Year: 2022

Méh és kozmosz

Vajon milyen (elfelejtett, de elfelejthetetlen) egyetemes mintázatra ismerünk rá a méhek világát tanulmányozva, amelynek megértése és életünkre alkalmazása jobbá, egészségesebbé, harmonikusabbá tehetné emberi világunkat? Vajon milyen mértékben kell eltávolodnunk jelen világformáló paradigmáinktól ahhoz, hogy megtegyük értékrendszerünk szerves részévé mindazt, amit görög elődeink a méhekben (vagy rajtuk keresztül) megláttak?   A ‘Méhészet’ folyóirat 2022. novemberi számában jelent meg egy nagyon értékes esszé Arisztotelészről és a méhekről. Arisztotelész állította össze az élőlények első ismert rendszertanát, ezért, ha meg szeretnénk érteni hogyan gondolkodott az ember valaha az őt körülvevő világról (különösen akkor, ha mi magunk is gondolkodunk jelen világunkról, válaszokat keresünk, ha szeretnénk megérteni, kik vagyunk és mit csinálunk ezen a bolygón, és ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ne iratkozzunk ki az emberi kultúrából az algoritmusok, influenszerek és marketingstratégiák cunamijában), akkor nagyon értékes források ezek az ókori művek, és legalább ennyire értékesek azok, amelyek mai nyelven közel 2500 év távlatából reflektálnak e gondolatokra – ahogyan ez az esszé is teszi Arisztotelészről és a méhekről Weiner Sennyey Tibor tollából. Idézem: “(…) a méhek első jelentős megfigyelőjének legnagyobb tévedése az volt, …

From Hippocrates To Poetry Therapy

“(…) if we can’t talk about our feelings and traumas, if we are not able to find a right language for it, it will make us sick. As a very well-known Hungarian psychiatrist – called András Feldmár – said: you processed your trauma in the moment when you are able to talk about it and everyone is crying around you, but not you (anymore). And through the language of poetry, you can talk about even the most difficult things in a very sensitive and understandable way.” – Izsó Ζita Hungarian poetess (excerpt from the below interview) – Izsó Ζita Hungarian poetess (excerpt from the below attached interview) It is a rare, joyful moment to share such a beautiful interview like this one with Hungarian poets Weiner Sennyey Tibor, Bék Timur and Izsó Ζita who were invited to one of the largest literary events in Greece, the 5th Patras World Poetry Festival to read their poems to the Greek audience and to the poets of 11 more countries. The invitation of the above mentioned Hungarian poets …

Rodoszi nyári esték a művészet jegyében

A rodoszi augusztusi és szeptemberi csillagos éjszakák elkényeztetnek minket szabadtéri koncertekkel, művészeti performanszokkal, tematikus fesztiválokkal, kiállításokkal, ahová helyi rodoszi-, görög- és nemzetközi előadók is meghívást kapnak. Az összes program ingyenes és a rodoszi kulturális örökség legelképesztőbb helyszínein kerülnek megrendezésre. Hogy milyen a johannita lovagok által épített középkori város falai által közrefogott várárok ‘Melina Mercouri’ névre keresztelt színházában Antigonét nézni görögül? Vagy ugyanitt a helyi folk táncegyüttes éves bemutatóján a rodoszi tradicionális táncok repertoárját megismerni – az igazi rodoszi (a néptánc rendjébe feszített) szenvedélyt mozgásban és a rodoszi líra durva, karakteres hangzásában megtapasztalni? (nem, nem a zobra a görögöt, amit a hotelekben a turistáknak elhazudnak, mint helyi jellegzetességet) Vagy milyen a régészeti múzeum kertjében telihold koncerten ülni kétezer éves mozaikok előtt? Milyen a középkori Nagymesterek Palotájának udvarán gospel koncertet hallgatni? Milyen a történelmi Mandraki kikötőhöz szervesen tartozó városigazgatási- és kulturális központban az olaszok által huszadik századi racionalista stílusban épített szabadtéri színházban nemzetközi kortárstánc fesztivált nézni a tengeri pára illatú ragadós nyári rodoszi éjszakában? (idén ráadásul egy magyar táncművész szereplésével!) És – amely tegnap végre álomból valósággá …

We need holy places

In July we need plants, plants, plants, trees, bushes, healing shadows. Thank the Greek Gods, in Rhodes we are still nurtured by huge beautiful trees and shrubs. They do not only provide shade on the hottest summer days – this is their visible gift. They also provide a sense of calmness and greater/different perspectives for the human psyche. Trees create resonant spaces that can effect our consciousness. Why do you think it is a much different experience to sit under an old tree than under a parasol? It is neither an accident that traditional Greek circle dances (which are community rituals) are danced under enormous old trees – you can find them by each little church and community square (platia). Through a natural landscape and plants the world speaks to us. That’s what makes a place a holy space. It speaks to us. And because ancient Greeks heard and understood this language, they named the certain entities inhabited in nature: they were different kinds of Nymphs, the protectors of trees, waters, plants, mountains, caves, bees, …

The season of ‘The Lover’ – a gateway of homecoming

The season of ‘The Lover’ – from the first days of May until Summer solstice – This time of the year is the season of joy, sensuality, Eros, connection, when our Mother Earth, Gaia so generously offers us her beauty and gifts – like no other time within the year. She is catalyzing our connection with the realms of divinities through our body sensations that we can reach by: tasting the sweetness of the first fruits, smelling the mesmerizing oils of the blooming herbs, by admiring the beauty of the untouched flowering landscape and our gardens, by wearing less clothes so we can feel more breeze and sunshine on our skin, letting the light into our soul through our naked body, and also nurturing our skin and whole being by bathing in the sea, the river, or the lake, any wild water. Earth, water, fire, air – all of these elements are accessible for us for healing and generating joy during this season. It seems that also the elements are making love with each other. …

Framing the first Anemone of Rhodes

Anemone, the word is a Greek one meaning: ‘daughter of the wind’. Its flowers open when the wind blows and they start to bloom with the arrival of the first spring winds – on Rhodes around February. In mythology they are considered as Aphrodite’s tears when she is mourning her love, Adonis.This type we have on Rhodes is called ‘anemone coronaia’ because of the flower’s crown-like middle part which is almost black. Other names for her are ‘Lilies-of-the-field’ and ‘Poppy anemone’.   The anemone below in the frame was collected close to Stegna beach, Rhodes island. This type of anemone is native to the Mediterranean region, specifically Greece, Syria, Israel, France, Italy. Growing at woodlands and meadows and attract pollinators. The different colors they have on Rhodes are so vivid, and they transform the bold meadows into a fairy tale scene every year for a short while when blooming. As a companion I selected a ‘pistacia lentiscus’ leaf to her on the above picture (13*18 cm), which is an aromatic evergreen shrub with strong scent …

Május végén és júniusban: a leander

Május végén és júniusban a leander (Nerium oleander, vagy ahogyan egyesek becézik: babérrózsa) kerül minden érzékeny csodálat középpontjába Rodosz szigetén. Így van ez minden évben. Hófehér és babarózsaszín virágok százai, ezrei díszítik kiváltképp Rodosz város utcáit. A városon belül is különösen az elbűvölő régi szomszédságok szűk utcáin sorakoznak a magas leander fák fegyelmezett sorokban egymástól pont akkora távolságra, hogy lombkoronáik egymást még érinthessék. A természet folyamatos alkotó munkában van. Az egyik pillanatban még egy csokor mályvával és virágzó, olajoktól ragadó zsályával érek haza a mezőről, a következő pillanatban pedig már le sem vehetem a szememet a virágzó orbáncfűről, és kaktuszfügéről, akik mellett addig gyanútlanul siettem el. Pedig végig itt voltak. A természetben minden hang a maga rendelt idejében lép be a nagy kozmikus szimfóniába. Erről az “előadásról” lemaradni kár. Mostanra érkezem meg (és ez nem éppen egy “soft landing”) ahhoz a felismeréshez, hogy mindig is mennyire vágytam ennek az egyetemes harmóniának hallani, érezni, látni minden lehetséges rezdülését. De ami még fontosabb: vele együtt mozdulni, lélegezni, táplálkozni, ünnepelni, megpihenni, ihletődni, kincseket világra hozni, fenntartani, elengedni. Élni. …

A cook who can’t feed herself at times

Originally posted on aho's homemade food:
I stopped blogging because I stopped eating. It was not a choice. Nor an eating disorder. Sometimes life throws so much at us that we bend under pressure.? It’s been nearly two years since I moved into domczyk or a tiny summer house deep in the Polish countryside. It’s been over two years since I realised that I might be autistic. The two-year journey ends soon, as I am saying goodbye to this house. It’s time to sail into the deep, scary waters. But before I do so, there’s a story I’d like to share. Domczyk. [spring 2021]Sat at the old, spent wooden table in my no-kitchen, wondering whether the birds’ songs outside and the sunlight sneaking into the room make me more or less depressed.? Kitty’s sleeping, oblivious to the storm that’s going on in my head and the smudgy black stains on my cheeks from what used to be make-up this morning.? Melted cheese on a piece of a bread roll quietly cools and begins to…

“Minden csepp számít.” – látogatás a Purefarm olívaültetvényén //Rodosz szigete

Click HERE for the original English version of this interview. Ariadné finom, láthatatlan fonalát ritkán, de sikerült megtapintanom az elmúlt hat évben, mióta a görög szigetek sűrű esszenciáját és karaktervonásait (benne saját magamat) igyekszem megérteni. E ‘fonál tapintások’ adják számomra ennek a munkának a fűtőanyagát. Ezek a ritka élmények – ennyi év elteltével már biztonsággal állíthatom – mutatják számomra az utat a teremtett világ és önmagam intuitív magva felé, valamint rendre olyan emberekhez vezetnek, akiknek jól esik a szemébe nézni, akikkel asztalhoz ülve egy-egy beszélgetést követően függőleges homlokráncaim (melyek az érdemes holnapba vetett hit szkepticizmusának barázdái) elsimulnak és a világot mindig jobb, harmonikusabb, békésebb és tágasabb helynek érzem. A ‘Purefarm’ (jelentése: tiszta farm) név mögött álló Halanda (görögül: Χαλάντα) család meglátogatása rodoszi olívaültetvényükön ezek közé a ritka ránc-kisimító élmények közé tartozik az életemben. Kivételesen gyönyörű napsütéses márciusi nap volt Héliosz szigetén. Maria, a Halanda család bájos és végtelenül kedves legfiatalabb tagja a folyton lüktető, zajos Rodosz város forgatagába jött el értem a találkozásunk napján. Húsz perces autóút vezetett az apró, csendes Psinthos (ejtsd: pszintosz) faluba …

The first blooming Narcissus tazetta of the season ’22

Plants are great teachers – you probably heard this before. And indeed they are. For many reasons. On the first place they are teachers of humbleness. They can’t communicate with words, they don’t shout at you, they don’t wave their arms, therefore you have to be humble, silent, aware, sensitive enough in order to get the wisdom and the messages of the plants. Interestingly ancient Greeks were humble enough to be aware of the silent messages of plants. The vegetation has a major symbolic role in ancient Greek myths. Plants are connected to certain archetypes or realms or attributes of human nature. Ancient Greeks’ intellect was a so called transcendent intellect, so they were able to see beyond the material nature with their intuitive vision. They had a mythical worldview which is above linguistic communication. Much more, much different than that. These myths are crystallized forms of truth. Getting the deep messages of myths and plants both require a non-linear, beyond-material, humble vision of the world (and ourselves in it). We can train ourselves for …

Jelentés a görög szigetekről 2022 első napján

Kezdek ismerkedni az újabb új otthonommal, mely ezúttal Ialysos (görögül: Ιαλυσός) település (ejtsd: Jáliszosz), vagy másik gyakori nevén Trianta (görögül: Τριάντα). Fokozatosan, mint egy kis patak csorgok vissza az ún. civilizált létformákba. Az ezer fős Nisyros szigete után – ahol a nyaramat töltöttem – október elején érkeztem vissza a Dodekániszosz legnagyobb szigetére, a bázisra: Rodoszra. De akkor még csak egy 600 fős hegyi faluba, Salakos-ra költöztem, ahol az idő csupa ‘kairos’, minden, ami zöld zöldebb a zöldnél, aminek oka a Profitis Ilias hegyről lefutó vizek, erek, források, és a folyamatosan magas páratartalom. Salakos, ahol a két darab szupermarketen és a három tavernán kívül nincsen egyéb hely, ahol az ember a pénzét elkölthetné (még ATM és patika sincs), nem beszélve a reklámtáblák, plakátok, molinók teljes hiányáról – a buszmegálló helyét se rágják senki szájába, a tér közepén áll meg a busz, ezt illik tudni, vagy van szánk, meg kell kérdezni, ha menni akarunk valahova. Heti egyszer pedig jön a pékárus fickó a furgonjával. Emiatt a vágyak se korbácsolódnak fel annyira, vagy ha mégis, akkor azoknak tárgya …