imádnak, és azt sem tudják hogyan ugorjanak a nyakamba, amikor megérkezek. Különösen a legfiatalabb és egyben legnagyobb kan, Uzman, az egyéves a Moszkvai őrkutya. Vele különleges szerelembe bonyolódtam, ami olyan gazdagságot hozott szintén az életembe, amit megint csak nem tudok szavakkal kifejezni. Soha egyetlen állattal nem volt ilyen megmagyarázhatatlan kapcsolatom. Ez a kutyus elhatározta, hogy a védelmébe vesz, és nem lehet közöttünk 5 métertől nagyobb távolság. Állandóan szemmel tart, kivéve, amikor elszundít mellettem munka közben és horkol. A többiekre pedig igencsak féltékeny. Sosem volt még ilyen élményben részem. Konkrétan van egy testőröm és egy imádni való szőrgombóc barátom.

4699F7C4-51B8-418B-AF53-1E54E63C0BB7

Uzman nyalogatja a harci sebeit, melyeket a legutóbbi verekedés során szerzett

F4C5650B-664D-4527-9A71-C8FD2EA2E855

“Marcsi Nélküled sehova!”

Így szundít édesdeden a zsályabokor alatt, amikor gyomlálok mellette:

IMG_5796

Ez a tíz jómadár folyamatos műsort szolgáltat a farmon. Valaki mindig összeveszik valakivel, vagy csak jönnek utánunk simogatásért, arcon nyalnak, vagy a két lábunk között átmászva szeretnének ölelgetést kiprovokálni. Vagy belehemperegnek a friss ágyásokba, a mulcsba, megkóstolnak mindent. Vagy csak birkóznak és kergetőznek egymással ezen a hatalmas területen. Mindegyik külön egyéniség és másféle szeretetre szomjazik. Imádják az emberi társaságot. Rengeteget tanulok tőlük, róluk.

89388756-8734-4E01-A104-BB5C082216AD

A munka

Ami a munkát illeti: én, az igazi McDonald’s generáció gyermeke, aki vegetáriánus koromban huszonnégy évesen ismertem meg a zöldségek és gyümölcsök nagy részét, de én, aki mindig is utáltam ezt a természettel kapcsolatos analfabetizmust, és az ebből eredő, a csomagolt, importált, szezonon kívüli kajáknak való kiszolgáltatottságot e csodás kultúránk ünnepelt globalizmusának és helyi identitásvesztésének köszönhetően, mondhatom: imádom a farmon az összes munkát! Legyen az gyomlálás, mulcs-ásás, zsákok cipelése A-ból B-be, locsolás, borsószedés, ültetés, slag cipelése, vízhordás a kútból, stb. Még nagyon kisdiák vagyok, és úgy érzem semmit se tudok semmiről, de szerencsére szerencsétlenkedésemben nem röhögnek rajtam (pedig lehetne bőven), csak nagyon ritkán. 🙂 Soha még nem dolgoztam életemben ilyen kulturált, intelligens, kiegyensúlyozott, tiszteletreméltó emberekkel. Én tényleg azt hittem, hogy ilyen csak a mesékben létezik, és hogy ez is csak egy megközelíthetetlen platóni idea – mert nyilván ezt mantrázta a környezetem is. A többség beéri az elfogadhatatlannal egy életen át.

Minden gesztusukban, szavukban érződik a természet, az állatok, a növények iránti szeretet és tisztelet. Nem tolakodnak, azzal is beérnék, ha nem szólnék semmit egész nap munka közben. Ebből az következik, hogy nem akarják a lelkemet, a véleményemet, a magánéletemet a munkámon felül. Nem akarják rám erőltetni a barátságukat, mert rendben vannak saját magukkal annyira. Nem gázolnak a magánéletembe annak ellenére, hogy a lakásukat is én bérlem. Ez az első hely Görögországban, ahol nem sz@rrágóskodnak és fizettetnek velem vendégéjszakákat, ha vendéget fogadok. Egyrészt nem akarják tudni, hogy mikor fogadok vendéget, nem érdekli őket, mert nem éhesek a pletykákra, másrészt felfogták, hogy egy 34 éves felnőtt nő vagyok, akinek az individualitását tisztelik. Nincsenek manipulációs trükkök, kétértelmű megjegyzések, kerülőúton pszichés nyomással elért eredmények. Ezeket azért sorolom, mert a pszichés manipulációs terror az elmúlt két évem összes munkájában jellemző volt a főnökeim részéről, aminek súlya alatt végül mentálisan teljesen összeroppantam. Itt azonban olyan szinten van a méltóságom tiszteletben tartva, mint még soha. Életemben először érzem azt, hogy felnőttként kezelnek, valamint, hogy az alázatosságom nem válik megalázottsággá, mert nem élnek vissza azzal, és így a lehető legjobb módon hasznosul számomra is és számukra is ez a hozzáállásom és a tanulni akarásom, az úgynevezett “tanítvány” attitűdöm. Ezt hívja Erich Fromm német filozófus racionális autoritásnak. Azt a helyzetet, ahol a fegyelem, a munka és az együttműködés nem antagonista érdekek és kizsákmányolás, vagy puszta üzleti tranzakció (megveszem x órára a munkaidőd) eredményeként történik, hanem kölcsönösség, felelősség, szeretet, tisztelet és közös (nem érdek, hanem:) ÉRTÉKEK mentén. Mindenkinek azt kívánom legyen része ilyen együttműködésben valakivel/valakikkel élete során, mert ez az egyik alapfeltétele az értelmes munkának, melyre mindannyian be vagyunk huzalozva emberi természetünknél fogva, és amely egyik feltétele mentális egészségünknek is.

Azért is szeretem a farmon a munkát, mert hihetetlenül bevonja a testemet minden munkafolyamatba. Erősnek érzem magam, főleg, amikor zsákokat cipelek a teraszokon. 😀 Egész nap a friss levegőn vagyok, és most már jönnek az egyre melegebb napok. Karantén végére csokoládé barna leszek… Kivéve a kézfejem, a kertészkesztyű miatt. És végre jókat alszom éjszakánként. Minden munka, amit itt végzek annyira természetes, nem kíván semmilyen manírt, vagy mesterkéltséget. Szeretem, hogy nincs dresscode, helyette van szabadság, meg kutyanyál a ruhámon minden alkalommal. Esténként pedig még a bugyimból is bogáncsot aplikálok ki. Minden nap találok egy-egy ókori agyagedény darabot. Tele van a farm ókori leletekkel. Illetve vulkanikus kőzetekkel. Imádom a korhadt fa, az oregánó és a zsálya illatát. Imádom, hogy olyan növényeket látok virágozni, gyarapodni, melyekért eddig a piacra jártam és csak szárítva láttam őket. Minden nap egy csoda.

Most virágzik a zsálya, amely számos teraszt szegélyez végig. Ezek körül mindenhol ki kellett gyomlálni a füveket, majd a kigyomlált füvekkel, gazokkal betakarni az így keletkezett csupasz földet, amely bent tartja majd a nedvességet a gyökerek fölött. Talán azt még egyik írásomban sem említettem, hogy Nisyros egy nagyon száraz sziget, ahol a víz a folyékony arany. A legvégső esetben locsolnak csak. Ennek részben az az oka, hogy mindennek az íze annál intenzívebb, minél kevésbé van locsolva. Másrészt nagyon beosztják – kiváltképp a farmokon – a ciszternákban gyűjtött esővizet, amely nem esik túl gyakran. A földnek ezen a pontján örülnek az esőnek. Itt a locsolás úgy zajlik, hogy minden csepp víznek megvan a helye és meg kell, hogy legyen a hasznos funkciója. Nézem ezt a házaspárt, Giorgos-t és Angeliki-t, akik úgy bánnak a vízzel, mint a farmon növő összes növénnyel és élőlénnyel: mint a húsvéti hímes tojással. Még így is, hogy több (azt hiszem 4-5) régi, a korábbi földművelő időkből fennmaradt ciszterna tartozik hozzájuk.

Virágzó zsálya (Salvia officinalis):

22E27CED-B8C1-4AE2-A395-44A8562E79C5

DB2BB0A3-4509-4F60-A9BA-3256A02E937F

A méhecskék nagy erőkkel porozzák őket egész nap:

655FF004-A9FE-455C-A7B7-51EA92C0EC89

Nekem pedig Angeliki ezt a “kis csokrocskát” szedte, hogy főzzem meg teának, de annyira szép, hogy inkább a hálóban tartom:

5A85C39B-CDA1-4C87-A4EF-196030395603

A zsálya mellett találhatunk a farmon mandulafákat is (Prunus dulcis), mely egyébként Nisyros jellemző fafajtája, belőle készítik a híres ‘soumada’ alkoholmentes italt, a sziget egyik különlegességét. Most pont abban a szakaszban van a mandula növekedése, hogy nyersen zabáljuk a fáról:

403DDB7E-2D3F-4808-8D7D-BF7890ED3FA8

788C107E-15D9-4BE2-A963-98351C1C4632

Virágzik a levendula is (Lavandula stoechas). Nisyrosnak eredetileg volt egy olyan templomi szertartása minden év március 21-én (akkor, amikor a levendulák virágzása tetőzik), melyhez a helyiek a hegyekben gyűjtötték önkéntesen a több kg levendulát, mellyel a szertartás során beborították a templom kövét. Katherina, a helyi barátnőm (60+) szomorúan mesélte, hogy az elmúlt pár évben az új pap már nem engedte ezt a szokást, mert fél, hogy a templom kövezetét befogja a sok levendula…

1EA15172-756E-4DBE-BC88-BEE03E34A7CC

5A88CFA6-EBCB-4D9C-A9E0-D6F96A57AF4C

11E46AE0-6DF2-4526-8316-A6E2C3FEEDCC

Nyilván levendulából is hoztam haza:

6664556F-3C44-4548-917B-CE3161248604

Oregánó illatban is úszunk, mivel a farmon hatalmas bokrok nőnek:

0EA295C2-927F-4BAE-80A7-80A15C2A57F3

Hihetetlen virágzásnak indult a ‘Pink rock-rose’ (Cistus creticus), aminél nem sok szebb dolgot láttam eddig. Nem csak a farmon, hanem mindenütt a szigeten:

3B573656-40EE-4CD4-9899-BB83ED29F6C8

IMG_5147

Virágoznak a barackfák is (Prunus persica):

4C9B1524-C23B-41D8-9FDD-3FB607A6863B

97AC4513-2349-4251-8F28-36449128554D

Prunus armeniaca:

19802807-6AFA-40F4-865C-9097DD0F30A9

Most indult virágzásnak az Illatos muskátli, vagyis a Geránium (Pelargonium graveolens), mely minden egyes “tisztességes” görög ház bejáratánál megtalálhatók, illetve számos édességbe, süteménybe, befőzéshez használják a kinyert aromáját. Angeliki kért, hogy még ne fotózzam le, és várjak egy hetet, amikor ki se látszik majd a növény a virágaitól, de én nem bírtam magammal:

E3F7CFF5-627F-4893-8143-A1AE59788D05

Az olívafák is most kezdenek ezekben a napokban virágzani:

C4292E29-952D-4941-99CC-02CC9080AAD5

A kalendula (Calendula officinalis) majd kicsattan. Őket a zöldek, saláták, paradicsom környékére ülteti Angeliki, hogy segítse a növekedésüket. Amikor zöldsalátának valót szed nekem, mindig kapok kalendula virágot is, hogy a szirmait tépkedjem bele a salátába:

DBA7F920-1BAD-4998-BEEF-DC595DCFE19E

És én jótanítvány létemre szót is fogadok:

CC83DA63-4EF3-4CD0-B9A5-D3EEE50A914F

Zöldsaláta: spenótlevelek, salátalevelek, kapor, petrezselyem (eddig minden a farmról), lilahagyma (oké, ez nem annyira szabályos, mert ez nem zöld), kalendula szirmok, fetasajt, és házi dresszing (méz, citromlé, olívaolaj, só, bors, kevés mustár)

A füge gyorsan érik. Most itt tart:

IMG_5856

Volt egy nap, amikor egy nagyon fura növényt kellett gyomlálni a zsályák körül, amely állítólag a szomszédos növények gyökerén élősködik, és róluk szívja le az összes klorofilt, ami neki egyáltalán nincs. Ez egyébként egy nagyon szép virág, úgy hívják Phelipanche mutelii. Ezeket egy óriás zsákba gyűjtöttük, mindenképp el kell távolítani őket a farmról:

IMG_5573

Március 12-ére lettem kész egy teljes terasz kigyomlálásával, ahol aznap rengeteg hüvelyest, cukkinit és hagymát ültettünk el magokról. Ezeket egyáltalán nem locsoltuk sem akkor, sem azóta. Április 10-ére pedig már nagyon szép palánták nőttek, melyeket még ezúttal sem locsoltunk meg. Kikapáltuk körülöttük az apró gyomokat a nagyon kemény, száraz föld felső pár centijéből. Ezt követően betakargattuk őket tengeri hínárral jó vastagon, melyet Angeliki és Giorgos gyűjt itt Nisyroson a tengerparton. Ez a locsolást kiváltó művelet. Mivel óriási tud lenni fent a hegyen a szél, ezért a hínár nem maradhat fedetlenül. Megszórtuk perlittel, amely súlyánál fogva nem engedi majd, hogy a hínárt elfújja a szél. A perlitet is itt helyben a szigeten szerzik be, ugyanis az egy vulkanikus eredetű kőzet, melyből bőven van Nisyroson. A perlittel egyébként nő a föld levegőellátottsága, erősödik a vízmegtartó hatása, és a növény ellenálló képessége. Így néznek ki a szépen gondosan betakargatott borsó sorok:

42265024-68AA-4015-AE5C-57004A87C0F3

És a cukkini:

D3001ED9-F41A-4894-8467-CAA7ABCFE16B

Van már leszedni való borsó is, azt a ház tetejére ültették korábban:

E73112F6-0A80-439C-842A-8857C36D8495

33A79053-6170-416B-BF11-0F9B52EC8FDB

A citrom még mindig érik, Angeliki ebből is mindig csomagol nekem:

02C277ED-A965-4C9A-A044-90ED74A41DA5

Nemrég rendeltek Kos szigetéről eper palántákat, melyekhez Giorgos saját kezűleg készített 5 faládát (fogorvosi precizitással, mivel ő mindamellett, hogy farmerkedik, fogorvos is), melyeket körbe a ház falára fúrt fel. Ezen kívül átültettük újholdkor (merthogy a hold járását is figyeljük) azokat az eper palántákat, melyeket Észak-Görögörszágból hoztak Giorgos édesapjának a falujából, Nymfaio-ból az ottani erdőből. Ezeknek a földjét perlittel kevertük, és rengeteg mélymulccsal, melyet természetesen a tölgyfák alól a farmról gyűjtöttünk össze. Az erdő talajszerkezetét próbáltuk meg imitálni. Az egész olyan, mintha egy komoly űrkutatási projektbe csöppentem volna, mert Giorgos és Angeliki hosszú perceken át képesek konzultálni apró részletekről az ültetés kapcsán.

IMG_5759

Aztán naplemente előtt lassan mindannyian összegyűlünk a háznál. Giorgos általában egyedül ténykedik, olyan férfimunkákat végez, mint a barkácsolás, vagy a fáknak a megmetszése – ezt csak ő csinálhatja, illetve Angeliki anyukája, akitől a legtöbbet tanulták mindketten. Mi pedig általában együtt dolgozunk Angelikivel. Kivéve, amikor nasa projekt van és ültetünk, mert ahhoz mindenki kell. 😉

Ez az aranyóra a kedvenc időszakom a napon belül. Nem azért, mert véget ér a munka. Hanem azért, mert érzékelhető a természetben, hogy valami változik. Valami más, éteri dimenzió érzékelhető ilyenkor, mintha kinyílna egy kapu, amin a Nap őfelsége elvonul birodalmába. Görögül a naplementét így mondják: ηλιοβασίλεμα / iliovasílema, mely annyit jelent, hogy a Nap visszatér a királyságába. Ha a természetben ennyire benne vagy, mint mi ott a farmon, ez a folyamat tisztán érzékelhető. Még a kecskéken is máshogyan szól a kolomp. Nem beszélve a látványról és a fényről:

032CE1D7-7C03-43C4-BD42-FE8F506FB251

B8104D25-CF85-41CB-8509-08FA13706CC8

6940D83A-E0AD-4533-9058-B64E560F6500

Aztán a kutyusok is a naplementével teljesen elcsitulnak, többnyire kifekszenek a teraszon, vagy bent a házban körülöttünk.

1117C084-F2BA-41D7-8367-D2783E737F7F (1)

Kika az aranyóra alatti kómában

IMG_5693

Uzman alszik a székem alatt vacsoránál

Angeliki és Giorgos mindig meginvitálnak vacsorára, és én ezt többnyire el is fogadom. Szeretem ezeket a vacsorákat. A kutyákkal, az aznap elvégzett értelmes munka iránti megelégedéssel, a kiváló jazz-el, vagy igényes folk zenével, amit Giorgos éppen a vacsorához választ, a borral, amit Angeliki választ, és természetesen a vacsora, a full bio organikus méreganyagmentes helyi isteni alapanyagokból Angeliki által készített étel. Mindenkinek megvan a helye. Angeliki tálal és szed mindenkinek ételt. Ez szigorúan az ő feladata. Mindig ő süti a kenyeret, valamint minden alkalommal van az asztalon ‘horta’. A horta magyarra fordítva füvet jelent. A görögök szinte mindent megesznek, amiben klorofil van. Több tucat fajta vadon növő zöld füveket lehet szedni egész évben Görögországban. Szinte minden hónapban mást, és az ország egyes földrajzi helyein is eltérnek ezek a növények (szigetenként, akár falvanként – és még ha ugyanaz is nő, legtöbbször teljesen más néven hívják őket a helyi dialektus szerint). Ez a helyi konyha egyik specialitása minden faluban (a helyi horták függvényében), de mindenhol ugyanúgy készül. Megfőzik ezeket a zöldeket, majd íztől függően tálaláskor jöhet rá citrom, de olívaolaj és só mindig. Én mai napig képtelen vagyok felismerni és megkülönböztetni a hortákat. De a helyiek ismerik őket, és nagyon konkrét különbségeket jelölnek meg az ízvilágukban is. Ezért nem dukál mindegyikhez például a citrom. Angeliki nyilván professzora a témának, és úgy egyébként is a görög konyhának. Nagyon sokat nevetünk egymás nemzeti konyháján – főleg ő az enyémen. Vicces, hogy a görögök nem tudják elképzelni az ételt (de az életet sem) olívaolaj nélkül. Valamint nem értik hogyan lehet ecetes cukros salátát enni és elrontani a zöldségek eredeti ízét. Most szombaton Angeliki fasolada-t főzött, ami egy görög sűrű “bablevesnek” felel meg nagyon leegyszerűsítve. Az asztalon saját olívabogyó, és természetesen horta. Angeliki elővett egy különleges tonhalat (mely olajban állt), melyet Argos-ról, a Peloponészoszról hoztak, ahol nagyon nagy kulináris kincs ez a halfajta. Hagymát és petrezselymet aprított rá, majd Giorgos meglocsolta kevés citrommal.

C9FE391E-FE9C-4E94-8259-84C10434E734

Angeliki a vacsora után mindig szolgál el valami édességet is. Vagy ő süt, vagy tahini halvát eszünk, vagy befőttet (spoon sweet – γλυκό του κουταλιού).

Ezt követően csomagol nekem azt, amijük éppen van. Alma, cukkini, saláta, balzsamecet, bármi. Most szombaton kóstolót csomagolt a frissen elkészült kecskesajtból, a mizithrából, melyet a helyi kecskepásztortól vettek. Ez annyira bevált, hogy másnap rendeltem én is majd’ egy kilót. Eleszegetem salátába, illetve reggelire mézzel, petimezivel. Nem hinném, hogy két napnál tovább fog tartani.

F78CD838-2CF3-43EC-8B7C-31F22BD87A8E

A farmon a tavasz nemvárt szaporulatot is hozott. Méghozzá hét kutyakölyök formájában, akik április 5-én születtek. Apukájuk Uzman, anyukájuk Uma (Uma Thurman után). Így most 17 kutyus van a farmon. A picik egytől egyik az apukájukra hasonlítanak, és már most erősek és gyönyörűek. Rengeteget esznek és alszanak.

EB6F5E31-034B-4261-A77B-EFE8BAAAB526

IMG_5820

IMG_5821

Azt is nagyon jó látni, hogy Giorgos és Angeliki hogyan szeretik a kicsiket is. Nyilván nem tarthatják meg mindet, mert így is nehéz nekik 10 kutyával, de kikötötték, hogy a picik csakis jó helyre kerülhetnek, nem fogják őket akárkinek odaadni. Bizonyára nagy extra teher ez most nekik, de még egyikőjüket sem hallottam panaszkodni. Valahogyan elfogadták ezt a helyzetet is, mint az élet rendjét.

Ilyen cukiság és paradicsomi állapotok közepette remélem nem csodálkoztok azon, ha semmit nem tudok a koronavírusról, sőt semmiről, ami a világban zajlik a szigeten kívül. Beszippantott ez a buborék, és próbálom élvezni minden pillanatát, hiszen tényleg: ki tudja mit hoz a holnap…?

 

 

 

 

 

 

 

by

Hungarian woman using mainly writing and photos as an expression. Researching about authenticity, integrity, human values, wisdom of cultures, wisdom and diversity of nature, women's health, self-awareness, self-healing. Currently working on her first book on Rhodes island, Greece. ~ Főként az írás és a fotó nyelvén közlő önálló utat kijárni próbáló gondolkodó embernek, nonkonformistának tartom magam. Témáim a kultúra hatása az emberre, emberi sorsok és motivációk mély szinten történő megismerése és megértése, természet törvényszerűségeinek és diverzitásának megismerése és megértése, nőiség megértése és kibontása a saját életemben, valamint saját magam felfedezése, egy belső-külső tudatosság és az önazonosság fokozása ameddig csak lehet. Jelenleg első könyvemen dolgozom Rodosz szigetén.

Szólj hozzá Te is! / Tell us your opinion!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.