All posts filed under: Személyes

Gondolatok egy újabb költözés kapcsán

Amint kimondtam, sőt jó hangosan belekiáltottam a világba, hogy szeretnék ezen a szigeten maradni, szinte azon nyomban jött a nyakleves, és pár óra múlva már tudtam, innen (is) mennem kell. Szeretném átírni a reakcióimat a fájdalomra, kudarcra, ezért úgy döntöttem, írok magamnak egy pár sort, amivel felidézem azt, ami valóban lényeges, és amin a fókuszomat tartva nem őrülök bele az új helyzetbe. Azonnal távlatot adok magamnak, még mielőtt hozzáragadnék egy nagyon vesztes értelmezéshez. És egy pár sort Nektek, hogy kiirtsam azokat a lebutított kliséket és leegyszerűsítéseket, amelyek szerint “aki ilyen szép helyen él, annak ugyan mi baja lehet?” Ez jön most.

Összegzés májusról / Nisyros szigete

Mi történt ebben a hónapban? Tüzes pirosban virágoznak a gránátalmafák. Itt bent a faluban nagyon sok kertben fellelhetők ezek a fák, mert szinte mindenkinek van egy kis kertje, veteményese és csak úgy pompáznak nekünk. 🤗 Személy szerint várom a gyümölcsének a szezonját, lévén ez a kedvencem. Elért bennünket egy majd’ egy hétig tartó hőhullám, amit napközben szigorúan a lakásban tudtam csak elviselni a vastag falak között (ekkor haltak ki a frissen elültetett növényeim is – nem kifogás, de tényleg!), viszont délután négykor vettem a bátorságot, hogy kimerészkedjek a tengerpartra – attól korábban nem lehetett elhagyni a házat, embertelen meleg volt. Én mindig az emberek által látogatott partszakasztól eggyel arrébb telepedek le az óriás fekete vulkanikus kavicsok, és Héfaisztosz kubista sziklái közé. Ez egy kis extra mászást, túrát igényel ezen a vadregényes ember által még el nem kényelmesített érintetlen természeti területen, de megéri az összes sziklákon bukdácsolás, a jutalom a teljes egyedüllét és a meztelen fürdés és napozás. Persze a madarak ott vannak, de senki más. Gyönyörűen barnít a májusi Nap, de csak ilyenkor, délután négy …

2020 Május, Nisyros szigete

Tudjátok, nem igazán élek szociális életet mióta Nisyros-ra költöztem, azaz február elseje óta. Ennek nem csak a kirobbant járvány az oka, mivel itt ezen a pici szigeten igazából egy nagy közös karanténon osztoztunk, azon belül pedig mindenki szabadon tette-vette a szokásos teendőit és egyáltalán nem érződött, hogy mi folyik a világban a szigeten kívül, hiszen nekünk nem volt fertőzöttünk. Ezért a járvány még önmagában nem indokolta volna az úgymond bezárkózásomat. Őszintén: egy csoda ez a sziget. A vulkán formálta természet karnyújtásnyira, legfeljebb 10 percet kell sétálnia a faluban annak, aki azt el akarja hagyni és (megkockáztatom, hogy) a világ egyik leggyönyörűbb természeti környezetét élvezheti jobbára egyes egyedül. Nem él itt annyi ember, hogy egymás útjába botlanánk odakint, a falun kívül, ha csendre, nyugalomra, kívülállásra vágyunk. Van egy kis epicentrum a falun belül, ahol nyüzsög a nép, és ahol minden nap megfordul szinte mindenki, hisz itt található egy-két szupermarket és háztartási bolt, az egyetlen patika, a posta, a bank, a polgármesteri hivatal, trafik, zöldséges, a két hentes, a könyvesbolt (ami a szigetre rendelt bármely áruk lerakó- …

“Én nem keresek – én találok.” – a nagy fordulat? Vagy mi történik? – 2. rész

“A keresés: kiindulás egy régen ismert tényből, és valami tudott dolog találni-akarása. Találni: ez valami teljesen új. Minden út járható, és minden elérhető eredmény ismeretlen. Nagy merészség, szent kaland: Az ilyen kockázat bizonytalanságát igazából csak azok tudják vállalni, akik kétségek közt is biztonságban érzik magukat, akik határozatlanság, elhagyatottság közepette is vezetőre találnak, akik nem kitűzik a célt, hanem hagyják, hogy maga a cél vezérelje lépteiket.”
– Pablo Picasso

“Én nem keresek – én találok.” – a nagy fordulat? Vagy mi történik? – 1. rész

“A keresés: kiindulás egy régen ismert tényből, és valami tudott dolog találni-akarása. Találni: ez valami teljesen új. Minden út járható, és minden elérhető eredmény ismeretlen. Nagy merészség, szent kaland: Az ilyen kockázat bizonytalanságát igazából csak azok tudják vállalni, akik kétségek közt is biztonságban érzik magukat, akik határozatlanság, elhagyatottság közepette is vezetőre találnak, akik nem kitűzik a célt, hanem hagyják, hogy maga a cél vezérelje lépteiket.” – Pablo Picasso     Az úgy történt, hogy volt egy forró nyár. Egy forró, görög 2019-es nyár. Újrakezdések garmadáján, tucatján túl, újabb újrakezdésekkel birkóztam a Maslow-piramis alapvető lépcsőfokain bukdácsolva: lakás és munka tekintetében Rodosz szigetén abba a meg nem haló reménybe burkolózva, hogy immáron ez lesz a tuti! Mert ennyi viszontagság után már csak jó jöhet – mondjuk mi emberek naivan. Amikor az emberben nincs belső hit, bizonyosság, stabilitás, akkor a külső apró biztatónak tűnő jelekbe úgy bele tud kapaszkodni és köré építeni olyan légvárakat, hogy csak na. Emlékszem erre az érzésre, erre az iszonyatosan elhagyatott, kiszolgáltatott reménykedésre, hogy majd most meghozza a nagybetű Sors a várt nagy boldog …

Lelki dúlaság a hétköznapokban, avagy a csendben maradás képessége

2017 novemberében végeztem el a DONA International Birth Doula tréningjét Budapesten, amely döntést akkor már régóta érlelgettem magamban. Nem pont azért, mert feltétlenül a születésnél segédkező dúlaként szerettem volna tevékenykedni, de ez volt az a “tanfolyam”, vagy tér, ahol életemben először arról hallgathattam, hogy hogyan legyen egyik ember a másiknak lelki segítője, támogatója egy végtelenül érzékeny élethelyzet során, amely a szülés/születés. Azt gondoltam: végre egy hely, ahol létjogosultsága és érvénye van az érzéseknek lelki és fizikai értelemben egyaránt. Egy terület és egy szemlélet, ahol a fókuszba az ősbizalom, az életbe és a természetbe vetett hit kerül, és ahol kikapcsolhat az agy bizonyos értelemben bekorlátozó, dogmatizáló, az ismert mechanizmusokat kereső és azokkal operáló racionális szerepköre. Hiszen a születés egy megnyílás, egy út az ismeretlenbe, mély láthatatlan rétegekbe – és ezt sok síkon lehet érteni. Akkor már javában ott voltam a saját “újjászületésem” kapujában lelki értelemben, túl számos női témájú műhelyen és szüléselkészítő tanfolyamon (ahol egyetlen nem-várandósként ültem az első sorban szomjazva minden bölcsességre, amely az egyik világból a másikba való átlépéshez köthető – mintha a női …

(Érték) válságban Görögországban -15 hónapja Rodoszon

A possible English version of this post will coming soon. 😉 Évek óta sok-sok íráson keresztül fejezem ki rajongásom a görög hagyományok, és az itteni természet kincsei, szépsége, gazdagsága iránt. Mindig őszintén írtam minden felfedezésemről, tapasztalatomról. És pont az őszinteség miatt most fontosabbnak tartom arról írni, ami ugyanitt Görögországban napról-napra porrá zúzza a hitemet az emberekben, ami nem csak az én jó közérzetemet veszélyezteti, de elhomályosítja sőt a kihalás szélére taszítja ezeket a természeti-, kulturális gyöngyszemeket, melyeket szűz tekintettel oly nagy szerelemmel fedeztem fel és osztottam meg számos formában. Ez most nem az az írás lesz, amit a turisztikai irodák majd felkapnak (már a terjedelme miatt sem). Rengeteg dolog cikázik a fejemben mostanság. Nehéz lenne róluk listát készíteni, de a környezetemmel kapcsolatban (amely most Rodosz szigete) egy folyamatos reflexív monológ fut bennem, melynek egyik konklúziója egy kezdődő általános bizalomvesztés, ami iszonyatos frusztrációval tölt el. Nem jó jel. Az egyik lehetséges oka ennek a széllel tovaszálló be nem tartott ígéretek garmadája részben a könyvemmel kapcsolatban (hónapok óta húzódó hatalmas lelkesedéssel beharangozott interjúk, találkozók, segítségek önkéntes felajánlása, majd minden …

The importance of our intuitions and our own nature in raising a healthy generation / Megérzéseink és saját belső természetünk fontossága egy egészséges generáció felnevelésében

* Görgess lejjebb a magyar verzióhoz * Dear Reader, this time I would like to post a video about a very important topic. This topic is exactly our culture that we live in, and the way how we can live a healthier life inside this really crazy social/economic environment. In the recent past I participated in a Birth Doula Training in Hungary, because I was pretty much sure that the roots of everything in our life goes back to the beginning of our life. And the impact of the environment, the experiences that surrounds us already when we are a fetus, and then especially around the birth process throughout our early years. Women’s health in general, the health during pregnancy, the emotional support of the mother during the birth process, the support for the new family that promotes bonding and nurturing environment for the new life can establish our healthy future on Earth. And it is not an extreme romantic statement. Too many things around us indicate that we just don’t give a damn about …

Gondolatok Black Friday-ről, karácsonyról, csodákról…

Mi nekem a karácsony/advent? Mi az, ami tényleg segíti megélni, értelmezni, befogadni az évnek ezt a szakaszát? Valóban elcsendesedni? Meggyújtani a fényt másokban, magunkban? Meghitt pillanatokat szerezni másoknak, magunknak? És mi erre az én saját eszköztáram anélkül, hogy többet adnék oda magamból, mint amit tényleg képes vagyok adni, anélkül, hogy felborítanám a fizikai, mentális, lelki, pénzügyi egyensúlyomat és egészségemet, anélkül, hogy ártanék a környezetemnek, negatív ökológiai lábnyomot hagynék?

Hello Rodosz, 11 hónapja itt vagyok

2018. október 29. hétfő, Rodosz Tizenegy hónappal a Rodoszra érkezésemtől számítva tegnap újra költöztem. Visszaköltöztem oda, ahová megérkeztem napra pontosan 11 hónappal ezelőtt. Ez a negyedik költözés 11 hónap alatt, és ez sem mondható hosszú távúnak. Maximum márciusig fogok itt maradni, akkor megint tovább kell vándorolnom, keresnem egy újabb potenciális otthont, amely kiszolgál. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy most ez a negyedik költözés egyáltalán nem viselt meg sem lelkileg, sem más szempontból – ellentétben az előzőekkel. Amikor idejöttem, úgy gondoltam új gyökeret verni jöttem ide – és ha lehet minél gyorsabban. Csakhát ez egyrészt nem mindig döntés kérdése – az életnek is van beleszólása a dolgokba, nem csak nekünk – másrészt nem lehet mindent egyszerre kipipálni. Az élet nem egy bevásárló lista és sokszor baromira megkönnyítjük a saját dolgunkat, ha megkíméljük magunkat az irreális elvárásainktól és attól, hogy határidőt szabjunk olyan dolgoknak, amelyek nem csak a mi kezünkben vannak. Rengeteg szorongást és lelkiismeret furdalást megspórolhatunk így. Az utat, amit bejártam 11 hónap alatt, azt sosem gondoltam volna, egyáltalán nem így szerepelt a terveimben, de …

Az egyszerű élet és a tradíció nyomában – vissza a gyökerekhez

Sok idő telt el a legutóbbi magyar nyelvű bejegyzésem óta, mert a legtöbb élményt és eseményt, ami történik velem itt Rodoszon, azt vagy a könyvemnek tartogatom, vagy épp feldolgozás alatt van (úgy értem még nincs mit mondani róla, mert még nem értettem meg én magam sem, emésztem). Most mégis kénytelen vagyok ‘spoilerezni’, mert nem bírom magamban tartani a mögöttem lévő hétvége tapasztalásait. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legszebb, legfelemelőbb hétvége volt, mióta itt élek a szigeten. És maximálisan alátámasztja azt a sejtésemet, hogy a legjobb dolgok nem tervezés útján születnek, hanem egy fajta megengedő, nyitott hozzáállásból. Ne vegyék a nagy “programozók” rossz néven ezt a gondolatot, főleg azért ne, mert ha én, a nagy tervezőgép (aki azelőtt a nyaralásaim minden pillanatát beosztottam és a barátaim és a párom rabszolgahajcsárnak becéztek) képes voltam eljutni a spontaneitásnak erre a fokára, akkor bárki. Ebben persze a legnagyobb tanítómesterem az ún. ‘görög élet’ volt. Az országban töltött elmúlt 10 hónap, ahol megtanultam együtt élni a terveim folyamatos megsemmisülésével. Azzal, hogy ne vegyem őket túl komolyan, …

Gazdagnak lenni

Mit jelent számunkra a gazdagság? El tudod képzelni azt, hogy nincsen sok fizikai tárgyad, amit birtokolsz, viszont a szíved tele van örömmel, melegséggel, történetekkel az életről, melyeket bármikor megoszthatsz másokkal? Ez a férfi egyértelmű fizikai szegénységben él egy görög faluban. De amikor összetalálkoztunk az utcán azonnal rám mosolygott. Büszkén és örömmel állt meg omladozó háza ajtaja mellett egy fotóra a kérésemre. A találkozásunk 15 perce során egy panasz, vagy negatív gondolat sem hagyta el a száját. Azonnal beinvitált az aprócska házikóba, hogy megmutasson egy képet a falon, amire nagyon büszke. Hellyel kínált, marasztalt, de csak nagyon finoman, mosollyal, szeretettel. Az anyagi szegénység miatt egy csepp szégyenérzetet nem mutatott, csak az öröm és a büszkeség látszott rajta. Hiszen sokkal többek vagyunk a felhalmozott fizikai értékeinktől. És ezek a dolgok mindig tartósabbak, mint az anyagi múlandó világ. A tárgyakat elfelejtjük az életünkben, de az emberi kapcsolódásokat, összetalálkozásokat, és az egymásnak adott gesztusokat nem… Mi az, amire igazán szükségünk van a felépített fizikai világból? Építjük a másik világunkat is? Van belső forrásunk, kutunk, amiből meríthetünk, ha a fizikai …

Hello Rodosz, megjöttem!

13 napja érkeztem Rodosz szigetére, amely utazás rendhagyónak számít az elmúlt 8 év látogatásaihoz képest, mert ezúttal nem rövid távra tervezek. 8 év a szigethez köthető szerelem, álmodozás, alkotás és sok-sok tapasztalás után most 3 bőrönddel megérkeztem egy esős novemberi estén – ide költöztem.   Annak ellenére, hogy már hosszú évek óta vágytam a szigetre, a döntésem és az események is nagyon gyorsnak tűnnek (talán egy ilyen új kezdetre nem is lehet eléggé felkészülni) és még most is hihetetlen, hogy megtettem és itt vagyok. Nem teljesen vakon utaztam, hiszen az elmúlt évek alatt tudatosan és nagy-nagy szenvedéllyel kutattam a helyiek életét, szokásait, gondolkodását, életfelfogását készülő könyvemhez, és elég széleskörű helyismeretre tettem szert, de még sincs biztos támpont, garancia egy új kezdettel kapcsolatban. Az ember dönt, és onnantól belemegy, vállalja az ismeretlent, a kiszámíthatatlant, az újjászületést. Ez egy rizikó minden esetben, amit természetesen sok félelem is vett körül. De nem toporoghatok örökké a félelmeim mögötti szűk térben, hiszen olyan nagy erők munkálnak bennem, amelyek ide hoztak erre a görög szigetre – ezeket nem fojthatom el örökre. …

Eredetünk – Genesis

  A napokban láttam Sebastiao Salgado 73 éves brazil “fénnyel író” művész fotográfiai tárlatát a Műcsarnokban. Salgado képeivel először idén tavasszal találkoztam egy civilizációkat magyarázó előadássorozaton, mely után lázas keresésbe fogtam a fotográfus munkásságával kapcsolatban. Nem vagyok hivatásos műértő, egyszerűen csak átrezonált a képeken valamiféle erő, igazság?, amely magával rántott. Hamar rájöttem, hogy nem egy egyszerű fotográfusról van szó, és újra eljutottam egy olyan alkotó emberhez, akinek élete eggyé olvadt alkotásaival, küldetése lett a művészete, és művészete vált a küldetésévé – mindezt akarata, tervei és közgazdasági tanulmányai ellenére. Miután megnéztem a róla szóló ‘The Salt of the Earth’ című dokumentumfilmet, napokig nem tértem magamhoz. Azóta vártam az alkalomra, hogy írhassak róla, és persze rohantam a november 12-ig Budapesten lévő, eddig a világ számtalan pontján bemutatott Genesis névre keresztelt kiállítására, ahogy csak tudtam. Jöjjön most mindaz, amit ez a tárlat a felszínre hozott bennem.   A kizárólag fekete-fehér fotók nyelvén “beszélő” Salgado munkásságának harmadik nagy léptékű, hosszútávú projektje a Genesis (ezt előzte meg a Munkások – 1993, és a Vándorlás – 2000), melyben a korábbi munkáihoz hasonlóan egy globális, …

Egy workshop Palya Beával – "Nem kell tökéletesen, csak próbáld meg!"

Palya Bea és én Palya Bea számomra nem egyszerűen csak egy távoli, égbőlpottyant ‘celeb’, vagy híresség. Palya Beával Bagon kertszomszédok voltunk, ahogy a szüleink azok a mai napig is. Utolsó személyes emlékem vele kapcsolatban a gyermekkorunkból az a jelenet, amikor december 24-én szenteste nálunk a nappaliban ketten eléneklünk egy különlegesen szép karácsonyi dalt a családomnak. Én ekkor 7 éves voltam, Bea 17. Emlékeimben úgy él, heteken át készültünk rá. Bea tanította nekem ezt a dalt, emlékszem mennyire izgultam előtte, hogy jól sikerüljön. 🙂 De annyira különleges lett azzal a dallal az az este, és az a karácsony. Pedig “csak” egy dal volt, amit hozzáadtunk. Majd jópár év eltelt, Bea énekelt tovább, én már kevésbé. 🙂 Ő utazott, járta útját, hívta a zene mindenfelé, ezért keveset volt Bagon és innentől már csak a médiából értesültem róla itt-ott véletlenszerűen. Négy évvel ezelőtt, már felnőttként, amikor épp nyakig voltam a jóga tanulmányozásában, összefutottunk Répássy Erika jógaóráján Budán. Bea várandósan, első kislányával, Lilivel a pocakjában (a csoportban egyetlen kismamaként) légies könnyedséggel, otthonosan mozgott a legembertpróbálóbb (legalábbis én küzdöttem rendesen) …

Egy év után újra a Paradicsomban – RODOSZ 2016

Akármilyen hihetetlen, de idén a várva-várt Rodosz visszautazás előtt ismét nagyon izgultam. Egy évig Magyarországon, és habár az emlékek nem, de az érzések megkoptak kissé. Az ember nagyon könnyen a szokások rabja lesz és hajlamos belesüppendi az ismerősbe, a megszokottba. Én ezt nem szerettem volna és tudtam mennem kell egyedül újra felfedezni, de félelmeim is velem voltak. Fura, ahogy az érzések húzzák ide-oda az embert… 2015 szeptember: sírva ülök a repülőn Budapest felé, ahogy távolodik és egyre kisebb lesz a távolban Rodosz szigete. Nem akartam elhagyni a szigetet, nem akartam Magyarországra visszamenni. És ez nem egy könnyen jött utazásos fellángolás volt, úgy éreztem kiszakad belőlem valami, ahogy el kellett jönnöm. Hogy miért? Egyrészről 2 Rodoszon töltött hónap túl sok túlcsorduló, feldolgozatlan élménye szeretne valahogyan kitörni belőlem, de egyelőre könnyek formájában talál utat. Másrészt pontosan megéltem azt az állapotot, amikor a repülő két földet érés között (némi technológiai bravúrra) és a Jóistenre bízva magát hasít a levegőben. A Jóisten tudta csak merre tartok éppen az életemben. Fogalmam sem volt mi jön most, mihez kezdek ha leszállunk. Sokan Újévkor, vagy …