All posts filed under: Blog HU

Gondolatok egy újabb költözés kapcsán

Amint kimondtam, sőt jó hangosan belekiáltottam a világba, hogy szeretnék ezen a szigeten maradni, szinte azon nyomban jött a nyakleves, és pár óra múlva már tudtam, innen (is) mennem kell. Szeretném átírni a reakcióimat a fájdalomra, kudarcra, ezért úgy döntöttem, írok magamnak egy pár sort, amivel felidézem azt, ami valóban lényeges, és amin a fókuszomat tartva nem őrülök bele az új helyzetbe. Azonnal távlatot adok magamnak, még mielőtt hozzáragadnék egy nagyon vesztes értelmezéshez. És egy pár sort Nektek, hogy kiirtsam azokat a lebutított kliséket és leegyszerűsítéseket, amelyek szerint “aki ilyen szép helyen él, annak ugyan mi baja lehet?” Ez jön most.

Összegzés májusról / Nisyros szigete

Mi történt ebben a hónapban? Tüzes pirosban virágoznak a gránátalmafák. Itt bent a faluban nagyon sok kertben fellelhetők ezek a fák, mert szinte mindenkinek van egy kis kertje, veteményese és csak úgy pompáznak nekünk. 🤗 Személy szerint várom a gyümölcsének a szezonját, lévén ez a kedvencem. Elért bennünket egy majd’ egy hétig tartó hőhullám, amit napközben szigorúan a lakásban tudtam csak elviselni a vastag falak között (ekkor haltak ki a frissen elültetett növényeim is – nem kifogás, de tényleg!), viszont délután négykor vettem a bátorságot, hogy kimerészkedjek a tengerpartra – attól korábban nem lehetett elhagyni a házat, embertelen meleg volt. Én mindig az emberek által látogatott partszakasztól eggyel arrébb telepedek le az óriás fekete vulkanikus kavicsok, és Héfaisztosz kubista sziklái közé. Ez egy kis extra mászást, túrát igényel ezen a vadregényes ember által még el nem kényelmesített érintetlen természeti területen, de megéri az összes sziklákon bukdácsolás, a jutalom a teljes egyedüllét és a meztelen fürdés és napozás. Persze a madarak ott vannak, de senki más. Gyönyörűen barnít a májusi Nap, de csak ilyenkor, délután négy …

2020 Május, Nisyros szigete

Tudjátok, nem igazán élek szociális életet mióta Nisyros-ra költöztem, azaz február elseje óta. Ennek nem csak a kirobbant járvány az oka, mivel itt ezen a pici szigeten igazából egy nagy közös karanténon osztoztunk, azon belül pedig mindenki szabadon tette-vette a szokásos teendőit és egyáltalán nem érződött, hogy mi folyik a világban a szigeten kívül, hiszen nekünk nem volt fertőzöttünk. Ezért a járvány még önmagában nem indokolta volna az úgymond bezárkózásomat. Őszintén: egy csoda ez a sziget. A vulkán formálta természet karnyújtásnyira, legfeljebb 10 percet kell sétálnia a faluban annak, aki azt el akarja hagyni és (megkockáztatom, hogy) a világ egyik leggyönyörűbb természeti környezetét élvezheti jobbára egyes egyedül. Nem él itt annyi ember, hogy egymás útjába botlanánk odakint, a falun kívül, ha csendre, nyugalomra, kívülállásra vágyunk. Van egy kis epicentrum a falun belül, ahol nyüzsög a nép, és ahol minden nap megfordul szinte mindenki, hisz itt található egy-két szupermarket és háztartási bolt, az egyetlen patika, a posta, a bank, a polgármesteri hivatal, trafik, zöldséges, a két hentes, a könyvesbolt (ami a szigetre rendelt bármely áruk lerakó- …

Picike görög szigeten a nagy járvány idején – 2020 április – Nisyros

Úton a tavaszhoz Ah… nem tudom Ti hogyan vagytok a dologgal, de én teljesen megcsömörlöttem a koronavírustól, az arról szóló minden hírtől, mémtől, daloktól és főleg a nagy filozófiai gondolatoktól és jóslatoktól e helyzet kapcsán. Annak örülök, hogy sokan húsvétoztok odahaza, és látom a piros tojásokat, a gyönyörű tavaszi asztalokat, kalácsot, kovászos kenyeret, tulipáncsokrokat (a főtt sonkát hiányolom picit – arról még senki sem posztolt ;)). Tehát életünk nem minden területe állt le a járvány miatt, és ezt jó látni így a közösségi médián keresztül is. Nekem pont ez a húsvét jelentése: a természet pulzál, folytonos mozgásban van az élet, mely a tavasz ezen pontján a leglátványosabb, a legillatosabb. Ha körbenézünk a természetben látjuk, hogy az életnek ezt a körforgását még a koronavírus sem szabotálta… Kevés olyan dolog van, amely jobban visszaadja az embernek az életbe vetett hitét, mint az egyre hosszabb nappaloknak köszönhetően most nyíló, bontakozó, szinte egyik napról a másikra kicsattanó természet látványa. Hálával tölt el, hogy én ebben a látványban most bőségesen lubickolok. Nagyobb mákom nem is lehetett volna: egy álomszerű görög …

“Én nem keresek – én találok.” – a nagy fordulat? Vagy mi történik? – 2. rész

“A keresés: kiindulás egy régen ismert tényből, és valami tudott dolog találni-akarása. Találni: ez valami teljesen új. Minden út járható, és minden elérhető eredmény ismeretlen. Nagy merészség, szent kaland: Az ilyen kockázat bizonytalanságát igazából csak azok tudják vállalni, akik kétségek közt is biztonságban érzik magukat, akik határozatlanság, elhagyatottság közepette is vezetőre találnak, akik nem kitűzik a célt, hanem hagyják, hogy maga a cél vezérelje lépteiket.”
– Pablo Picasso

Túra a Stefanos kráterhez – Nisyros 2020 február

“Érkeztem. Ettől a föld jobban nem terem. Érintettem. Nem hagyott nyomot a kezem. S ha elmegyek, léptemet betemeti a por. Miért is érkeztem, ha nyomom sem volt?” – Omar Khajjám*: A mulandóság mámora (31. vers) (Mészáros Ferenc fordításában) *perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász (1048-1131)   Annyira vártam már, hogy az idő kegyes legyen egy hosszabb túrához. Tűkön ültem a február elsejei érkezésem óta, hogy láthassam Nisyros legnagyobb vulkáni kráterét, melyet Stefanos névre kereszteltek a helyiek, és amely a sziget fő attrakciója az idelátogató turisták számára. Nisyros az Égei-tengeren, a Dodekániszosz archipelágó közepén fekszik. A szigetcsoport egyik legkisebb méretű szigete, de annál gazdagabb – és kutatók által igazoltan – igen egyedi természeti szépségben. Körülbelül 450 növényi fajjal, 85 különböző madárfajjal, 7 hüllőfajjal és a Monachus-monachus fókafajjal a tengerpartjai mentén büszkélkedhet a sziget. Mert, ugyan ember által nehezen megközelíthetők Nisyros főként sziklás partszakaszai, e fókafaj számára viszont tökéletesek. Nisyros másik két görög sziget között fekszik. Kos (Hippokratész szigete) az északi szomszédja és Tilos a déli (szintén természeti szépségéről és diverzitásáról híres, illetve az első görög meleg házasságról), keleti irányból …

“Én nem keresek – én találok.” – a nagy fordulat? Vagy mi történik? – 1. rész

“A keresés: kiindulás egy régen ismert tényből, és valami tudott dolog találni-akarása. Találni: ez valami teljesen új. Minden út járható, és minden elérhető eredmény ismeretlen. Nagy merészség, szent kaland: Az ilyen kockázat bizonytalanságát igazából csak azok tudják vállalni, akik kétségek közt is biztonságban érzik magukat, akik határozatlanság, elhagyatottság közepette is vezetőre találnak, akik nem kitűzik a célt, hanem hagyják, hogy maga a cél vezérelje lépteiket.” – Pablo Picasso     Az úgy történt, hogy volt egy forró nyár. Egy forró, görög 2019-es nyár. Újrakezdések garmadáján, tucatján túl, újabb újrakezdésekkel birkóztam a Maslow-piramis alapvető lépcsőfokain bukdácsolva: lakás és munka tekintetében Rodosz szigetén abba a meg nem haló reménybe burkolózva, hogy immáron ez lesz a tuti! Mert ennyi viszontagság után már csak jó jöhet – mondjuk mi emberek naivan. Amikor az emberben nincs belső hit, bizonyosság, stabilitás, akkor a külső apró biztatónak tűnő jelekbe úgy bele tud kapaszkodni és köré építeni olyan légvárakat, hogy csak na. Emlékszem erre az érzésre, erre az iszonyatosan elhagyatott, kiszolgáltatott reménykedésre, hogy majd most meghozza a nagybetű Sors a várt nagy boldog …

Lelki dúlaság a hétköznapokban, avagy a csendben maradás képessége

2017 novemberében végeztem el a DONA International Birth Doula tréningjét Budapesten, amely döntést akkor már régóta érlelgettem magamban. Nem pont azért, mert feltétlenül a születésnél segédkező dúlaként szerettem volna tevékenykedni, de ez volt az a “tanfolyam”, vagy tér, ahol életemben először arról hallgathattam, hogy hogyan legyen egyik ember a másiknak lelki segítője, támogatója egy végtelenül érzékeny élethelyzet során, amely a szülés/születés. Azt gondoltam: végre egy hely, ahol létjogosultsága és érvénye van az érzéseknek lelki és fizikai értelemben egyaránt. Egy terület és egy szemlélet, ahol a fókuszba az ősbizalom, az életbe és a természetbe vetett hit kerül, és ahol kikapcsolhat az agy bizonyos értelemben bekorlátozó, dogmatizáló, az ismert mechanizmusokat kereső és azokkal operáló racionális szerepköre. Hiszen a születés egy megnyílás, egy út az ismeretlenbe, mély láthatatlan rétegekbe – és ezt sok síkon lehet érteni. Akkor már javában ott voltam a saját “újjászületésem” kapujában lelki értelemben, túl számos női témájú műhelyen és szüléselkészítő tanfolyamon (ahol egyetlen nem-várandósként ültem az első sorban szomjazva minden bölcsességre, amely az egyik világból a másikba való átlépéshez köthető – mintha a női …

15 kávézó Rodosz városban – és egy kis “szociográfia” a görög kávézásról tudatos utazóknak

The English version of this blog post is HERE Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem minden reggel szükségem van egy kapucsínóra mézzel. Vagy bármikor, amikor gondolkodni szeretnék. Imádom a kávé ízét és illatát és nem, nem vagyok róla hajlandó lemondani annak ellenére sem, hogy tudom felébredhetnék a rozmaring teától, vagy a zöld teától is, illetve néhány légzéstechnikától (főként jógaoktató létemre – ejnye, szégyenlem is magam – na jó, nem). Nekem is kell egy szenvedély, amíg meg nem világosodok teljesen. Azt azért beismerem, hogy inkább vagyok függő, mint szakértő. És nem csak a kávézást imádom, hanem a kávézókat is, melyek annyi különböző funkciót tudnak betölthetni. Más és más karaktere, szerepe van egy kávézónak egy nyugat-európai nagyvárosban és egy görög sziget 50 fős falujában. Terek, melyek helyt adhatnak: a reggeli friss hírek elolvasására egy eszpresszó gyors felhörpintése közben munkába rohanás előtt (legalábbis ha nyüzsgő nagyvárosokról beszélünk), egy randevúra (vagy titkos randevúra), összeülni a csajokkal, üzleti találkozóra, egy jó könyv elolvasásához, tanuláshoz, kreatív munkához, beszerezni az új pletykákat, vagy csak ülni és inspirálódni az utca eseményeiből… illetve …

(Érték) válságban Görögországban -15 hónapja Rodoszon

A possible English version of this post will coming soon. 😉 Évek óta sok-sok íráson keresztül fejezem ki rajongásom a görög hagyományok, és az itteni természet kincsei, szépsége, gazdagsága iránt. Mindig őszintén írtam minden felfedezésemről, tapasztalatomról. És pont az őszinteség miatt most fontosabbnak tartom arról írni, ami ugyanitt Görögországban napról-napra porrá zúzza a hitemet az emberekben, ami nem csak az én jó közérzetemet veszélyezteti, de elhomályosítja sőt a kihalás szélére taszítja ezeket a természeti-, kulturális gyöngyszemeket, melyeket szűz tekintettel oly nagy szerelemmel fedeztem fel és osztottam meg számos formában. Ez most nem az az írás lesz, amit a turisztikai irodák majd felkapnak (már a terjedelme miatt sem). Rengeteg dolog cikázik a fejemben mostanság. Nehéz lenne róluk listát készíteni, de a környezetemmel kapcsolatban (amely most Rodosz szigete) egy folyamatos reflexív monológ fut bennem, melynek egyik konklúziója egy kezdődő általános bizalomvesztés, ami iszonyatos frusztrációval tölt el. Nem jó jel. Az egyik lehetséges oka ennek a széllel tovaszálló be nem tartott ígéretek garmadája részben a könyvemmel kapcsolatban (hónapok óta húzódó hatalmas lelkesedéssel beharangozott interjúk, találkozók, segítségek önkéntes felajánlása, majd minden …

The importance of our intuitions and our own nature in raising a healthy generation / Megérzéseink és saját belső természetünk fontossága egy egészséges generáció felnevelésében

* Görgess lejjebb a magyar verzióhoz * Dear Reader, this time I would like to post a video about a very important topic. This topic is exactly our culture that we live in, and the way how we can live a healthier life inside this really crazy social/economic environment. In the recent past I participated in a Birth Doula Training in Hungary, because I was pretty much sure that the roots of everything in our life goes back to the beginning of our life. And the impact of the environment, the experiences that surrounds us already when we are a fetus, and then especially around the birth process throughout our early years. Women’s health in general, the health during pregnancy, the emotional support of the mother during the birth process, the support for the new family that promotes bonding and nurturing environment for the new life can establish our healthy future on Earth. And it is not an extreme romantic statement. Too many things around us indicate that we just don’t give a damn about …

Gondolatok Black Friday-ről, karácsonyról, csodákról…

Mi nekem a karácsony/advent? Mi az, ami tényleg segíti megélni, értelmezni, befogadni az évnek ezt a szakaszát? Valóban elcsendesedni? Meggyújtani a fényt másokban, magunkban? Meghitt pillanatokat szerezni másoknak, magunknak? És mi erre az én saját eszköztáram anélkül, hogy többet adnék oda magamból, mint amit tényleg képes vagyok adni, anélkül, hogy felborítanám a fizikai, mentális, lelki, pénzügyi egyensúlyomat és egészségemet, anélkül, hogy ártanék a környezetemnek, negatív ökológiai lábnyomot hagynék?

Hello Rodosz, 11 hónapja itt vagyok

2018. október 29. hétfő, Rodosz Tizenegy hónappal a Rodoszra érkezésemtől számítva tegnap újra költöztem. Visszaköltöztem oda, ahová megérkeztem napra pontosan 11 hónappal ezelőtt. Ez a negyedik költözés 11 hónap alatt, és ez sem mondható hosszú távúnak. Maximum márciusig fogok itt maradni, akkor megint tovább kell vándorolnom, keresnem egy újabb potenciális otthont, amely kiszolgál. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy most ez a negyedik költözés egyáltalán nem viselt meg sem lelkileg, sem más szempontból – ellentétben az előzőekkel. Amikor idejöttem, úgy gondoltam új gyökeret verni jöttem ide – és ha lehet minél gyorsabban. Csakhát ez egyrészt nem mindig döntés kérdése – az életnek is van beleszólása a dolgokba, nem csak nekünk – másrészt nem lehet mindent egyszerre kipipálni. Az élet nem egy bevásárló lista és sokszor baromira megkönnyítjük a saját dolgunkat, ha megkíméljük magunkat az irreális elvárásainktól és attól, hogy határidőt szabjunk olyan dolgoknak, amelyek nem csak a mi kezünkben vannak. Rengeteg szorongást és lelkiismeret furdalást megspórolhatunk így. Az utat, amit bejártam 11 hónap alatt, azt sosem gondoltam volna, egyáltalán nem így szerepelt a terveimben, de …

Dina konyhája – igazi házias görög ízek Rodosz város szívében

Not all of us have the possibility to taste a Greek mother’s home made food during a short holiday in Greece amongst the several fake touristic places on the popular destinations. So I help you: if you come to Rhodes and want to taste a Greek mother’s authentic plates which is defienetely combined with the real Greek ‘filoxenia’, then visit Dina in the heart of Rhodes town.

Az egyszerű élet és a tradíció nyomában – vissza a gyökerekhez

Sok idő telt el a legutóbbi magyar nyelvű bejegyzésem óta, mert a legtöbb élményt és eseményt, ami történik velem itt Rodoszon, azt vagy a könyvemnek tartogatom, vagy épp feldolgozás alatt van (úgy értem még nincs mit mondani róla, mert még nem értettem meg én magam sem, emésztem). Most mégis kénytelen vagyok ‘spoilerezni’, mert nem bírom magamban tartani a mögöttem lévő hétvége tapasztalásait. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legszebb, legfelemelőbb hétvége volt, mióta itt élek a szigeten. És maximálisan alátámasztja azt a sejtésemet, hogy a legjobb dolgok nem tervezés útján születnek, hanem egy fajta megengedő, nyitott hozzáállásból. Ne vegyék a nagy “programozók” rossz néven ezt a gondolatot, főleg azért ne, mert ha én, a nagy tervezőgép (aki azelőtt a nyaralásaim minden pillanatát beosztottam és a barátaim és a párom rabszolgahajcsárnak becéztek) képes voltam eljutni a spontaneitásnak erre a fokára, akkor bárki. Ebben persze a legnagyobb tanítómesterem az ún. ‘görög élet’ volt. Az országban töltött elmúlt 10 hónap, ahol megtanultam együtt élni a terveim folyamatos megsemmisülésével. Azzal, hogy ne vegyem őket túl komolyan, …

ONO bár – a dizájn, a vendéglátás és egy személyes történet találkozása

Szeretném bemutatni Nektek az ONO bárt, és Moran Strasslert, aki az ötlet, a dizájn, a megvalósítás, a beruházás, a menedzsment, és a bárpult mögött is áll egy személyben. Egy fiatal, nyitott gondolkodású izraeli tervező, akinek a szenvedélye a vendéglátás, mindent egy lapra tett fel, hogy megvalósítsa ötletét, és megnyissa saját bárját Görögország legnaposabb szigetén, Rodoszon. Nem csak egy vendéglátó egységet szeretett volna létrehozni, hanem teret adni emberek, ötletek, inspirációk összetalálkozásának. Tehetsége és a nagyon egyedi ötlet és koncepció ellenére számos kihívással kellett és kell a mai napig szembe néznie az úton – csakúgy mint bárki másnak, aki elég bátor ahhoz, hogy ösztönösen, belülről vezetett módon cselekedjen és önmagához hűen alkosson valamit, ami nagyon eltér az épp aktuális áramlatoktól, divattól.   Még nagyon fiatal, növekvő fázisában tart a vállalkozás, hiszen 2016 novemberében nyitotta meg kapuit Rodosz város szívében. De biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül maga köré vonzza kreatív, nyitott, gondolkodó közönségét, hiszen egy erős középponttal, ösztönös koncepció mentén jött létre. Karakterisztikájának minden minőségében autentikus, hű önmagához, amely igazán különlegessé teszi. (Igaz ez ránk, emberekre …

‘Apokries’ Rodoszon – avagy a velencei karnevál ideje leáldozott

Igen. Lassan 32 évesen magam mögött hagytam már pár emlékezetes bulit, de azt, amit a görögök farsangján láttam, illetve megtapasztaltam, na azt soha nem fogom elfelejteni azt hiszem! Kivéve, amit már elfelejtettem köszönhetően a fantasztikus görög boroknak – amit kizárólag Dionüszosz, az ünnepkör ókori istensége tiszteletére fogyasztottam el… 🙂 Idén végre valahára itt töltöttem Rodoszon a görög ‘apokries’ háromhetes karnevál időszakát. És bár több ízben írtam már erről a “farsangi” időszakról (ITT és ITT is), amelynek gyökerei nagyon messzi időkre vezethetők vissza (egészen Dionüszosz kultúrköréhez, vagy még korábbra) mégis most kerültem igazán közel ahhoz az esszenciához, amit ez az időszak nyújt, és ahhoz a kulturális élményhez, ahogyan a görögök ma itt Rodoszon ünneplik a karneváli időszakot. Számomra kultúrsokk volt a szó legpozitívabb értelmében. És őszintén: nem fér a fejembe, hogy míg turisták százezrei utaznak el a velencei karneválra, miért nem látogat ide a kutya sem (tisztelet a kivételnek) Görögországba a karneváli időszakra…? Én imádom megismerni, érezni és megérteni egy kis közösség hagyományait, rítusait, és lehetséges, hogy engem ezért nyűgöz le jobban egy görög falusi ünnep, …

Így készül a ‘lagana’ Rodoszon

“Ezt a kenyeret már Arisztofanész is említette, így tudjuk, hogy az ókori időktől fogva készítették a görögök, ahogyan ma is: ropogós szezámmagokkal gazdagon borítva. A lagana összetevői között van egy titkos fűszerkeverék, mely nagyon jellegzetes ízt, és aromát kölcsönöz a kenyérnek, de bizonyos feljegyzések szerint a böjti folyamatot támogató spirituális tisztítást segítő fűszerkeverékről van itt szó…”

Receptek Rodoszról – a cékla

* The English version of this post is HERE *   Ez a tél Rodoszon mindenképpen reflektorfénybe helyezte nálam a céklát, amit szintén a mediterrán konyha szerettetett meg velem igazán. Otthon Magyarországon ez a tormával eltett verzió sosem volt valahogy a kedvencem, és talán azért áll hozzám közelebb a görög megközelítés, mert hihetetlen kreativitással számtalan variációt kínál mégis a szokásos egyszerűségre törekedve (a görögök nem bonyolítanak túl semmit – ezt tudjuk jól) és szezonális friss, természetes hozzávalókkal villámgyorsan elkészíthetőek ezek a receptek. Az első szembetűnő különbség az otthoni, magyar elkészítéshez képest az, hogy a görögök a céklát teljes egészében felhasználják – rubintvörös szárát, leveleit is imádják (sőt ezek a kulináris élvezetek csúcsát jelentik számukra). Ezzel akkor szembesültem, mikor Katerina barátnőm átjött hozzám egyik este. Én céklát készítettem elő, és tudatlanságomtól vezérelve levágtam a szárat a gyökérről – hisz én eddig csak a cékla gyökerét ismertem a konyhában – amit aztán kidobtam a kukába. Hát meg is kaptam a magamét ezért a műveletért… 🙂 Kulturális különbségek a konyhában első lecke. Hiszen itt nem dobunk ki semmit! …

Asklipio – a falu, ahol az utcák virágba borultak!

Asklipio Rodosz sziget dél-keleti részén fekszik és egy roppant érdekes falu több szempontból is. Az ide érkező sokféle felfedezést tehet. Az egyik lehetséges program itt: elveszni a falu szűk kacskaringós utcáinak világában. Legutóbbi sétámon (2017 szeptemberében) teljesen magával ragadott Asklipio utcáinak művészete, a sok virággal és motívummal, melyeket az itt lakók festettek a járdákra, az utcák különböző szegleteibe – és persze a régi-régi hatalmas kültéri kemencék. Természetesen része a falu bájának és illatának (mint a többi rodoszi falunak is) a sok-sok fűszernövény és virág a házak udvaraiban néha a legváratlanabb helyről “kinövő élet”. Asklipio tökéletes példa arra, hogy mennyire egyszerű dolgokkal lehetséges az élet mindennapi jeleneteit “kiszínezni”. Egy isteni vacsorát követően a falu Nikos Tavernájában a naplemente fényeiben tettem sétát itt legutóbb. Nem csak az utcácskák miliője tett nagy hatást rám, de a helyiek vendégszeretete és a tündéri gyerkőcök, akikkel találkoztam az utamon. Erről a sétáról osztom meg a fotóimat most Veletek. Kattints az alábbi képre, ha meg szeretnéd találni Asklipiot a google térképen:   A falu utcáinak felfestései:   Néhány öreg szépeséges kemence (φούρνος – …

Az új kezdet tisztelete – és egy múzeum megnyitó Rodosz szigetén

“Az egyik ilyen titkos összetevő a “görög életérzésben” az új kezdethez való (nyugati emberek számára szokatlan) különleges hozzáállás. Hogy mitől különleges? Hát pont attól, amitől egész Görögország: képesek időnként megállni, figyelemmel tüntetni ki az élet bizonyos pillanatait, és mindezt lélekkel, odafigyeléssel, hálával megtölteni.”

Vízkereszt Rodosz városában – 2018 január 6.

Nekem, aki egy másik kultúrából érkeztem, ez a reggel tele volt színekkel, illatokkal, hangokkal, melegséggel és inspirációval. Tömegek gyűltek össze csak azért, hogy tanúi legyenek néhány igazán bátor jelentkezőnek, akik a hideg tengerbe ugorva versenyt úsznak a pap által vízbe dobott ‘szent keresztért’.

Gazdagnak lenni

Mit jelent számunkra a gazdagság? El tudod képzelni azt, hogy nincsen sok fizikai tárgyad, amit birtokolsz, viszont a szíved tele van örömmel, melegséggel, történetekkel az életről, melyeket bármikor megoszthatsz másokkal? Ez a férfi egyértelmű fizikai szegénységben él egy görög faluban. De amikor összetalálkoztunk az utcán azonnal rám mosolygott. Büszkén és örömmel állt meg omladozó háza ajtaja mellett egy fotóra a kérésemre. A találkozásunk 15 perce során egy panasz, vagy negatív gondolat sem hagyta el a száját. Azonnal beinvitált az aprócska házikóba, hogy megmutasson egy képet a falon, amire nagyon büszke. Hellyel kínált, marasztalt, de csak nagyon finoman, mosollyal, szeretettel. Az anyagi szegénység miatt egy csepp szégyenérzetet nem mutatott, csak az öröm és a büszkeség látszott rajta. Hiszen sokkal többek vagyunk a felhalmozott fizikai értékeinktől. És ezek a dolgok mindig tartósabbak, mint az anyagi múlandó világ. A tárgyakat elfelejtjük az életünkben, de az emberi kapcsolódásokat, összetalálkozásokat, és az egymásnak adott gesztusokat nem… Mi az, amire igazán szükségünk van a felépített fizikai világból? Építjük a másik világunkat is? Van belső forrásunk, kutunk, amiből meríthetünk, ha a fizikai …

Rodosz kincsei – egy téli hétvége Monolithos faluban

“Nekem ez a hétvége sokkal több volt, mint egy információgyűjtés a készülő könyvemhez. Csodálatos embereket ismertem meg – olyanokat, akikkel sok a közös érték. Magamba szívtam Monolithos energiáját a természeten keresztül, és ismét megtapasztaltam a görög filoxenia-t, ami a definiálatlan, hatalmas, korlátokat nem ismerő vendégszeretetet jelenti számomra.”

Hello Rodosz, megjöttem!

13 napja érkeztem Rodosz szigetére, amely utazás rendhagyónak számít az elmúlt 8 év látogatásaihoz képest, mert ezúttal nem rövid távra tervezek. 8 év a szigethez köthető szerelem, álmodozás, alkotás és sok-sok tapasztalás után most 3 bőrönddel megérkeztem egy esős novemberi estén – ide költöztem.   Annak ellenére, hogy már hosszú évek óta vágytam a szigetre, a döntésem és az események is nagyon gyorsnak tűnnek (talán egy ilyen új kezdetre nem is lehet eléggé felkészülni) és még most is hihetetlen, hogy megtettem és itt vagyok. Nem teljesen vakon utaztam, hiszen az elmúlt évek alatt tudatosan és nagy-nagy szenvedéllyel kutattam a helyiek életét, szokásait, gondolkodását, életfelfogását készülő könyvemhez, és elég széleskörű helyismeretre tettem szert, de még sincs biztos támpont, garancia egy új kezdettel kapcsolatban. Az ember dönt, és onnantól belemegy, vállalja az ismeretlent, a kiszámíthatatlant, az újjászületést. Ez egy rizikó minden esetben, amit természetesen sok félelem is vett körül. De nem toporoghatok örökké a félelmeim mögötti szűk térben, hiszen olyan nagy erők munkálnak bennem, amelyek ide hoztak erre a görög szigetre – ezeket nem fojthatom el örökre. …

Görög fesztivál Nikia-ban – Nisyros szigetén

  Kicsivel több, mint két hete hagytam el Nisyros szigetét, de még mindig nagyon hiányzik. A legmaradnadóbb élményem itt egy tradicionális fesztivál volt (görögül: panigiri) egy Nikia faluhoz közeli sziklába vájt templom mellett, ahol a helyi emberek összegyűltek, hogy együtt töltsenek egy éjszakát zenével, tánccal, isteni ételekkel (melyeket ingyen szolgáltak fel mindenkinek) egy hatalmas fa alatt. Mindezt nagyon spontán módon teszik, mindössze hagyják, hogy az öröm átjárja szabadon testüket és lelküket. Sok videót készítettem akkor este, de a mai pénteken ezt az egyet szeretném megosztani veletek, hogy megmutassam mennyire egyszerű örömöt találni az életben – és persze azt is, hogy a görögök élen járnak ennek a gyakorlásában. Nézzétek, ahogyan ezek az idős férfiak felszabadítják magukat a táncon és zenén keresztül. Meg persze a jó görög boron keresztül. Agios Ioannis Theologos templom, Nikia, 2017 Szeptember 25.:        

Eredetünk – Genesis

  A napokban láttam Sebastiao Salgado 73 éves brazil “fénnyel író” művész fotográfiai tárlatát a Műcsarnokban. Salgado képeivel először idén tavasszal találkoztam egy civilizációkat magyarázó előadássorozaton, mely után lázas keresésbe fogtam a fotográfus munkásságával kapcsolatban. Nem vagyok hivatásos műértő, egyszerűen csak átrezonált a képeken valamiféle erő, igazság?, amely magával rántott. Hamar rájöttem, hogy nem egy egyszerű fotográfusról van szó, és újra eljutottam egy olyan alkotó emberhez, akinek élete eggyé olvadt alkotásaival, küldetése lett a művészete, és művészete vált a küldetésévé – mindezt akarata, tervei és közgazdasági tanulmányai ellenére. Miután megnéztem a róla szóló ‘The Salt of the Earth’ című dokumentumfilmet, napokig nem tértem magamhoz. Azóta vártam az alkalomra, hogy írhassak róla, és persze rohantam a november 12-ig Budapesten lévő, eddig a világ számtalan pontján bemutatott Genesis névre keresztelt kiállítására, ahogy csak tudtam. Jöjjön most mindaz, amit ez a tárlat a felszínre hozott bennem.   A kizárólag fekete-fehér fotók nyelvén “beszélő” Salgado munkásságának harmadik nagy léptékű, hosszútávú projektje a Genesis (ezt előzte meg a Munkások – 1993, és a Vándorlás – 2000), melyben a korábbi munkáihoz hasonlóan egy globális, …

Egy este a Cafe-bar 1900-ban

Tegnap éjjel valami egyszeri és megismételhetetlen történt Archangelos faluban az ‘1900 cafe’-ban, Rodosz szigetén. Sok zenés esten részt vettem már Rodoszon, de azt hiszem eddig messze ez volt a legemlékezetesebb mind közül. Fiatal művészek zenéltek együtt – életükben először ebben a felállásban Görögország különböző részeiről. Olyan zene szülte meg magát a művészeken keresztül, ami mindannyiunkat időn és téren túl messzire vitt el. Megnyílt egy csatorna tegnap este, és őszinte hálát érzek ezért az élményért. Művészek: Anna Nikitiade Despoina Spanou Manolis Christodoulou Panormitis Boubas Taxiarchis Georgoulis    

Generációk

  Apa és fia együtt dolgoznak az udvarukban egy meleg vasárnap délutánon (2017. augusztus 27-én) Rodosz Óvárosában. Két generáció egy fotón. Ilias, és fia Vasilis cégért faragnak Vasilis vendégházára. A hangosan kacagó Ilias ezermester, ő építette két kezével házukat, és mindent az udvarukon, amely egykor turistáktól nyüzsgő étterem volt mindaddig, amíg tönkre nem ment a válságos időkben. Megengedték, hogy készítsek néhány fotót róluk, sőt egy beszélgetésre is meginvitáltak az árnyékos udvarba maguk mellé. Együtt dolgozik apa és fia szinte meditatív csendben, de mégis megannyi különbség látható közöttük a képeken annak ellenére, hogy csak egy generációnyi a különbség. Ilias egyenes tartása, a legnagyobb melegben és kétkezi munkába temetkezve is makulátlan öltözéke egy régebbi időbe repít vissza. Vasilis már picit kényelmesebben végzi a munkát, ő már egy teljesen másik korszak “gyermeke”. Elnézve őket azt éreztem, hogy generációink különbözőségei nem lehetnek akadályok abban, hogy szeressük és megértsük egymást, és hogy tanuljunk egymástól. Oda-vissza … ❤️ Ti mit gondoltok?            

Augusztus 15 – Mária mennybemenetelének ünnepe Görögországban

  Augusztus 15-e (görögül: dekapendeavgoustos) az év egyik legnagyobb ünnepe Görögországban. A keresztény egyház ezen a napon ünnepli Szűz Mária mennybemenetelét, vagy más néven elszenderedését (görögül: Koimisis Tis Theotokou). Azért nevezik így, mert az egyház szerint Mária volt az egyetlen asszony, aki bűnök nélkül élt, és a halál, mint a földi bűnökért járó büntetés, neki nyilvánvalóan nem járhatott. Ezért soha nem használják a “halál” szót vele kapcsolatban, és az ezt ábrázoló szentképeken is inkább Mária mennybemenetelét, és az elalvás békességét hangsúlyozzák. Ez inkább valaminek a kezdete, mint valaminek a vége, ezért igazi vidám ünnep ez az egyház életében ahelyett, hogy gyász volna. Azokban a görögországi templomokban, melyeket Szűz Mária (Panagia) után neveztek el, ma egyházi szertartás keretein belül hívják őt, és különböző dolgokban kérik az ő segítségét, eljövetelét. Illatos virágokkal díszítik az ‘Istenszülő’ (görögül: theotókou) mennybemenetelét ábrázoló képeket, melyeket a templom bejáratánál helyeznek el, hogy a belépéskor mindenki könnyen hozzáférhessen, megcsókolhassa azt. Nem csak azért hatalmas ünnep a mai, mert az ország minden szegletében van egy ‘Panagia’ templom, hanem mert ezen a napon ünnepli Görögország …

A nyugalom titkos szigete Rodosz szigetén – Green Eco House

Ez a feltöltekező környezet, amit Petros és a szülei megteremtettek a Green House segítségével a tökéletes lehetőséget kínálja arra, hogy az ember sebességet váltson, és visszatérjen saját természetes ritmusához. Mert mi is a természet részei vagyunk, még akkor is, ha néha elfeledjük azt…

Instant zöldségalaplé házilag – 100%-ban természetes!

Nekem a görögök mutatták meg, hogy az igazán tápláló és egészséges ételeknek nem hozzávalója semmi olyan, ami nem terem meg a természetben. Sok Görögországban eltöltött hónap után bennem is kialakult az igény arra, hogy “tiszta” alapanyagokkal főzzek, és már eszembe sem jut például vegetát használni, vagy húsokhoz különféle szupermarketekben kapható páckeverékeket. (azért nem halálos bűn ez, de sokszor nem is gondoljuk mennyire egyszerű módon ki lehet váltani ezeket a mesterséges anyagokkal, tartósítószerekkel kezelt termékeket) Ezeket a pácokat, salátaönteteket például mindig magam készítem legtöbbször friss fűszernövények, citrom, olívaolaj, balzsamecet, borecet, frissen őrölt só, bors hozzáadásával – mikor mit kíván a recept. Ezt mind Görögországban láttam, és mivel sokat tavernázunk és járunk vendégségbe kint, a természetes ízekhez is hozzászoktam – ami persze nem volt nehéz, hisz a test tudja mi jó neki – és próbálom beépíteni az életünkbe itthon is. Ezért amit lehet, azt elkészítem házilag. Nem csak az ételérzékenységeim miatt fontos, hogy tudjam mit eszek pontosan, de azt tapasztalom, hogy sokkal jobban esik az étel, sokkal nagyobb örömmel fogyasztom el, ha abban a lehető legtöbb munkám …

“Az embereknek meg kellene tanulniuk szakítani….” ?

  Igaz nyár van és a mozikban általában nem ilyenkor vetítik a kassza-siker filmeket, de mégis az olasz rendező Paolo Genovese filmje, a Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) még mindig itt van nálunk a mozikban (Puskin, Kino, Szigeti Air Cinema), amely garantáltan minden felnőtt férfi és nő figyelmét a vászonra szegezi mind a 97 percében, és nem menekülhetünk a film utóhatásától sem. A vígjátékként aposztrofált film zseniálisan és brutálisan lecsupaszító módon tartja arcunkba azt a tükröt, amelyben mai felnőtt társadalmunk álszent szerepekben éli életét, mellyel tökéletes drámává alakítja a produkciót. “Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő” – írja Shakespeare és mutatja be ezt Paolo Genovese rendező bravúros filmjében. Nem kevesebb célt tűzött ki magának a film, minthogy bebizonyítsa, hogy egymást akár gyermekkoruk óta ismerő (egymást “legjobbként” aposztrofáló) barátok, vagy ami még ijesztőbb: házastársak képesek egymás mellett élni az életüket teljesen idegenként úgy, hogy legmélyebb érzéseiket és gondolataikat és őszinte személyiségüket egymás előtt egyáltalán nem merik vállalni. Hogy ezt bebizonyítsa a rendező, egy nagyon hétköznapi, nagyon egyszerű, mindannyiunk életében előforduló szituációt vett alapul: …

Nyári hosszú hétvége Tirolban

Tirolban életemben először télen jártam, amikor minden hófehér volt az épp akkor leesett fél méter hótól. Egyből beleszerettem ebbe a vidékbe, és már akkor megfogadtam, hogy ide egyszer visszajövök nyáron, hogy egy óriásit kiránduljak az alpesi tájakon, milka teheneket fotózzak, harapjam a sűrű friss hegyi levegőt távol az embertömegektől. Ez így is lett tavaly augusztusban és minden várakozásomat felülmúlta a nyári Tirol vakító zöld tájaival, és a vidéki élet minden szépségével, nyugalmával. Teljesen amatőr kirándulóként még nem a komolyabb túraútvonalakról fogok itt beszámolni, de az biztos, hogy az ott töltött három napot szokásomhoz híven divatos szóval “kimaxoltam”, csúcsra járattam (a párom nagy örömére), és azt hiszem ennél több látnivaló semmiképp nem fért volna bele… Ha nem vagy ennyire maximalista, akkor is jó program tippeket találhatsz magadnak a következőkben, ha a tiroli Wilder Kaiser környékére utazol.   Tényleg hatalmas ötlet volt egy nyári hosszú hétvégét az Alpokban tölteni, főleg annak javaslom, aki csendre vágyik és szeretne picit lehűlni a csipkés hegyek között az alföldi forrósághoz képest. Nekünk annyira jól sikerült ez a lehűlés, hogy pont azon …

Kritinia Panorama – a Természet ajándéka

Rodosz szigetének megvan az a fantasztikus adottsága, hogy az ide látogató megtalálja a sekély, homokos, csendes, áttetsző vizű tengerpartokat (keleti partvidék teljes hossza), és a szelesebb, vadabb, szörfözésre kiválóan alkalmas nagy hullámokkal tarkított, vadregényes tájakkal övezett partokat is (nyugati partvidék). Mindkét partvonal mentén sok a látnivaló, de nagyon más hangulata van a sziget nyugati és keleti oldalának. Ezúttal a nyugati oldalról ajánlok egy látnivalót, amely nem hivalkodik, útikönyvekben nem igen szerepel, és bár a sziget vadregényes oldalán található, gond(olat)októl megüresedő, meditatív pillanatok helyszíne lehet leginkább. A Kritinia Panorama egy természet által létrehozott kilátó pont, ahonnan a Rodosz szomszédságában fekvő Chalki, és a lakatlan Alymia szigeteket csodálhatjuk, és szemünket egy fenyőerdővel benőtt völgyön pihentethetjük. Alattunk a tengerparthoz vezető völgy S alakban terül el lágy, puha, hullámos vonalakkal, télen-nyáron zöldellő fenyőerdővel. A természet lágy geometriája egy finom nő vonalaira emlékeztet. Ha az ember igazán átadja magát a hely erejének, akkor a fizikai formákon túl bizonyára érzések is magával ragadják. Tökéletes hely töltekezésre, a gond(olat)ok kilélegzésére és a szeretet, a béke, a Nap, a tenger belélegzésére. Gyógyír ide …

A 8 legjobb dolog a Natura Hill étteremben

Igen, tudom, hogy írtam már egy korábbi bejegyzésben a Natura Hill-ről, de muszáj megint írnom az éttermükről! Azóta ugyanis eljött a levendula szezon, ami lilába borította a Dunakanyar-panorámás domboldalt, és nem csak emiatt, de ezen kívül még 7 okból is nagyon ajánlom Mindenkinek az idelátogatást!   1. Duna panoráma Az a festői látvány, amit az étteremből, és annak teraszáról élvezhetünk egyszerűen megunhatatlan, lenyűgöző…   2. Szedd magad levendula A levendulakertnek nem csak a látványát, isteni illatát élvezheted, de haza is vihetsz belőle! A helyben megvásárolt Natura Hill-es zacskókban kedvedre szedhetsz magadnak.   3. Nem csak különleges módon tálalt, de isteni finom mesterfogások   4. Vegetáriánus fogások, allergének, helyi hozzávalók megjelölése az étlapon   5. Gyermekbarát: sok-sok játék + játszótér, homokozó, hatalmas tér szaladgálásra, 3 éves korig ingyenes étkezés 6. Kutyabarát étterem 7. Minden a fenntarthatóságot szolgálja – zöld gondolkodásmód 8. “Napozóterasz”     +1:  Minden annyira elbűvölő itt… 🙂     Imádni fogják: akik fenntartható jövőben/vendéglátásban gondolkodnak akik szívesen áldoznak egy nagyon különleges élményre akik imádnak enni, és akiknek számít, hogy minőségit, helyit, szezonálisat egyenek …

Tilos – Görögország “zöld szigete”

Múlt héten került megrendezésre az Európai Unió Fenntartható Energia Hete (Sustainable Energy Week – EUSEW2017), ahol az aprócska Tilos görög szigete vihette haza a nagy megtiszteltetést jelentő Energy Islands, valamint a közönségdíjat azért a projektért, amelynek keretein belül a szigeten megépítik a Mediterráneum első hibrid, megújuló energia alapú töltőállomását. A projektben megtervezett akkumulátor alapú tároló rendszer segítségével a sziget képes lesz átkapcsolni egy olyan rugalmas energiaforrásra, mely kizárólag nap- és szélenergia felhasználásával fog áramot termelni energia autonómiát biztosítva így a szigetnek és megszabadítva őt a rendkívül költséges, de annál szennyezőbb olaj-alapú energiaimporttól. Az aprócska görög sziget nem kizárólag emiatt a projekt miatt érdemli meg a kitüntetett figyelmet, hanem alapvetően a természeti-társadalmi problémákhoz való példaértékű hozzáállása miatt is. És amit lehet piciben, azt talán meg lehet csinálni nagyban is…   Tilos szigetéről bizonyára nagyon kevesek hallottak eddig. Valószínűleg leginkább azok, akik elkötelezett természetjárók és rajongók. Az Égei-tenger délkeleti partjánál a Dodekanisos szigetcsoporthoz tartozó, Rodosztól 2 órás hajóútra lévő piciny sziget (61 km²) nem számít populáris turistaövezetnek, és azon ritka szigetek közé tartozik, ahol az ember hamarabb …

Gránátalmás édes köles rózsavízzel

Az utóbbi időszakban hangsúlyosan foglalkozom a női léttel. Ennek része az is, hogy keresem azokat a természet adta lehetőségeket, amelyekkel a lehető legmegfelelőbben tudom támogatni saját női ciklusom egészségét. Hiszen mi nők együtt “pulzálunk” a természettel, ezért az az érzésem, hogy pont a természettel (és saját természetünkkel!) való együttműködés tud nekünk a lehető legtöbbet segíteni. Nemrég bukkantam rá egy olyan alap receptre, amely persze kreatívan, szezonálisan variálható, de reggeliként fogyasztva igazi energia- és vitaminbomba, vegetáriánus, gluténmentes, és hatékonyan támogatja a női test és lélek egészségét. Legalábbis az érzékeket mindenképp megmozgatja…   A benne lévő rózsavíz (kizárólag 100%-os tisztaságú rózsavízzel készítsd!), melyet nem csak külsőleg használhatunk szépségünk ragyogtatására (ezt már Kleopátra is jól tudta), hanem belsőleg is fogyasztható kis mennyiségben, “segít az emésztési problémák kezelésében, csökkenti a keringési zavarokat, valamint olyan vitaminok forrása, mint az A-vitamin, B-vitamin, B3-vitamin, C-vitamin, D és E-vitamin.” /forrás: uh.blog.hu/ Mindemellett enyhe hormonkiegyensúlyozó hatással is bír. De bizonyos források szerint belsőleg alkalmazva nem csak testünkre, hanem lelkünkre is jó hatással van: szorongásra, depresszióra, a női attribútumunk erősítésére, istennői aspektusunk előhívására is szokás …

Fado – a portugál lélek zenéje

Igaz, már nem emlékszem pontosan mikor volt az első találkozásom a fado-val, de a műfajon belül Mariza-t nagyon megjegyeztem magamnak. De nem csak én vagyok így ezzel. Az UNESCO szellemi világörökségének részeként számon tartott világszerte híres portugál zenei műfaj – a fado jelenleg élő legnagyobb művészének tartják Mariza-t. Évek óta notóriusan lecsúsztam a magyarországi koncertjeiről (pedig volt jó pár), és ez így történt az idei márciusi MÜPA-s fellépésével is. De ezúttal úgy döntöttem nem várok a következő hazai koncertig és Mariza után szaladok a szomszédos Bécsbe az április 18-i fellépésére, melyet a Wiener Konzert Haus nagytermében rendeztek. Ennek a felejthetetlen koncertnek a hatására merültem el egy kicsit jobban a fado világában, amit most megosztok Veletek is.   A koncert előtt nem olvasgattam a műfaj keletkezéséről, történelmi hátteréről, vagy jellemzőiről. Engem a koncertre a fadonak az a varázslatos atmoszférája vitt el, amit a portugál és spanyol gitár lírai hangzása, a szóló énekes érzelmi kitárulkozása teremt meg. Ugyanezt az akusztikus, őszinte, érzelmekkel szinte túlcsorduló hangzást kizárólag a görögöknél hallottam olyan titkos, eldugott, félhomályos kávézókban, ahol éjszaka összegyűlik egy “beavatott” társaság, …

“Rodoszidézés” a balkonon

Ha a hegy nem megy Mohamedhez…, akkor én csinálok Görögországot itthon! Bevallom nagyon hiányoznak már a görög, és persze főleg a rodoszi jelenetek (színek, illatok, a helyi emberek, a hosszú borozgatós tavernás beszélgetések…). Ezért érzéki csalódást előidézve magamnak arra gondoltam festek egy kis Rodoszt az otthonunkba. Lassan 8 éve gyűjtöm a rodoszi (és Rodosz környéki) emlékeket, képeket, így nem volt nehéz dolgom, amikor a koncepciót kellett kitalálnom. Ehhez adott volt a piacon elérhető ‘legbézikebb’ kerti bútor, azaz az IKEA TÄRNÖ asztalai és székei. Adott volt a férfi, aki mindezt darabjaira szedi (szétcsavarozza, lecsiszolja, majd végül a festés után összerakja – ez úton is köszönet kedvesemnek!), és adott volt két olyan jellegzetes szín együttes használata, amely Rodosz szigetén nagyon is jellemzi a hagyományos faluképet, vagy tradicionális épületek megjelenését: az okker és az ún. tárnics kék. A festékek, melyeket használtam: a Swing color márka RAL 5010 Gentian blue színű vizes bázisú zománcfestéke, amely egy nagyon gyorsan száradó, egy rétegben is tökéletesen fedő, erőteljes gyönyörű színű festék a POLI-FARBE Cell kolor márka Okker színű magasfényű zománcfestéke, amivel már jobban …

Szépség a természet nyelvén – 2. rész

Szabó-Gerhát Kitti kozmetikusként hosszú évekig kereste hogyan teljesedhetne ki szakmájában, ahol hosszútávú megoldásokat kereső, gyógyítás irányába mutató szemléletmódja miatt legtöbbször kakukktojásnak érezte magát. A kitartás, és a saját magába vetett hit meghozta gyümölcsét és ma boldogan meséli: megtalálta hivatását szépségterapeutaként.