Year: 2022

Framing the Anemone of Rhodes

Anemone, the word is a Greek one meaning: ‘daughter of the wind’. Its flowers open when the wind blows and they start to bloom with the arrival of the first spring winds – on Rhodes around February. In mythology they are considered as Aphrodite’s tears when she is mourning her love, Adonis.This type we have on Rhodes is called ‘anemone coronaia’ because of the flower’s crown-like middle part which is almost black. Other names for her are ‘Lilies-of-the-field’ and ‘Poppy anemone’. The anemone below in the frame was collected close to Stegna beach, Rhodes island. This type of anemone is native to the Mediterranean region, specifically Greece, Syria, Israel, France, Italy. Growing at woodlands and meadows and attract pollinators. The different colors they have on Rhodes are so vivid, and they transform the bold meadows into a fairy tale scene every year for a short while when blooming. As a companion I selected a ‘pistacia lentiscus’ leaf to her on the above picture (13*18 cm), which is an aromatic evergreen shrub with strong scent caused …

Május végén és júniusban: a leander

Május végén és júniusban a leander (Nerium oleander, vagy ahogyan egyesek becézik: babérrózsa) kerül minden érzékeny csodálat középpontjába Rodosz szigetén. Így van ez minden évben. Hófehér és babarózsaszín virágok százai, ezrei díszítik kiváltképp Rodosz város utcáit. A városon belül is különösen az elbűvölő régi szomszédságok szűk utcáin sorakoznak a magas leander fák fegyelmezett sorokban egymástól pont akkora távolságra, hogy lombkoronáik egymást még érinthessék. A természet folyamatos alkotó munkában van. Az egyik pillanatban még egy csokor mályvával és virágzó, olajoktól ragadó zsályával érek haza a mezőről, a következő pillanatban pedig már le sem vehetem a szememet a virágzó orbáncfűről, és kaktuszfügéről, akik mellett addig gyanútlanul siettem el. Pedig végig itt voltak. A természetben minden hang a maga rendelt idejében lép be a nagy kozmikus szimfóniába. Erről az “előadásról” lemaradni kár. Mostanra érkezem meg (és ez nem éppen egy “soft landing”) ahhoz a felismeréshez, hogy mindig is mennyire vágytam ennek az egyetemes harmóniának hallani, érezni, látni minden lehetséges rezdülését. De ami még fontosabb: vele együtt mozdulni, lélegezni, táplálkozni, ünnepelni, megpihenni, ihletődni, kincseket világra hozni, fenntartani, elengedni. Élni. …

A cook who can’t feed herself at times

Originally posted on aho's homemade food:
I stopped blogging because I stopped eating. It was not a choice. Nor an eating disorder. Sometimes life throws so much at us that we bend under pressure.? It’s been nearly two years since I moved into domczyk or a tiny summer house deep in the Polish countryside. It’s been over two years since I realised that I might be autistic. The two-year journey ends soon, as I am saying goodbye to this house. It’s time to sail into the deep, scary waters. But before I do so, there’s a story I’d like to share. Domczyk. [spring 2021]Sat at the old, spent wooden table in my no-kitchen, wondering whether the birds’ songs outside and the sunlight sneaking into the room make me more or less depressed.? Kitty’s sleeping, oblivious to the storm that’s going on in my head and the smudgy black stains on my cheeks from what used to be make-up this morning.? Melted cheese on a piece of a bread roll quietly cools and begins to…

“Minden csepp számít.” – látogatás a Purefarm olívaültetvényén //Rodosz szigete

Click HERE for the original English version of this interview. Ariadné finom, láthatatlan fonalát ritkán, de sikerült megtapintanom az elmúlt hat évben, mióta a görög szigetek sűrű esszenciáját és karaktervonásait (benne saját magamat) igyekszem megérteni. E ‘fonál tapintások’ adják számomra ennek a munkának a fűtőanyagát. Ezek a ritka élmények – ennyi év elteltével már biztonsággal állíthatom – mutatják számomra az utat a teremtett világ és önmagam intuitív magva felé, valamint rendre olyan emberekhez vezetnek, akiknek jól esik a szemébe nézni, akikkel asztalhoz ülve egy-egy beszélgetést követően függőleges homlokráncaim (melyek az érdemes holnapba vetett hit szkepticizmusának barázdái) elsimulnak és a világot mindig jobb, harmonikusabb, békésebb és tágasabb helynek érzem. A ‘Purefarm’ (jelentése: tiszta farm) név mögött álló Halanda (görögül: Χαλάντα) család meglátogatása rodoszi olívaültetvényükön ezek közé a ritka ránc-kisimító élmények közé tartozik az életemben. Kivételesen gyönyörű napsütéses márciusi nap volt Héliosz szigetén. Maria, a Halanda család bájos és végtelenül kedves legfiatalabb tagja a folyton lüktető, zajos Rodosz város forgatagába jött el értem a találkozásunk napján. Húsz perces autóút vezetett az apró, csendes Psinthos (ejtsd: pszintosz) faluba …

The first blooming Narcissus tazetta of the season ’22

Plants are great teachers – you probably heard this before. And indeed they are. For many reasons. On the first place they are teachers of humbleness. They can’t communicate with words, they don’t shout at you, they don’t wave their arms, therefore you have to be humble, silent, aware, sensitive enough in order to get the wisdom and the messages of the plants. Interestingly ancient Greeks were humble enough to be aware of the silent messages of plants. The vegetation has a major symbolic role in ancient Greek myths. Plants are connected to certain archetypes or realms or attributes of human nature. Ancient Greeks’ intellect was a so called transcendent intellect, so they were able to see beyond the material nature with their intuitive vision. They had a mythical worldview which is above linguistic communication. Much more, much different than that. These myths are crystallized forms of truth. Getting the deep messages of myths and plants both require a non-linear, beyond-material, humble transcendental vision of the world (and ourselves in it). We can train ourselves …

Jelentés a görög szigetekről 2022 első napján

Kezdek ismerkedni az újabb új otthonommal, mely ezúttal Ialysos (görögül: Ιαλυσός) település (ejtsd: Jáliszosz), vagy másik gyakori nevén Trianta (görögül: Τριάντα). Fokozatosan, mint egy kis patak csorgok vissza az ún. civilizált létformákba. Az ezer fős Nisyros szigete után – ahol a nyaramat töltöttem – október elején érkeztem vissza a Dodekániszosz legnagyobb szigetére, a bázisra: Rodoszra. De akkor még csak egy 600 fős hegyi faluba, Salakos-ra költöztem, ahol az idő csupa ‘kairos’, minden, ami zöld zöldebb a zöldnél, aminek oka a Profitis Ilias hegyről lefutó vizek, erek, források, és a folyamatosan magas páratartalom. Salakos, ahol a két darab szupermarketen és a három tavernán kívül nincsen egyéb hely, ahol az ember a pénzét elkölthetné (még ATM és patika sincs), nem beszélve a reklámtáblák, plakátok, molinók teljes hiányáról – a buszmegálló helyét se rágják senki szájába, a tér közepén áll meg a busz, ezt illik tudni, vagy van szánk, meg kell kérdezni, ha menni akarunk valahova. Heti egyszer pedig jön a pékárus fickó a furgonjával. Emiatt a vágyak se korbácsolódnak fel annyira, vagy ha mégis, akkor azoknak tárgya …