/EN/
I am a Hungarian woman living on the Greek Dodecanese archipelago since 2017, as I felt a strong vocation by the landscape of the Aegean sea – calling me on a tough, but yet precious self discovery journey.
I am using mainly words and photos as tools of expression. And a lot more. Thus I cannot put myself into one single category, which – I guess – is very normal, because I am a human.
I definitely see the world around me with a deep sensitivity, curiosity and with a strong motivation to understand it (and myself inside of it) on the deepest possible level.
I consider myself a thinker, an observer, a slow moving person who is a huge fan of nature, the Greek islands’ landscape, of deep conversations, simplicity and imperfection (as the unrepeatable quality of each form of life on Earth).
I believe in the importance of human touch and human measure in everything we do on this Earth, but guided by cosmic perspectives.
In my individual projects I am looking for:
human integrity;
interactions between a culture and an individual;
recognizing and understanding nature’s order and the cosmic patterns in the human (body and psyche) and their interconnectedness with the non-human world;
mythology & archetypes;
ancient partnership (or Goddess-) cultures;
the Great Mother archetype and her role and manifestations within and around us;
women’s health;
healing ourselves through rebonding with nature (especially with the plant world).
I currently live on Rhodes island, where I have been researching the local (and the neighbouring islands’) nature and culture for 7 years now, which research is obviously blending with my own personal self discovery journey.
In the meanwhile I am trying to create a huge shift in my life towards authenticity and a creative meaningful autonomous life in harmony with my environment and the present moment.
The purpose of this website is to share thoughts, ideas on the topics above. Here you will not find sponsored articles or posts, because being independent and align with my inner self is a basic principle behind my creative works.
/HU/
Bemutatkozás
A természet, a költészet, az egyszerűség és a tökéletlenség (meg nem ismételhetőség rajongója vagyok. Sok évembe telt, mire definiálni tudtam ezeket a hangsúlyokat a magam számára, illetve, mire rájöttem, hogy az irántuk való rajongásom vezeti leginkább az önmagammal (és a világ többi részével) való kapcsolatom helyreállítását.
Már egy ideje egy görög szigeten éltem, amikor arra is rájöttem, hogy valójában pont ezeket az erőket ébresztgeti az Égei-tenger szigeteinek hihetetlenül paradox világa. Bizonyára nem is olyan véletlen, hogy ide fújt a szél.
Rodosz szigetére 2009-ben léptem először, és 2015 óta próbálom megfejteni a Mediterránum ezen szegletének (engem mágnesként fogva tartó) géniuszát [1] a helyi természetben és kultúrában, egyéni történetekben, az itt lakókkal készített interjúk segítségével, valamint a saját “vásárra vitt bőrömön”.
2017-ben a szigetre költöztem, amely lépés segített egy immáron bennfentes(ebb) képet alkotnom a helyi kultúrát és közösséget formáló és átható erőkről. Már nem turistaként idealizálom ezt a (számomra) rendkívül gyönyörű és egyben félelmetes világot, hanem a bőrömön érzem annak sok visszásságát, örömét, báját, emberi gyarlóságait és sokszor keserédes melankóliáját is. (ez a perspektívaváltás a Görögországról szóló bejegyzéseimen megfigyelhető)
Az évek alatt a Dodekanészosz szigetcsoport több szigetét is meglátogattam, mely még szélesebb rálátást engedett az Égei-tenger török partok mellett húzódó természeti és kulturális karakterére.
Erősen hiszek az egyes egyedi ember sorsának felbecsülhetetlen jelentőségében. Az engem alkotó munkára, keresésre, tanulásra hívó témák ennek mentén pedig a következők:
a kultúra és az egyén kölcsönhatásai;
emberi sorsok és motivációk mély szinten történő megértése;
kozmikus törvényszerűségek és mintázatok (ősképek) felismerése az emberi pszichében és testben, a külső természeti erőkben, a fény ciklusaiban, a vegetáció diverzitásában és ritmusában, rítusokban, emberi kultúrákban;
a kozmikus törvényszerűségek és az emberi élet közötti összhang visszaszerzésének lehetséges útjai; az egyén gyógyulása a természet (kiváltképp a növényvilág) segítségével;
a nőiség megértése a kozmikus analógiák segítségével, és annak lehetséges kibontása a saját életemben; a Nagy Anya archetípus lehetséges megismerése, integrálása
önmagam fogyhatatlan felfedezése, belső-külső tudatosságom fokozása, ameddig csak tehetem.
Főiskolai tanulmányaim, és az azt követő munkaerő piacon eltöltött (sokkal inkább: átvészelt) éveim során univerzumokra sikerült sodródnom onnan, ahová valaha megérkezni vágyok. Egyszerűbben: világokra sodródtam saját magamtól – onnan, ahol leginkább otthonra szeretnénk lelni. A készen kapott leckék cáfolhatatlansága és örökös felmondása, a ciklikusan pulzáló élet lineáris vektorokra tördelése és fragmentumokra hazudása, valamint adaptációs kísérleteim a szociokulturális, és munkaerő piaci fősodrásokhoz és azok bevett norma- és értékrendszeréhez eddig nem bizonyul számomra kivitelezhetőnek. Belső tengelyem megtalálását, és a külső-belső természettel való élő kapcsolatomat szolgáló értékek mentén vágynék igazán élni, kapcsolódni és cselekedni.
Ehhez a konklúzióhoz nagyban hozzásegített a görög turizmusban tisztára takarított mosdók, hotelszobák, bérelt autók, elmosogatott edények, felaprított zöldségek, megfőzött és kiadott kávék nagy száma, a szép, de nagyon nyers erőkkel operáló mediterrán világban való eligazodás és újrakezdés embert próbáló kísérlete, ahol a helytálláshoz semmilyen hasznát nem vettem két megszerzett diplomámnak, illetve korábbi munkahelyi- és élettapasztalataimnak. Mondhatjuk úgy is: nem volt hamuban sült pogácsa a tarisznyámban.
A rajtam számonkért viselkedésnek, papírformáknak, a lerögzített szabályoknak (legyenek azok bármennyire életellenesek és értelmetlenek) szépen meg tudtam felelni mindig, de azzal a belső tengellyel, amelynek segítségével az ember bátran útnak indulhat ismeretlen világokba, nem rendelkeztem – erre már csak az utat járva ébredtem rá. Talán nem is volt erre a felismerésre megfelelőbb terep, mint egy modern görög sziget, ahol az emberek jól megtanulták:
a tenger szigorú törvényeivel élesen körbedefiniált (és szárazföldtől oly messze eső) életterükben olyannyira magukra vannak utalva, hogy a rájuk (és bennük) ható gyarló erők kiszámíthatatlansága, öntörvényűsége és intenzitása elől nincs lehetőségük kitérni.
De vannak itt másfajta erők is.
A rusztikus görög táj zabolázatlan poszeidóni erejével, és a kék horizont érinthetetlen intaktságával kozmikus távlatokat nyit meg a halandó ember előtt, és szünet nélkül azt duruzsolja fülébe, hogy élhetne sokkal szabadabban is. Hogy élhetne sokkal egyszerűbben és intenzívebben is. Élhetne közvetlen kapcsolatban a föld illatával, annak virágaival, gyümölcseivel, a fény útjával. Hogy beavatódhatna a tenger és a csillagok bölcsességébe. Hogy lehetne minden gesztusa költészet és élete csupa szertartás. Hogy megérkezhetne a tájban, önmagához.
Az embert – ha hagyná – a görög táj megtisztítaná.
Végül is egy vagyok azok közül, akik a “déli” tájban élő parázsló géniuszban találták meg az ellenszérumot “északi” fejnehéz félrehangoltságukra: az elidegenedett absztrakt világlátásra, eltompult ön-, test- és világérzékelésre, és az önalávető fegyelemre. Egy vagyok azok közül, akik a görög tájban, és a magányos utazó szerepében találták meg az önmagukhoz vezető Ariadné fonalát. És egy vagyok azok közül, akik hisznek az “ártatlan gyönyörvágyban”:
“Ez az, amit Shakespeare midsummer madness-nek hív, ez a szentivánéji őrület. Ez az, amiért nekünk annyira kell a jó étel és ital és a csók és a szerelem és a jó alvás és a meleg és a virág és a séta és a napfény, s amiért nem kell, egyáltalában nem kell a loholás, a munkában való meggörbülés, a hazugság, a fontoskodás, a nagyszakállú tudomány és a pergamentsárga vallás. Ezért kell nekünk mindenekelőtt a béke, a nagylelkűség, a derű, a nevetés, előítélettelenség s ezért nem kell nekünk a zsivaj, a tülekedés, a háború, a komiszság, az elv és az erőszak.” – Hamvas Béla: Arlequin
[1] Hamvas Béla Az öt géniusz című művében így értelmezi a géniuszt: a tájban bennerejlő, és az ember objektív pszichéjének szerkezetét alkotó archetipikus ősalakzat, őselem. A római ‘genius’ görög megfelelője a ‘daimon’ volt, mely Platónnál: “Betölti az isten és ember közti űrt, hogy a Mindenség önmagával összeköttessék.” (Platón: Lakoma részlet, Jánosy István fordításában)
2008 – Communication Specialist / college degree – Székesfehérvár, Hungary
2008 – Economist / college degree – Székesfehérvár, Hungary
2012 – Yoga Instructor Certification / International Wellness Institute – Budapest, Hungary
2012 – Yoga Therapy / Purnam International Yoga Teacher Academy – Budapest, Hungary
2013 – 200 hours Yoga Teacher Training / Purnam International Yoga Teacher Academy – Budapest, Hungary
2013 – Vinyasa flow yoga teacher training / Judit Varga – Budapest, Hungary
2012-13 – Dharma Training – Personal training by yoga philosophy and practice for self-fulfilment / Zoltán Kádár
2013-2016 – Yoga, tantra yoga methods and teachings / Beatrix Kovács *Gargi
2017 – Women’s cycle consciousness seminar / Réka Gáborjáni
2017 – Seminars on the spiritual aspects of period, sexuality, and birth / Réka Gáborjáni – Budapest, Hungary
2017 – Courses on preparation for pregnacy and childbirth / Réka Gáborjáni – Budapest, Hungary
2017 – KIT Method – intimate training for women / Zsófia Kardos – Gödöllő, Hungary
2017 – DONA International Birth Doula Training / Réka Dézsi – Budapest, Hungary
Ilios art 