Szent Nikolasz erőd és világítótorony // Rodosz szigete

A Szent Nikolasz erőd és világítótorony Rodosz város Mandraki kikötőjének bejáratát őrzi, amely kikötő az ugyancsak Mandraki névre keresztelt előkelő, modern városrészhez tartozik. Úgy tartják, hogy itt, ennek a kikötőnek a bejáratánál állt egykor az ókori világ hét csodájának egyike, a Rodoszi Kolosszus.

A hatalmas, Napistent (Hélioszt) ábrázoló emlékmű két lábának helyét ma két oszlop jelöli, és fogadja a kikötőbe érkező hajókat. Az egyik oszlop tetején egy őzbak, a másikon egy őzsuta bronz szobra áll: Elafos és Elafina. Ők a modern Rodosz emblematikus állatai.

Ez a két oszlop törzshelye a helyi horgászoknak, akiknek állandó jelenléte szintén meghatározza a kikötő karakterét. Persze jelenleg, a covid-19 intézkedések miatt nem hódolhatnak kedvenc időtöltésüknek, és üres nélkülük a kikötő bejárata.

A kikötő legvarázslatosabb látnivalója, a Szent Nikolasz erőd és világítótorony naplemente után nyeri el teljes pompáját. Eredetileg csak egy önmagában álló egyszerű védelmi torony volt, melyet a szigetet uraló keresztes johannita lovagok építettek az 1400-as években. Az egyre fenyegetőbb török betörés miatt az akkor hatalmon lévő Pedro Raimondo Zacosta nagymester (1461-1467-ig uralkodott) egy védelmi program keretében épített öt stratégiai erődöt. Egyet a sziget keleti partján lévő Archangelos falu mellett, négyet pedig itt a városban (Szent Pál-, Szent Péter-, a Francia torony, valamint a Szent Nikolasz torony). Ezek finanszírozását egy új adóval szerezte meg, melyet a kikötőben kereskedő hajókra vetett ki.

Az újonnan megépített tornyok közül a legfontosabb a Szent Nikolasz volt, amely mind a Kereskedelmi- (így hívták), mint a Mandraki kikötő bejáratát védte, és így kiemelkedő stratégiai szerepe volt a következő küzdelmes években.

Az első török ostrom után (amely 1480-ban volt), ami még épségben maradt a toronyból, az az 1481-es hatalmas földrengéssorozat alatt dőlt romba.

A következő évtizedben azonban Pierre D’Aubusson nagymester (1476 – 1503-ig uralkodott) minden romot újjáépített. Ez a torony pedig ki lett bővítve és megerősítve egy masszív erőddel.

Részlet Vangelis Pavlidis könyvéből – Rhodes, a Story: 1306-1522

Az erőd, és egyúttal Rodosz 1522-ig bevehetetlen maradt, ám akkor a sziget török kézre került az elkövetkező 400 évre, és a lovagoknak menekülniük kellett, akik innen Máltára mentek. Az erőd mai napig őrzi eredeti épségét, ami nem csoda, hiszen a török ágyúkra tervezték teherbírását.

Nevét egyébként a benne található Szent Nikolasz kápolnáról kapta. Szent Nikolasz a görögkeleti keresztény vallásban a tengerészek védőszentje, így sok tengerparti kikötőben megtalálhatjuk templomát Görögország szerte.

Az erőd pár éve zárva van a látogatók elől, és csak kivételes alkalmakkor nyitja meg kapuit. 2019 novemberében egy ilyen kivételes alkalommal sikerült bejutnom és készítenem pár képet. Bár a kápolnát nem lehetett megnézni ekkor sem.

A világítótorony 1863-ban épült a török megszállás idején. 2007-ben helyezték újra működésbe. Kör alakú, festetlen, fehér kőtorony, amely két fehér villanást ad le minden 12 másodpercben.

A 400 méter hosszú mólón, amely a világítótoronyhoz vezet, három középkori szélmalommal találkozhatunk, melyek a kereskedelmi hajók által itt lerakott gabonát őrölték, és eredetileg tizenhárom darab volt belőlük.