“Az embereknek meg kellene tanulniuk szakítani….” ?
Igaz nyár van és a mozikban általában nem ilyenkor vetítik a kassza-siker filmeket, de mégis az olasz rendező Paolo Genovese filmje, a Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) még mindig itt van nálunk a mozikban (Puskin, Kino, Szigeti Air Cinema), amely garantáltan minden felnőtt férfi és nő figyelmét a vászonra szegezi mind a 97 percében, és nem menekülhetünk a film utóhatásától sem. A vígjátékként aposztrofált film zseniálisan és brutálisan lecsupaszító módon tartja arcunkba azt a tükröt, amelyben mai felnőtt társadalmunk álszent szerepekben éli életét, mellyel tökéletes drámává alakítja a produkciót. “Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő” – írja Shakespeare és mutatja be ezt Paolo Genovese rendező bravúros filmjében. Nem kevesebb célt tűzött ki magának a film, minthogy bebizonyítsa, hogy egymást akár gyermekkoruk óta ismerő (egymást “legjobbként” aposztrofáló) barátok, vagy ami még ijesztőbb: házastársak képesek egymás mellett élni az életüket teljesen idegenként úgy, hogy legmélyebb érzéseiket és gondolataikat és őszinte személyiségüket egymás előtt egyáltalán nem merik vállalni. Hogy ezt bebizonyítsa a rendező, egy nagyon hétköznapi, nagyon egyszerű, mindannyiunk életében előforduló szituációt vett alapul: …