It is a free translation by me of the original free poem ‘I’d like’ by Stephen Harrod Buhner. Scroll down to the bottom of this post to read the original script in English.

---

---

Szeretnék
találkozni valakivel,
aki nem hagyta a világnak,
hogy az a csodáktól megkoptassa őt,
valakivel, kinek elméje
a sajátommal hasonlatos,
valakivel, aki tudja
hogyan kell hangokat kortyolni,
egy nővel, kinek tekintetét
saját mélysége tölti ki,
életének napsugara
kristályprizma érintés,
melyből ezernyi kép szökik
szertelen a világba,
egy íróval, kinek lénye
a maga által mesélt
történetekkel egybeért,
a gyász archeológusával,
akit az érintetlen dolgok
feltárása fűt,
egy emberrel, aki apjának csendjeit
magában hordja ugyan,
de nem bánja azokat,
történetek mesélőjével, kinek szavai
szikrát szülnek
bármit is érintsen velük,
aki képes utat engedni
azon könnyeknek is,
melyek bennem fagytak,
kinek gondolatai nem
dohos falak szagát árasztják,
aki meghallotta a föld énekét,
amint dallal ajándékozta meg önmagát
éjnek idején, mikor a Pleiádok
a langaléta hegyek fölé emelkedtek,
valakivel,
kinek érzései nem másról tanúskodnak,
mint arról, ahogyan a Világ őt megszólítja,
valakivel,
aki újra és újra óhajtja
a romlatlanság állapotát,
és valakivel,
aki úgy véli,
hogy engem szeretni jó dolog volna.

A fenti szöveg Stephen Harrod Buhner ‘I’d like’ című szabad költeményének általam elkövetett szabad fordítása. Az eredeti szöveget alább olvashatod.

---

Stephen Harrod Buhner:

I’d Like
to meet someone who
hasn’t let the world
rub the wonder off them,
a person whose mind is
neighborly with my own,
someone who knows how
to drink up sound, a
woman who’s eyes are
filled with the depths
of her, someone whose
life’s sunlight touching
crystal prism, thousands
of images flying wild
into the world, a writer
who’s become the stories
he’s told, an archeologist of
mourning, a digger of first things,
a man who carries inside himself
the silences of his father
and doesn’t mind,
a storyteller whose words
throw sparks from every
thing they touch, who’s able
to cry all the tears I can’t,
a person whose thoughts don’t
smell musty, someone who’s
heard the land sing to itself
late in the night
when the Pleiades rise
above dark mountains, a
person whose feelings
bear witness to what the
world’s telling them, some
one who’s willing to be
innocent over and
over again, and thinks it
would be a good thing
to love me.

---

Click here to reach the source of original script.

Illusztráció: A Plejádok csillaghalmaz, John Haggart fotója