All posts tagged: görög kultúra

Szent Nikolasz erőd és világítótorony // Rodosz szigete

A Szent Nikolasz erőd és világítótorony Rodosz város Mandraki kikötőjének bejáratát őrzi, amely kikötő az ugyancsak Mandraki névre keresztelt előkelő, modern városrészhez tartozik. Úgy tartják, hogy itt, ennek a kikötőnek a bejáratánál állt egykor az ókori világ hét csodájának egyike, a Rodoszi Kolosszus. A hatalmas, Napistent (Hélioszt) ábrázoló emlékmű két lábának helyét ma két oszlop jelöli, és fogadja a kikötőbe érkező hajókat. Az egyik oszlop tetején egy őzbak, a másikon egy őzsuta bronz szobra áll: Elafos és Elafina. Ők a modern Rodosz emblematikus állatai. Ez a két oszlop törzshelye a helyi horgászoknak, akiknek állandó jelenléte szintén meghatározza a kikötő karakterét. Persze jelenleg, a covid-19 intézkedések miatt nem hódolhatnak kedvenc időtöltésüknek, és üres nélkülük a kikötő bejárata. A kikötő legvarázslatosabb látnivalója, a Szent Nikolasz erőd és világítótorony naplemente után nyeri el teljes pompáját. Eredetileg csak egy önmagában álló egyszerű védelmi torony volt, melyet a szigetet uraló keresztes johannita lovagok építettek az 1400-as években. Az egyre fenyegetőbb török betörés miatt az akkor hatalmon lévő Pedro Raimondo Zacosta nagymester (1461-1467-ig uralkodott) egy védelmi program keretében épített öt stratégiai …

Halki – egy gombostűhegynyi görög sziget

English version here Halki a Dodekániszosz szigetcsoport negyedik legkisebb szigete az Égei-tengeren. Területét tekintve szinte pont ugyanakkora, mint Bag, az a pest megyei település, ahol felnőttem. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi felfedezni való van egy ekkora földdarabkán. És nekünk, szárazföldről érkezőknek nehéz elképzelni azt is, hogy milyen lehet embereknek egymásra és a tengerre utalva élni egy ilyen apró területen. Az az elképzelésem inspirálta a következő írást (is), mely szerint a görög szigetek megérdemelnek egy olyan szemszögből történő bemutatást, ahol a személyesség és a hitelesség dominál, és amely további gondolkodáshoz, egyéni felfedezésekhez, összefüggések megértéshez vezet. Halki szigetén helyi lakosok vendége voltam, akik utánozhatatlan vendéglátásukkal, odaadásukkal tártak elém egy bennfentes képet apró szigetükről, amely nekem új ízeket, látványt, gondolatokat, személyes bevonódást adott. Mindennek a fénypontja pedig egy helyi idős hölggyel és az ő szigettel kapcsolatos visszaemlékezéseivel való találkozás volt. Hiszen tudjuk, a történetek hordozója mindig az ember. A személyes, az egyszeri, a megismételhetetlen. Ellátogathatunk múzeumokba, melyek talán óriási eszmei értékek őrzői, de mégis absztraktak, távoliak, személytelenek az ember számára, ahol legtöbbször valljuk be: halálra unjuk …

2020 Május, Nisyros szigete

Tudjátok, nem igazán élek szociális életet mióta Nisyros-ra költöztem, azaz február elseje óta. Ennek nem csak a kirobbant járvány az oka, mivel itt ezen a pici szigeten igazából egy nagy közös karanténon osztoztunk, azon belül pedig mindenki szabadon tette-vette a szokásos teendőit és egyáltalán nem érződött, hogy mi folyik a világban a szigeten kívül, hiszen nekünk nem volt fertőzöttünk. Ezért a járvány még önmagában nem indokolta volna az úgymond bezárkózásomat. Őszintén: egy csoda ez a sziget. A vulkán formálta természet karnyújtásnyira, legfeljebb 10 percet kell sétálnia a faluban annak, aki azt el akarja hagyni és (megkockáztatom, hogy) a világ egyik leggyönyörűbb természeti környezetét élvezheti jobbára egyes egyedül. Nem él itt annyi ember, hogy egymás útjába botlanánk odakint, a falun kívül, ha csendre, nyugalomra, kívülállásra vágyunk. Van egy kis epicentrum a falun belül, ahol nyüzsög a nép, és ahol minden nap megfordul szinte mindenki, hisz itt található egy-két szupermarket és háztartási bolt, az egyetlen patika, a posta, a bank, a polgármesteri hivatal, trafik, zöldséges, a két hentes, a könyvesbolt (ami a szigetre rendelt bármely áruk lerakó- …