All posts filed under: Utazásaim

Hello Rodosz, megjöttem!

13 napja érkeztem Rodosz szigetére, amely utazás rendhagyónak számít az elmúlt 8 év látogatásaihoz képest, mert ezúttal nem rövid távra tervezek. 8 év a szigethez köthető szerelem, álmodozás, alkotás és sok-sok tapasztalás után most 3 bőrönddel megérkeztem egy esős novemberi estén – ide költöztem.   Annak ellenére, hogy már hosszú évek óta vágytam a szigetre, a döntésem és az események is nagyon gyorsnak tűnnek (talán egy ilyen új kezdetre nem is lehet eléggé felkészülni) és még most is hihetetlen, hogy megtettem és itt vagyok. Nem teljesen vakon utaztam, hiszen az elmúlt évek alatt tudatosan és nagy-nagy szenvedéllyel kutattam a helyiek életét, szokásait, gondolkodását, életfelfogását készülő könyvemhez, és elég széleskörű helyismeretre tettem szert, de még sincs biztos támpont, garancia egy új kezdettel kapcsolatban. Az ember dönt, és onnantól belemegy, vállalja az ismeretlent, a kiszámíthatatlant, az újjászületést. Ez egy rizikó minden esetben, amit természetesen sok félelem is vett körül. De nem toporoghatok örökké a félelmeim mögötti szűk térben, hiszen olyan nagy erők munkálnak bennem, amelyek ide hoztak erre a görög szigetre – ezeket nem fojthatom el örökre. …

A nyugalom titkos szigete Rodosz szigetén – a Green Eco House

Ez a feltöltekező környezet, amit Petros és a szülei megteremtettek a Green House segítségével a tökéletes lehetőséget kínálja arra, hogy az ember sebességet váltson, és visszatérjen saját természetes ritmusához. Mert mi is a természet részei vagyunk, még akkor is, ha néha elfeledjük azt…

Nyári hosszú hétvége Tirolban

Tirolban életemben először télen jártam, amikor minden hófehér volt az épp akkor leesett fél méter hótól. Egyből beleszerettem ebbe a vidékbe, és már akkor megfogadtam, hogy ide egyszer visszajövök nyáron, hogy egy óriásit kiránduljak az alpesi tájakon, milka teheneket fotózzak, harapjam a sűrű friss hegyi levegőt távol az embertömegektől. Ez így is lett tavaly augusztusban és minden várakozásomat felülmúlta a nyári Tirol vakító zöld tájaival, és a vidéki élet minden szépségével, nyugalmával. Teljesen amatőr kirándulóként még nem a komolyabb túraútvonalakról fogok itt beszámolni, de az biztos, hogy az ott töltött három napot szokásomhoz híven divatos szóval “kimaxoltam”, csúcsra járattam (a párom nagy örömére), és azt hiszem ennél több látnivaló semmiképp nem fért volna bele… Ha nem vagy ennyire maximalista, akkor is jó program tippeket találhatsz magadnak a következőkben, ha a tiroli Wilder Kaiser környékére utazol.   Tényleg hatalmas ötlet volt egy nyári hosszú hétvégét az Alpokban tölteni, főleg annak javaslom, aki csendre vágyik és szeretne picit lehűlni a csipkés hegyek között az alföldi forrósághoz képest. Nekünk annyira jól sikerült ez a lehűlés, hogy pont azon …

Szépséges Dunakanyar – Zebegény

A tavasz első napsütéses napjait kihasználva egy márciusi hétvégén elindultunk, hogy a bennünk ébredező aktivitást jóllakassuk egy kisebb túra formájában. Aztán megdőlt a tervünk, amikor úgy döntöttünk, hogy a zebegényi Natura Hill Vendégház és Étteremben ebédelünk, ugyanis itt ragadtunk. Nem csak a kivételesen finom mesterfogások, vagy az ötcsillagos vendéglátás, hanem ennek a régi szőlőhegynek az atmoszférája, a Dunakanyar megfizethetetlen látványa is lenyűgözött és órákig ott tartott minket. Egyáltalán nem sajnáltuk, hogy az isteni ebéd után a túrából végül csak egy zebegényi séta lett, hisz ez a kis falu is megannyi romantikus zegzugot és történetet rejt. Azt hiszem sikerült egy tökéletes tavaszi szombatot eltöltenünk itt.   Natura Hill Vendégház és Étterem A Natura Hill-t már több, mint egy éve felfedeztem magunknak, amikor a fenntarthatóság jelszavával kutattam olyan vidéki vendéglátó helyeket, panziókat, ahol egy békés, feltöltő természeti környezetben az ember úgy pihenhet, hogy azzal nem vesz el ennek a természetnek az értékéből (ami azt hiszem ezekben a 21. századi időkben ez alap kritérium kellene hogy legyen – nekünk, vendégeknek). Egyszerűen le voltam nyűgözve a Natura Hill koncepciójától, ami talán inkább …

Egy év után újra a Paradicsomban – RODOSZ 2016

Akármilyen hihetetlen, de idén a várva-várt Rodosz visszautazás előtt ismét nagyon izgultam. Egy évig Magyarországon, és habár az emlékek nem, de az érzések megkoptak kissé. Az ember nagyon könnyen a szokások rabja lesz és hajlamos belesüppendi az ismerősbe, a megszokottba. Én ezt nem szerettem volna és tudtam mennem kell egyedül újra felfedezni, de félelmeim is velem voltak. Fura, ahogy az érzések húzzák ide-oda az embert… 2015 szeptember: sírva ülök a repülőn Budapest felé, ahogy távolodik és egyre kisebb lesz a távolban Rodosz szigete. Nem akartam elhagyni a szigetet, nem akartam Magyarországra visszamenni. És ez nem egy könnyen jött utazásos fellángolás volt, úgy éreztem kiszakad belőlem valami, ahogy el kellett jönnöm. Hogy miért? Egyrészről 2 Rodoszon töltött hónap túl sok túlcsorduló, feldolgozatlan élménye szeretne valahogyan kitörni belőlem, de egyelőre könnyek formájában talál utat. Másrészt pontosan megéltem azt az állapotot, amikor a repülő két földet érés között (némi technológiai bravúrra) és a Jóistenre bízva magát hasít a levegőben. A Jóisten tudta csak merre tartok éppen az életemben. Fogalmam sem volt mi jön most, mihez kezdek ha leszállunk. Sokan Újévkor, vagy …

Tirol szíve: az osztrák Alpok – avagy egy hétvége Ausztriában: Wattens

Az utazás a legjobb dolog a világon! Na nem csak azért írom ezt, mert ez egy úti beszámoló, hanem azért is, mert már annyi, de annyi kaput megnyitott előttem csodásabbnál csodásabb, és érdekes világokba. Ilyenkor mindig igyekszem mélyen magamba szívni a hely minden rezdülését és megérteni, átélni, érezni azt, amit az új helyszín adhat nekem. Ha ez sikerül, úgy érzem kaptam még egy apró kis árnyalatot a palettámra, amivel színesebb lettem és színezhetem én is tovább vele a világot! 🙂 És néha egy hétvégi utazás is csodákra képes itt, egy szomszédos országban… Nem fogok végig filozofálni, de talán életemben először most hasított belém (annak ellenére, hogy ez már a sokadik látogatásom Ausztriában) nagyon erősen az a tény, hogy mi emberek húzunk egy képzeletbeli határt földrajzilag, és attól a ponttól ott egy új világ. Magyarországot és Ausztriát csak egy hajszálnyi vékony képzeletbeli vonal választja el a térképen, de magyarként időnként úgy éreztem magam, mint Alíz csodaországban. Hogyan lehet az, hogy egymáshoz ennyire szorosan közel lévő helyek között ekkora kulturális, mentális, infrastrukturális, anyagi különbség van? Minden esetre fantasztikusan éreztem magam, és már-már …