All posts tagged: film

“Az embereknek meg kellene tanulniuk szakítani….” ?

  Igaz nyár van és a mozikban általában nem ilyenkor vetítik a kassza-siker filmeket, de mégis az olasz rendező Paolo Genovese filmje, a Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) még mindig itt van nálunk a mozikban (Puskin, Kino, Szigeti Air Cinema), amely garantáltan minden felnőtt férfi és nő figyelmét a vászonra szegezi mind a 97 percében, és nem menekülhetünk a film utóhatásától sem. A vígjátékként aposztrofált film zseniálisan és brutálisan lecsupaszító módon tartja arcunkba azt a tükröt, amelyben mai felnőtt társadalmunk álszent szerepekben éli életét, mellyel tökéletes drámává alakítja a produkciót. “Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő” – írja Shakespeare és mutatja be ezt Paolo Genovese rendező bravúros filmjében. Nem kevesebb célt tűzött ki magának a film, minthogy bebizonyítsa, hogy egymást akár gyermekkoruk óta ismerő (egymást “legjobbként” aposztrofáló) barátok, vagy ami még ijesztőbb: házastársak képesek egymás mellett élni az életüket teljesen idegenként úgy, hogy legmélyebb érzéseiket és gondolataikat és őszinte személyiségüket egymás előtt egyáltalán nem merik vállalni. Hogy ezt bebizonyítsa a rendező, egy nagyon hétköznapi, nagyon egyszerű, mindannyiunk életében előforduló szituációt vett alapul: …

6+1 film, ami igazán Görögországba varázsol

Most, hogy hivatalosan is itt a tavasz és az illatában már érezni a nyár eljövetelét is, még inkább görög lázban égek. Most még könnyebb felidézni a görög nyarak emlékeit és még nehezebb a várakozás a következő görög útig… Ezen az időszakon segít át az a 6 film, amelyet összeszedtem az alábbiakban. Olyan filmek ezek, amelyek nagyon erősen hordozzák Görögország, vagy a helyi emberek karakterisztikáit, így újra, és újra átélhetjük az igazi görög életérzést, vagy ha még sosem jártunk Görögországban, akkor igazán jó idegenvezetőink lesznek. Ez egy nagyon vegyes lista (megjelenési évet, műfajt, hangulatot tekintve), amiből igyekeztem kihagyni a populárisabb vonalat. A +1 nagyon divatos szalagcím manapság, így jópofának tartottam, és egy vadiúj filmet takar, amit még nem láttam, de már alig várom, hisz Rodosz szigetén forgatták. 😉   1. Corelli kapitány mandolinja – igéző Kefalonia Ezt a filmet bárhányszor megtudnám nézni egymás után, az összes jelenete tartogat valamilyen mélyebb mondanivalót, a képek csodálatosak, nem lehet betelni a görög táj és házak látványával, a zenével, a szerelmi történet gyönyörű kibontakozásával, miközben a légkört folyamatos feszültségben tartja a …

LA LA LAND – "a bolondoknak, akik álmodnak…"

Egy film, egy mini univerzum. Saját szimbolikával rendelkezik, beavat egy világba a karaktereken, sajátságos szimbólum és metafora rendszerén, érzelmi-logikai összefüggésein keresztül. Ha ez jól sikerül, akkor a film a hatása alá von és a kreált világ részesei leszünk valamilyen élő kapcsolódási pont miatt, amely köztünk és a film valamely eleme (történet, valamely karakter, téma) között alakul ki. Ha ez megtörténik, kapunk valamit a filmtől. Ha mást nem, egy pár percig tartó “meditatív” élményt, mialatt bevont, beszippantott, és eltávolított minket hétköznapi világunktól. De ettől többet is kaphatunk: amikor a hatása tovább tart a film időtartamánál, és órákkal, akár napokkal, hetekkel utána visszhangzik bennünk a film. Kérdéseket vet fel, melyeket megválaszolunk magunkban, vagy további kérdések felé visz, esetleg látásmódot tágít, változtat bennünk, vagy megkérdőjelezünk utána bizonyos dolgokat. Röviden: gazdagabb lesz saját világunk általa, mert új, ismeretlen húrokat pendít meg bennünk. A La La Land nekem egy ilyen film volt.   A La La Land bekerült a végtelen ismétlésszámmal megtekinthető filmek csoportjába. Még egyelőre csak egyszer láttam, de alig várom, hogy megnézzem még sokszor-sokszor, hogy átélhessem újra és újra Damien Chazelle rendező mestermunkáját. …

The Walk – Kötéltánc

Már hónapok óta nem voltam moziban, de a most beköszöntött eső és hideg reflexszerűen produkálta a mozi elvonási tüneteket. Körbe néztem online, hogy mi a kínálat. A ‘The Walk’ című film azonnal megfogott. Az igaz történetek egyébként is prioritást élveznek a filmes listámon, és bár ez igaz történet, de végül az elmém alig tudta feldolgozni a történet valódiságát. A ‘The Walk – Kötéltánc’ című film egy fiatal artista történetét meséli el középpontba állítva életének legnagyobb attrakcióját, amikor 25 évesen a World Trade Center ikertornyai között kifeszített drótkötélen sétált biztosíték nélkül. Egyszerűen nem hagyott nyugodni ez a sztori. Az első, ami eszembe jutott, hogy biztosan nem élte túl a férfi a mutatványt. A páromat is rámozdítottam a témára, gyorsan meg is találtuk az interneten Philippe Petit-t. A férfi túlélte a mutatványt (jelenleg 66 éves), sőt előtte átsétált még a Notre Dame és a Sydney Harbour Bridge két tornya között is.   1949 augusztus 13-án született Franciaországban Nemours-ban egy francia hadipilóta és felesége gyermekeként. 6 évesen kezdett el bűvészmutatványokat tanulni, majd pár évvel később zsonglőrködni. Párizs utcáira vitte tehetségét mutatványaival a járókelőknek. “Ez az örök  kreatív lélek nem igazán tudott …