All posts filed under: inspiráció

A lélek és a test kölcsönhatása

Azért volt fontos számomra megosztani Szabi történetét, mert példát hoz arra, miért fontos vállalni  önmagunkat a hibáinkkal, tévutainkkal együtt, majd ezeket elfogadva menni előre a változás, önmagunk egyre jobb és jobb verziója felé. Ez az önmagunkhoz való hűség.

Advertisements

ONO bár – a dizájn, a vendéglátás és egy személyes történet találkozása

Szeretném bemutatni Nektek az ONO bárt, és Moran Strasslert, aki az ötlet, a dizájn, a megvalósítás, a beruházás, a menedzsment, és a bárpult mögött is áll egy személyben. Egy fiatal, nyitott gondolkodású izraeli tervező, akinek a szenvedélye a vendéglátás, mindent egy lapra tett fel, hogy megvalósítsa ötletét, és megnyissa saját bárját Görögország legnaposabb szigetén, Rodoszon. Nem csak egy vendéglátó egységet szeretett volna létrehozni, hanem teret adni emberek, ötletek, inspirációk összetalálkozásának. Tehetsége és a nagyon egyedi ötlet és koncepció ellenére számos kihívással kellett és kell a mai napig szembe néznie az úton – csakúgy mint bárki másnak, aki elég bátor ahhoz, hogy ösztönösen, belülről vezetett módon cselekedjen és önmagához hűen alkosson valamit, ami nagyon eltér az épp aktuális áramlatoktól, divattól.   Még nagyon fiatal, növekvő fázisában tart a vállalkozás, hiszen 2016 novemberében nyitotta meg kapuit Rodosz város szívében. De biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül maga köré vonzza kreatív, nyitott, gondolkodó közönségét, hiszen egy erős középponttal, ösztönös koncepció mentén jött létre. Karakterisztikájának minden minőségében autentikus, hű önmagához, amely igazán különlegessé teszi. (Igaz ez ránk, emberekre …

Eredetünk – Genesis

  A napokban láttam Sebastiao Salgado 73 éves brazil “fénnyel író” művész fotográfiai tárlatát a Műcsarnokban. Salgado képeivel először idén tavasszal találkoztam egy civilizációkat magyarázó előadássorozaton, mely után lázas keresésbe fogtam a fotográfus munkásságával kapcsolatban, mert a képei nagyon nagy hatást gyakoroltak rám. Nem vagyok hivatásos műértő, egyszerűen csak átrezonált a képeken valamiféle erő, igazság, amely magával rántott. Hamar rájöttem, hogy nem egy egyszerű fotográfusról van szó, és újra eljutottam egy olyan példaképhez, akinek élete eggyé olvadt alkotásainak üzeneteivel, küldetése lett a művészete, és művészete vált a küldetésévé – mindezt akarata, tervei és közgazdasági tanulmányai ellenére. Miután megnéztem a róla szóló ‘The Salt of the Earth’ című dokumentumfilmet, napokig nem tértem magamhoz. Azóta vártam az alkalomra, hogy írhassak róla, és persze rohantam a november 12-ig Budapesten lévő, eddig a világ számtalan pontján bemutatott Genesis névre keresztelt kiállítására, ahogy csak tudtam. Jöjjön most mindaz, amit ez a tárlat a felszínre hozott bennem. A kizárólag fekete-fehér fotók nyelvén beszélő Salgado munkásságának harmadik nagy léptékű, hosszútávú projektje a Genesis (ezt előzte meg a Munkások – 1993, és a Vándorlás – 2000), melyben …

“Az embereknek meg kellene tanulniuk szakítani….” ?

  Igaz nyár van és a mozikban általában nem ilyenkor vetítik a kassza-siker filmeket, de mégis az olasz rendező Paolo Genovese filmje, a Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) még mindig itt van nálunk a mozikban (Puskin, Kino, Szigeti Air Cinema), amely garantáltan minden felnőtt férfi és nő figyelmét a vászonra szegezi mind a 97 percében, és nem menekülhetünk a film utóhatásától sem. A vígjátékként aposztrofált film zseniálisan és brutálisan lecsupaszító módon tartja arcunkba azt a tükröt, amelyben mai felnőtt társadalmunk álszent szerepekben éli életét, mellyel tökéletes drámává alakítja a produkciót. “Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő” – írja Shakespeare és mutatja be ezt Paolo Genovese rendező bravúros filmjében. Nem kevesebb célt tűzött ki magának a film, minthogy bebizonyítsa, hogy egymást akár gyermekkoruk óta ismerő (egymást “legjobbként” aposztrofáló) barátok, vagy ami még ijesztőbb: házastársak képesek egymás mellett élni az életüket teljesen idegenként úgy, hogy legmélyebb érzéseiket és gondolataikat és őszinte személyiségüket egymás előtt egyáltalán nem merik vállalni. Hogy ezt bebizonyítsa a rendező, egy nagyon hétköznapi, nagyon egyszerű, mindannyiunk életében előforduló szituációt vett alapul: …

A 8 legjobb dolog a Natura Hill étteremben

Igen, tudom, hogy írtam már egy korábbi bejegyzésben a Natura Hill-ről, de muszáj megint írnom az éttermükről! Azóta ugyanis eljött a levendula szezon, ami lilába borította a Dunakanyar-panorámás domboldalt, és nem csak emiatt, de ezen kívül még 7 okból is nagyon ajánlom Mindenkinek az idelátogatást!   1. Duna panoráma Az a festői látvány, amit az étteremből, és annak teraszáról élvezhetünk egyszerűen megunhatatlan, lenyűgöző…   2. Szedd magad levendula A levendulakertnek nem csak a látványát, isteni illatát élvezheted, de haza is vihetsz belőle! A helyben megvásárolt Natura Hill-es zacskókban kedvedre szedhetsz magadnak.   3. Nem csak különleges módon tálalt, de isteni finom mesterfogások   4. Vegetáriánus fogások, allergének, helyi hozzávalók megjelölése az étlapon   5. Gyermekbarát: sok-sok játék + játszótér, homokozó, hatalmas tér szaladgálásra, 3 éves korig ingyenes étkezés 6. Kutyabarát étterem 7. Minden a fenntarthatóságot szolgálja – zöld gondolkodásmód 8. “Napozóterasz”     +1:  Minden annyira elbűvölő itt… 🙂     Imádni fogják: akik fenntartható jövőben/vendéglátásban gondolkodnak akik szívesen áldoznak egy nagyon különleges élményre akik imádnak enni, és akiknek számít, hogy minőségit, helyit, szezonálisat egyenek …

Fado – a portugál lélek zenéje

Igaz, már nem emlékszem pontosan mikor volt az első találkozásom a fado-val, de a műfajon belül Mariza-t nagyon megjegyeztem magamnak. De nem csak én vagyok így ezzel. Az UNESCO szellemi világörökségének részeként számon tartott világszerte híres portugál zenei műfaj – a fado jelenleg élő legnagyobb művészének tartják Mariza-t. Évek óta notóriusan lecsúsztam a magyarországi koncertjeiről (pedig volt jó pár), és ez így történt az idei márciusi MÜPA-s fellépésével is. De ezúttal úgy döntöttem nem várok a következő hazai koncertig és Mariza után szaladok a szomszédos Bécsbe az április 18-i fellépésére, melyet a Wiener Konzert Haus nagytermében rendeztek. Ennek a felejthetetlen koncertnek a hatására merültem el egy kicsit jobban a fado világában, amit most megosztok Veletek is.   A koncert előtt nem olvasgattam a műfaj keletkezéséről, történelmi hátteréről, vagy jellemzőiről. Engem a koncertre a fadonak az a varázslatos atmoszférája vitt el, amit a portugál és spanyol gitár lírai hangzása, a szóló énekes érzelmi kitárulkozása teremt meg. Ugyanezt az akusztikus, őszinte, érzelmekkel szinte túlcsorduló hangzást kizárólag a görögöknél hallottam olyan titkos, eldugott, félhomályos kávézókban, ahol éjszaka összegyűlik egy “beavatott” társaság, …