Click HERE for the original English version of this interview.

Ariadné finom, láthatatlan fonalát ritkán, de sikerült megtapintanom az elmúlt hat évben, mióta a görög szigetek sűrű esszenciáját és karaktervonásait (benne saját magamat) igyekszem megérteni. E ‘fonál tapintások’ adják számomra ennek a munkának a fűtőanyagát. Ezek a ritka élmények – ennyi év elteltével már biztonsággal állíthatom – mutatják számomra az utat a teremtett világ és önmagam intuitív magva felé, valamint rendre olyan emberekhez vezetnek, akiknek jól esik a szemébe nézni, akikkel asztalhoz ülve egy-egy beszélgetést követően függőleges homlokráncaim (melyek az érdemes holnapba vetett hit szkepticizmusának barázdái) elsimulnak és a világot mindig jobb, harmonikusabb, békésebb és tágasabb helynek érzem. A ‘Purefarm’ (jelentése: tiszta farm) név mögött álló Halanda (görögül: Χαλάντα) család meglátogatása rodoszi olívaültetvényükön ezek közé a ritka ránc-kisimító élmények közé tartozik az életemben.

---

Kivételesen gyönyörű napsütéses márciusi nap volt Héliosz szigetén. Maria, a Halanda család bájos és végtelenül kedves legfiatalabb tagja a folyton lüktető, zajos Rodosz város forgatagába jött el értem a találkozásunk napján. Húsz perces autóút vezetett az apró, csendes Psinthos (ejtsd: pszintosz) faluba – Rodosz 42 falujának egyikébe. Tengerszinttől számított 300 méter magasságban, a falu lankás határában terül el a Halanda család lélegzetelállítóan szép földje. Itt várt bennünket Maria két bátyja Fotis és Petros. A testvérek együtt alapították a Purefarm márkát összeadva tudásukat, tehetségüket, és természet iránti odaadásukat, hogy szüleik és nagyszüleik nyomában folytassák a földdel való munkát. Szüleik és a nagyapjuk is csatlakoztak a beszélgetésünkhöz.

Az első perctől éreztem az összetartóerőt és szeretetteljes egymásra figyelést a Halanda család tagjai között. A farm tetején lévő tanyaház mellett, az égbenyúló kalábriaifenyők alatt ültünk le, hogy beszélgessünk földről, természetről, és persze arról a kincsről, melyre legbüszkébbek, a Görögországban folyékony aranyként emlegetett olívaolajról.

---

Az interjú

Lipcsei Mariann: Mit takar a Purefarm név? Mikor, és miért hoztátok létre?

Maria Halanda: A Purefarm név akkor született, amikor 2015-ben bevezettük a piacra olívaolajunkat, a Stagona-t. A Stagona-t megelőzően a gránátalma, a citrom és a görögdinnye voltak a fő terményeink itt a farmon.

Petros Halandas: Szerettük volna egy név alatt bemutatni mindazt, amit termelünk. A Purefarm elnevezésben benne van mindhármunk nevének kezdőbetűje: P, mint Petros, F, mint Fotis és M, mint Maria. Ezek a betűk a logónkban is ki vannak emelve.

Maria: A természettel való kapcsolatunk mindig is intenzív volt, ez abból is adódik, hogy mezőgazdasági régióban élünk – ahogy látod, nem pedig egy üzleti régióban. Amikor Petros Athénban befejezte agrár tanulmányait, Fotis is éppen végzett a közgazdász szakon. Ekkor én a gimnáziumot fejeztem be és ezt követően pszichológiát kezdtem tanulni. Menet közben meggondoltam magam, éreztem, hogy nem ez az én utam. Ekkor belefogtam az Olívaolaj Kóstoló Programba (Olive Oil Taster Program), és azóta együtt fejlesztjük a Purefarm-ot a testvéreimmel. A lehető legjobb tudást szerettük volna magunkénak tudni, mielőtt bemutatjuk olívaolajunkat a piacon. De természetesen mindennek az alapja a földdel való szoros kapcsolatunk volt, melyet a szüleink és a nagyszüleink ajándékoztak nekünk.

Petros: Amikor elvégeztem az egyetemet Athénban, elhatároztam, hogy hazajövök Rodoszra a falumba, és megnézem hogyan tudom az itteni földet támogatni a tudásommal. Az is nagyon fontos volt számomra, hogy olyan dologba fogjak, amit szeretettel tudok végezni nap mint nap. Akkoriban nagyapa olívafái voltak kizárólag a farmon, és együtt kezdtük el kitalálni, mi mást termeszthetnénk ezen a területen. Elsőként jöttek a gránátalma fák, őket követték a citrom- és lime fák, majd a görögdinnye. De ezen kívül még számos más gyümölcsöt szeretnénk termeszteni a jövőben, hiszen a terület hatalmas, ami a rendelkezésünkre áll.

Maria: A görögdinnyének külön története van. Ugyanis Rodoszon a görögdinnyének legkedvezőbb mikroklíma a sziget déli részén található (jellemzően Apollakia és Kattavia falvakban) a homokos talaj miatt. Amikor elmeséltük valakinek itt Rodoszon, hogy a sziget ezen részén a földünkön görögdinnyét termesztünk, mindenki rendre kinevetett bennünket. És mi is alig hittünk a szemünknek, amikor meglepetésünkre megtaláltuk az első görögdinnyénket, amely véletlenül nőtt mindenféle emberi szándék és közbeavatkozás nélkül. Ezen felbátorodva vágtunk bele a termesztésébe.

Petros: Ami az olívaolajat illeti, két márkát vittünk piacra: az említett Stagona-t és a Klironomia-t. Ezek a mi olíváinkból készülnek, a mi földünkről, a mi szüretünkből kerülnek az üvegekbe. Addig, amíg be nem szerezzük a saját olívaolaj présünket, egy helyi préselő üzemmel kooperálunk.

Mariann: Pontosan mi volt az a pont, ahol világossá vált számotokra, hogy belevágtok a Purefarm brand kialakításába?

Maria: Amikor Petros 2011-ben végzett Athénban, akkor voltunk a görög gazdasági válság közepén. Számunkra adott volt a föld, és annak szeretete. Az egész gyermekkorunkat itt töltöttük, így ez az a hely, ahová a munkánkat a legszívesebben visszaforgatjuk.

Petros: Nagyon sok emlékem van a múltból, amikor még öt-hat éves voltam és együtt szüreteltük az olívafákat nagyapával. Folyton azzal nyaggattuk, hogy ‘mikor megyünk már a földre együtt?’ Nem volt nehéz döntés, hogy együtt összefogjunk és itt alkossunk közösen valamit hárman testvérek. Az első dolgunk az volt, hogy a vizet ide vezessük. Korábban nem volt itt semmilyen öntözőrendszer. Nagyapa olívafáit csak az eső öntözte, a fák tökéletesen alkalmazkodtak a száraz időjárási feltételekhez.

Mariann: Honnan volt meg a hitetek abban, hogy ez a munka biztosítani tudja a jövőtöket?

Maria: Amikor belevágtunk, nem tudtuk, hogy mire számíthatunk. Még mára sem dőlt el, hogy gazdaságilag sikersztori lesz-e a miénk. De ami mellettünk szól, hogy hárman vagyunk testvérek. Fotis nagyon jó a kommunikáció területén, ő végzi a termékek marketingjét. Petrosnál van egy gazdag tudás a növényekről és a mezőgazdasági munkáról, én pedig Athénban szereztem tudást az olívaolaj kulináris aspektusairól. És végső soron: szeretjük azt, amit csinálunk.

Mariann: Mindenki részt vesz a munkában a földeken?

Együtt: Természetesen!

Maria: Még nagyapa is minden alkalommal ott van és segít nekünk.

Mariann: Kik vásárolják az olívaolaj termékeiteket?

Petros: Főként olyan vállalkozások, viszonteladók akik prémium tradicionális görög termékeket kínálnak.

Mariann: Nehéz volt bevezetni a piacra a termékeiteket?

Fotis: Nem mondanám. Nem pusztán értékesítjük az olívaolajat, hanem egyúttal mi vagyunk a termelők is, amely előny, hiszen általános tendencia, hogy a vásárlók nagyobb bizalmat szavaznak, ha ismerik a termék mögött álló valódi arcokat.

Maria: Itt Rodoszon pedig mindenki ismer bennünket. Mivel viszonylag kis mennyiségű olajat termeltünk ezidáig, még nem exportáltunk belőle külföldre. A vásárlóink nagy része Rodosz, Symi és Kosz szigetén található. A helyi rodoszi piac jellemzője, hogy szereti a saját termelőit előtérbe helyezni, támogatni.

Petros: Még az elején vagyunk ennek a projektnek, de azt látjuk, hogy lassanként napról-napra nő az érdeklődés a termékeink iránt, és az emberek kíváncsiak miben más a mi olívaolajunk a piacon fellelhető többi termékhez képest. A Stagona olívaolaj márkánk csomagolása és üvege nagyon impresszív, de emellett kellett nekünk a bizonyosság a kiváló minőségről is. Ezért 2017-ben beneveztünk a londoni Nemzetközi Olívaolaj Versenyre (International Olive Oil Competition), ahol bronz fokozatot szereztünk. Nagyon fontos eredménynek tartottuk, hiszen ez volt az első professzionális visszajelzés arról, hogy jó úton haladunk.

Maria: A megfelelő csomagolás megalkotása nem csak esztétikai szempontok miatt fontos, de meg kell tudnia őrizni az olívaolaj minőségét is. Az olívaolaj nagyon érzékeny, könnyedén veszíthet a minőségéből, ha nincs helyesen tárolva.

Mariann: Most már áruljátok el: mitől lesz jó az olívaolaj?

Petros: Az első lépés a fák megfelelő gondozása. Ha egészséges a fánk, akkor a gyümölcse is egészséges lesz. Itt nincsenek sztenderdek, hiszen az állandóan változó időjárási körülményektől függ mindez. A mi szerencsénk itt Rodoszon a sziget teljes területén a rengeteg napsütés, amely egy nagyon fontos tényező. Emellett a farmunkon állandó a tiszta, friss levegő, nincs ami szennyezné azt. A megbetegedésekre, melyek a fáknak árthatnak pedig nagy gonddal figyelünk. Minden egyes nap itt vagyunk és ellenőrizzük a fákat, az egész területet, így a megfelelő beavatkozást azonnal el tudjuk végezni, mielőtt nagy baj lenne. A rovarok megjelenésére is nagyon kell ügyelni. Természetes úton vegyszermentesen úgy lehetséges megelőzni az elszaporodásukat, ha minden nap itt vagyunk és figyelünk.

Maria: A fák védelmére sok természetes módszer létezik. Fontos, hogy organikus szert használjunk, ha szükséges. Mi, akik termékeinket magunk is fogyasztjuk, automatikusan rá vagyunk kényszerülve a legegészségesebb megoldásokra.

Petros: A szüret után pedig azonnal visszük a gyümölcsöket a préselő üzembe. Ha ez nem történik meg a lehető legrövidebb időn belül, úgy az ember minden perccel veszít az olívaolaj minőségéből.

Maria: Általában a legideálisabb hónap a szüretre a november. Amikor az első gyümölcsök színe zöldből lilába hajlik, az a legoptimálisabb idő a préselésre a leggazdagabb aromák kinyerésére. Minden szüretet követően 2-3 órán belül a gyümölcseink a présben vannak.

Petros: A jó minőségű olívaolaj a présben történő folyamatokon is múlik.

Maria: Az olíva prés, amellyel együtt dolgozunk pontosan követi a préselési folyamattal kapcsolatos instrukcióinkat, melyek a présben felhasznált víz mennyiségére, a préselés időtartamára és a megfelelő hőmérsékletre vonatkoznak. Ezt követően olyan helyre tesszük az elkészült olívaolajat, ahol nem éri napfény, és ahol a sztenderd alacsony hőmérsékletet biztosítani tudjuk. Majd üvegekbe zárjuk az olajat. Olyan üvegbe, mely továbbra is védi az olívaolajat napfénytől. A kis kiszerelésű üveg ismét a jó minőség megőrzését szolgálja.

Mariann: Mennyiben befolyásolja a földrajzi elhelyezkedés a kinyert olívaolaj minőségét?

Maria: Őszintén szólva még olyan szigeteken is, melyeken alig látunk hegyeket, vagy domboldalakat, csodálatos minőségű olívaolajat lehet előállítani. Ha valaki lelkiismeretesen gondozza a fáit, nem használ vegyszereket, ha a prés jó, és a teljes folyamat szakértelemmel és gondoskodással történik, akkor kiváló olívaolaj készülhet szinte bárhol.

Mariann: Mesélnétek nekem a két olívaolaj terméketekről, a Stagona-ról és a Klironomia-ról?

Petros: Az úgynevezett ‘Tsunati’ (vagy egyéb nevein Athinolia, Matsolua) olíva fajtát használtuk mind a Stagona, mind a Klironomia termékek esetében. A földünkön vannak más olíva fajták is, mint például a Koroneiki, amely a legnépszerűbb fajta Görögországban. Megtalálható nálunk egy helyi olíva is, a Throumbolia. Ez utóbbinak nagyobb a gyümölcse, és nem kizárólag olaj kinyerésére használjuk, hanem fogyasztjuk húsos gyümölcsét is.

Maria: Mindezen variációkból a kinyert olajokat elkülönítve tároljuk és kémiai analízisre küldjük. Ott dől el, hogy mely fajtából sikerült a legjobb minőségű olajat sajtolni az adott szüret alkalmával, és ezt a legjobb minőségű olajat palackozzuk abban az évben. Idén az analízis alapján a Tsunati fajtából készült olajat palackoztuk. A Stagona és Klironomia termékeink is ugyanazt az olívaolajat tartalmazzák, de más palackban kerülnek forgalomba. A Stagona egy prémium kategóriájú csomagolást kapott és 200 ml-es kiszerelésben kapható. A Klironomia pedig egy alacsonyabb árkategóriájú palackkal jut el a vásárlókhoz 100, 250 és 500 ml-es kiszerelésekben.

Mariann: Honnan a két termék elnevezése? A stagona azt jelenti, csepp, igaz?

Maria: Igen. Azt szerettük volna sugallni ezzel a vásárlóinknak, hogy minden egyes csepp számít, amely a palackba kerül. A csomagolás tekintetében is a legtöbbet igyekeztünk nyújtani, hogy az olívaolaj magas értékét maximálisan őrizzük.

Mariann: És a Klironomia?

Maria: Klironomia pedig azt jelenti, örökség. A fákat, a földet, amellyel dolgozunk a nagyszüleinktől kaptuk. Ezzel a névvel szerettük volna kifejezni a hálánkat mindezért az örökségért.

Mariann: Mit gondoltok, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie valakinek ahhoz, hogy tudja végezni ezt a munkát szoros együttműködésben a földdel?

Petros: Elsősorban nagy türelemre van szüksége. Hiszen előfordul, hogy mindent megtesz az ember, megfelelően gondoskodik a fákról és a növényekről, de az időjárás mindezek ellen működik, így nem a várt mennyiséget tudjuk leszüretelni, vagy épp semmit. Vagyis a végeredmény nem kizárólag rajtunk múlik. Aztán kell egy bizonyos fizikai állóképesség is, mert sokszor hosszú órákon át dolgozik az ember a tűző napon, vagy az esőben a téli napokon, azonban a munkát el kell végezni. De ebben az esetben a munkád a természettel való együttműködés és ehhez fogható érzés nincs.

Mariann: Mi a legnehezebb, illetve a legfelemelőbb része a munkátoknak?

Maria: Amikor a saját terményed kerül az asztalra, azt hiszem az a legjobb része a dolognak.

Petros: A legnehezebb része a munkánknak az olívafák szüretelése. Ilyenkor az időjárási körülmények is talán a leghátráltatóbbak.

Maria: A szüret nehézsége az is, hogy nagyon figyelmesnek kell lenni közben a fákkal, hiszen sérülést okozhatunk, ha rossz technikával szüretelünk.

Mariann: Hogyan sajátítható el ez a munka a legkönnyebben?

Petros: A legjobb módja a gyakorlat. Minél több időt töltesz el a földeken, annál többet látsz és annál nagyobb megértésre tehetsz szert. Nyilván volt elméleti tudásom az athéni egyetem elvégzése után, de amikor visszatértem a földünkre és elkezdtem a munkát hamar kiderült, hogy ez a tudás nem elegendő. Az első pár évet nagyon nagy kihívásként éltem meg. A saját földünkön felmerülő egyedi problémákra, betegségekre kellett megtalálnom a megoldásokat. Minden egyes földterületnek sajátos rovar- és növényvilága van, ami azt jelenti, hogy a válaszokat kizárólag neked kell megtalálnod a magad területén.

Mariann: És mi volt az, amit a nagyapátoktól tanultatok?

Petros: A föld szeretetét, és az ahhoz kellő türelmet.

Mariann: Modern korban élő fiatalokként mi motivált benneteket a természettel való közös munkára? Mit ad nektek ez a munka?

Maria: A szüleink és a nagyszüleink a földdel dolgoztak, de soha egyikőjüktől sem éreztünk semmilyen nyomást azzal kapcsolatosan, hogy vegyünk részt ebben a munkában. Egyszerűen lelkesítőnek találtuk a gondolatot, hogy mi is ezt tegyük.

Petros: Természetesen korunkban a legtöbb ember számára csalogatóak a nagyvárosok által kínált munkalehetőségek, de – ahogyan én látom – azok az emberek, akik ezekben a városokban élnek nagyobb százalékban szorongnak, stresszesek, nehezebben tudnak időt szakítani bármire. Azt gondolom, ha jobb életet szeretnénk élni, az a mi döntésünk is. És a jobb élet – véleményem szerint – a természetben van.

Maria: Azt érzékelem, hogy ez a fajta városi élet, melyet Petros említett vált a leginkább áhított életformává. De ugyanakkor egyre több embert látok, aki keresné az utat vissza a természetbe. Számunkra itt lenni a földeken mára a normalitást jelenti.

Fotis: Elültetni egy fát, vagy bármely növényt, majd látni azt növekedni, majd szüretelni annak gyümölcsét, olyan érzést kölcsönöz, mintha az ember a saját gyermekéről gondoskodna.

Maria: Ebben a folyamatban pedig létrejön egy egyértelmű tisztelet a természet felé.

Petros: Nem utolsó sorban rengeteg energiával tölt fel minket ez a munka. Nincsen a fejünk fölött egy főnök, aki előírná a munkarendet, hogy milyen napszakban és hány órát dolgozzunk. Nagyfokú szabadságot élhetünk meg ebben a munkában.

Fotis: És minden munka, amit itt végzünk, az büszkeséggel tölt el minket.

Maria: Annak eredményeként, hogy mezőgazdasági vonatkozású munkát végzünk, sokkal tudatosabb lettem az étellel kapcsolatos választásaimban.

Mariann: Van-e olyan élményetek, amely segített közelebb kerülni a földdel való munkához és szívesen megosztanátok?

Maria: Azt hiszem most mindannyian egy bizonyos személyre gondolunk, aki a legtöbbet adta nekünk a földdel való örömteli kapcsolatunk kialakulásában, és ez a személy a nagymamánk volt.

Petros: Együtt sétáltunk ide vele, hogy vadon termő zöldeket (görögül: χόρτα/horta) gyűjtsünk együtt, majd elkészítsük őket. [szerk.: a ‘horta’ Rodoszon az év különböző szakában vadon termő zöld növények összefoglaló neve. Minden évszaknak és vidéknek megvannak a maga ‘hortá-i’ Rodoszon. Helyi közmondások őrzik ezeknek a zöldeknek a méregtelenítő és egészségre gyakorolt tápláló hatását, nem véletlenül van kulcsszerepük a mediterrán diétában úgy általában. Mivel ezek nem háziasított növények, mindenből több hatóanyagot termelnek (pl. omega 3 zsírsavak), mint domesztikált rokonaik, amely ellenállóvá teszi őket a különböző környezeti hatásokkal szemben. Ezt általában kesernyés ízük is jelzi. Az ilyen növényeket legelő állatok értelem szerűen szintén egészségesebb húst adnak. Görögországban általában megfőzik a horta-t, majd olívaolajjal, esetenként frissen facsart citrommal, vagy ecettel locsolják, tengeri sóval hintik.]

Maria: Nekem az ugrik be, amikor egy napon Fotis szomjazott itt a földeken a tűző napon, és víz híján leszakajtott magának néhány paprikát, amit így közvetlenül a kacsról evett. Az is nagy élmény volt, amikor kezdetben nagyapa hozott minket a traktorral, mert akkor még nem volt autónk.

Mariann: Milyen alapelveket követtek a munkátok során?

Maria: Tiszteljük egymás véleményét, és minden nap jövünk a földekre, akkor is, ha karácsony van, vagy bármilyen más ünnep. Elengedhetetlen, hogy minden nap ide látogassunk, és nem csak elengedhetetlen, de nagyon szeretünk is itt lenni.

Mariann: Mi az olívafák és az olívaolaj szerepe a helyi közösség életében?

Petros: Itt Rodoszon minden egyes családhoz tartozott olíva ültetvény, ebből kifolyólag minden családnak saját maga által termelt olívaolaja volt. Az olíva olaj itt része az otthonoknak. Olívaolajjal születünk, azzal megyünk a sírba, és hagyományaink, vallásos rítusaink is olívaolaj használatát kívánják.

Fotis: Minden ételünkben használjuk. Az idősebb generáció pedig – ahogyan nagyapa is – minden reggel egy evőkanál olívaolajjal indítják a napot.

Petros, Fotis & Maria édesanyja: Odiszéasz Elítisz [1] pedig úgy fogalmazott, hogy ha Görögország darabjaira hullik is egy napon, egy olíva fa vesszejével, egy szőlőtőkével és egy hajóval az ország újra felépíthető.

Mariann: Mik a terveitek a Purefarm-mal?

Maria: Szeretnénk minél többek bizalmát elnyerni a termékeinkkel. Talán megnyitnánk az ajtót látogatók számára is a farmunkon, hogy átadjuk másoknak is az itt megtapasztalható élményeket.

Petros: Szeretnénk, ha a termelés teljes szakaszához meglennének az eszközeink, legfőképp egy saját olíva prést szeretnénk.

Maria: Mindhárman gondoltunk természetesen arra, hogy nagyszerű lenne, ha majd a mi jövőbeni családainkra hagyhatnánk ezt a földet.

Olívaolaj kóstolás Maria-val

A hosszú beszélgetésünk után Maria megmutatta nekem az olívaolaj professzionális kóstolási módját. “Ez a királykék színű vastag üvegpohár szükséges ahhoz, hogy az olívaolaj színe ne befolyásolja az ízlelés élményét.” – magyarázta. Megtanultam, hogy az extraszűz olívaolaj kóstolásakor három különböző karakterjegyet figyelünk: a gyümölcsös jegyeket, a keserűséget és a csípősséget egy 0-10-es skálán. Az olívaolajat három kategóriába sorolhatjuk: extra szűznek (1) akkor nevezhető az olaj, ha a kóstolási hibapontszáma 0 (kifogástalan illat és íz jellemzi), és a gyümölcsös jegyek pontszáma nagyobb, mint 0. Az extraszűz kategóriába tartozó olívaolaj sajtolása a szürettől számított legfeljebb 24 órán belül megtörténik, így biztosított a nagyon alacsony savtartalom. Az olívaolajunk akkor szűz (2), ha a kóstolási hibapontszáma kisebb, mint 3,5 (kiváló illat és íz jellemzi), és meg tudunk állapítani nála gyümölcsös jegyeket. A szűz olívaolaj kevésbé karakteres, mint az extra szűz, és attól magasabb savtartalommal bír. A magas savtartalmú lampante kategóriájú olívaolajat (3), amely egyszerűen csak olívaolaj elnevezésként kerül forgalomba pedig Maria nem javasolja emberi fogyasztásra. Mielőtt belefognánk olívaolajunk kóstolásába, pár másodpercre tenyerünkben kell, hogy tartsuk a kék kóstoló üvegcsét, hogy az olaj testhőmérsékleten kiadja a leggazdagabb aromáit.

“Amikor orrunkat az üvegbe dugjuk, zöld füvek és gyümölcsök illatát keressük, de ez mindig a fajtától függ. Ez itt a ‘Tsunati’ fajta, szóval kérlek mondd, milyen illatokat érzel benne.” – instruált Maria, miközben odanyújtotta nekem a kék üvegcsét. Nekem, a szalonnán nevelkedett magyar falusi lánykának fogalmam sem volt mit csinálok. De a szalonnasütések emlékeiből előhívtam a paradicsom illatát, mintha azt éreztem volna ebben az üvegben. Még az is lehet, hogy tényleg volt az üvegben paradicsomillat, mert Maria bőszen helyeselt, bátorítva tette hozzá, hogy a ‘Tsunati’ fajtára nagyon jó javaslat a paradicsomos aromavilág.

De a kritikus pont csak ezután következett: maga a kóstolás. Van ennek egy bevett technikája. Az olajjal együtt kevés levegőt szívunk a fogaink között a szájüregbe. Természetesen Maria, mint egy profi mutatta be a műveletet, majd így szólt: “Ennek az olívaolajnak az illata tartalmazza zöld füvek illatát és az ízében fellelhető egy különleges édeskés jegy, az érzékszervi analízis [2] pedig őszibarack aromákat is kimutatott ebben az olajban.”

Szagoltunk együtt egy rossz minőségű olívaolajat is, amelyben fémes illatokat lehetett felfedezni. Ez azért volt, mert az olaj hosszan érintkezett a levegővel.

Egy fontos utószó

A Halanda család a szabadban történő beszélgetésünk során saját tsunati olíváját kínálta paradicsommal, rukkolával és sajttal a hatalmas fenyők alatt. Mindemellett egy hatalmas raklap gránátalmát készítettek nekem össze a farmjukról, azt a rubinvörös fajtát, amelyik csecsemőfej méretűre nő. Mielőtt Maria visszavitt volna a zajos, kissé szmogos városi realitásomba, a család unszolt, tartsak velük egy nagy ebédre a falu híres Fasouli nevezetű tavernájába, vagyis a görög ételmennyországba.

Sajnos ez a nap véget ért, és hirtelen ott találtam magam ismét a városban. De, ahogyan az elején mondtam, vannak ezek a láthatatlan fonál tapintások. Figyelni kell ezekre. Felírni, feljegyezni mi utaztatta az embert – akár pillanatokra is – időtlen dimenziókba. Mi hívta elő bennünk magunk és a világ legszebb, legtágasabb, legegyértelműbb értését, érzékelését. Ezeket kell keresnünk, hogy a Minótaurosz labirintusából kivezessük magunkat. Nekem ez a nap a Halanda farmon ilyen volt. Egy lépéssel közelebb a Teljességhez.

Miért? Ezen a napon láttam, hallottam időtálló értékeket. Annak felismerését, hogy milyen fontos a minket körülvevő közvetlen környezet virágba és gyümölcsbe borulásának segítése (nem vezénylése, hanem támogatása), hiszen abból mi is kivehetjük a magunk boldogságát és harmóniáját. Hallhattam azt is, hogy fontos köszönetet mondani az elődeinktől kapott bölcsességért, mely az ember és természet egészséges kapcsolatát őrzi, hordozza ki tudja hány generáció óta. Ha ez elveszik, mindent elveszítünk, de minimum kezdhetjük elölről (ha akad még olíva vessző és szőlőtőke és megművelhető szabad föld…).

Még egy gondolat. A család önmagában végső soron csak egy struktúra, egy tartóedény, amely számos dolog hordozója lehet – attól függően mit kultiválunk abban az edényben. A család lehet emberi értékek tartóedénye, időtlen üzenetek hordozója és továbbadója mindig megújuló formákban és színekben, egy közvetítő tér generációk között a szeretet, a türelem és tisztelet vivőanyagának segítségével. Emlékeztek mit mondott Petros? “Ha egészséges a fánk, akkor a gyümölcse is egészséges lesz.” Hogy mit értek pontosan időtlen értékek alatt? Például annak a kapcsolatnak az életben tartását, mely köztünk és aközött a föld között van, amelyen két lábunkkal éppen ebben a pillanatban állunk (nem elméleti síkon, hanem a gyakorlatban), ahonnan a csillagokat nézzük. Részben még ide tartozik a következő időtálló emberi bölcsesség: a külső/belső természet ritmusával szinkronra törekedni. Miért ennyire fontos nekünk embereknek a természettel (vagy ahogyan görögül mondják: a physi/φύση) való kapcsolat életben tartása?

Mert…

“A physis alkotás, mű, amelynek van szabálya és mértéke és értelme, amelyet szám, súly és mérték szerint alkottak, (…) [van] szelleme, világossága, derűje, szépsége, játékossága, szeszélye, titka, egyénisége, bűbája, örvénye. Az ember ebben a kozmikus műben él kettős élettel, mint teremtett lény, mint mű, de maga is teremtő, az istenek társa.”[3]

---

---

Purefarm elérhetőségek:

Psinthos, Rhodes 85100
tel: +30 6980762848
email: info (at) purefarm.gr

---

[1] Odysseas Elytis görög költő, esszéíró és műfordító volt, akit a romantikus modernizmus egyik fő képviselőjének tartottak Görögországban és a világon. (1911-1996)

[2] Ez egy hivatalos világszerte elismert metódus az extra szűz olívaolaj pozitív és negatív karaktervonásainak megállapítására, mely kizárólag emberi érzékek bevonását használja. Az értékelés válogatott, igazolt ízlelők által készül, minimum 8 fő bevonásával.

[3] Idézet Hamvas Béla: Empedoklés című esszéjéből

---

* a beszúrt fotók a Halanda család szellemi tulajdonát képezik

** Copyright © / Unauthorized use and/or duplication of any photo, or written content on this website without express and written permission from this blog’s author is strictly prohibited.