Blog HU, Kultúra & Utazás, Rodosz szigete
Comment 1

Rodoszi nyári esték a művészet jegyében

A rodoszi augusztusi és szeptemberi csillagos éjszakák elkényeztetnek minket szabadtéri koncertekkel, művészeti performanszokkal, tematikus fesztiválokkal, kiállításokkal, ahová helyi rodoszi-, görög- és nemzetközi előadók is meghívást kapnak. Az összes program ingyenes és a rodoszi kulturális örökség legelképesztőbb helyszínein kerülnek megrendezésre.

Hogy milyen a johannita lovagok által épített középkori város falai által közrefogott várárok ‘Melina Mercouri’ névre keresztelt színházában Antigonét nézni görögül?

Vagy ugyanitt a helyi folk táncegyüttes éves bemutatóján a rodoszi tradicionális táncok repertoárját megismerni – az igazi rodoszi (a néptánc rendjébe feszített) szenvedélyt mozgásban és a rodoszi líra durva, karakteres hangzásában megtapasztalni? (nem, nem a zobra a görögöt, amit a hotelekben a turistáknak elhazudnak, mint helyi jellegzetességet)

Vagy milyen a régészeti múzeum kertjében telihold koncerten ülni kétezer éves mozaikok előtt?

Milyen a középkori Nagymesterek Palotájának udvarán gospel koncertet hallgatni?

Milyen a történelmi Mandraki kikötőhöz szervesen tartozó városigazgatási- és kulturális központban az olaszok által huszadik századi racionalista stílusban épített szabadtéri színházban nemzetközi kortárstánc fesztivált nézni a tengeri pára illatú ragadós nyári rodoszi éjszakában? (idén ráadásul egy magyar táncművész szereplésével!)

És – amely tegnap végre álomból valósággá lett számomra – milyen az ókori rodoszi akropolisz retorikai iskolájának Odeonjában jazz- és világzenei koncertet nézni a fényes Jupiter és a holdsarló vigyázó tekintete, és Apollón temploma alatt?

Hogy milyen az, amikor egy-egy kulturálisan felbecsülhetetlen értéket, és történelmi folytonosságot őrző tér betöltődik művészettel a jelenben?

Sajnos nem tudom elmondani milyen, de azt tudom, hogy ezek nélkül a feloldódás-élmények nélkül egyszerűen nem lehet élni. Ha nem tapasztalhatjuk meg időnként a köztük lévő vélt, vagy valós határvonalak elmosódását, és a ketyegő idő feloldódását, a verbalitás és identitások felé emelkedést, akkor mi értelme itt lennünk? Akkor mi fog minket megmenteni a magunktól és a teremtett világ többi résztvevőjétől való teljes elidegenedéstől?

Ezek a művészek nem kevesebbet kínálnak, mint emberként a nullpontba való visszatérést, újra és újra. Lezárt horizontokat nyitnak. És ehhez a “sámáni” aktushoz a görög déli táj hozzáadja a maga távlatát. Mert “Szophoklészben messzebb látni, mint Shakespeare-ben”.[1]

Jazz fesztivál eddig egyszer volt egy évben Rodoszon.

(aki esetleg ábrándozik egy görög szigetre költözni, az kalkulálja bele, hogy kultúrát leginkább csak youtube-on fogyaszthat majd, illetve a nyári szezon alatt)

Idén, hála Dimitrios Vassilakis (a görögök egyik leghíresebb jazz zenésze – szaxofonos, zeneszerző, énekes, kutató, költő) töretlen lelkesedésének és erőfeszítéseinek, egy második jazz fesztivál is megrendezésre került ‘Rodoszi és Dél-Égei Nemzetközi Jazz Fesztivál’ néven.

Az utolsó rodoszi szabadtéri koncertje ennek a fesztiválnak tegnap este volt a fent említett Odeonban, a rodoszi akropolisz szívében.

Innen küldöm az alábbi videót, amelyen a Krétáról érkezett Maria Manousaki és zenekara adja elő ‘November Waltz’ című szerzeményüket Dimitrios Vassilakis közreműködésével.

Maria Manousaki Görögország egyik legsikeresebb zenei tehetsége, hegedűművész, zeneszerző, zenekarvezető, aki Kréta és New York között ingázik nem csak térben, de zenei szerzeményeiben is. Maria alapítója a „Cretan World Music Festival”-nak és 2018 óta ő a Kréta szigetén zajló „Vlatos Jazz”[2] sorozat zenei kurátora.

Tegnapi koncertjének kezdetén megköszönte a résztvevőknek a jelenlétüket kiemelve, hogy mennyire mérhetetlenül sok munkájuk van abban, hogy a “perifériára”, az Égei-tenger déli részére hozzák a jazz műfajt. (ugyanis kevéssé befogadó kulturálisan a mai Görögország ezen része – ellentétben a régió ókorban, vagy a történelem előtti időkben betöltött szerepével)

Maria Krétán töri az utat a jazz zenének nem csak az általa szervezett fesztiválokkal, de a két világ között hidat képező (ezzel kulturális határvonalakat elmosó) szerzeményeivel is, melyekben ötvözi a modern jazzt krétai zenei idiómákkal. Zenéjének műfaji besorolását ő ezért valahová a világzene és a jazz közé helyezi.

Két eddig megjelent albuma a Sole Voyage és a Hidden Trails spotifyon, deezeren és apple musicon is elérhető.

Végül is, csak annyit szerettem volna mondani, hogy ha már Rodoszra sodor Titeket valamelyik északi, vagy északnyugati szél, akkor ragadjátok meg ezeket a vissza nem térő alkalmakat és menjetek beavatódni olyan művészeti élményeken keresztül, melyet a tenger (bármennyire mindenhatónak érezzük is) azt hiszem nem tud az embernek megadni. Mert ha így lenne, akkor tegnap nem ülhettem volna egy ókori odeonban, mert akkor az ókor embere is csak lubickolt volna a tiszta azúrban “augusztus kő lépcsőfokain”[3].

[1] Hamvas Béla: Az öt géniusz

[2] The Vlatos Jazz series are summer weekly concerts which take place on the island of Crete. Musicians from around the world have performed here, mostly emphasizing on jazz and world music, The concerts are held in a relic of an abandoned unused stone church built in 1855. The concerts are acoustic and take place under candle light.

[3] Odisszeasz Elitisz: A nappal születése – részlet (Képes Géza fordításában)


#jazz #wordmusic #vilagzene #rodosz #kultúra #zene #zeneifesztivál

This entry was posted in: Blog HU, Kultúra & Utazás, Rodosz szigete

by

//EN// I am a Hungarian woman living on the Greek Dodecanese archipelago where I have been researching the characteristics of the local landscape and culture since 2015. This journey and work on the Aegean sea gives me the fuel to share what I've found: through written materials (on this blog and at other venues), and to create artworks of pressed flowers and herbs which is a great botano-mythical journey, a worship in the great temple of Mother nature that widens my whole world each day a bit more. My interests: human integrity, interactions between a culture and an individual, recognizing and understanding nature's orderly movements and the cosmic patterns in the human (body and psyche) and their interconnectedness with the non-human world, mythology & archetypes, the Great Mother archetype, women's health, and healing through rebonding with nature (especially with the plant world). //HU// Főként a szavak és a képek nyelvén közlő, önálló utat kijárni próbáló, gondolkodó, örökösen válaszokat kereső embernek tartom magamat. Jelenleg Rodosz szigetén élek, ahol 2015 óta próbálom megfejteni a Mediterránum ezen szegletének (engem mágnesként fogva tartó) géniuszát a helyi természetben, szociokulturális vonásokban, egyéni történetekben - valamint próbálom megfejteni saját folytonosan formálódó viszonyulásomat e költészettől parázsló tájhoz, annak ambivalens jelenkori kultúrájához. Ez a kimeríthetetlen felfedező munka lett írásaim (és egyben önismeretem) epicentruma. A Rodoszi Herbárium pedig a görög szigetek természeti gazdagságának és éteri szépségének egyszerre megidézési- és megismerési kísérlete. A helyi növények gyűjtésével, préselésével és képekké alakításával nem csak a teremtés szépségében gyönyörködöm, hanem segít kapcsolódnom a fény útjához, a vegetáció diverzitásához és ritmusához, mitikus történetek, archaikus elfeledett bölcsességekhez, tudattalanomban szunnyadó képekhez, kozmikus analógiákhoz, és mindezen keresztül saját lényegemhez.

1 Comment

Szólj hozzá Te is! / Tell us your opinion!

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.