All posts filed under: Görögország

Összegzés májusról / Nisyros szigete

Mi történt ebben a hónapban? Tüzes pirosban virágoznak a gránátalmafák. Itt bent a faluban nagyon sok kertben fellelhetők ezek a fák, mert szinte mindenkinek van egy kis kertje, veteményese és csak úgy pompáznak nekünk. 🤗 Személy szerint várom a gyümölcsének a szezonját, lévén ez a kedvencem. Elért bennünket egy majd’ egy hétig tartó hőhullám, amit napközben szigorúan a lakásban tudtam csak elviselni a vastag falak között (ekkor haltak ki a frissen elültetett növényeim is – nem kifogás, de tényleg!), viszont délután négykor vettem a bátorságot, hogy kimerészkedjek a tengerpartra – attól korábban nem lehetett elhagyni a házat, embertelen meleg volt. Én mindig az emberek által látogatott partszakasztól eggyel arrébb telepedek le az óriás fekete vulkanikus kavicsok, és Héfaisztosz kubista sziklái közé. Ez egy kis extra mászást, túrát igényel ezen a vadregényes ember által még el nem kényelmesített érintetlen természeti területen, de megéri az összes sziklákon bukdácsolás, a jutalom a teljes egyedüllét és a meztelen fürdés és napozás. Persze a madarak ott vannak, de senki más. Gyönyörűen barnít a májusi Nap, de csak ilyenkor, délután négy …

2020 Május, Nisyros szigete

Tudjátok, nem igazán élek szociális életet mióta Nisyros-ra költöztem, azaz február elseje óta. Ennek nem csak a kirobbant járvány az oka, mivel itt ezen a pici szigeten igazából egy nagy közös karanténon osztoztunk, azon belül pedig mindenki szabadon tette-vette a szokásos teendőit és egyáltalán nem érződött, hogy mi folyik a világban a szigeten kívül, hiszen nekünk nem volt fertőzöttünk. Ezért a járvány még önmagában nem indokolta volna az úgymond bezárkózásomat. Őszintén: egy csoda ez a sziget. A vulkán formálta természet karnyújtásnyira, legfeljebb 10 percet kell sétálnia a faluban annak, aki azt el akarja hagyni és (megkockáztatom, hogy) a világ egyik leggyönyörűbb természeti környezetét élvezheti jobbára egyes egyedül. Nem él itt annyi ember, hogy egymás útjába botlanánk odakint, a falun kívül, ha csendre, nyugalomra, kívülállásra vágyunk. Van egy kis epicentrum a falun belül, ahol nyüzsög a nép, és ahol minden nap megfordul szinte mindenki, hisz itt található egy-két szupermarket és háztartási bolt, az egyetlen patika, a posta, a bank, a polgármesteri hivatal, trafik, zöldséges, a két hentes, a könyvesbolt (ami a szigetre rendelt bármely áruk lerakó- …

Picike görög szigeten a nagy járvány idején – 2020 április – Nisyros

Úton a tavaszhoz Ah… nem tudom Ti hogyan vagytok a dologgal, de én teljesen megcsömörlöttem a koronavírustól, az arról szóló minden hírtől, mémtől, daloktól és főleg a nagy filozófiai gondolatoktól és jóslatoktól e helyzet kapcsán. Annak örülök, hogy sokan húsvétoztok odahaza, és látom a piros tojásokat, a gyönyörű tavaszi asztalokat, kalácsot, kovászos kenyeret, tulipáncsokrokat (a főtt sonkát hiányolom picit – arról még senki sem posztolt ;)). Tehát életünk nem minden területe állt le a járvány miatt, és ezt jó látni így a közösségi médián keresztül is. Nekem pont ez a húsvét jelentése: a természet pulzál, folytonos mozgásban van az élet, mely a tavasz ezen pontján a leglátványosabb, a legillatosabb. Ha körbenézünk a természetben látjuk, hogy az életnek ezt a körforgását még a koronavírus sem szabotálta… Kevés olyan dolog van, amely jobban visszaadja az embernek az életbe vetett hitét, mint az egyre hosszabb nappaloknak köszönhetően most nyíló, bontakozó, szinte egyik napról a másikra kicsattanó természet látványa. Hálával tölt el, hogy én ebben a látványban most bőségesen lubickolok. Nagyobb mákom nem is lehetett volna: egy álomszerű görög …

“Én nem keresek – én találok.” – a nagy fordulat? Vagy mi történik? – 2. rész

“A keresés: kiindulás egy régen ismert tényből, és valami tudott dolog találni-akarása. Találni: ez valami teljesen új. Minden út járható, és minden elérhető eredmény ismeretlen. Nagy merészség, szent kaland: Az ilyen kockázat bizonytalanságát igazából csak azok tudják vállalni, akik kétségek közt is biztonságban érzik magukat, akik határozatlanság, elhagyatottság közepette is vezetőre találnak, akik nem kitűzik a célt, hanem hagyják, hogy maga a cél vezérelje lépteiket.”
– Pablo Picasso

Túra a Stefanos kráterhez – Nisyros 2020 február

“Érkeztem. Ettől a föld jobban nem terem. Érintettem. Nem hagyott nyomot a kezem. S ha elmegyek, léptemet betemeti a por. Miért is érkeztem, ha nyomom sem volt?” – Omar Khajjám*: A mulandóság mámora (31. vers) (Mészáros Ferenc fordításában) *perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász (1048-1131)   Annyira vártam már, hogy az idő kegyes legyen egy hosszabb túrához. Tűkön ültem a február elsejei érkezésem óta, hogy láthassam Nisyros legnagyobb vulkáni kráterét, melyet Stefanos névre kereszteltek a helyiek, és amely a sziget fő attrakciója az idelátogató turisták számára. Nisyros az Égei-tengeren, a Dodekániszosz archipelágó közepén fekszik. A szigetcsoport egyik legkisebb méretű szigete, de annál gazdagabb – és kutatók által igazoltan – igen egyedi természeti szépségben. Körülbelül 450 növényi fajjal, 85 különböző madárfajjal, 7 hüllőfajjal és a Monachus-monachus fókafajjal a tengerpartjai mentén büszkélkedhet a sziget. Mert, ugyan ember által nehezen megközelíthetők Nisyros főként sziklás partszakaszai, e fókafaj számára viszont tökéletesek. Nisyros másik két görög sziget között fekszik. Kos (Hippokratész szigete) az északi szomszédja és Tilos a déli (szintén természeti szépségéről és diverzitásáról híres, illetve az első görög meleg házasságról), keleti irányból …

“Én nem keresek – én találok.” – a nagy fordulat? Vagy mi történik? – 1. rész

“A keresés: kiindulás egy régen ismert tényből, és valami tudott dolog találni-akarása. Találni: ez valami teljesen új. Minden út járható, és minden elérhető eredmény ismeretlen. Nagy merészség, szent kaland: Az ilyen kockázat bizonytalanságát igazából csak azok tudják vállalni, akik kétségek közt is biztonságban érzik magukat, akik határozatlanság, elhagyatottság közepette is vezetőre találnak, akik nem kitűzik a célt, hanem hagyják, hogy maga a cél vezérelje lépteiket.” – Pablo Picasso     Az úgy történt, hogy volt egy forró nyár. Egy forró, görög 2019-es nyár. Újrakezdések garmadáján, tucatján túl, újabb újrakezdésekkel birkóztam a Maslow-piramis alapvető lépcsőfokain bukdácsolva: lakás és munka tekintetében Rodosz szigetén abba a meg nem haló reménybe burkolózva, hogy immáron ez lesz a tuti! Mert ennyi viszontagság után már csak jó jöhet – mondjuk mi emberek naivan. Amikor az emberben nincs belső hit, bizonyosság, stabilitás, akkor a külső apró biztatónak tűnő jelekbe úgy bele tud kapaszkodni és köré építeni olyan légvárakat, hogy csak na. Emlékszem erre az érzésre, erre az iszonyatosan elhagyatott, kiszolgáltatott reménykedésre, hogy majd most meghozza a nagybetű Sors a várt nagy boldog …

15 kávézó Rodosz városban – és egy kis “szociográfia” a görög kávézásról tudatos utazóknak

The English version of this blog post is HERE Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem minden reggel szükségem van egy kapucsínóra mézzel. Vagy bármikor, amikor gondolkodni szeretnék. Imádom a kávé ízét és illatát és nem, nem vagyok róla hajlandó lemondani annak ellenére sem, hogy tudom felébredhetnék a rozmaring teától, vagy a zöld teától is, illetve néhány légzéstechnikától (főként jógaoktató létemre – ejnye, szégyenlem is magam – na jó, nem). Nekem is kell egy szenvedély, amíg meg nem világosodok teljesen. Azt azért beismerem, hogy inkább vagyok függő, mint szakértő. És nem csak a kávézást imádom, hanem a kávézókat is, melyek annyi különböző funkciót tudnak betölthetni. Más és más karaktere, szerepe van egy kávézónak egy nyugat-európai nagyvárosban és egy görög sziget 50 fős falujában. Terek, melyek helyt adhatnak: a reggeli friss hírek elolvasására egy eszpresszó gyors felhörpintése közben munkába rohanás előtt (legalábbis ha nyüzsgő nagyvárosokról beszélünk), egy randevúra (vagy titkos randevúra), összeülni a csajokkal, üzleti találkozóra, egy jó könyv elolvasásához, tanuláshoz, kreatív munkához, beszerezni az új pletykákat, vagy csak ülni és inspirálódni az utca eseményeiből… illetve …

(Érték) válságban Görögországban -15 hónapja Rodoszon

A possible English version of this post will coming soon. 😉 Évek óta sok-sok íráson keresztül fejezem ki rajongásom a görög hagyományok, és az itteni természet kincsei, szépsége, gazdagsága iránt. Mindig őszintén írtam minden felfedezésemről, tapasztalatomról. És pont az őszinteség miatt most fontosabbnak tartom arról írni, ami ugyanitt Görögországban napról-napra porrá zúzza a hitemet az emberekben, ami nem csak az én jó közérzetemet veszélyezteti, de elhomályosítja sőt a kihalás szélére taszítja ezeket a természeti-, kulturális gyöngyszemeket, melyeket szűz tekintettel oly nagy szerelemmel fedeztem fel és osztottam meg számos formában. Ez most nem az az írás lesz, amit a turisztikai irodák majd felkapnak (már a terjedelme miatt sem). Rengeteg dolog cikázik a fejemben mostanság. Nehéz lenne róluk listát készíteni, de a környezetemmel kapcsolatban (amely most Rodosz szigete) egy folyamatos reflexív monológ fut bennem, melynek egyik konklúziója egy kezdődő általános bizalomvesztés, ami iszonyatos frusztrációval tölt el. Nem jó jel. Az egyik lehetséges oka ennek a széllel tovaszálló be nem tartott ígéretek garmadája részben a könyvemmel kapcsolatban (hónapok óta húzódó hatalmas lelkesedéssel beharangozott interjúk, találkozók, segítségek önkéntes felajánlása, majd minden …

Hello Rodosz, 11 hónapja itt vagyok

2018. október 29. hétfő, Rodosz Tizenegy hónappal a Rodoszra érkezésemtől számítva tegnap újra költöztem. Visszaköltöztem oda, ahová megérkeztem napra pontosan 11 hónappal ezelőtt. Ez a negyedik költözés 11 hónap alatt, és ez sem mondható hosszú távúnak. Maximum márciusig fogok itt maradni, akkor megint tovább kell vándorolnom, keresnem egy újabb potenciális otthont, amely kiszolgál. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy most ez a negyedik költözés egyáltalán nem viselt meg sem lelkileg, sem más szempontból – ellentétben az előzőekkel. Amikor idejöttem, úgy gondoltam új gyökeret verni jöttem ide – és ha lehet minél gyorsabban. Csakhát ez egyrészt nem mindig döntés kérdése – az életnek is van beleszólása a dolgokba, nem csak nekünk – másrészt nem lehet mindent egyszerre kipipálni. Az élet nem egy bevásárló lista és sokszor baromira megkönnyítjük a saját dolgunkat, ha megkíméljük magunkat az irreális elvárásainktól és attól, hogy határidőt szabjunk olyan dolgoknak, amelyek nem csak a mi kezünkben vannak. Rengeteg szorongást és lelkiismeret furdalást megspórolhatunk így. Az utat, amit bejártam 11 hónap alatt, azt sosem gondoltam volna, egyáltalán nem így szerepelt a terveimben, de …

Dina konyhája – igazi házias görög ízek Rodosz város szívében

Not all of us have the possibility to taste a Greek mother’s home made food during a short holiday in Greece amongst the several fake touristic places on the popular destinations. So I help you: if you come to Rhodes and want to taste a Greek mother’s authentic plates which is defienetely combined with the real Greek ‘filoxenia’, then visit Dina in the heart of Rhodes town.

Az egyszerű élet és a tradíció nyomában – vissza a gyökerekhez

Sok idő telt el a legutóbbi magyar nyelvű bejegyzésem óta, mert a legtöbb élményt és eseményt, ami történik velem itt Rodoszon, azt vagy a könyvemnek tartogatom, vagy épp feldolgozás alatt van (úgy értem még nincs mit mondani róla, mert még nem értettem meg én magam sem, emésztem). Most mégis kénytelen vagyok ‘spoilerezni’, mert nem bírom magamban tartani a mögöttem lévő hétvége tapasztalásait. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legszebb, legfelemelőbb hétvége volt, mióta itt élek a szigeten. És maximálisan alátámasztja azt a sejtésemet, hogy a legjobb dolgok nem tervezés útján születnek, hanem egy fajta megengedő, nyitott hozzáállásból. Ne vegyék a nagy “programozók” rossz néven ezt a gondolatot, főleg azért ne, mert ha én, a nagy tervezőgép (aki azelőtt a nyaralásaim minden pillanatát beosztottam és a barátaim és a párom rabszolgahajcsárnak becéztek) képes voltam eljutni a spontaneitásnak erre a fokára, akkor bárki. Ebben persze a legnagyobb tanítómesterem az ún. ‘görög élet’ volt. Az országban töltött elmúlt 10 hónap, ahol megtanultam együtt élni a terveim folyamatos megsemmisülésével. Azzal, hogy ne vegyem őket túl komolyan, …

‘Apokries’ Rodoszon – avagy a velencei karnevál ideje leáldozott

Igen. Lassan 32 évesen magam mögött hagytam már pár emlékezetes bulit, de azt, amit a görögök farsangján láttam, illetve megtapasztaltam, na azt soha nem fogom elfelejteni azt hiszem! Kivéve, amit már elfelejtettem köszönhetően a fantasztikus görög boroknak – amit kizárólag Dionüszosz, az ünnepkör ókori istensége tiszteletére fogyasztottam el… 🙂 Idén végre valahára itt töltöttem Rodoszon a görög ‘apokries’ háromhetes karnevál időszakát. És bár több ízben írtam már erről a “farsangi” időszakról (ITT és ITT is), amelynek gyökerei nagyon messzi időkre vezethetők vissza (egészen Dionüszosz kultúrköréhez, vagy még korábbra) mégis most kerültem igazán közel ahhoz az esszenciához, amit ez az időszak nyújt, és ahhoz a kulturális élményhez, ahogyan a görögök ma itt Rodoszon ünneplik a karneváli időszakot. Számomra kultúrsokk volt a szó legpozitívabb értelmében. És őszintén: nem fér a fejembe, hogy míg turisták százezrei utaznak el a velencei karneválra, miért nem látogat ide a kutya sem (tisztelet a kivételnek) Görögországba a karneváli időszakra…? Én imádom megismerni, érezni és megérteni egy kis közösség hagyományait, rítusait, és lehetséges, hogy engem ezért nyűgöz le jobban egy görög falusi ünnep, …

Így készül a ‘lagana’ Rodoszon

“Ezt a kenyeret már Arisztofanész is említette, így tudjuk, hogy az ókori időktől fogva készítették a görögök, ahogyan ma is: ropogós szezámmagokkal gazdagon borítva. A lagana összetevői között van egy titkos fűszerkeverék, mely nagyon jellegzetes ízt, és aromát kölcsönöz a kenyérnek, de bizonyos feljegyzések szerint a böjti folyamatot támogató spirituális tisztítást segítő fűszerkeverékről van itt szó…”

Receptek Rodoszról – a cékla

* The English version of this post is HERE *   Ez a tél Rodoszon mindenképpen reflektorfénybe helyezte nálam a céklát, amit szintén a mediterrán konyha szerettetett meg velem igazán. Otthon Magyarországon ez a tormával eltett verzió sosem volt valahogy a kedvencem, és talán azért áll hozzám közelebb a görög megközelítés, mert hihetetlen kreativitással számtalan variációt kínál mégis a szokásos egyszerűségre törekedve (a görögök nem bonyolítanak túl semmit – ezt tudjuk jól) és szezonális friss, természetes hozzávalókkal villámgyorsan elkészíthetőek ezek a receptek. Az első szembetűnő különbség az otthoni, magyar elkészítéshez képest az, hogy a görögök a céklát teljes egészében felhasználják – rubintvörös szárát, leveleit is imádják (sőt ezek a kulináris élvezetek csúcsát jelentik számukra). Ezzel akkor szembesültem, mikor Katerina barátnőm átjött hozzám egyik este. Én céklát készítettem elő, és tudatlanságomtól vezérelve levágtam a szárat a gyökérről – hisz én eddig csak a cékla gyökerét ismertem a konyhában – amit aztán kidobtam a kukába. Hát meg is kaptam a magamét ezért a műveletért… 🙂 Kulturális különbségek a konyhában első lecke. Hiszen itt nem dobunk ki semmit! …

Asklipio – a falu, ahol az utcák virágba borultak!

Asklipio Rodosz sziget dél-keleti részén fekszik és egy roppant érdekes falu több szempontból is. Az ide érkező sokféle felfedezést tehet. Az egyik lehetséges program itt: elveszni a falu szűk kacskaringós utcáinak világában. Legutóbbi sétámon (2017 szeptemberében) teljesen magával ragadott Asklipio utcáinak művészete, a sok virággal és motívummal, melyeket az itt lakók festettek a járdákra, az utcák különböző szegleteibe – és persze a régi-régi hatalmas kültéri kemencék. Természetesen része a falu bájának és illatának (mint a többi rodoszi falunak is) a sok-sok fűszernövény és virág a házak udvaraiban néha a legváratlanabb helyről “kinövő élet”. Asklipio tökéletes példa arra, hogy mennyire egyszerű dolgokkal lehetséges az élet mindennapi jeleneteit “kiszínezni”. Egy isteni vacsorát követően a falu Nikos Tavernájában a naplemente fényeiben tettem sétát itt legutóbb. Nem csak az utcácskák miliője tett nagy hatást rám, de a helyiek vendégszeretete és a tündéri gyerkőcök, akikkel találkoztam az utamon. Erről a sétáról osztom meg a fotóimat most Veletek. Kattints az alábbi képre, ha meg szeretnéd találni Asklipiot a google térképen:   A falu utcáinak felfestései:   Néhány öreg szépeséges kemence (φούρνος – …

Az új kezdet tisztelete – és egy múzeum megnyitó Rodosz szigetén

“Az egyik ilyen titkos összetevő a “görög életérzésben” az új kezdethez való (nyugati emberek számára szokatlan) különleges hozzáállás. Hogy mitől különleges? Hát pont attól, amitől egész Görögország: képesek időnként megállni, figyelemmel tüntetni ki az élet bizonyos pillanatait, és mindezt lélekkel, odafigyeléssel, hálával megtölteni.”

Vízkereszt Rodosz városában – 2018 január 6.

Nekem, aki egy másik kultúrából érkeztem, ez a reggel tele volt színekkel, illatokkal, hangokkal, melegséggel és inspirációval. Tömegek gyűltek össze csak azért, hogy tanúi legyenek néhány igazán bátor jelentkezőnek, akik a hideg tengerbe ugorva versenyt úsznak a pap által vízbe dobott ‘szent keresztért’.

Gazdagnak lenni

Mit jelent számunkra a gazdagság? El tudod képzelni azt, hogy nincsen sok fizikai tárgyad, amit birtokolsz, viszont a szíved tele van örömmel, melegséggel, történetekkel az életről, melyeket bármikor megoszthatsz másokkal? Ez a férfi egyértelmű fizikai szegénységben él egy görög faluban. De amikor összetalálkoztunk az utcán azonnal rám mosolygott. Büszkén és örömmel állt meg omladozó háza ajtaja mellett egy fotóra a kérésemre. A találkozásunk 15 perce során egy panasz, vagy negatív gondolat sem hagyta el a száját. Azonnal beinvitált az aprócska házikóba, hogy megmutasson egy képet a falon, amire nagyon büszke. Hellyel kínált, marasztalt, de csak nagyon finoman, mosollyal, szeretettel. Az anyagi szegénység miatt egy csepp szégyenérzetet nem mutatott, csak az öröm és a büszkeség látszott rajta. Hiszen sokkal többek vagyunk a felhalmozott fizikai értékeinktől. És ezek a dolgok mindig tartósabbak, mint az anyagi múlandó világ. A tárgyakat elfelejtjük az életünkben, de az emberi kapcsolódásokat, összetalálkozásokat, és az egymásnak adott gesztusokat nem… Mi az, amire igazán szükségünk van a felépített fizikai világból? Építjük a másik világunkat is? Van belső forrásunk, kutunk, amiből meríthetünk, ha a fizikai …

Rodosz kincsei – egy téli hétvége Monolithos faluban

“Nekem ez a hétvége sokkal több volt, mint egy információgyűjtés a készülő könyvemhez. Csodálatos embereket ismertem meg – olyanokat, akikkel sok a közös érték. Magamba szívtam Monolithos energiáját a természeten keresztül, és ismét megtapasztaltam a görög filoxenia-t, ami a definiálatlan, hatalmas, korlátokat nem ismerő vendégszeretetet jelenti számomra.”

Hello Rodosz, megjöttem!

13 napja érkeztem Rodosz szigetére, amely utazás rendhagyónak számít az elmúlt 8 év látogatásaihoz képest, mert ezúttal nem rövid távra tervezek. 8 év a szigethez köthető szerelem, álmodozás, alkotás és sok-sok tapasztalás után most 3 bőrönddel megérkeztem egy esős novemberi estén – ide költöztem.   Annak ellenére, hogy már hosszú évek óta vágytam a szigetre, a döntésem és az események is nagyon gyorsnak tűnnek (talán egy ilyen új kezdetre nem is lehet eléggé felkészülni) és még most is hihetetlen, hogy megtettem és itt vagyok. Nem teljesen vakon utaztam, hiszen az elmúlt évek alatt tudatosan és nagy-nagy szenvedéllyel kutattam a helyiek életét, szokásait, gondolkodását, életfelfogását készülő könyvemhez, és elég széleskörű helyismeretre tettem szert, de még sincs biztos támpont, garancia egy új kezdettel kapcsolatban. Az ember dönt, és onnantól belemegy, vállalja az ismeretlent, a kiszámíthatatlant, az újjászületést. Ez egy rizikó minden esetben, amit természetesen sok félelem is vett körül. De nem toporoghatok örökké a félelmeim mögötti szűk térben, hiszen olyan nagy erők munkálnak bennem, amelyek ide hoztak erre a görög szigetre – ezeket nem fojthatom el örökre. …

Görög fesztivál Nikia-ban – Nisyros szigetén

  Kicsivel több, mint két hete hagytam el Nisyros szigetét, de még mindig nagyon hiányzik. A legmaradnadóbb élményem itt egy tradicionális fesztivál volt (görögül: panigiri) egy Nikia faluhoz közeli sziklába vájt templom mellett, ahol a helyi emberek összegyűltek, hogy együtt töltsenek egy éjszakát zenével, tánccal, isteni ételekkel (melyeket ingyen szolgáltak fel mindenkinek) egy hatalmas fa alatt. Mindezt nagyon spontán módon teszik, mindössze hagyják, hogy az öröm átjárja szabadon testüket és lelküket. Sok videót készítettem akkor este, de a mai pénteken ezt az egyet szeretném megosztani veletek, hogy megmutassam mennyire egyszerű örömöt találni az életben – és persze azt is, hogy a görögök élen járnak ennek a gyakorlásában. Nézzétek, ahogyan ezek az idős férfiak felszabadítják magukat a táncon és zenén keresztül. Meg persze a jó görög boron keresztül. Agios Ioannis Theologos templom, Nikia, 2017 Szeptember 25.:        

Egy este a Cafe-bar 1900-ban

Tegnap éjjel valami egyszeri és megismételhetetlen történt Archangelos faluban az ‘1900 cafe’-ban, Rodosz szigetén. Sok zenés esten részt vettem már Rodoszon, de azt hiszem eddig messze ez volt a legemlékezetesebb mind közül. Fiatal művészek zenéltek együtt – életükben először ebben a felállásban Görögország különböző részeiről. Olyan zene szülte meg magát a művészeken keresztül, ami mindannyiunkat időn és téren túl messzire vitt el. Megnyílt egy csatorna tegnap este, és őszinte hálát érzek ezért az élményért. Művészek: Anna Nikitiade Despoina Spanou Manolis Christodoulou Panormitis Boubas Taxiarchis Georgoulis    

Generációk

  Apa és fia együtt dolgoznak az udvarukban egy meleg vasárnap délutánon (2017. augusztus 27-én) Rodosz Óvárosában. Két generáció egy fotón. Ilias, és fia Vasilis cégért faragnak Vasilis vendégházára. A hangosan kacagó Ilias ezermester, ő építette két kezével házukat, és mindent az udvarukon, amely egykor turistáktól nyüzsgő étterem volt mindaddig, amíg tönkre nem ment a válságos időkben. Megengedték, hogy készítsek néhány fotót róluk, sőt egy beszélgetésre is meginvitáltak az árnyékos udvarba maguk mellé. Együtt dolgozik apa és fia szinte meditatív csendben, de mégis megannyi különbség látható közöttük a képeken annak ellenére, hogy csak egy generációnyi a különbség. Ilias egyenes tartása, a legnagyobb melegben és kétkezi munkába temetkezve is makulátlan öltözéke egy régebbi időbe repít vissza. Vasilis már picit kényelmesebben végzi a munkát, ő már egy teljesen másik korszak “gyermeke”. Elnézve őket azt éreztem, hogy generációink különbözőségei nem lehetnek akadályok abban, hogy szeressük és megértsük egymást, és hogy tanuljunk egymástól. Oda-vissza … ❤️ Ti mit gondoltok?            

Augusztus 15 – Mária mennybemenetelének ünnepe Görögországban

  Augusztus 15-e (görögül: dekapendeavgoustos) az év egyik legnagyobb ünnepe Görögországban. A keresztény egyház ezen a napon ünnepli Szűz Mária mennybemenetelét, vagy más néven elszenderedését (görögül: Koimisis Tis Theotokou). Azért nevezik így, mert az egyház szerint Mária volt az egyetlen asszony, aki bűnök nélkül élt, és a halál, mint a földi bűnökért járó büntetés, neki nyilvánvalóan nem járhatott. Ezért soha nem használják a “halál” szót vele kapcsolatban, és az ezt ábrázoló szentképeken is inkább Mária mennybemenetelét, és az elalvás békességét hangsúlyozzák. Ez inkább valaminek a kezdete, mint valaminek a vége, ezért igazi vidám ünnep ez az egyház életében ahelyett, hogy gyász volna. Azokban a görögországi templomokban, melyeket Szűz Mária (Panagia) után neveztek el, ma egyházi szertartás keretein belül hívják őt, és különböző dolgokban kérik az ő segítségét, eljövetelét. Illatos virágokkal díszítik az ‘Istenszülő’ (görögül: theotókou) mennybemenetelét ábrázoló képeket, melyeket a templom bejáratánál helyeznek el, hogy a belépéskor mindenki könnyen hozzáférhessen, megcsókolhassa azt. Nem csak azért hatalmas ünnep a mai, mert az ország minden szegletében van egy ‘Panagia’ templom, hanem mert ezen a napon ünnepli Görögország …

A nyugalom titkos szigete Rodosz szigetén – Green Eco House

Ez a feltöltekező környezet, amit Petros és a szülei megteremtettek a Green House segítségével a tökéletes lehetőséget kínálja arra, hogy az ember sebességet váltson, és visszatérjen saját természetes ritmusához. Mert mi is a természet részei vagyunk, még akkor is, ha néha elfeledjük azt…

Kritinia Panorama – a Természet ajándéka

Rodosz szigetének megvan az a fantasztikus adottsága, hogy az ide látogató megtalálja a sekély, homokos, csendes, áttetsző vizű tengerpartokat (keleti partvidék teljes hossza), és a szelesebb, vadabb, szörfözésre kiválóan alkalmas nagy hullámokkal tarkított, vadregényes tájakkal övezett partokat is (nyugati partvidék). Mindkét partvonal mentén sok a látnivaló, de nagyon más hangulata van a sziget nyugati és keleti oldalának. Ezúttal a nyugati oldalról ajánlok egy látnivalót, amely nem hivalkodik, útikönyvekben nem igen szerepel, és bár a sziget vadregényes oldalán található, gond(olat)októl megüresedő, meditatív pillanatok helyszíne lehet leginkább. A Kritinia Panorama egy természet által létrehozott kilátó pont, ahonnan a Rodosz szomszédságában fekvő Chalki, és a lakatlan Alymia szigeteket csodálhatjuk, és szemünket egy fenyőerdővel benőtt völgyön pihentethetjük. Alattunk a tengerparthoz vezető völgy S alakban terül el lágy, puha, hullámos vonalakkal, télen-nyáron zöldellő fenyőerdővel. A természet lágy geometriája egy finom nő vonalaira emlékeztet. Ha az ember igazán átadja magát a hely erejének, akkor a fizikai formákon túl bizonyára érzések is magával ragadják. Tökéletes hely töltekezésre, a gond(olat)ok kilélegzésére és a szeretet, a béke, a Nap, a tenger belélegzésére. Gyógyír ide …

Tilos – Görögország “zöld szigete”

Múlt héten került megrendezésre az Európai Unió Fenntartható Energia Hete (Sustainable Energy Week – EUSEW2017), ahol az aprócska Tilos görög szigete vihette haza a nagy megtiszteltetést jelentő Energy Islands, valamint a közönségdíjat azért a projektért, amelynek keretein belül a szigeten megépítik a Mediterráneum első hibrid, megújuló energia alapú töltőállomását. A projektben megtervezett akkumulátor alapú tároló rendszer segítségével a sziget képes lesz átkapcsolni egy olyan rugalmas energiaforrásra, mely kizárólag nap- és szélenergia felhasználásával fog áramot termelni energia autonómiát biztosítva így a szigetnek és megszabadítva őt a rendkívül költséges, de annál szennyezőbb olaj-alapú energiaimporttól. Az aprócska görög sziget nem kizárólag emiatt a projekt miatt érdemli meg a kitüntetett figyelmet, hanem alapvetően a természeti-társadalmi problémákhoz való példaértékű hozzáállása miatt is. És amit lehet piciben, azt talán meg lehet csinálni nagyban is…   Tilos szigetéről bizonyára nagyon kevesek hallottak eddig. Valószínűleg leginkább azok, akik elkötelezett természetjárók és rajongók. Az Égei-tenger délkeleti partjánál a Dodekanisos szigetcsoporthoz tartozó, Rodosztól 2 órás hajóútra lévő piciny sziget (61 km²) nem számít populáris turistaövezetnek, és azon ritka szigetek közé tartozik, ahol az ember hamarabb …

“Rodoszidézés” a balkonon

Ha a hegy nem megy Mohamedhez…, akkor én csinálok Görögországot itthon! Bevallom nagyon hiányoznak már a görög, és persze főleg a rodoszi jelenetek (színek, illatok, a helyi emberek, a hosszú borozgatós tavernás beszélgetések…). Ezért érzéki csalódást előidézve magamnak arra gondoltam festek egy kis Rodoszt az otthonunkba. Lassan 8 éve gyűjtöm a rodoszi (és Rodosz környéki) emlékeket, képeket, így nem volt nehéz dolgom, amikor a koncepciót kellett kitalálnom. Ehhez adott volt a piacon elérhető ‘legbézikebb’ kerti bútor, azaz az IKEA TÄRNÖ asztalai és székei. Adott volt a férfi, aki mindezt darabjaira szedi (szétcsavarozza, lecsiszolja, majd végül a festés után összerakja – ez úton is köszönet kedvesemnek!), és adott volt két olyan jellegzetes szín együttes használata, amely Rodosz szigetén nagyon is jellemzi a hagyományos faluképet, vagy tradicionális épületek megjelenését: az okker és az ún. tárnics kék. A festékek, melyeket használtam: a Swing color márka RAL 5010 Gentian blue színű vizes bázisú zománcfestéke, amely egy nagyon gyorsan száradó, egy rétegben is tökéletesen fedő, erőteljes gyönyörű színű festék a POLI-FARBE Cell kolor márka Okker színű magasfényű zománcfestéke, amivel már jobban …

6+1 film, ami igazán Görögországba varázsol

Most, hogy hivatalosan is itt a tavasz és az illatában már érezni a nyár eljövetelét is, még inkább görög lázban égek. Most még könnyebb felidézni a görög nyarak emlékeit és még nehezebb a várakozás a következő görög útig… Ezen az időszakon segít át az a 6 film, amelyet összeszedtem az alábbiakban. Olyan filmek ezek, amelyek nagyon erősen hordozzák Görögország, vagy a helyi emberek karakterisztikáit, így újra, és újra átélhetjük az igazi görög életérzést, vagy ha még sosem jártunk Görögországban, akkor igazán jó idegenvezetőink lesznek. Ez egy nagyon vegyes lista (megjelenési évet, műfajt, hangulatot tekintve), amiből igyekeztem kihagyni a populárisabb vonalat. A +1 nagyon divatos szalagcím manapság, így jópofának tartottam, és egy vadiúj filmet takar, amit még nem láttam, de már alig várom, hisz Rodosz szigetén forgatták. 😉   1. Corelli kapitány mandolinja – igéző Kefalonia Ezt a filmet bárhányszor megtudnám nézni egymás után, az összes jelenete tartogat valamilyen mélyebb mondanivalót, a képek csodálatosak, nem lehet betelni a görög táj és házak látványával, a zenével, a szerelmi történet gyönyörű kibontakozásával, miközben a légkört folyamatos feszültségben tartja a …

A görögök legőrültebb ünnepe – az ‘apokries’

Korábban a görög húsvét kapcsán már írtam pár gondolatot az apokries-ről, azaz a görögök három hétig tartó, a nagyböjtöt megelőző karneváli időszakáról. Ezúttal szeretném a karnevál szokásait, eredetét nagyító alá venni, már csak azért is, mert a 2017-es apokries kellős közepén vagyunk. Ma, február 16-án csütörtökön van az egyik legkiemelkedőbb ünnepe ennek a három hétnek, a ‘tsiknopempti’, amikor egész Görögországban grillezett húsok illata száll a levegőben. Nézzünk a mélyére, hogy egyáltalán mit ünnepelnek három hétig a görögök, miért és hogyan?   Mi az az apokries? Az ortodox húsvét nagyhetének rituál-sorozatát egy 6 hetes böjti időszak előzi meg. Ez a böjt egyrészről az állati és állati eredetű ételekről való lemondást jelenti, mely a test és lélek tisztítását hivatott szolgálni. Ez a fajta böjt tisztítja a testet és lecsitítja az elmét, mely segítség lehet a további böjti előírások betartásához. Tilos ugyanis a böjt teljes 7 hete alatt a test bárminemű örömszerzésének céljából végzett tevékenység. Igen, ide tartozik a szexuális érintkezés (bár fogalmam sincs ki tartja ezt be manapság), az alkoholfogyasztás, a tánc és ünneplés is. Ez alatt …

Egy év után újra a Paradicsomban – RODOSZ 2016

Akármilyen hihetetlen, de idén a várva-várt Rodosz visszautazás előtt ismét nagyon izgultam. Egy évig Magyarországon, és habár az emlékek nem, de az érzések megkoptak kissé. Az ember nagyon könnyen a szokások rabja lesz és hajlamos belesüppendi az ismerősbe, a megszokottba. Én ezt nem szerettem volna és tudtam mennem kell egyedül újra felfedezni, de félelmeim is velem voltak. Fura, ahogy az érzések húzzák ide-oda az embert… 2015 szeptember: sírva ülök a repülőn Budapest felé, ahogy távolodik és egyre kisebb lesz a távolban Rodosz szigete. Nem akartam elhagyni a szigetet, nem akartam Magyarországra visszamenni. És ez nem egy könnyen jött utazásos fellángolás volt, úgy éreztem kiszakad belőlem valami, ahogy el kellett jönnöm. Hogy miért? Egyrészről 2 Rodoszon töltött hónap túl sok túlcsorduló, feldolgozatlan élménye szeretne valahogyan kitörni belőlem, de egyelőre könnyek formájában talál utat. Másrészt pontosan megéltem azt az állapotot, amikor a repülő két földet érés között (némi technológiai bravúrra) és a Jóistenre bízva magát hasít a levegőben. A Jóisten tudta csak merre tartok éppen az életemben. Fogalmam sem volt mi jön most, mihez kezdek ha leszállunk. Sokan Újévkor, vagy …

"Könnyek, melyek boldoggá tesznek, aroma, amely gyógyít" – Chios kincse, a mastiha

Görögország rengeteg kincset rejteget, melyeket az ott élő emberek már a régi korokban is felfedeztek, és tradíciós tudással életben tartva ezeket a természeti kincseket váltak híressé saját országukban és sokszor azon kívül is. Az egyik ilyen áldás a Chios szigetén honos mastiha fa (Pistacia Lentiscus), melynek növényi gyantája a chios-i mastiha (ejtsd: hioszi masztiha) már ie. 300-ban is hatalmas népszerűségnek örvendett számtalan gyógyhatása miatt. Ez a fafajta ugyan másutt is megtelepszik, de a világon kizárólag itt, Chios szigetén, és annak is a déli részén lehetséges a fából kinyerni a mastiha gyantát. Ez egy természetes, aromás gyanta, mely könnycsepphez hasonlóan csorog a földre a fák törzsén ejtett repedésekből. A kristálytiszta gyantacseppeket “Chiosz-i könnyeknek” is nevezik. Annak, hogy csakis itt képződik ennek a fának gyantája, 3 oka van: az itteni talaj minősége, a különleges, száraz mikroklíma, és a matsiha fa művelésének az évszádakok óta nagyapáról nagyapára szálló élő tradíciója, mely így az itt élő családok kezében maradt az idők során. Ennek a tevékenységnek a művelése türelmet, és sok-sok emberi erőfeszítést igényel a megfelelő tudás mellett. Ez a fa 40-50 év alatt nő meg 2-3 méteresre, amikor is először képes gyantát adni kérgéből. Ilyen hát …

Görög húsvét – a Fény, az Átváltozás és az Újjászületés ünnepe

 Kevés olyan vallásos ünnepnek lehetünk tanúi ma Európában, mely annyira mély gyökerekkel és gazdag rituális elemekkel rendelkezik, mint a görög ortodox húsvét. Az újjászületés szimbolikus ünnepének bizonyos hagyományai, rituális elemei még a kereszténység előtti időkre datálhatók. Már a pogány időkben is tavaszi ünnepeket rendeztek az emberek a természet újjáéledésének örömére. Látható tehát, hogy az emberben megszületik egy késztetés tavasszal arra, hogy az ébredő természet hatására önmagában is keresse a megújulás erejét és fénysugarát testi-lelki értelemben egyaránt. Lezárni a régit, elengedni, eltemetni a múltat és egy áldozatokkal teli várakozást követően befogadni az újat. Ez nem más, mint az ember és a természet kapcsolódásának spirituális kifejeződése, melyben az ember ősi szimbólumok segítségével lerója tiszteletét a születés-elmúlás végeláthatatlan körforgása előtt.   Persze a kereszténység híveinek a húsvét ünnepe egyúttal hitük kifejeződése is. Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának emléke gyász, de ugyanakkor örömünnep. Ez egy meggyőződés abban, hogy az elmúlással a dolgok nem érnek véget. A Világ állandó mozgásban van, és a halált mindig új élet követi. Ennek megtestesítője Jézus Krisztus a Húsvét ünnepében. A görög húsvét időszakát az …

Október 28, OXI – a NEM napja

Sokan a görög büszkeség napjának hívják, mások azt tartják, hogy ezen a napon Görögország bátor cselekedete a második világháború kimenetelét is erősen befolyásolta. Ezt az  ünnepet a görög nemzeti öntudat, bátorság és kitartás jelképeként emlegetik. Október 28-a nemzeti ünnep a görögöknél, melyet szerte az országban fesztiválokkal, felvonulásokkal, tánccal ünnepelnek, hogy emlékezzenek a modern Görögország legdicsőbb óráira. Hogy mit ünnepel az ország ezen a napon, és miért ilyen fontos számukra (illetve egész Európa számára) ennek a napnak a mondanivalója, arról olvashatsz a folytatásban. Számomra Görögország a szabadság szimbóluma. Fantasztikus emberek lakják e gyönyörű, gazdag országot. Most biztosan felkaptad a szemöldököd a gazdag szón, de kérlek vonatkoztass el a pénztől. Gazdagság, mint a változatos természeti adottságok, állatvilág, növényvilág, földrajz, gasztronómia, tradíciók, ünnepek, szórakozás, és az élet szeretete, a pillanat élvezete és annak megélése, egy színes világ. Pontosan megértve azt, hogy minden pillanat visszahozhatatlan életünkben, tudják a görög emberek megfűszerezni azokat, s egyedivé, felejthetetlenné tenni. Ezért hívom én ezt az országot gazdagnak. Rengetegen aggódtak értem, amikor a nyáron kiutaztam Görögországba a gazdasági helyzet miatt. De nem gondoltok arra kedves aggodalmaskodó “barátaim”, …