Author: Mariann Lipcsei

Méh és kozmosz

Vajon milyen (elfelejtett, de elfelejthetetlen) egyetemes mintázatra ismerünk rá a méhek világát tanulmányozva, amelynek megértése és életünkre alkalmazása jobbá, egészségesebbé, harmonikusabbá tehetné emberi világunkat? Vajon milyen mértékben kell eltávolodnunk jelen világformáló paradigmáinktól ahhoz, hogy megtegyük értékrendszerünk szerves részévé mindazt, amit görög elődeink a méhekben (vagy rajtuk keresztül) megláttak?   A ‘Méhészet’ folyóirat 2022. novemberi számában jelent meg egy nagyon értékes esszé Arisztotelészről és a méhekről. Arisztotelész állította össze az élőlények első ismert rendszertanát, ezért, ha meg szeretnénk érteni hogyan gondolkodott az ember valaha az őt körülvevő világról (különösen akkor, ha mi magunk is gondolkodunk jelen világunkról, válaszokat keresünk, ha szeretnénk megérteni, kik vagyunk és mit csinálunk ezen a bolygón, és ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ne iratkozzunk ki az emberi kultúrából az algoritmusok, influenszerek és marketingstratégiák cunamijában), akkor nagyon értékes források ezek az ókori művek, és legalább ennyire értékesek azok, amelyek mai nyelven közel 2500 év távlatából reflektálnak e gondolatokra – ahogyan ez az esszé is teszi Arisztotelészről és a méhekről Weiner Sennyey Tibor tollából. Idézem: “(…) a méhek első jelentős megfigyelőjének legnagyobb tévedése az volt, …

From Hippocrates To Poetry Therapy

“(…) if we can’t talk about our feelings and traumas, if we are not able to find a right language for it, it will make us sick. As a very well-known Hungarian psychiatrist – called András Feldmár – said: you processed your trauma in the moment when you are able to talk about it and everyone is crying around you, but not you (anymore). And through the language of poetry, you can talk about even the most difficult things in a very sensitive and understandable way.” – Izsó Ζita Hungarian poetess (excerpt from the below interview) – Izsó Ζita Hungarian poetess (excerpt from the below attached interview) It is a rare, joyful moment to share such a beautiful interview like this one with Hungarian poets Weiner Sennyey Tibor, Bék Timur and Izsó Ζita who were invited to one of the largest literary events in Greece, the 5th Patras World Poetry Festival to read their poems to the Greek audience and to the poets of 11 more countries. The invitation of the above mentioned Hungarian poets …

Rodoszi nyári esték a művészet jegyében

A rodoszi augusztusi és szeptemberi csillagos éjszakák elkényeztetnek minket szabadtéri koncertekkel, művészeti performanszokkal, tematikus fesztiválokkal, kiállításokkal, ahová helyi rodoszi-, görög- és nemzetközi előadók is meghívást kapnak. Az összes program ingyenes és a rodoszi kulturális örökség legelképesztőbb helyszínein kerülnek megrendezésre. Hogy milyen a johannita lovagok által épített középkori város falai által közrefogott várárok ‘Melina Mercouri’ névre keresztelt színházában Antigonét nézni görögül? Vagy ugyanitt a helyi folk táncegyüttes éves bemutatóján a rodoszi tradicionális táncok repertoárját megismerni – az igazi rodoszi (a néptánc rendjébe feszített) szenvedélyt mozgásban és a rodoszi líra durva, karakteres hangzásában megtapasztalni? (nem, nem a zobra a görögöt, amit a hotelekben a turistáknak elhazudnak, mint helyi jellegzetességet) Vagy milyen a régészeti múzeum kertjében telihold koncerten ülni kétezer éves mozaikok előtt? Milyen a középkori Nagymesterek Palotájának udvarán gospel koncertet hallgatni? Milyen a történelmi Mandraki kikötőhöz szervesen tartozó városigazgatási- és kulturális központban az olaszok által huszadik századi racionalista stílusban épített szabadtéri színházban nemzetközi kortárstánc fesztivált nézni a tengeri pára illatú ragadós nyári rodoszi éjszakában? (idén ráadásul egy magyar táncművész szereplésével!) És – amely tegnap végre álomból valósággá …

We need holy places

In July we need plants, plants, plants, trees, bushes, healing shadows. Thank the Greek Gods, in Rhodes we are still nurtured by huge beautiful trees and shrubs. They do not only provide shade on the hottest summer days – this is their visible gift. They also provide a sense of calmness and greater/different perspectives for the human psyche. Trees create resonant spaces that can effect our consciousness. Why do you think it is a much different experience to sit under an old tree than under a parasol? It is neither an accident that traditional Greek circle dances (which are community rituals) are danced under enormous old trees – you can find them by each little church and community square (platia). Through a natural landscape and plants the world speaks to us. That’s what makes a place a holy space. It speaks to us. And because ancient Greeks heard and understood this language, they named the certain entities inhabited in nature: they were different kinds of Nymphs, the protectors of trees, waters, plants, mountains, caves, bees, …

The season of ‘The Lover’ – a gateway of homecoming

The season of ‘The Lover’ – from the first days of May until Summer solstice – This time of the year is the season of joy, sensuality, Eros, connection, when our Mother Earth, Gaia so generously offers us her beauty and gifts – like no other time within the year. She is catalyzing our connection with the realms of divinities through our body sensations that we can reach by: tasting the sweetness of the first fruits, smelling the mesmerizing oils of the blooming herbs, by admiring the beauty of the untouched flowering landscape and our gardens, by wearing less clothes so we can feel more breeze and sunshine on our skin, letting the light into our soul through our naked body, and also nurturing our skin and whole being by bathing in the sea, the river, or the lake, any wild water. Earth, water, fire, air – all of these elements are accessible for us for healing and generating joy during this season. It seems that also the elements are making love with each other. …

Framing the first Anemone of Rhodes

Anemone, the word is a Greek one meaning: ‘daughter of the wind’. Its flowers open when the wind blows and they start to bloom with the arrival of the first spring winds – on Rhodes around February. In mythology they are considered as Aphrodite’s tears when she is mourning her love, Adonis.This type we have on Rhodes is called ‘anemone coronaia’ because of the flower’s crown-like middle part which is almost black. Other names for her are ‘Lilies-of-the-field’ and ‘Poppy anemone’.   The anemone below in the frame was collected close to Stegna beach, Rhodes island. This type of anemone is native to the Mediterranean region, specifically Greece, Syria, Israel, France, Italy. Growing at woodlands and meadows and attract pollinators. The different colors they have on Rhodes are so vivid, and they transform the bold meadows into a fairy tale scene every year for a short while when blooming. As a companion I selected a ‘pistacia lentiscus’ leaf to her on the above picture (13*18 cm), which is an aromatic evergreen shrub with strong scent …

Május végén és júniusban: a leander

Május végén és júniusban a leander (Nerium oleander, vagy ahogyan egyesek becézik: babérrózsa) kerül minden érzékeny csodálat középpontjába Rodosz szigetén. Így van ez minden évben. Hófehér és babarózsaszín virágok százai, ezrei díszítik kiváltképp Rodosz város utcáit. A városon belül is különösen az elbűvölő régi szomszédságok szűk utcáin sorakoznak a magas leander fák fegyelmezett sorokban egymástól pont akkora távolságra, hogy lombkoronáik egymást még érinthessék. A természet folyamatos alkotó munkában van. Az egyik pillanatban még egy csokor mályvával és virágzó, olajoktól ragadó zsályával érek haza a mezőről, a következő pillanatban pedig már le sem vehetem a szememet a virágzó orbáncfűről, és kaktuszfügéről, akik mellett addig gyanútlanul siettem el. Pedig végig itt voltak. A természetben minden hang a maga rendelt idejében lép be a nagy kozmikus szimfóniába. Erről az “előadásról” lemaradni kár. Mostanra érkezem meg (és ez nem éppen egy “soft landing”) ahhoz a felismeréshez, hogy mindig is mennyire vágytam ennek az egyetemes harmóniának hallani, érezni, látni minden lehetséges rezdülését. De ami még fontosabb: vele együtt mozdulni, lélegezni, táplálkozni, ünnepelni, megpihenni, ihletődni, kincseket világra hozni, fenntartani, elengedni. Élni. …

A cook who can’t feed herself at times

Originally posted on aho's homemade food:
I stopped blogging because I stopped eating. It was not a choice. Nor an eating disorder. Sometimes life throws so much at us that we bend under pressure.? It’s been nearly two years since I moved into domczyk or a tiny summer house deep in the Polish countryside. It’s been over two years since I realised that I might be autistic. The two-year journey ends soon, as I am saying goodbye to this house. It’s time to sail into the deep, scary waters. But before I do so, there’s a story I’d like to share. Domczyk. [spring 2021]Sat at the old, spent wooden table in my no-kitchen, wondering whether the birds’ songs outside and the sunlight sneaking into the room make me more or less depressed.? Kitty’s sleeping, oblivious to the storm that’s going on in my head and the smudgy black stains on my cheeks from what used to be make-up this morning.? Melted cheese on a piece of a bread roll quietly cools and begins to…

“Minden csepp számít.” – látogatás a Purefarm olívaültetvényén //Rodosz szigete

Click HERE for the original English version of this interview. Ariadné finom, láthatatlan fonalát ritkán, de sikerült megtapintanom az elmúlt hat évben, mióta a görög szigetek sűrű esszenciáját és karaktervonásait (benne saját magamat) igyekszem megérteni. E ‘fonál tapintások’ adják számomra ennek a munkának a fűtőanyagát. Ezek a ritka élmények – ennyi év elteltével már biztonsággal állíthatom – mutatják számomra az utat a teremtett világ és önmagam intuitív magva felé, valamint rendre olyan emberekhez vezetnek, akiknek jól esik a szemébe nézni, akikkel asztalhoz ülve egy-egy beszélgetést követően függőleges homlokráncaim (melyek az érdemes holnapba vetett hit szkepticizmusának barázdái) elsimulnak és a világot mindig jobb, harmonikusabb, békésebb és tágasabb helynek érzem. A ‘Purefarm’ (jelentése: tiszta farm) név mögött álló Halanda (görögül: Χαλάντα) család meglátogatása rodoszi olívaültetvényükön ezek közé a ritka ránc-kisimító élmények közé tartozik az életemben. Kivételesen gyönyörű napsütéses márciusi nap volt Héliosz szigetén. Maria, a Halanda család bájos és végtelenül kedves legfiatalabb tagja a folyton lüktető, zajos Rodosz város forgatagába jött el értem a találkozásunk napján. Húsz perces autóút vezetett az apró, csendes Psinthos (ejtsd: pszintosz) faluba …

The first blooming Narcissus tazetta of the season ’22

Plants are great teachers – you probably heard this before. And indeed they are. For many reasons. On the first place they are teachers of humbleness. They can’t communicate with words, they don’t shout at you, they don’t wave their arms, therefore you have to be humble, silent, aware, sensitive enough in order to get the wisdom and the messages of the plants. Interestingly ancient Greeks were humble enough to be aware of the silent messages of plants. The vegetation has a major symbolic role in ancient Greek myths. Plants are connected to certain archetypes or realms or attributes of human nature. Ancient Greeks’ intellect was a so called transcendent intellect, so they were able to see beyond the material nature with their intuitive vision. They had a mythical worldview which is above linguistic communication. Much more, much different than that. These myths are crystallized forms of truth. Getting the deep messages of myths and plants both require a non-linear, beyond-material, humble vision of the world (and ourselves in it). We can train ourselves for …

Jelentés a görög szigetekről 2022 első napján

Kezdek ismerkedni az újabb új otthonommal, mely ezúttal Ialysos (görögül: Ιαλυσός) település (ejtsd: Jáliszosz), vagy másik gyakori nevén Trianta (görögül: Τριάντα). Fokozatosan, mint egy kis patak csorgok vissza az ún. civilizált létformákba. Az ezer fős Nisyros szigete után – ahol a nyaramat töltöttem – október elején érkeztem vissza a Dodekániszosz legnagyobb szigetére, a bázisra: Rodoszra. De akkor még csak egy 600 fős hegyi faluba, Salakos-ra költöztem, ahol az idő csupa ‘kairos’, minden, ami zöld zöldebb a zöldnél, aminek oka a Profitis Ilias hegyről lefutó vizek, erek, források, és a folyamatosan magas páratartalom. Salakos, ahol a két darab szupermarketen és a három tavernán kívül nincsen egyéb hely, ahol az ember a pénzét elkölthetné (még ATM és patika sincs), nem beszélve a reklámtáblák, plakátok, molinók teljes hiányáról – a buszmegálló helyét se rágják senki szájába, a tér közepén áll meg a busz, ezt illik tudni, vagy van szánk, meg kell kérdezni, ha menni akarunk valahova. Heti egyszer pedig jön a pékárus fickó a furgonjával. Emiatt a vágyak se korbácsolódnak fel annyira, vagy ha mégis, akkor azoknak tárgya …

The sacred plant of the Rain God: the Mexican marigold

Few weeks ago I received a strange dried flower bouquet from a local farmer here on Rhodes island. I consider him as a local shaman although he would never accept this title. He is the person who was teaching me the most about plants and the divine cosmic design. So he gave me these strange yellow flowers amongst dozens of others, and did not say anything about them. Back home I found its name at least: Mexican marigold or Tagetes Lucida. But I didn’t really look up for more info. Now I am reading a book about archaic images, symbols of water, moon, feminine, underworld. It describes a God of the Aztecs: Tlaloc. He was the rain deity, the ruler of the mysterious water-underworld: Tlalocan (Greeks called it Hades) where the great ancestors, the wisdomholders lived. The rain is the blessing of the otherworld, and ancestors. It is the nourishing source which maintains life on Earth. The Great Ancestors send love to Earth in the form of rain. Rain and water was the primordial element …

“Every drop counts” – visiting the olive grove of the Purefarm family //Rhodes island

I’ve been leaded by Ariadne’s thread into various places on the Greek islands in the past six years while I was searching for the raw essence and characteristics of this magical region on Earth. Rare times these meetings and experiences truly bonded me with nature, and showed me the way towards my ‘egoless self’ too (even that this way is a long one). They showed me the possible ways towards peace, harmony and simplicity. Things I was always craving for – oftentimes in the wrong environment. During my visit on the olive groves of the Chalanta family I became richer with this mentioned rare experience. It was a beautiful, sunny March day on the island of Helios. Maria, the – young, beautiful and extremely kind – only daughter of the family picked me up in the busy and noisy Rhodes town. After a twenty minutes drive we were in the tiny, peaceful Psinthos (Ψινθος) village – one of the 42 villages of Rhodes. From sea-level we drove up to an altitude of 300 meters to …

Lényegem vagyok.

Lénye(ge)m hangszer az éneklő kozmosz szimfóniájában, csakúgy, mint a Hold, a Nap, a csillagok, a vizek, a jázmin, a hegyek, a pacsirta, a gekkó, a zsálya, a hűs meltemi szél, a gőzölgő vulkán, az aszfodélosz virága, vagy a méhek zsongása. Bárcsak e tökéletes hangszert bitorló muzsikus elmém hagyná megszólalni a tiszta hangokat, és nem eme elhangolt dallamot, absztrakt, önkényes ütemben játszaná, hogy konformizálódjon a világi élet hubba bubba tiszavirág látszat pop-zenekarához, ahol a rögtönzött kölcsönzött karmester mélyen barázdált sebeink öröksége: a közös egyezményes szerepeink és az önmagunkról való megfeledkezés növekvő mértéke, az igazság külső-belső elkozmetikázása – hol hadjárattal, hol csenddel, leszegett fejjel, hol workaholizmussal, instagramprofillal – a pathé1, a hüllő önkívület2, a vérszegény mentális kísérletek3, az igazságpótló be nem épülő káros cukor pillanatnyi dopamin felszabadulások, harmóniavesztett konform megoldások, tudattalan egymàsba ájulások, kényszer szülte kapaszkodások, rettegéstől fűtött kóros vállalások. Hallja valaki ezeket a hamis hangokat?Az önkényes ritmust, a félrevert dobokat? Feszengünk a létezésre félreszabott uniformisainkban, s bennük fuldokolva a szabót szidjuk minduntalan, meg a divatot, mert már eszünkbe sem jut, hogy le is vethetnénk a bádogruhát. …

//Naplóbejegyzés – Rodosz, 2021. május 18.

Este kilenc óra négy perc. Leheveredtem Rodosz város legszebb strandjának egyik puha, párnázott napágyára úgy 8-9 méterre a halkan zubogó tengertől. Ilyenkor már ingyen is rá szabad feküdni ezekre a partot meghódító műanyag kényelmi alkalmatosságokra. Micsoda kilátás tárul elém. A középkori Szent Nikolasz világítótorony sárga fényei az öböl fodrozódó hullámain verődnek vissza ezer darabra törve pontosan velem szemben. Neki jobbra pedig a Mussolini parancsára épült ‘Ronda’ kupolája magasodik, amely alatt már igazi csoda hangulat világlik a meleg fényű, pálmalevél-tetőről lógó lampionokkal. Talán az egyik legimpozánsabb beach bar ez a szigeten, valóságos fine-dining fellegvár, instaképek mekkája. A párás édes fenyőillatú tengerlevegő kegyetlenül belesüvít időnként a fülembe és a tenyeremen meg a napágy műanyag borításán ülnek meg a sós pára cseppek. Ragadóssá és kifésülhetetlenné fújja a hajam pici, copfomból kimaradó szálait. Nehéz ez a nyárkezdet, nem olyan lágy és kíméletes, mint a görög ősz. Nem akarok innen mozdulni. Életemben talán először érzem hogy sehova se mennék. Jobban mondva mennék, de nem tudok jobbat. Este hétkor indultam meg a lakásból, ahol éppen tartózkodom. Kéretlen vándormadár életformám aktuális megállója. …

Semmi komoly, csak egy kis káosz

Jó ideje semmi posztot, naplóbejegyzést nem hagytam magam után a virtuális térben, pedig nagyon szeretek mesélni. És nagyon szeretem a görög szigeteket – bármelyiken legyek is éppen. Három év után még most is csodálkozva nézem a horizontot, hogy végül is ott lehetek, ahová attól a pillanattól vágytam, hogy elsőként beleszagoltam az Égei-tenger-illatba. Abban nem csak a tenger testet-lelket gyógyító sós molekulái voltak, hanem beleszagoltam azoknak a dolgoknak a lehetőségébe, amelyek itt, a görög szigetvilágon történhetnének velem. Akivé ez a hely transzformálhatna. Nincs ebben semmi ezoterikus. Ha valahol jól érzem magam, ott általában lelkesen tekintek a jövőre. Részegség volt, vagy egy megbízható helyről jövő intuíció? Mai napig nem tudom. (És szeretném is fenntartani a jogot a magam számára, hogy bizonyos dolgokat ne tudjak. Illetve, hogy tévedjek.) De valljuk be, az is eléggé Hollywood szagú lenne, ha így történne: Egyszervolt hol nemvolt, egyszer csak kiköltözött imádott szigetére és boldogan élt, míg meg nem halt. Vagy ezt csak magam nyugtatására mondom, hogy ez túl Hollywood-os? Biztosan van ilyen is… Van? Az király. Akár a covid helyzet tudat alatt …

Szent Nikolasz erőd és világítótorony // Rodosz szigete

A Szent Nikolasz erőd és világítótorony Rodosz város Mandraki kikötőjének bejáratát őrzi, amely kikötő az ugyancsak Mandraki névre keresztelt előkelő, modern városrészhez tartozik. Úgy tartják, hogy itt, ennek a kikötőnek a bejáratánál állt egykor az ókori világ hét csodájának egyike, a Rodoszi Kolosszus. A hatalmas, Napistent (Hélioszt) ábrázoló emlékmű két lábának helyét ma két oszlop jelöli, és fogadja a kikötőbe érkező hajókat. Az egyik oszlop tetején egy őzbak, a másikon egy őzsuta bronz szobra áll: Elafos és Elafina. Ők a modern Rodosz emblematikus állatai. Ez a két oszlop törzshelye a helyi horgászoknak, akiknek állandó jelenléte szintén meghatározza a kikötő karakterét. Persze jelenleg, a covid-19 intézkedések miatt nem hódolhatnak kedvenc időtöltésüknek, és üres nélkülük a kikötő bejárata. A kikötő legvarázslatosabb látnivalója, a Szent Nikolasz erőd és világítótorony naplemente után nyeri el teljes pompáját. Eredetileg csak egy önmagában álló egyszerű védelmi torony volt, melyet a szigetet uraló keresztes johannita lovagok építettek az 1400-as években. Az egyre fenyegetőbb török betörés miatt az akkor hatalmon lévő Pedro Raimondo Zacosta nagymester (1461-1467-ig uralkodott) egy védelmi program keretében épített öt stratégiai …

Kairos – a pillanatban lévő örök

Részlet a Kairos – Gondolatok az öregedésről, a halálról és a halhatatlanságról. címmel megjelent esszémből, melyet a DRÓT alkotói portálon olvashattok teljes terjedelmében (itt), valamint youtube csatornámon tudjátok meghallgatni. “Κάθε πράγμα στον καιρό του.” „Mindent a maga idejében.” – szól a görög szigeteken élő vidéki gazda, aki ismeri a kairos rendjét, és tudja, hogy télen nem eszünk paradicsomot. Le tudni mondani dolgokról, van benne alázat a magasabb, szellemi rend felé. Nem magunkhoz venni mindent, amit csak önkényünk megkíván. A jutalmunk nem marad el: egy hosszú tél után májusban az első paradicsomba harapni nem más, mint a szellemi minőséggel kapcsolatba lépni, ez a létező legértékesebb idő. A kairos-ban lévő pillanatokat nem feledi az ember, mert ott az élet intenzitása elsöprő. A kairosban ott van a szellem. El tudni kötődni az anyagtól, a múlandótól, az abba való kapaszkodásunktól, az önkény uralmától. „A többi csak toldás.”

Aranyszínű október Rodoszon

Eltelt a harmadik októberem is Rodoszon. Már az első október után megállapítottam, hogy ez lesz a kedvenc hónapom itt az Égei-tengeren. Egy hihetetlen finom, lassú átmenet a mediterrán nyárból a mediterrán télbe. Itt a görög szigeteken nem olyan drasztikusan töri ránk az ajtót a tél, mint például otthon Magyarországon. Talán tudjátok, hogy ezen a szigeten a legmagasabb a napsütéses napok száma egész Görögországban. Annak idején ezért választottam az Ilios art gyűjtőnevet a tevékenységeimhez, ahol az ilios szó a Napot jelenti görögül, és Rodosz szigetére utalok vele. Ez a sziget indította be bennem az évek során mélyre lefojtott – fogalmazzunk így – teremtő erőket, a visszakanyarodást saját magam felé. Azóta sincs ez másként, persze a viszonyom a szigettel egészen más minőségű lett mára, és csakúgy mint egy szenvedélyes kapcsolatban, “túl vagyunk” jó pár kijózanító krízisen. Az október a turistaszezon utolsó aktív hónapja itt, és ha én turista lennék, biztosan októberben jönnék ide. De minimum elkerülném a július-augusztusi embert próbáló kánikulát. Itt Dél-Rodoszon még a szeptember is tartogatott elviselhetetlenül forró napokat, aminek következtében azt hiszem csak 3-4 …

Halki – egy gombostűhegynyi görög sziget

English version here Halki a Dodekániszosz szigetcsoport negyedik legkisebb szigete az Égei-tengeren. Területét tekintve szinte pont ugyanakkora, mint Bag, az a pest megyei település, ahol felnőttem. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi felfedezni való van egy ekkora földdarabkán. És nekünk, szárazföldről érkezőknek nehéz elképzelni azt is, hogy milyen lehet embereknek egymásra és a tengerre utalva élni egy ilyen apró területen. Az az elképzelésem inspirálta a következő írást (is), mely szerint a görög szigetek megérdemelnek egy olyan szemszögből történő bemutatást, ahol a személyesség és a hitelesség dominál, és amely további gondolkodáshoz, egyéni felfedezésekhez, összefüggések megértéshez vezet. Halki szigetén helyi lakosok vendége voltam, akik utánozhatatlan vendéglátásukkal, odaadásukkal tártak elém egy bennfentes képet apró szigetükről, amely nekem új ízeket, látványt, gondolatokat, személyes bevonódást adott. Mindennek a fénypontja pedig egy helyi idős hölggyel és az ő szigettel kapcsolatos visszaemlékezéseivel való találkozás volt. Hiszen tudjuk, a történetek hordozója mindig az ember. A személyes, az egyszeri, a megismételhetetlen. Ellátogathatunk múzeumokba, melyek talán óriási eszmei értékek őrzői, de mégis absztraktak, távoliak, személytelenek az ember számára, ahol legtöbbször valljuk be: halálra unjuk …

I confess…

A little self reflection on the 5th of September 2020. Oh, hello. It’s me during work. More precisely: it’s me during healing myself work. I can’t even remember how many rooms I had since I am in Greece… I was kinda fighting against my fate, but nowadays I am becoming more and more relaxed about my possibilities and conditions. At the end of the day it doesn’t matter where and in which room I write my book and doing the necessary transformations on myself. Until I am able to create and to be on the way to give birth to my real self, I am a content woman. I kind of living in my bubble for a long while. I was fighting against this too, but hey! It is so damned good for me. Only this works for me right now. These days (while I am in peace in this wonderful house amongst some olive fields and goats far from society) I am able to put my thoughts together, I am able to systematically and …

A világ eltűnt és csak a kép van

Életem központi dilemmáját mostanra sikerült megfejtenem és megfogalmaznom a magam számára. Megoldani nem oldottam meg, de ne siessünk annyira előre. Szeretném ünnepelni ezt a csekély eredményt is. Az egész arról szól, hogy hogyan próbáltam minden erőmmel fuzionáltatni két egymást teljesen kizáró területet az életemben. Ez a két terület a művészet (spiritualitás) és a megélhetésem biztosítása. Nagyon nem mindegy, hogy mit értek ebben az esetben művészet alatt. Ebben volt hatalmas mankó számomra Hamvas Béla két esszéje is. Egyik sem első olvasásra. Talán századikra. Lassan ülepedtek a gondolatok és velük együtt az idő közben szerzett tapasztalataim. Az egyik az Öt meg nem tartott előadás a művészetről című műve az írónak, a másik pedig az Arlequin. Számomra a rendkívüli ezekben az írásokban az, hogy további önálló gondolkodásba visz bele olyan kulcsszavak mentén, amelyeknek a lepárlásához, megtalálásához és helyes használatához valószínűleg hosszú évek és rengeteg kontempláció vezetett el. Az ember érzi a mű súlyát és magas koncentrációját. Ez történik, ha az ember nem szórja szét mindenfelé a gondolatait. Hamvas korában persze még nem volt facebook. Nem volt késztetés arra, …

Gondolatok egy újabb költözés kapcsán

Amint kimondtam, sőt jó hangosan belekiáltottam a világba, hogy szeretnék ezen a szigeten maradni, szinte azon nyomban jött a nyakleves, és pár óra múlva már tudtam, innen (is) mennem kell. Szeretném átírni a reakcióimat a fájdalomra, kudarcra, ezért úgy döntöttem, írok magamnak egy pár sort, amivel felidézem azt, ami valóban lényeges, és amin a fókuszomat tartva nem őrülök bele az új helyzetbe. Azonnal távlatot adok magamnak, még mielőtt hozzáragadnék egy nagyon vesztes értelmezéshez. És egy pár sort Nektek, hogy kiirtsam azokat a lebutított kliséket és leegyszerűsítéseket, amelyek szerint “aki ilyen szép helyen él, annak ugyan mi baja lehet?” Ez jön most.

Összegzés májusról / Nisyros szigete

Mi történt ebben a hónapban? Tüzes pirosban virágoznak a gránátalmafák. Itt bent a faluban nagyon sok kertben fellelhetők ezek a fák, mert szinte mindenkinek van egy kis kertje, veteményese és csak úgy pompáznak nekünk. 🤗 Személy szerint várom a gyümölcsének a szezonját, lévén ez a kedvencem. Elért bennünket egy majd’ egy hétig tartó hőhullám, amit napközben szigorúan a lakásban tudtam csak elviselni a vastag falak között (ekkor haltak ki a frissen elültetett növényeim is – nem kifogás, de tényleg!), viszont délután négykor vettem a bátorságot, hogy kimerészkedjek a tengerpartra – attól korábban nem lehetett elhagyni a házat, embertelen meleg volt. Én mindig az emberek által látogatott partszakasztól eggyel arrébb telepedek le az óriás fekete vulkanikus kavicsok, és Héfaisztosz kubista sziklái közé. Ez egy kis extra mászást, túrát igényel ezen a vadregényes ember által még el nem kényelmesített érintetlen természeti területen, de megéri az összes sziklákon bukdácsolás, a jutalom a teljes egyedüllét és a meztelen fürdés és napozás. Persze a madarak ott vannak, de senki más. Gyönyörűen barnít a májusi Nap, de csak ilyenkor, délután négy …

2020 Május, Nisyros szigete

Tudjátok, nem igazán élek szociális életet mióta Nisyros-ra költöztem, azaz február elseje óta. Ennek nem csak a kirobbant járvány az oka, mivel itt ezen a pici szigeten igazából egy nagy közös karanténon osztoztunk, azon belül pedig mindenki szabadon tette-vette a szokásos teendőit és egyáltalán nem érződött, hogy mi folyik a világban a szigeten kívül, hiszen nekünk nem volt fertőzöttünk. Ezért a járvány még önmagában nem indokolta volna az úgymond bezárkózásomat. Őszintén: egy csoda ez a sziget. A vulkán formálta természet karnyújtásnyira, legfeljebb 10 percet kell sétálnia a faluban annak, aki azt el akarja hagyni és (megkockáztatom, hogy) a világ egyik leggyönyörűbb természeti környezetét élvezheti jobbára egyes egyedül. Nem él itt annyi ember, hogy egymás útjába botlanánk odakint, a falun kívül, ha csendre, nyugalomra, kívülállásra vágyunk. Van egy kis epicentrum a falun belül, ahol nyüzsög a nép, és ahol minden nap megfordul szinte mindenki, hisz itt található egy-két szupermarket és háztartási bolt, az egyetlen patika, a posta, a bank, a polgármesteri hivatal, trafik, zöldséges, a két hentes, a könyvesbolt (ami a szigetre rendelt bármely áruk lerakó- …

Homemade antiseptic cleaning spray for household

I have already written about the very huge impact of certain products, chemicals and substances on our health especially when it comes to women. Because women’s health has an impact on their ovum, therefore on their child’s health. Let’s see this again for the sake of awareness: We should think much forward than today and being super conscious about the following stuff, because they could cause hormonal disbalances and fertility or other health problems in women’s body the most easily: contraceptive pills cleaning products – especially on an island where the hospitality sector is huge and many many people work with all kinds of cleaning products in hotels, accomodations cafés and restaurants. Women should really avoid – at least minimize – working with chemicals! food additives cosmetical preservatives, artificial perfumes, colors in makeup and in all kinds of beauty products insecticide products hair coloring materials materials used for fashion nails nail polish chemicals and artificial odours in feminine hygiene products (sanitary pads, tampons) I have already highlighted above the harmful effect of all kinds of cleaning products and let’s …

My book inspired by Rhodes island

I am living and working on my very first book on the island of Rhodes since 2017. I am searching for my answers in life through researching and at the same time experiencing the contemporary life on the Greek islands of the Dodecanese, therefore this culture will be in the focus of my first book. I was captivated by Rhodes island since my first visit in 2009. After that I became a ‘repeater’, who spent all of her free time and savings on visiting the island again and again. There was something in this local culture and nature I could not resist or ignore. In 2015 I decided to take it more serious and my visits from that year became researches about the character of the local culture which is fading day by day. I did not have a method or education for my research, I had only a very strong inner motivation to do this job. Through this independent project I started to know myself better (especially since the time I moved to Rhodes and …

Mental, emotional health & culture

Since my childhood my passion is a deep discovery about us, humans. I am observing my environment in order to find the epicenter of motivations and actions under the surface. As I feel it on my skin, our contemporary culture lost the healthy loving and creative human individual as an ultimate goal of each area of life. Neither education, neither the healthcare system, neither our legal system and the whole social apparatus we live in does NOT deal with emotional and mental sanity of humans. Our technology allows us to fly to the moon, but we are still lacking basic knowledge about our own nature on mental and emotional aspects. This knowledge requires the ability of self-reflexion, and more attention to our feelings, intuitions, the symptoms of our physical body, our human relationships and to our culture. The culture we live in has a huge impact on each individual (especially at early ages of life), and also we, grown-up individuals shape our culture with our actions, decisions or with the lack of actions or decisions. …

Responsible beauty on a Greek island / Being a woman

Right before I moved to Greece I already changed my cosmetics, beauty and cleaning products in my household into natural and environmental friendly ones. It was in Hungary in 2017. It was part of a transition process in my life. Something inside of me made a revolution against all synthetic and artificial and non-true stuff. Suddenly I stopped dyeing my hair after 10 years, painting my nails, I stopped taking contraceptive pills, I stopped wearing even jewelleries, and I wanted to ensure that whatever contacts my skin, and whatever I eat are clean products and substances – although in today’s world it is a real challenge…   Why is this “clean lifestyle” important especially for a woman? Well first of all, us, humans are part of the natural environment of the planet. I mention this, because sometimes we forget about it. So whatever we use, it goes out there to our waterways and natural resources, and then backwards. Nowadays humanity is using ridiculous variety and amount of poison in literally each and every field of …

Túra a Stefanos kráterhez – Nisyros 2020 február

“Érkeztem. Ettől a föld jobban nem terem. Érintettem. Nem hagyott nyomot a kezem. S ha elmegyek, léptemet betemeti a por. Miért is érkeztem, ha nyomom sem volt?” – Omar Khajjám*: A mulandóság mámora (31. vers) (Mészáros Ferenc fordításában) *perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász (1048-1131)   Annyira vártam már, hogy az idő kegyes legyen egy hosszabb túrához. Tűkön ültem a február elsejei érkezésem óta, hogy láthassam Nisyros legnagyobb vulkáni kráterét, melyet Stefanos névre kereszteltek a helyiek, és amely a sziget fő attrakciója az idelátogató turisták számára. Nisyros az Égei-tengeren, a Dodekániszosz archipelágó közepén fekszik. A szigetcsoport egyik legkisebb méretű szigete, de annál gazdagabb – és kutatók által igazoltan – igen egyedi természeti szépségben. Körülbelül 450 növényi fajjal, 85 különböző madárfajjal, 7 hüllőfajjal és a Monachus-monachus fókafajjal a tengerpartjai mentén büszkélkedhet a sziget. Mert, ugyan ember által nehezen megközelíthetők Nisyros főként sziklás partszakaszai, e fókafaj számára viszont tökéletesek. Nisyros másik két görög sziget között fekszik. Kos (Hippokratész szigete) az északi szomszédja és Tilos a déli (szintén természeti szépségéről és diverzitásáról híres, illetve az első görög meleg házasságról), keleti irányból …

‘Alkyonides’ days

I have already highlighted the beauty and the specialty of winter on a Greek island in this post. But I haven’t mentioned so far this lovely period called Alkyonides meres / Αλκυονίδες μέρες in Greek – in English ‘Kingfisher days’ – which is another reason to visit Greece off season.   Greek winter could be pretty chilly and windy, but nearly every year during the Alkyonides meres, which is a meteorological phenomenon of the central Greek climate, there is a lovely period of windless days with clear blue sky and mild temperatures which can reach up to 20°C, or even more! Alkyonides meres could take place from 15th December to 15th February each, but most often between January 16-31. Living on Rhodes (on the sunniest island of Greece) it is never a surprise if we have a strong sunshine, but usually during these days the temperature rises here too. It happened in the previous weeks that we had to turn off the heating, we did not have to make fire in the fireplace. More people …

Halki island: a journey into a different time and space

Six thousand words about this tiny magic island are touching only the surface. I give you an insight through my eyes, through the hospitality of my local hosts and through the honest memories of a local woman of the island. Tales from the past and the present. For the ones who want to discover deeply, for the real travellers a teaser of Halki island is written here below.

Lelki dúlaság a hétköznapokban, avagy a csendben maradás képessége

2017 novemberében végeztem el a DONA International Birth Doula tréningjét Budapesten, amely döntést akkor már régóta érlelgettem magamban. Nem pont azért, mert feltétlenül a születésnél segédkező dúlaként szerettem volna tevékenykedni, de ez volt az a “tanfolyam”, vagy tér, ahol életemben először arról hallgathattam, hogy hogyan legyen egyik ember a másiknak lelki segítője, támogatója egy végtelenül érzékeny élethelyzet során, amely a szülés/születés. Azt gondoltam: végre egy hely, ahol létjogosultsága és érvénye van az érzéseknek lelki és fizikai értelemben egyaránt. Egy terület és egy szemlélet, ahol a fókuszba az ősbizalom, az életbe és a természetbe vetett hit kerül, és ahol kikapcsolhat az agy bizonyos értelemben bekorlátozó, dogmatizáló, az ismert mechanizmusokat kereső és azokkal operáló racionális szerepköre. Hiszen a születés egy megnyílás, egy út az ismeretlenbe, mély láthatatlan rétegekbe – és ezt sok síkon lehet érteni. Akkor már javában ott voltam a saját “újjászületésem” kapujában lelki értelemben, túl számos női témájú műhelyen és szüléselkészítő tanfolyamon (ahol egyetlen nem-várandósként ültem az első sorban szomjazva minden bölcsességre, amely az egyik világból a másikba való átlépéshez köthető – mintha a női …

15 kávézó Rodosz városban – és egy kis “szociográfia” a görög kávézásról tudatos utazóknak

The English version of this blog post is HERE Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem minden reggel szükségem van egy kapucsínóra mézzel. Vagy bármikor, amikor gondolkodni szeretnék. Imádom a kávé ízét és illatát és nem, nem vagyok róla hajlandó lemondani annak ellenére sem, hogy tudom felébredhetnék a rozmaring teától, vagy a zöld teától is, illetve néhány légzéstechnikától (főként jógaoktató létemre – ejnye, szégyenlem is magam – na jó, nem). Nekem is kell egy szenvedély, amíg meg nem világosodok teljesen. Azt azért beismerem, hogy inkább vagyok függő, mint szakértő. És nem csak a kávézást imádom, hanem a kávézókat is, melyek annyi különböző funkciót tudnak betölthetni. Más és más karaktere, szerepe van egy kávézónak egy nyugat-európai nagyvárosban és egy görög sziget 50 fős falujában. Terek, melyek helyt adhatnak: a reggeli friss hírek elolvasására egy eszpresszó gyors felhörpintése közben munkába rohanás előtt (legalábbis ha nyüzsgő nagyvárosokról beszélünk), egy randevúra (vagy titkos randevúra), összeülni a csajokkal, üzleti találkozóra, egy jó könyv elolvasásához, tanuláshoz, kreatív munkához, beszerezni az új pletykákat, vagy csak ülni és inspirálódni az utca eseményeiből… illetve …

Weekly HELLO from Rhodes – 08/04/19

Hello, welcome to the weekly magazine of a Hungarian woman, who moved to a Greek island in 2017 and writing her book there through an intensive research and interviews with locals. The purpose is giving you an insight about the daily life of this island as a foreigner, and also about the book-writing process.   Week 15th / 1st April – 7th April (and all the weeks before…) Oh yes, I just couldn’t keep my promise about posting weekly. I should have known myself better. And also this island. Because on Rhodes you cannot make plans ever… We say it very often here with the other foreigners. Somehow our experience is this: everything is just a maybe and nothing is for sure here. There is always a problem to solve, there is always an unexpected thing coming to you, so you learn to be really flexible. Back in Hungary I have been to Budapest in the meanwhile just for 5 days in February,  which was an amazing trip. Visiting my country after 15 transformative months …

15 places to drink coffee in Rhodes town

Well, life without coffee… I’ll let you finish this sentence by your own. But I need one good cappuccino every morning (or whenever I want to use my brain). I love the taste and smell of coffee (I am more addicted than an expert), and a café as a space can function in many different ways for me. A café can give space to: read your daily newspaper, drink your espresso just before running to work (at least in my homecity Budapest, or in a busy capital), to have a date (or a secret date), to meet the girls, to meet business partners, to read a good book, to study, or to work on a project, or just to be inspired by the world goes by around you… or in some lucky situations visiting artistic events or exhibitions. Many ideas, innovations, relationships, love, new thoughts could be born in the space of a coffee shop. I usually sit in cafés to write, and during my first months here in Rhodes town primarily I was searching …

(Érték) válságban Görögországban -15 hónapja Rodoszon

A possible English version of this post will coming soon. 😉 Évek óta sok-sok íráson keresztül fejezem ki rajongásom a görög hagyományok, és az itteni természet kincsei, szépsége, gazdagsága iránt. Mindig őszintén írtam minden felfedezésemről, tapasztalatomról. És pont az őszinteség miatt most fontosabbnak tartom arról írni, ami ugyanitt Görögországban napról-napra porrá zúzza a hitemet az emberekben, ami nem csak az én jó közérzetemet veszélyezteti, de elhomályosítja sőt a kihalás szélére taszítja ezeket a természeti-, kulturális gyöngyszemeket, melyeket szűz tekintettel oly nagy szerelemmel fedeztem fel és osztottam meg számos formában. Ez most nem az az írás lesz, amit a turisztikai irodák majd felkapnak (már a terjedelme miatt sem). Rengeteg dolog cikázik a fejemben mostanság. Nehéz lenne róluk listát készíteni, de a környezetemmel kapcsolatban (amely most Rodosz szigete) egy folyamatos reflexív monológ fut bennem, melynek egyik konklúziója egy kezdődő általános bizalomvesztés, ami iszonyatos frusztrációval tölt el. Nem jó jel. Az egyik lehetséges oka ennek a széllel tovaszálló be nem tartott ígéretek garmadája részben a könyvemmel kapcsolatban (hónapok óta húzódó hatalmas lelkesedéssel beharangozott interjúk, találkozók, segítségek önkéntes felajánlása, majd minden …

The importance of our intuitions and our own nature in raising a healthy generation / Megérzéseink és saját belső természetünk fontossága egy egészséges generáció felnevelésében

* Görgess lejjebb a magyar verzióhoz * Dear Reader, this time I would like to post a video about a very important topic. This topic is exactly our culture that we live in, and the way how we can live a healthier life inside this really crazy social/economic environment. In the recent past I participated in a Birth Doula Training in Hungary, because I was pretty much sure that the roots of everything in our life goes back to the beginning of our life. And the impact of the environment, the experiences that surrounds us already when we are a fetus, and then especially around the birth process throughout our early years. Women’s health in general, the health during pregnancy, the emotional support of the mother during the birth process, the support for the new family that promotes bonding and nurturing environment for the new life can establish our healthy future on Earth. And it is not an extreme romantic statement. Too many things around us indicate that we just don’t give a damn about …

Weekly HELLO from Rhodes – 04/02/19

*magyar hanganyag a post végén! Hello, welcome to the weekly magazine of a Hungarian woman, who moved to a Greek island in 2018 and writing her book there through an intensive research and interviews with locals. The purpose is giving you an insight about the daily life of this island as a foreigner, and also about the book-writing process. And you can participate in this process too! Every week there is a main thought/question at the end of the post, that you can comment your own thoughts, feelings, ideas about. Different approaches, different way of thinkers are always create movement. And this is what we need!   Week 6th / 28th January – 3rd February The 4 weeks long rain is over…? Well… at least last Thursday was the last day of this chain of apocalyptic weather. We had a kind of mini tornado over the sea (υδροστρόβιλος) close to Elli beach, Rhodes town both on Wednesday and Thursday. The photos are amazing, you can check them by clicking on the dates: 30th January 31st …

Weekly HELLO from Rhodes – 28/01/19

*magyar hanganyag a post végén! Hello, welcome to the weekly magazine of a Hungarian woman, who moved to a Greek island in 2018 and writing a book there through an intensive research and interviews with locals. The purpose is giving you an insight about the daily life of this island as a foreigner all around the year, and also about the book-writing process. And you can participate in this process too! Every week there is a main thought/question at the end of the post, that you can comment your own thoughts, feelings, ideas about. Different approaches, different way of thinkers are always create movement. And this is what we need!   Week 4th / 21st January – 27th January The Apocalypse is here The weather last week on Rhodes was very similar to a catastrophe movie. We had 3 earthquakes in one week. No injuries or damages happened, but it is a very scary feeling. I felt only the one on Thursday 22nd January, which was the smallest (4.6), but all the furnitures were shaking …

Mushroom collecting in Monolithos

Once upon  a time, last December I visited the charming, peaceful mountain village in the southwestern coast of Rhodes island called Monolithos. The name Monolithos means ‘single rock’. The village got its name from the nearby castle that was built 300 meters above sea level on a ‘single rock’ in the Byzantine era and which was fortified in 1476 by the Grand Master of the Knights of Rhodes, Pierre d’Aubusson. It has majestic view, one of the main attractions of the island. It has a small church inside the remains of the walls of the castle worshiping Agios Panteleimon. My visit to the village had a certain purpose that time, because I was invited for a mushroom collecting walk in the neighbouring pineforest by Manolis and Despoina the owners and chefs of the one and only Old Monolithos Taverna inside Monolithos village. Their kitchen is always authentic, clean, fresh, local and of course the food is made by lots of care and love with decades of experience. Because of this authentic kitchen with the fresh …

Why you should spend the winter on a Greek island

Winter is a really good period for travelers, who are deeply interested in the local culture of Rhodes, a perfect occasion to observe the authentic everyday life of the community of the island. This period is also for the travelers who adore nature, silence, who prefer to visit a Unesco site, and ancient, byzantine remains without the crowds of people. For people who are looking for an alternative peaceful, relaxing holiday. Because Rhodes is such a big, fertile, diverse, interesting island with too many gifts of Nature all around the year cycle.

Some words about freedom…

Let this writing be the second part of my former post, Experiencing powers inside and outside from last September. That was the time when I first felt a really strong urge or instinct to make a radical change in my life, to move. A big amount of passion awakened inside of me suddenly when I came to Rhodes island to finish my research for my book in September 2017. That passion was so strong that time, stronger than ever before. I don’t know why did it happen, I just couldn’t avoid following my heart and feelings even that it looked like a crazy step in my life – there were no rational reasons for this move. So I did follow my instinct. I moved to Rhodes – the place where I’ve found my inspiration, passion and I discovered the most about myself during the last years. I was following my good feelings, I wanted to be at the place where I felt more free, creative, happy and productive in my art and valuable as a human …