Blog HU, Kultúra & Utazás, Rodosz szigete
Leave a Comment

Szent Nikolasz erőd és világítótorony // Rodosz szigete

A Szent Nikolasz erőd és világítótorony Rodosz város Mandraki kikötőjének bejáratát őrzi, amely kikötő az ugyancsak Mandraki névre keresztelt előkelő, modern városrészhez tartozik. Úgy tartják, hogy itt, ennek a kikötőnek a bejáratánál állt egykor az ókori világ hét csodájának egyike, a Rodoszi Kolosszus.

A hatalmas, Napistent (Hélioszt) ábrázoló emlékmű két lábának helyét ma két oszlop jelöli, és fogadja a kikötőbe érkező hajókat. Az egyik oszlop tetején egy őzbak, a másikon egy őzsuta bronz szobra áll: Elafos és Elafina. Ők a modern Rodosz emblematikus állatai.

Ez a két oszlop törzshelye a helyi horgászoknak, akiknek állandó jelenléte szintén meghatározza a kikötő karakterét. Persze jelenleg, a covid-19 intézkedések miatt nem hódolhatnak kedvenc időtöltésüknek, és üres nélkülük a kikötő bejárata.

A kikötő legvarázslatosabb látnivalója, a Szent Nikolasz erőd és világítótorony naplemente után nyeri el teljes pompáját. Eredetileg csak egy önmagában álló egyszerű védelmi torony volt, melyet a szigetet uraló keresztes johannita lovagok építettek az 1400-as években. Az egyre fenyegetőbb török betörés miatt az akkor hatalmon lévő Pedro Raimondo Zacosta nagymester (1461-1467-ig uralkodott) egy védelmi program keretében épített öt stratégiai erődöt. Egyet a sziget keleti partján lévő Archangelos falu mellett, négyet pedig itt a városban (Szent Pál-, Szent Péter-, a Francia torony, valamint a Szent Nikolasz torony). Ezek finanszírozását egy új adóval szerezte meg, melyet a kikötőben kereskedő hajókra vetett ki.

Az újonnan megépített tornyok közül a legfontosabb a Szent Nikolasz volt, amely mind a Kereskedelmi- (így hívták), mint a Mandraki kikötő bejáratát védte, és így kiemelkedő stratégiai szerepe volt a következő küzdelmes években.

Az első török ostrom után (amely 1480-ban volt), ami még épségben maradt a toronyból, az az 1481-es hatalmas földrengéssorozat alatt dőlt romba.

A következő évtizedben azonban Pierre D’Aubusson nagymester (1476 – 1503-ig uralkodott) minden romot újjáépített. Ez a torony pedig ki lett bővítve és megerősítve egy masszív erőddel.

Részlet Vangelis Pavlidis könyvéből – Rhodes, a Story: 1306-1522

Az erőd, és egyúttal Rodosz 1522-ig bevehetetlen maradt, ám akkor a sziget török kézre került az elkövetkező 400 évre, és a lovagoknak menekülniük kellett, akik innen Máltára mentek. Az erőd mai napig őrzi eredeti épségét, ami nem csoda, hiszen a török ágyúkra tervezték teherbírását.

Nevét egyébként a benne található Szent Nikolasz kápolnáról kapta. Szent Nikolasz a görögkeleti keresztény vallásban a tengerészek védőszentje, így sok tengerparti kikötőben megtalálhatjuk templomát Görögország szerte.

Az erőd pár éve zárva van a látogatók elől, és csak kivételes alkalmakkor nyitja meg kapuit. 2019 novemberében egy ilyen kivételes alkalommal sikerült bejutnom és készítenem pár képet. Bár a kápolnát nem lehetett megnézni ekkor sem.

A világítótorony 1863-ban épült a török megszállás idején. 2007-ben helyezték újra működésbe. Kör alakú, festetlen, fehér kőtorony, amely két fehér villanást ad le minden 12 másodpercben.

A 400 méter hosszú mólón, amely a világítótoronyhoz vezet, három középkori szélmalommal találkozhatunk, melyek a kereskedelmi hajók által itt lerakott gabonát őrölték, és eredetileg tizenhárom darab volt belőlük.

A karácsonyi időszakban – amely a görögöknél egész decemberben tart – ezek a szélmalmok mindig fényes dekorációt kapnak.

Jó éjt csillagok, jó éjt Rodosz!



Minden fent megjelenített fotó saját szellemi termékem.


This entry was posted in: Blog HU, Kultúra & Utazás, Rodosz szigete

by

//EN// I am a Hungarian woman living on the Greek Dodecanese archipelago where I have been researching the characteristics of the local landscape and culture since 2015. This journey and work on the Aegean sea gives me the fuel to share what I've found: through written materials (on this blog and at other venues), and to create artworks of pressed flowers and herbs which is a great botano-mythical journey, a worship in the great temple of Mother nature that widens my whole world each day a bit more. My interests: human integrity, interactions between a culture and an individual, recognizing and understanding nature's orderly movements and the cosmic patterns in the human (body and psyche) and their interconnectedness with the non-human world, mythology & archetypes, the Great Mother archetype, women's health, and healing through rebonding with nature (especially with the plant world). //HU// Főként a szavak és a képek nyelvén közlő, önálló utat kijárni próbáló, gondolkodó, örökösen válaszokat kereső embernek tartom magamat. Jelenleg Rodosz szigetén élek, ahol 2015 óta próbálom megfejteni a Mediterránum ezen szegletének (engem mágnesként fogva tartó) géniuszát a helyi természetben, szociokulturális vonásokban, egyéni történetekben - valamint próbálom megfejteni saját folytonosan formálódó viszonyulásomat e költészettől parázsló tájhoz, annak ambivalens jelenkori kultúrájához. Ez a kimeríthetetlen felfedező munka lett írásaim (és egyben önismeretem) epicentruma. A Rodoszi Herbárium pedig a görög szigetek természeti gazdagságának és éteri szépségének egyszerre megidézési- és megismerési kísérlete. A helyi növények gyűjtésével, préselésével és képekké alakításával nem csak a teremtés szépségében gyönyörködöm, hanem segít kapcsolódnom a fény útjához, a vegetáció diverzitásához és ritmusához, mitikus történetek, archaikus elfeledett bölcsességekhez, tudattalanomban szunnyadó képekhez, kozmikus analógiákhoz, és mindezen keresztül saját lényegemhez.

Szólj hozzá Te is! / Tell us your opinion!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.