All posts filed under: Blog HU

Méh és kozmosz

Published by

Vajon milyen (elfelejtett, de elfelejthetetlen) egyetemes mintázatra ismerünk rá a méhek világát tanulmányozva, amelynek megértése és életünkre alkalmazása jobbá, egészségesebbé, harmonikusabbá tehetné emberi világunkat? Vajon milyen mértékben kell eltávolodnunk jelen világformáló paradigmáinktól ahhoz, hogy megtegyük értékrendszerünk szerves részévé mindazt, amit görög elődeink a méhekben (vagy rajtuk keresztül) megláttak?   A ‘Méhészet’ folyóirat 2022. novemberi számában jelent meg egy nagyon értékes esszé Arisztotelészről és a méhekről. Arisztotelész állította össze az élőlények első ismert rendszertanát, ezért, ha meg szeretnénk érteni hogyan gondolkodott az ember valaha az őt körülvevő világról (különösen akkor, ha mi magunk is gondolkodunk jelen világunkról, válaszokat keresünk, ha szeretnénk megérteni, kik vagyunk és mit csinálunk ezen a bolygón, és ha ragaszkodunk ahhoz, hogy ne iratkozzunk ki az emberi kultúrából az algoritmusok, influenszerek és marketingstratégiák cunamijában), akkor nagyon értékes források ezek az ókori művek, és legalább ennyire értékesek azok, amelyek mai nyelven közel 2500 év távlatából reflektálnak e gondolatokra – ahogyan ez az esszé is teszi Arisztotelészről és a méhekről Weiner Sennyey Tibor tollából. Idézem: “(…) a méhek első jelentős megfigyelőjének legnagyobb tévedése az volt, …

Rodoszi nyári esték a művészet jegyében

Published by

A rodoszi augusztusi és szeptemberi csillagos éjszakák elkényeztetnek minket szabadtéri koncertekkel, művészeti performanszokkal, tematikus fesztiválokkal, kiállításokkal, ahová helyi rodoszi-, görög- és nemzetközi előadók is meghívást kapnak. Az összes program ingyenes és a rodoszi kulturális örökség legelképesztőbb helyszínein kerülnek megrendezésre. Hogy milyen a johannita lovagok által épített középkori város falai által közrefogott várárok ‘Melina Mercouri’ névre keresztelt színházában Antigonét nézni görögül? Vagy ugyanitt a helyi folk táncegyüttes éves bemutatóján a rodoszi tradicionális táncok repertoárját megismerni – az igazi rodoszi (a néptánc rendjébe feszített) szenvedélyt mozgásban és a rodoszi líra durva, karakteres hangzásában megtapasztalni? (nem, nem a zobra a görögöt, amit a hotelekben a turistáknak elhazudnak, mint helyi jellegzetességet) Vagy milyen a régészeti múzeum kertjében telihold koncerten ülni kétezer éves mozaikok előtt? Milyen a középkori Nagymesterek Palotájának udvarán gospel koncertet hallgatni? Milyen a történelmi Mandraki kikötőhöz szervesen tartozó városigazgatási- és kulturális központban az olaszok által huszadik századi racionalista stílusban épített szabadtéri színházban nemzetközi kortárstánc fesztivált nézni a tengeri pára illatú ragadós nyári rodoszi éjszakában? (idén ráadásul egy magyar táncművész szereplésével!) És – amely tegnap végre álomból valósággá …

Május végén és júniusban: a leander

Published by

Május végén és júniusban a leander (Nerium oleander, vagy ahogyan egyesek becézik: babérrózsa) kerül minden érzékeny csodálat középpontjába Rodosz szigetén. Így van ez minden évben. Hófehér és babarózsaszín virágok százai, ezrei díszítik kiváltképp Rodosz város utcáit. A városon belül is különösen az elbűvölő régi szomszédságok szűk utcáin sorakoznak a magas leander fák fegyelmezett sorokban egymástól pont akkora távolságra, hogy lombkoronáik egymást még érinthessék. A természet folyamatos alkotó munkában van. Az egyik pillanatban még egy csokor mályvával és virágzó, olajoktól ragadó zsályával érek haza a mezőről, a következő pillanatban pedig már le sem vehetem a szememet a virágzó orbáncfűről, és kaktuszfügéről, akik mellett addig gyanútlanul siettem el. Pedig végig itt voltak. A természetben minden hang a maga rendelt idejében lép be a nagy kozmikus szimfóniába. Erről az “előadásról” lemaradni kár. Mostanra érkezem meg (és ez nem éppen egy “soft landing”) ahhoz a felismeréshez, hogy mindig is mennyire vágytam ennek az egyetemes harmóniának hallani, érezni, látni minden lehetséges rezdülését. De ami még fontosabb: vele együtt mozdulni, lélegezni, táplálkozni, ünnepelni, megpihenni, ihletődni, kincseket világra hozni, fenntartani, elengedni. Élni. …

“Minden csepp számít.” – látogatás a Purefarm olívaültetvényén //Rodosz szigete

Published by

Click HERE for the original English version of this interview. Ariadné finom, láthatatlan fonalát ritkán, de sikerült megtapintanom az elmúlt hat évben, mióta a görög szigetek sűrű esszenciáját és karaktervonásait (benne saját magamat) igyekszem megérteni. E ‘fonál tapintások’ adják számomra ennek a munkának a fűtőanyagát. Ezek a ritka élmények – ennyi év elteltével már biztonsággal állíthatom – mutatják számomra az utat a teremtett világ és önmagam intuitív magva felé, valamint rendre olyan emberekhez vezetnek, akiknek jól esik a szemébe nézni, akikkel asztalhoz ülve egy-egy beszélgetést követően függőleges homlokráncaim (melyek az érdemes holnapba vetett hit szkepticizmusának barázdái) elsimulnak és a világot mindig jobb, harmonikusabb, békésebb és tágasabb helynek érzem. A ‘Purefarm’ (jelentése: tiszta farm) név mögött álló Halanda (görögül: Χαλάντα) család meglátogatása rodoszi olívaültetvényükön ezek közé a ritka ránc-kisimító élmények közé tartozik az életemben. Kivételesen gyönyörű napsütéses márciusi nap volt Héliosz szigetén. Maria, a Halanda család bájos és végtelenül kedves legfiatalabb tagja a folyton lüktető, zajos Rodosz város forgatagába jött el értem a találkozásunk napján. Húsz perces autóút vezetett az apró, csendes Psinthos (ejtsd: pszintosz) faluba …

Jelentés a görög szigetekről 2022 első napján

Published by

Kezdek ismerkedni az újabb új otthonommal, mely ezúttal Ialysos (görögül: Ιαλυσός) település (ejtsd: Jáliszosz), vagy másik gyakori nevén Trianta (görögül: Τριάντα). Fokozatosan, mint egy kis patak csorgok vissza az ún. civilizált létformákba. Az ezer fős Nisyros szigete után – ahol a nyaramat töltöttem – október elején érkeztem vissza a Dodekániszosz legnagyobb szigetére, a bázisra: Rodoszra. De akkor még csak egy 600 fős hegyi faluba, Salakos-ra költöztem, ahol az idő csupa ‘kairos’, minden, ami zöld zöldebb a zöldnél, aminek oka a Profitis Ilias hegyről lefutó vizek, erek, források, és a folyamatosan magas páratartalom. Salakos, ahol a két darab szupermarketen és a három tavernán kívül nincsen egyéb hely, ahol az ember a pénzét elkölthetné (még ATM és patika sincs), nem beszélve a reklámtáblák, plakátok, molinók teljes hiányáról – a buszmegálló helyét se rágják senki szájába, a tér közepén áll meg a busz, ezt illik tudni, vagy van szánk, meg kell kérdezni, ha menni akarunk valahova. Heti egyszer pedig jön a pékárus fickó a furgonjával. Emiatt a vágyak se korbácsolódnak fel annyira, vagy ha mégis, akkor azoknak tárgya …

Lényegem vagyok.

Published by

Lénye(ge)m hangszer az éneklő kozmosz szimfóniájában, csakúgy, mint a Hold, a Nap, a csillagok, a vizek, a jázmin, a hegyek, a pacsirta, a gekkó, a zsálya, a hűs meltemi szél, a gőzölgő vulkán, az aszfodélosz virága, vagy a méhek zsongása. Bárcsak e tökéletes hangszert bitorló muzsikus elmém hagyná megszólalni a tiszta hangokat, és nem eme elhangolt dallamot, absztrakt, önkényes ütemben játszaná, hogy konformizálódjon a világi élet hubba bubba tiszavirág látszat pop-zenekarához, ahol a rögtönzött kölcsönzött karmester mélyen barázdált sebeink öröksége: a közös egyezményes szerepeink és az önmagunkról való megfeledkezés növekvő mértéke, az igazság külső-belső elkozmetikázása – hol hadjárattal, hol csenddel, leszegett fejjel, hol workaholizmussal, instagramprofillal – a pathé1, a hüllő önkívület2, a vérszegény mentális kísérletek3, az igazságpótló be nem épülő káros cukor pillanatnyi dopamin felszabadulások, harmóniavesztett konform megoldások, tudattalan egymàsba ájulások, kényszer szülte kapaszkodások, rettegéstől fűtött kóros vállalások. Hallja valaki ezeket a hamis hangokat?Az önkényes ritmust, a félrevert dobokat? Feszengünk a létezésre félreszabott uniformisainkban, s bennük fuldokolva a szabót szidjuk minduntalan, meg a divatot, mert már eszünkbe sem jut, hogy le is vethetnénk a bádogruhát. …

//Naplóbejegyzés – Rodosz, 2021. május 18.

Published by

Este kilenc óra négy perc. Leheveredtem Rodosz város legszebb strandjának egyik puha, párnázott napágyára úgy 8-9 méterre a halkan zubogó tengertől. Ilyenkor már ingyen is rá szabad feküdni ezekre a partot meghódító műanyag kényelmi alkalmatosságokra. Micsoda kilátás tárul elém. A középkori Szent Nikolasz világítótorony sárga fényei az öböl fodrozódó hullámain verődnek vissza ezer darabra törve pontosan velem szemben. Neki jobbra pedig a Mussolini parancsára épült ‘Ronda’ kupolája magasodik, amely alatt már igazi csoda hangulat világlik a meleg fényű, pálmalevél-tetőről lógó lampionokkal. Talán az egyik legimpozánsabb beach bar ez a szigeten, valóságos fine-dining fellegvár, instaképek mekkája. A párás édes fenyőillatú tengerlevegő kegyetlenül belesüvít időnként a fülembe és a tenyeremen meg a napágy műanyag borításán ülnek meg a sós pára cseppek. Ragadóssá és kifésülhetetlenné fújja a hajam pici, copfomból kimaradó szálait. Nehéz ez a nyárkezdet, nem olyan lágy és kíméletes, mint a görög ősz. Nem akarok innen mozdulni. Életemben talán először érzem hogy sehova se mennék. Jobban mondva mennék, de nem tudok jobbat. Este hétkor indultam meg a lakásból, ahol éppen tartózkodom. Kéretlen vándormadár életformám aktuális megállója. …

Semmi komoly, csak egy kis káosz

Published by

Jó ideje semmi posztot, naplóbejegyzést nem hagytam magam után a virtuális térben, pedig nagyon szeretek mesélni. És nagyon szeretem a görög szigeteket – bármelyiken legyek is éppen. Három év után még most is csodálkozva nézem a horizontot, hogy végül is ott lehetek, ahová attól a pillanattól vágytam, hogy elsőként beleszagoltam az Égei-tenger-illatba. Abban nem csak a tenger testet-lelket gyógyító sós molekulái voltak, hanem beleszagoltam azoknak a dolgoknak a lehetőségébe, amelyek itt, a görög szigetvilágon történhetnének velem. Akivé ez a hely transzformálhatna. Nincs ebben semmi ezoterikus. Ha valahol jól érzem magam, ott általában lelkesen tekintek a jövőre. Részegség volt, vagy egy megbízható helyről jövő intuíció? Mai napig nem tudom. (És szeretném is fenntartani a jogot a magam számára, hogy bizonyos dolgokat ne tudjak. Illetve, hogy tévedjek.) De valljuk be, az is eléggé Hollywood szagú lenne, ha így történne: Egyszervolt hol nemvolt, egyszer csak kiköltözött imádott szigetére és boldogan élt, míg meg nem halt. Vagy ezt csak magam nyugtatására mondom, hogy ez túl Hollywood-os? Biztosan van ilyen is… Van? Az király. Akár a covid helyzet tudat alatt …

Szent Nikolasz erőd és világítótorony // Rodosz szigete

Published by

A Szent Nikolasz erőd és világítótorony Rodosz város Mandraki kikötőjének bejáratát őrzi, amely kikötő az ugyancsak Mandraki névre keresztelt előkelő, modern városrészhez tartozik. Úgy tartják, hogy itt, ennek a kikötőnek a bejáratánál állt egykor az ókori világ hét csodájának egyike, a Rodoszi Kolosszus. A hatalmas, Napistent (Hélioszt) ábrázoló emlékmű két lábának helyét ma két oszlop jelöli, és fogadja a kikötőbe érkező hajókat. Az egyik oszlop tetején egy őzbak, a másikon egy őzsuta bronz szobra áll: Elafos és Elafina. Ők a modern Rodosz emblematikus állatai. Ez a két oszlop törzshelye a helyi horgászoknak, akiknek állandó jelenléte szintén meghatározza a kikötő karakterét. Persze jelenleg, a covid-19 intézkedések miatt nem hódolhatnak kedvenc időtöltésüknek, és üres nélkülük a kikötő bejárata. A kikötő legvarázslatosabb látnivalója, a Szent Nikolasz erőd és világítótorony naplemente után nyeri el teljes pompáját. Eredetileg csak egy önmagában álló egyszerű védelmi torony volt, melyet a szigetet uraló keresztes johannita lovagok építettek az 1400-as években. Az egyre fenyegetőbb török betörés miatt az akkor hatalmon lévő Pedro Raimondo Zacosta nagymester (1461-1467-ig uralkodott) egy védelmi program keretében épített öt stratégiai …

Kairos – a pillanatban lévő örök

Published by

Részlet a Kairos – Gondolatok az öregedésről, a halálról és a halhatatlanságról. címmel megjelent esszémből, melyet a DRÓT alkotói portálon olvashattok teljes terjedelmében (itt), valamint youtube csatornámon tudjátok meghallgatni. “Κάθε πράγμα στον καιρό του.” „Mindent a maga idejében.” – szól a görög szigeteken élő vidéki gazda, aki ismeri a kairos rendjét, és tudja, hogy télen nem eszünk paradicsomot. Le tudni mondani dolgokról, van benne alázat a magasabb, szellemi rend felé. Nem magunkhoz venni mindent, amit csak önkényünk megkíván. A jutalmunk nem marad el: egy hosszú tél után májusban az első paradicsomba harapni nem más, mint a szellemi minőséggel kapcsolatba lépni, ez a létező legértékesebb idő. A kairos-ban lévő pillanatokat nem feledi az ember, mert ott az élet intenzitása elsöprő. A kairosban ott van a szellem. El tudni kötődni az anyagtól, a múlandótól, az abba való kapaszkodásunktól, az önkény uralmától. „A többi csak toldás.”

Aranyszínű október Rodoszon

Published by

Eltelt a harmadik októberem is Rodoszon. Már az első október után megállapítottam, hogy ez lesz a kedvenc hónapom itt az Égei-tengeren. Egy hihetetlen finom, lassú átmenet a mediterrán nyárból a mediterrán télbe. Itt a görög szigeteken nem olyan drasztikusan töri ránk az ajtót a tél, mint például otthon Magyarországon. Talán tudjátok, hogy ezen a szigeten a legmagasabb a napsütéses napok száma egész Görögországban. Annak idején ezért választottam az Ilios art gyűjtőnevet a tevékenységeimhez, ahol az ilios szó a Napot jelenti görögül, és Rodosz szigetére utalok vele. Ez a sziget indította be bennem az évek során mélyre lefojtott – fogalmazzunk így – teremtő erőket, a visszakanyarodást saját magam felé. Azóta sincs ez másként, persze a viszonyom a szigettel egészen más minőségű lett mára, és csakúgy mint egy szenvedélyes kapcsolatban, “túl vagyunk” jó pár kijózanító krízisen. Az október a turistaszezon utolsó aktív hónapja itt, és ha én turista lennék, biztosan októberben jönnék ide. De minimum elkerülném a július-augusztusi embert próbáló kánikulát. Itt Dél-Rodoszon még a szeptember is tartogatott elviselhetetlenül forró napokat, aminek következtében azt hiszem csak 3-4 …

Halki – egy gombostűhegynyi görög sziget

Published by

English version here Halki a Dodekániszosz szigetcsoport negyedik legkisebb szigete az Égei-tengeren. Területét tekintve szinte pont ugyanakkora, mint Bag, az a pest megyei település, ahol felnőttem. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi felfedezni való van egy ekkora földdarabkán. És nekünk, szárazföldről érkezőknek nehéz elképzelni azt is, hogy milyen lehet embereknek egymásra és a tengerre utalva élni egy ilyen apró területen. Az az elképzelésem inspirálta a következő írást (is), mely szerint a görög szigetek megérdemelnek egy olyan szemszögből történő bemutatást, ahol a személyesség és a hitelesség dominál, és amely további gondolkodáshoz, egyéni felfedezésekhez, összefüggések megértéshez vezet. Halki szigetén helyi lakosok vendége voltam, akik utánozhatatlan vendéglátásukkal, odaadásukkal tártak elém egy bennfentes képet apró szigetükről, amely nekem új ízeket, látványt, gondolatokat, személyes bevonódást adott. Mindennek a fénypontja pedig egy helyi idős hölggyel és az ő szigettel kapcsolatos visszaemlékezéseivel való találkozás volt. Hiszen tudjuk, a történetek hordozója mindig az ember. A személyes, az egyszeri, a megismételhetetlen. Ellátogathatunk múzeumokba, melyek talán óriási eszmei értékek őrzői, de mégis absztraktak, távoliak, személytelenek az ember számára, ahol legtöbbször valljuk be: halálra unjuk …

A világ eltűnt és csak a kép van

Published by

Életem központi dilemmáját mostanra sikerült megfejtenem és megfogalmaznom a magam számára. Megoldani nem oldottam meg, de ne siessünk annyira előre. Szeretném ünnepelni ezt a csekély eredményt is. Az egész arról szól, hogy hogyan próbáltam minden erőmmel fuzionáltatni két egymást teljesen kizáró területet az életemben. Ez a két terület a művészet (spiritualitás) és a megélhetésem biztosítása. Nagyon nem mindegy, hogy mit értek ebben az esetben művészet alatt. Ebben volt hatalmas mankó számomra Hamvas Béla két esszéje is. Egyik sem első olvasásra. Talán századikra. Lassan ülepedtek a gondolatok és velük együtt az idő közben szerzett tapasztalataim. Az egyik az Öt meg nem tartott előadás a művészetről című műve az írónak, a másik pedig az Arlequin. Számomra a rendkívüli ezekben az írásokban az, hogy további önálló gondolkodásba visz bele olyan kulcsszavak mentén, amelyeknek a lepárlásához, megtalálásához és helyes használatához valószínűleg hosszú évek és rengeteg kontempláció vezetett el. Az ember érzi a mű súlyát és magas koncentrációját. Ez történik, ha az ember nem szórja szét mindenfelé a gondolatait. Hamvas korában persze még nem volt facebook. Nem volt késztetés arra, …

Gondolatok egy újabb költözés kapcsán

Published by

Amint kimondtam, sőt jó hangosan belekiáltottam a világba, hogy szeretnék ezen a szigeten maradni, szinte azon nyomban jött a nyakleves, és pár óra múlva már tudtam, innen (is) mennem kell. Szeretném átírni a reakcióimat a fájdalomra, kudarcra, ezért úgy döntöttem, írok magamnak egy pár sort, amivel felidézem azt, ami valóban lényeges, és amin a fókuszomat tartva nem őrülök bele az új helyzetbe. Azonnal távlatot adok magamnak, még mielőtt hozzáragadnék egy nagyon vesztes értelmezéshez. És egy pár sort Nektek, hogy kiirtsam azokat a lebutított kliséket és leegyszerűsítéseket, amelyek szerint “aki ilyen szép helyen él, annak ugyan mi baja lehet?” Ez jön most.

Összegzés májusról / Nisyros szigete

Published by

Mi történt ebben a hónapban? Tüzes pirosban virágoznak a gránátalmafák. Itt bent a faluban nagyon sok kertben fellelhetők ezek a fák, mert szinte mindenkinek van egy kis kertje, veteményese és csak úgy pompáznak nekünk. 🤗 Személy szerint várom a gyümölcsének a szezonját, lévén ez a kedvencem. Elért bennünket egy majd’ egy hétig tartó hőhullám, amit napközben szigorúan a lakásban tudtam csak elviselni a vastag falak között (ekkor haltak ki a frissen elültetett növényeim is – nem kifogás, de tényleg!), viszont délután négykor vettem a bátorságot, hogy kimerészkedjek a tengerpartra – attól korábban nem lehetett elhagyni a házat, embertelen meleg volt. Én mindig az emberek által látogatott partszakasztól eggyel arrébb telepedek le az óriás fekete vulkanikus kavicsok, és Héfaisztosz kubista sziklái közé. Ez egy kis extra mászást, túrát igényel ezen a vadregényes ember által még el nem kényelmesített érintetlen természeti területen, de megéri az összes sziklákon bukdácsolás, a jutalom a teljes egyedüllét és a meztelen fürdés és napozás. Persze a madarak ott vannak, de senki más. Gyönyörűen barnít a májusi Nap, de csak ilyenkor, délután négy …

2020 Május, Nisyros szigete

Published by

Tudjátok, nem igazán élek szociális életet mióta Nisyros-ra költöztem, azaz február elseje óta. Ennek nem csak a kirobbant járvány az oka, mivel itt ezen a pici szigeten igazából egy nagy közös karanténon osztoztunk, azon belül pedig mindenki szabadon tette-vette a szokásos teendőit és egyáltalán nem érződött, hogy mi folyik a világban a szigeten kívül, hiszen nekünk nem volt fertőzöttünk. Ezért a járvány még önmagában nem indokolta volna az úgymond bezárkózásomat. Őszintén: egy csoda ez a sziget. A vulkán formálta természet karnyújtásnyira, legfeljebb 10 percet kell sétálnia a faluban annak, aki azt el akarja hagyni és (megkockáztatom, hogy) a világ egyik leggyönyörűbb természeti környezetét élvezheti jobbára egyes egyedül. Nem él itt annyi ember, hogy egymás útjába botlanánk odakint, a falun kívül, ha csendre, nyugalomra, kívülállásra vágyunk. Van egy kis epicentrum a falun belül, ahol nyüzsög a nép, és ahol minden nap megfordul szinte mindenki, hisz itt található egy-két szupermarket és háztartási bolt, az egyetlen patika, a posta, a bank, a polgármesteri hivatal, trafik, zöldséges, a két hentes, a könyvesbolt (ami a szigetre rendelt bármely áruk lerakó- …

Túra a Stefanos kráterhez – Nisyros 2020 február

Published by

“Érkeztem. Ettől a föld jobban nem terem. Érintettem. Nem hagyott nyomot a kezem. S ha elmegyek, léptemet betemeti a por. Miért is érkeztem, ha nyomom sem volt?” – Omar Khajjám*: A mulandóság mámora (31. vers) (Mészáros Ferenc fordításában) *perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász (1048-1131)   Annyira vártam már, hogy az idő kegyes legyen egy hosszabb túrához. Tűkön ültem a február elsejei érkezésem óta, hogy láthassam Nisyros legnagyobb vulkáni kráterét, melyet Stefanos névre kereszteltek a helyiek, és amely a sziget fő attrakciója az idelátogató turisták számára. Nisyros az Égei-tengeren, a Dodekániszosz archipelágó közepén fekszik. A szigetcsoport egyik legkisebb méretű szigete, de annál gazdagabb – és kutatók által igazoltan – igen egyedi természeti szépségben. Körülbelül 450 növényi fajjal, 85 különböző madárfajjal, 7 hüllőfajjal és a Monachus-monachus fókafajjal a tengerpartjai mentén büszkélkedhet a sziget. Mert, ugyan ember által nehezen megközelíthetők Nisyros főként sziklás partszakaszai, e fókafaj számára viszont tökéletesek. Nisyros másik két görög sziget között fekszik. Kos (Hippokratész szigete) az északi szomszédja és Tilos a déli (szintén természeti szépségéről és diverzitásáról híres, illetve az első görög meleg házasságról), keleti irányból …

Lelki dúlaság a hétköznapokban, avagy a csendben maradás képessége

Published by

2017 novemberében végeztem el a DONA International Birth Doula tréningjét Budapesten, amely döntést akkor már régóta érlelgettem magamban. Nem pont azért, mert feltétlenül a születésnél segédkező dúlaként szerettem volna tevékenykedni, de ez volt az a “tanfolyam”, vagy tér, ahol életemben először arról hallgathattam, hogy hogyan legyen egyik ember a másiknak lelki segítője, támogatója egy végtelenül érzékeny élethelyzet során, amely a szülés/születés. Azt gondoltam: végre egy hely, ahol létjogosultsága és érvénye van az érzéseknek lelki és fizikai értelemben egyaránt. Egy terület és egy szemlélet, ahol a fókuszba az ősbizalom, az életbe és a természetbe vetett hit kerül, és ahol kikapcsolhat az agy bizonyos értelemben bekorlátozó, dogmatizáló, az ismert mechanizmusokat kereső és azokkal operáló racionális szerepköre. Hiszen a születés egy megnyílás, egy út az ismeretlenbe, mély láthatatlan rétegekbe – és ezt sok síkon lehet érteni. Akkor már javában ott voltam a saját “újjászületésem” kapujában lelki értelemben, túl számos női témájú műhelyen és szüléselkészítő tanfolyamon (ahol egyetlen nem-várandósként ültem az első sorban szomjazva minden bölcsességre, amely az egyik világból a másikba való átlépéshez köthető – mintha a női …

15 kávézó Rodosz városban – és egy kis “szociográfia” a görög kávézásról tudatos utazóknak

Published by

The English version of this blog post is HERE Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem minden reggel szükségem van egy kapucsínóra mézzel. Vagy bármikor, amikor gondolkodni szeretnék. Imádom a kávé ízét és illatát és nem, nem vagyok róla hajlandó lemondani annak ellenére sem, hogy tudom felébredhetnék a rozmaring teától, vagy a zöld teától is, illetve néhány légzéstechnikától (főként jógaoktató létemre – ejnye, szégyenlem is magam – na jó, nem). Nekem is kell egy szenvedély, amíg meg nem világosodok teljesen. Azt azért beismerem, hogy inkább vagyok függő, mint szakértő. És nem csak a kávézást imádom, hanem a kávézókat is, melyek annyi különböző funkciót tudnak betölthetni. Más és más karaktere, szerepe van egy kávézónak egy nyugat-európai nagyvárosban és egy görög sziget 50 fős falujában. Terek, melyek helyt adhatnak: a reggeli friss hírek elolvasására egy eszpresszó gyors felhörpintése közben munkába rohanás előtt (legalábbis ha nyüzsgő nagyvárosokról beszélünk), egy randevúra (vagy titkos randevúra), összeülni a csajokkal, üzleti találkozóra, egy jó könyv elolvasásához, tanuláshoz, kreatív munkához, beszerezni az új pletykákat, vagy csak ülni és inspirálódni az utca eseményeiből… illetve …

(Érték) válságban Görögországban -15 hónapja Rodoszon

Published by

A possible English version of this post will coming soon. 😉 Évek óta sok-sok íráson keresztül fejezem ki rajongásom a görög hagyományok, és az itteni természet kincsei, szépsége, gazdagsága iránt. Mindig őszintén írtam minden felfedezésemről, tapasztalatomról. És pont az őszinteség miatt most fontosabbnak tartom arról írni, ami ugyanitt Görögországban napról-napra porrá zúzza a hitemet az emberekben, ami nem csak az én jó közérzetemet veszélyezteti, de elhomályosítja sőt a kihalás szélére taszítja ezeket a természeti-, kulturális gyöngyszemeket, melyeket szűz tekintettel oly nagy szerelemmel fedeztem fel és osztottam meg számos formában. Ez most nem az az írás lesz, amit a turisztikai irodák majd felkapnak (már a terjedelme miatt sem). Rengeteg dolog cikázik a fejemben mostanság. Nehéz lenne róluk listát készíteni, de a környezetemmel kapcsolatban (amely most Rodosz szigete) egy folyamatos reflexív monológ fut bennem, melynek egyik konklúziója egy kezdődő általános bizalomvesztés, ami iszonyatos frusztrációval tölt el. Nem jó jel. Az egyik lehetséges oka ennek a széllel tovaszálló be nem tartott ígéretek garmadája részben a könyvemmel kapcsolatban (hónapok óta húzódó hatalmas lelkesedéssel beharangozott interjúk, találkozók, segítségek önkéntes felajánlása, majd minden …

The importance of our intuitions and our own nature in raising a healthy generation / Megérzéseink és saját belső természetünk fontossága egy egészséges generáció felnevelésében

Published by

* Görgess lejjebb a magyar verzióhoz * Dear Reader, this time I would like to post a video about a very important topic. This topic is exactly our culture that we live in, and the way how we can live a healthier life inside this really crazy social/economic environment. In the recent past I participated in a Birth Doula Training in Hungary, because I was pretty much sure that the roots of everything in our life goes back to the beginning of our life. And the impact of the environment, the experiences that surrounds us already when we are a fetus, and then especially around the birth process throughout our early years. Women’s health in general, the health during pregnancy, the emotional support of the mother during the birth process, the support for the new family that promotes bonding and nurturing environment for the new life can establish our healthy future on Earth. And it is not an extreme romantic statement. Too many things around us indicate that we just don’t give a damn about …

Gondolatok Black Friday-ről, karácsonyról, csodákról…

Published by

Mi nekem a karácsony/advent? Mi az, ami tényleg segíti megélni, értelmezni, befogadni az évnek ezt a szakaszát? Valóban elcsendesedni? Meggyújtani a fényt másokban, magunkban? Meghitt pillanatokat szerezni másoknak, magunknak? És mi erre az én saját eszköztáram anélkül, hogy többet adnék oda magamból, mint amit tényleg képes vagyok adni, anélkül, hogy felborítanám a fizikai, mentális, lelki, pénzügyi egyensúlyomat és egészségemet, anélkül, hogy ártanék a környezetemnek, negatív ökológiai lábnyomot hagynék?

Hello Rodosz, 11 hónapja itt vagyok

Published by

2018. október 29. hétfő, Rodosz Tizenegy hónappal a Rodoszra érkezésemtől számítva tegnap újra költöztem. Visszaköltöztem oda, ahová megérkeztem napra pontosan 11 hónappal ezelőtt. Ez a negyedik költözés 11 hónap alatt, és ez sem mondható hosszú távúnak. Maximum márciusig fogok itt maradni, akkor megint tovább kell vándorolnom, keresnem egy újabb potenciális otthont, amely kiszolgál. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy most ez a negyedik költözés egyáltalán nem viselt meg sem lelkileg, sem más szempontból – ellentétben az előzőekkel. Amikor idejöttem, úgy gondoltam új gyökeret verni jöttem ide – és ha lehet minél gyorsabban. Csakhát ez egyrészt nem mindig döntés kérdése – az életnek is van beleszólása a dolgokba, nem csak nekünk – másrészt nem lehet mindent egyszerre kipipálni. Az élet nem egy bevásárló lista és sokszor baromira megkönnyítjük a saját dolgunkat, ha megkíméljük magunkat az irreális elvárásainktól és attól, hogy határidőt szabjunk olyan dolgoknak, amelyek nem csak a mi kezünkben vannak. Rengeteg szorongást és lelkiismeret furdalást megspórolhatunk így. Az utat, amit bejártam 11 hónap alatt, azt sosem gondoltam volna, egyáltalán nem így szerepelt a terveimben, de …

The ONO Project

Published by

More photos of Instagram posts are HERE & HERE.   Cocktail cards that appeared in printed versions in the bar and on social media surfaces: MORE COCKTAIL CARDS: HERE MORE COCKTAIL PHOTOS: HERE   Promotions: Breakfast offers for winter months: Article about the ONO bar by Mariann Lipcsei Published on iliosart.hu in July 2018 and in the local magazine of Rhodes island: Lotos Rodos /Septembre-October issue 2018/   Interior photos of the bar by Mariann Lipcsei   the ONO bar – Rhodes, Greece 28 October street & Amarantou corner Web Facebook Instagram       

Dina konyhája – igazi házias görög ízek Rodosz város szívében

Published by

Not all of us have the possibility to taste a Greek mother’s home made food during a short holiday in Greece amongst the several fake touristic places on the popular destinations. So I help you: if you come to Rhodes and want to taste a Greek mother’s authentic plates which is defienetely combined with the real Greek ‘filoxenia’, then visit Dina in the heart of Rhodes town.

Az egyszerű élet és a tradíció nyomában – vissza a gyökerekhez

Published by

Sok idő telt el a legutóbbi magyar nyelvű bejegyzésem óta, mert a legtöbb élményt és eseményt, ami történik velem itt Rodoszon, azt vagy a könyvemnek tartogatom, vagy épp feldolgozás alatt van (úgy értem még nincs mit mondani róla, mert még nem értettem meg én magam sem, emésztem). Most mégis kénytelen vagyok ‘spoilerezni’, mert nem bírom magamban tartani a mögöttem lévő hétvége tapasztalásait. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legszebb, legfelemelőbb hétvége volt, mióta itt élek a szigeten. És maximálisan alátámasztja azt a sejtésemet, hogy a legjobb dolgok nem tervezés útján születnek, hanem egy fajta megengedő, nyitott hozzáállásból. Ne vegyék a nagy “programozók” rossz néven ezt a gondolatot, főleg azért ne, mert ha én, a nagy tervezőgép (aki azelőtt a nyaralásaim minden pillanatát beosztottam és a barátaim és a párom rabszolgahajcsárnak becéztek) képes voltam eljutni a spontaneitásnak erre a fokára, akkor bárki. Ebben persze a legnagyobb tanítómesterem az ún. ‘görög élet’ volt. Az országban töltött elmúlt 10 hónap, ahol megtanultam együtt élni a terveim folyamatos megsemmisülésével. Azzal, hogy ne vegyem őket túl komolyan, …

ONO bár – a dizájn, a vendéglátás és egy személyes történet találkozása

Published by

Szeretném bemutatni Nektek az ONO bárt, és Moran Strasslert, aki az ötlet, a dizájn, a megvalósítás, a beruházás, a menedzsment, és a bárpult mögött is áll egy személyben. Egy fiatal, nyitott gondolkodású izraeli tervező, akinek a szenvedélye a vendéglátás, mindent egy lapra tett fel, hogy megvalósítsa ötletét, és megnyissa saját bárját Görögország legnaposabb szigetén, Rodoszon. Nem csak egy vendéglátó egységet szeretett volna létrehozni, hanem teret adni emberek, ötletek, inspirációk összetalálkozásának. Tehetsége és a nagyon egyedi ötlet és koncepció ellenére számos kihívással kellett és kell a mai napig szembe néznie az úton – csakúgy mint bárki másnak, aki elég bátor ahhoz, hogy ösztönösen, belülről vezetett módon cselekedjen és önmagához hűen alkosson valamit, ami nagyon eltér az épp aktuális áramlatoktól, divattól.   Még nagyon fiatal, növekvő fázisában tart a vállalkozás, hiszen 2016 novemberében nyitotta meg kapuit Rodosz város szívében. De biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül maga köré vonzza kreatív, nyitott, gondolkodó közönségét, hiszen egy erős középponttal, ösztönös koncepció mentén jött létre. Karakterisztikájának minden minőségében autentikus, hű önmagához, amely igazán különlegessé teszi. (Igaz ez ránk, emberekre …

‘Apokries’ Rodoszon – avagy a velencei karnevál ideje leáldozott

Published by

Igen. Lassan 32 évesen magam mögött hagytam már pár emlékezetes bulit, de azt, amit a görögök farsangján láttam, illetve megtapasztaltam, na azt soha nem fogom elfelejteni azt hiszem! Kivéve, amit már elfelejtettem köszönhetően a fantasztikus görög boroknak – amit kizárólag Dionüszosz, az ünnepkör ókori istensége tiszteletére fogyasztottam el… 🙂 Idén végre valahára itt töltöttem Rodoszon a görög ‘apokries’ háromhetes karnevál időszakát. És bár több ízben írtam már erről a “farsangi” időszakról (ITT és ITT is), amelynek gyökerei nagyon messzi időkre vezethetők vissza (egészen Dionüszosz kultúrköréhez, vagy még korábbra) mégis most kerültem igazán közel ahhoz az esszenciához, amit ez az időszak nyújt, és ahhoz a kulturális élményhez, ahogyan a görögök ma itt Rodoszon ünneplik a karneváli időszakot. Számomra kultúrsokk volt a szó legpozitívabb értelmében. És őszintén: nem fér a fejembe, hogy míg turisták százezrei utaznak el a velencei karneválra, miért nem látogat ide a kutya sem (tisztelet a kivételnek) Görögországba a karneváli időszakra…? Én imádom megismerni, érezni és megérteni egy kis közösség hagyományait, rítusait, és lehetséges, hogy engem ezért nyűgöz le jobban egy görög falusi ünnep, …

Így készül a ‘lagana’ Rodoszon

Published by

“Ezt a kenyeret már Arisztofanész is említette, így tudjuk, hogy az ókori időktől fogva készítették a görögök, ahogyan ma is: ropogós szezámmagokkal gazdagon borítva. A lagana összetevői között van egy titkos fűszerkeverék, mely nagyon jellegzetes ízt, és aromát kölcsönöz a kenyérnek, de bizonyos feljegyzések szerint a böjti folyamatot támogató spirituális tisztítást segítő fűszerkeverékről van itt szó…”

Receptek Rodoszról – a cékla

Published by

* The English version of this post is HERE *   Ez a tél Rodoszon mindenképpen reflektorfénybe helyezte nálam a céklát, amit szintén a mediterrán konyha szerettetett meg velem igazán. Otthon Magyarországon ez a tormával eltett verzió sosem volt valahogy a kedvencem, és talán azért áll hozzám közelebb a görög megközelítés, mert hihetetlen kreativitással számtalan variációt kínál mégis a szokásos egyszerűségre törekedve (a görögök nem bonyolítanak túl semmit – ezt tudjuk jól) és szezonális friss, természetes hozzávalókkal villámgyorsan elkészíthetőek ezek a receptek. Az első szembetűnő különbség az otthoni, magyar elkészítéshez képest az, hogy a görögök a céklát teljes egészében felhasználják – rubintvörös szárát, leveleit is imádják (sőt ezek a kulináris élvezetek csúcsát jelentik számukra). Ezzel akkor szembesültem, mikor Katerina barátnőm átjött hozzám egyik este. Én céklát készítettem elő, és tudatlanságomtól vezérelve levágtam a szárat a gyökérről – hisz én eddig csak a cékla gyökerét ismertem a konyhában – amit aztán kidobtam a kukába. Hát meg is kaptam a magamét ezért a műveletért… 🙂 Kulturális különbségek a konyhában első lecke. Hiszen itt nem dobunk ki semmit! …

Asklipio – a falu, ahol az utcák virágba borultak

Published by

Asklipio Rodosz sziget dél-keleti részén fekszik és egy roppant érdekes falu több szempontból is. Az ide érkező sokféle felfedezést tehet. Az egyik lehetséges program itt: elveszni a falu szűk kacskaringós utcáinak világában. Legutóbbi sétámon (2017 szeptemberében) teljesen magával ragadott Asklipio utcáinak “művészete”, a sok virággal és motívummal, melyeket az itt lakók festettek a járdákra, az utcák különböző szegleteibe – és persze a régi-régi hatalmas kültéri kemencék. Természetesen része a falu bájának és illatának (mint a többi rodoszi falunak is) a sok-sok fűszernövény és virág a házak udvaraiban néha a legváratlanabb helyről “kinövő élet”. Asklipio tökéletes példa arra, hogy mennyire egyszerű dolgokkal lehetséges az élet mindennapi jeleneteit “kiszínezni”. Egy isteni vacsorát követően a falu Nikos tavernájában a naplemente fényeiben tettem sétát itt legutóbb. Nem csak az utcácskák miliője tett nagy hatást rám, de a helyiek vendégszeretete és a tündéri gyerkőcök, akikkel találkoztam az utamon. Erről a sétáról osztom meg a fotóimat most Veletek. Kattints az alábbi képre, ha meg szeretnéd találni Asklipiot a google térképen: A falu utcáinak felfestései: Néhány öreg kemence (φούρνος – fournos) az utcákon: …

Az új kezdet tisztelete – és egy múzeum megnyitó Rodosz szigetén

Published by

“Az egyik ilyen titkos összetevő a “görög életérzésben” az új kezdethez való (nyugati emberek számára szokatlan) különleges hozzáállás. Hogy mitől különleges? Hát pont attól, amitől egész Görögország: képesek időnként megállni, figyelemmel tüntetni ki az élet bizonyos pillanatait, és mindezt lélekkel, odafigyeléssel, hálával megtölteni.”

Gazdagnak lenni

Published by

Mit jelent számunkra a gazdagság? El tudod képzelni azt, hogy nincsen sok fizikai tárgyad, amit birtokolsz, viszont a szíved tele van örömmel, melegséggel, történetekkel az életről, melyeket bármikor megoszthatsz másokkal? Ez a férfi egyértelmű fizikai szegénységben él egy görög faluban. De amikor összetalálkoztunk az utcán azonnal rám mosolygott. Büszkén és örömmel állt meg omladozó háza ajtaja mellett egy fotóra a kérésemre. A találkozásunk 15 perce során egy panasz, vagy negatív gondolat sem hagyta el a száját. Azonnal beinvitált az aprócska házikóba, hogy megmutasson egy képet a falon, amire nagyon büszke. Hellyel kínált, marasztalt, de csak nagyon finoman, mosollyal, szeretettel. Az anyagi szegénység miatt egy csepp szégyenérzetet nem mutatott, csak az öröm és a büszkeség látszott rajta. Hiszen sokkal többek vagyunk a felhalmozott fizikai értékeinktől. És ezek a dolgok mindig tartósabbak, mint az anyagi múlandó világ. A tárgyakat elfelejtjük az életünkben, de az emberi kapcsolódásokat, összetalálkozásokat, és az egymásnak adott gesztusokat nem… Mi az, amire igazán szükségünk van a felépített fizikai világból? Építjük a másik világunkat is? Van belső forrásunk, kutunk, amiből meríthetünk, ha a fizikai …

Rodosz kincsei – egy téli hétvége Monolithos faluban

Published by

“Nekem ez a hétvége sokkal több volt, mint egy információgyűjtés a készülő könyvemhez. Csodálatos embereket ismertem meg – olyanokat, akikkel sok a közös érték. Magamba szívtam Monolithos energiáját a természeten keresztül, és ismét megtapasztaltam a görög filoxenia-t, ami a definiálatlan, hatalmas, korlátokat nem ismerő vendégszeretetet jelenti számomra.”

Hello Rodosz, megjöttem!

Published by

13 napja érkeztem Rodosz szigetére, amely utazás rendhagyónak számít az elmúlt 8 év látogatásaihoz képest, mert ezúttal nem rövid távra tervezek. 8 év a szigethez köthető szerelem, álmodozás, alkotás és sok-sok tapasztalás után most 3 bőrönddel megérkeztem egy esős novemberi estén – ide költöztem.   Annak ellenére, hogy már hosszú évek óta vágytam a szigetre, a döntésem és az események is nagyon gyorsnak tűnnek (talán egy ilyen új kezdetre nem is lehet eléggé felkészülni) és még most is hihetetlen, hogy megtettem és itt vagyok. Nem teljesen vakon utaztam, hiszen az elmúlt évek alatt tudatosan és nagy-nagy szenvedéllyel kutattam a helyiek életét, szokásait, gondolkodását, életfelfogását készülő könyvemhez, és elég széleskörű helyismeretre tettem szert, de még sincs biztos támpont, garancia egy új kezdettel kapcsolatban. Az ember dönt, és onnantól belemegy, vállalja az ismeretlent, a kiszámíthatatlant, az újjászületést. Ez egy rizikó minden esetben, amit természetesen sok félelem is vett körül. De nem toporoghatok örökké a félelmeim mögötti szűk térben, hiszen olyan nagy erők munkálnak bennem, amelyek ide hoztak erre a görög szigetre – ezeket nem fojthatom el örökre. …

Görög fesztivál Nikia-ban – Nisyros szigetén

Published by

  Kicsivel több, mint két hete hagytam el Nisyros szigetét, de még mindig nagyon hiányzik. A legmaradnadóbb élményem itt egy tradicionális fesztivál volt (görögül: panigiri) egy Nikia faluhoz közeli sziklába vájt templom mellett, ahol a helyi emberek összegyűltek, hogy együtt töltsenek egy éjszakát zenével, tánccal, isteni ételekkel (melyeket ingyen szolgáltak fel mindenkinek) egy hatalmas fa alatt. Mindezt nagyon spontán módon teszik, mindössze hagyják, hogy az öröm átjárja szabadon testüket és lelküket. Sok videót készítettem akkor este, de a mai pénteken ezt az egyet szeretném megosztani veletek, hogy megmutassam mennyire egyszerű örömöt találni az életben – és persze azt is, hogy a görögök élen járnak ennek a gyakorlásában. Nézzétek, ahogyan ezek az idős férfiak felszabadítják magukat a táncon és zenén keresztül. Meg persze a jó görög boron keresztül. Agios Ioannis Theologos templom, Nikia, 2017 Szeptember 25.:        

Eredetünk – Genesis

Published by

  A napokban láttam Sebastiao Salgado 73 éves brazil “fénnyel író” művész fotográfiai tárlatát a Műcsarnokban. Salgado képeivel először idén tavasszal találkoztam egy civilizációkat magyarázó előadássorozaton, mely után lázas keresésbe fogtam a fotográfus munkásságával kapcsolatban. Nem vagyok hivatásos műértő, egyszerűen csak átrezonált a képeken valamiféle erő, igazság?, amely magával rántott. Hamar rájöttem, hogy nem egy egyszerű fotográfusról van szó, és újra eljutottam egy olyan alkotó emberhez, akinek élete eggyé olvadt alkotásaival, küldetése lett a művészete, és művészete vált a küldetésévé – mindezt akarata, tervei és közgazdasági tanulmányai ellenére. Miután megnéztem a róla szóló ‘The Salt of the Earth’ című dokumentumfilmet, napokig nem tértem magamhoz. Azóta vártam az alkalomra, hogy írhassak róla, és persze rohantam a november 12-ig Budapesten lévő, eddig a világ számtalan pontján bemutatott Genesis névre keresztelt kiállítására, ahogy csak tudtam. Jöjjön most mindaz, amit ez a tárlat a felszínre hozott bennem.   A kizárólag fekete-fehér fotók nyelvén “beszélő” Salgado munkásságának harmadik nagy léptékű, hosszútávú projektje a Genesis (ezt előzte meg a Munkások – 1993, és a Vándorlás – 2000), melyben a korábbi munkáihoz hasonlóan egy globális, …

Egy este a Cafe-bar 1900-ban

Published by

Tegnap éjjel valami egyszeri és megismételhetetlen történt Archangelos faluban az ‘1900 cafe’-ban, Rodosz szigetén. Sok zenés esten részt vettem már Rodoszon, de azt hiszem eddig messze ez volt a legemlékezetesebb mind közül. Fiatal művészek zenéltek együtt – életükben először ebben a felállásban Görögország különböző részeiről. Olyan zene szülte meg magát a művészeken keresztül, ami mindannyiunkat időn és téren túl messzire vitt el. Megnyílt egy csatorna tegnap este, és őszinte hálát érzek ezért az élményért. Művészek: Anna Nikitiade Despoina Spanou Manolis Christodoulou Panormitis Boubas Taxiarchis Georgoulis    

Generációk

Published by

  Apa és fia együtt dolgoznak az udvarukban egy meleg vasárnap délutánon (2017. augusztus 27-én) Rodosz Óvárosában. Két generáció egy fotón. Ilias, és fia Vasilis cégért faragnak Vasilis vendégházára. A hangosan kacagó Ilias ezermester, ő építette két kezével házukat, és mindent az udvarukon, amely egykor turistáktól nyüzsgő étterem volt mindaddig, amíg tönkre nem ment a válságos időkben. Megengedték, hogy készítsek néhány fotót róluk, sőt egy beszélgetésre is meginvitáltak az árnyékos udvarba maguk mellé. Együtt dolgozik apa és fia szinte meditatív csendben, de mégis megannyi különbség látható közöttük a képeken annak ellenére, hogy csak egy generációnyi a különbség. Ilias egyenes tartása, a legnagyobb melegben és kétkezi munkába temetkezve is makulátlan öltözéke egy régebbi időbe repít vissza. Vasilis már picit kényelmesebben végzi a munkát, ő már egy teljesen másik korszak “gyermeke”. Elnézve őket azt éreztem, hogy generációink különbözőségei nem lehetnek akadályok abban, hogy szeressük és megértsük egymást, és hogy tanuljunk egymástól. Oda-vissza … ❤️ Ti mit gondoltok?            

Augusztus 15 – Mária mennybemenetelének ünnepe Görögországban

Published by

  Augusztus 15-e (görögül: dekapendeavgoustos) az év egyik legnagyobb ünnepe Görögországban. A keresztény egyház ezen a napon ünnepli Szűz Mária mennybemenetelét, vagy más néven elszenderedését (görögül: Koimisis Tis Theotokou). Azért nevezik így, mert az egyház szerint Mária volt az egyetlen asszony, aki bűnök nélkül élt, és a halál, mint a földi bűnökért járó büntetés, neki nyilvánvalóan nem járhatott. Ezért soha nem használják a “halál” szót vele kapcsolatban, és az ezt ábrázoló szentképeken is inkább Mária mennybemenetelét, és az elalvás békességét hangsúlyozzák. Ez inkább valaminek a kezdete, mint valaminek a vége, ezért igazi vidám ünnep ez az egyház életében ahelyett, hogy gyász volna. Azokban a görögországi templomokban, melyeket Szűz Mária (Panagia) után neveztek el, ma egyházi szertartás keretein belül hívják őt, és különböző dolgokban kérik az ő segítségét, eljövetelét. Illatos virágokkal díszítik az ‘Istenszülő’ (görögül: theotókou) mennybemenetelét ábrázoló képeket, melyeket a templom bejáratánál helyeznek el, hogy a belépéskor mindenki könnyen hozzáférhessen, megcsókolhassa azt. Nem csak azért hatalmas ünnep a mai, mert az ország minden szegletében van egy ‘Panagia’ templom, hanem mert ezen a napon ünnepli Görögország …