All posts tagged: Görögország

Összegzés májusról / Nisyros szigete

Mi történt ebben a hónapban? Tüzes pirosban virágoznak a gránátalmafák. Itt bent a faluban nagyon sok kertben fellelhetők ezek a fák, mert szinte mindenkinek van egy kis kertje, veteményese és csak úgy pompáznak nekünk. 🤗 Személy szerint várom a gyümölcsének a szezonját, lévén ez a kedvencem. Elért bennünket egy majd’ egy hétig tartó hőhullám, amit napközben szigorúan a lakásban tudtam csak elviselni a vastag falak között (ekkor haltak ki a frissen elültetett növényeim is – nem kifogás, de tényleg!), viszont délután négykor vettem a bátorságot, hogy kimerészkedjek a tengerpartra – attól korábban nem lehetett elhagyni a házat, embertelen meleg volt. Én mindig az emberek által látogatott partszakasztól eggyel arrébb telepedek le az óriás fekete vulkanikus kavicsok, és Héfaisztosz kubista sziklái közé. Ez egy kis extra mászást, túrát igényel ezen a vadregényes ember által még el nem kényelmesített érintetlen természeti területen, de megéri az összes sziklákon bukdácsolás, a jutalom a teljes egyedüllét és a meztelen fürdés és napozás. Persze a madarak ott vannak, de senki más. Gyönyörűen barnít a májusi Nap, de csak ilyenkor, délután négy …

2020 Május, Nisyros szigete

Tudjátok, nem igazán élek szociális életet mióta Nisyros-ra költöztem, azaz február elseje óta. Ennek nem csak a kirobbant járvány az oka, mivel itt ezen a pici szigeten igazából egy nagy közös karanténon osztoztunk, azon belül pedig mindenki szabadon tette-vette a szokásos teendőit és egyáltalán nem érződött, hogy mi folyik a világban a szigeten kívül, hiszen nekünk nem volt fertőzöttünk. Ezért a járvány még önmagában nem indokolta volna az úgymond bezárkózásomat. Őszintén: egy csoda ez a sziget. A vulkán formálta természet karnyújtásnyira, legfeljebb 10 percet kell sétálnia a faluban annak, aki azt el akarja hagyni és (megkockáztatom, hogy) a világ egyik leggyönyörűbb természeti környezetét élvezheti jobbára egyes egyedül. Nem él itt annyi ember, hogy egymás útjába botlanánk odakint, a falun kívül, ha csendre, nyugalomra, kívülállásra vágyunk. Van egy kis epicentrum a falun belül, ahol nyüzsög a nép, és ahol minden nap megfordul szinte mindenki, hisz itt található egy-két szupermarket és háztartási bolt, az egyetlen patika, a posta, a bank, a polgármesteri hivatal, trafik, zöldséges, a két hentes, a könyvesbolt (ami a szigetre rendelt bármely áruk lerakó- …

Picike görög szigeten a nagy járvány idején – 2020 április – Nisyros

Úton a tavaszhoz Ah… nem tudom Ti hogyan vagytok a dologgal, de én teljesen megcsömörlöttem a koronavírustól, az arról szóló minden hírtől, mémtől, daloktól és főleg a nagy filozófiai gondolatoktól és jóslatoktól e helyzet kapcsán. Annak örülök, hogy sokan húsvétoztok odahaza, és látom a piros tojásokat, a gyönyörű tavaszi asztalokat, kalácsot, kovászos kenyeret, tulipáncsokrokat (a főtt sonkát hiányolom picit – arról még senki sem posztolt ;)). Tehát életünk nem minden területe állt le a járvány miatt, és ezt jó látni így a közösségi médián keresztül is. Nekem pont ez a húsvét jelentése: a természet pulzál, folytonos mozgásban van az élet, mely a tavasz ezen pontján a leglátványosabb, a legillatosabb. Ha körbenézünk a természetben látjuk, hogy az életnek ezt a körforgását még a koronavírus sem szabotálta… Kevés olyan dolog van, amely jobban visszaadja az embernek az életbe vetett hitét, mint az egyre hosszabb nappaloknak köszönhetően most nyíló, bontakozó, szinte egyik napról a másikra kicsattanó természet látványa. Hálával tölt el, hogy én ebben a látványban most bőségesen lubickolok. Nagyobb mákom nem is lehetett volna: egy álomszerű görög …

“Én nem keresek – én találok.” – a nagy fordulat? Vagy mi történik? – 2. rész

“A keresés: kiindulás egy régen ismert tényből, és valami tudott dolog találni-akarása. Találni: ez valami teljesen új. Minden út járható, és minden elérhető eredmény ismeretlen. Nagy merészség, szent kaland: Az ilyen kockázat bizonytalanságát igazából csak azok tudják vállalni, akik kétségek közt is biztonságban érzik magukat, akik határozatlanság, elhagyatottság közepette is vezetőre találnak, akik nem kitűzik a célt, hanem hagyják, hogy maga a cél vezérelje lépteiket.”
– Pablo Picasso

Túra a Stefanos kráterhez – Nisyros 2020 február

“Érkeztem. Ettől a föld jobban nem terem. Érintettem. Nem hagyott nyomot a kezem. S ha elmegyek, léptemet betemeti a por. Miért is érkeztem, ha nyomom sem volt?” – Omar Khajjám*: A mulandóság mámora (31. vers) (Mészáros Ferenc fordításában) *perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász (1048-1131)   Annyira vártam már, hogy az idő kegyes legyen egy hosszabb túrához. Tűkön ültem a február elsejei érkezésem óta, hogy láthassam Nisyros legnagyobb vulkáni kráterét, melyet Stefanos névre kereszteltek a helyiek, és amely a sziget fő attrakciója az idelátogató turisták számára. Nisyros az Égei-tengeren, a Dodekániszosz archipelágó közepén fekszik. A szigetcsoport egyik legkisebb méretű szigete, de annál gazdagabb – és kutatók által igazoltan – igen egyedi természeti szépségben. Körülbelül 450 növényi fajjal, 85 különböző madárfajjal, 7 hüllőfajjal és a Monachus-monachus fókafajjal a tengerpartjai mentén büszkélkedhet a sziget. Mert, ugyan ember által nehezen megközelíthetők Nisyros főként sziklás partszakaszai, e fókafaj számára viszont tökéletesek. Nisyros másik két görög sziget között fekszik. Kos (Hippokratész szigete) az északi szomszédja és Tilos a déli (szintén természeti szépségéről és diverzitásáról híres, illetve az első görög meleg házasságról), keleti irányból …

“Én nem keresek – én találok.” – a nagy fordulat? Vagy mi történik? – 1. rész

“A keresés: kiindulás egy régen ismert tényből, és valami tudott dolog találni-akarása. Találni: ez valami teljesen új. Minden út járható, és minden elérhető eredmény ismeretlen. Nagy merészség, szent kaland: Az ilyen kockázat bizonytalanságát igazából csak azok tudják vállalni, akik kétségek közt is biztonságban érzik magukat, akik határozatlanság, elhagyatottság közepette is vezetőre találnak, akik nem kitűzik a célt, hanem hagyják, hogy maga a cél vezérelje lépteiket.” – Pablo Picasso     Az úgy történt, hogy volt egy forró nyár. Egy forró, görög 2019-es nyár. Újrakezdések garmadáján, tucatján túl, újabb újrakezdésekkel birkóztam a Maslow-piramis alapvető lépcsőfokain bukdácsolva: lakás és munka tekintetében Rodosz szigetén abba a meg nem haló reménybe burkolózva, hogy immáron ez lesz a tuti! Mert ennyi viszontagság után már csak jó jöhet – mondjuk mi emberek naivan. Amikor az emberben nincs belső hit, bizonyosság, stabilitás, akkor a külső apró biztatónak tűnő jelekbe úgy bele tud kapaszkodni és köré építeni olyan légvárakat, hogy csak na. Emlékszem erre az érzésre, erre az iszonyatosan elhagyatott, kiszolgáltatott reménykedésre, hogy majd most meghozza a nagybetű Sors a várt nagy boldog …

15 kávézó Rodosz városban – és egy kis “szociográfia” a görög kávézásról tudatos utazóknak

The English version of this blog post is HERE Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem minden reggel szükségem van egy kapucsínóra mézzel. Vagy bármikor, amikor gondolkodni szeretnék. Imádom a kávé ízét és illatát és nem, nem vagyok róla hajlandó lemondani annak ellenére sem, hogy tudom felébredhetnék a rozmaring teától, vagy a zöld teától is, illetve néhány légzéstechnikától (főként jógaoktató létemre – ejnye, szégyenlem is magam – na jó, nem). Nekem is kell egy szenvedély, amíg meg nem világosodok teljesen. Azt azért beismerem, hogy inkább vagyok függő, mint szakértő. És nem csak a kávézást imádom, hanem a kávézókat is, melyek annyi különböző funkciót tudnak betölthetni. Más és más karaktere, szerepe van egy kávézónak egy nyugat-európai nagyvárosban és egy görög sziget 50 fős falujában. Terek, melyek helyt adhatnak: a reggeli friss hírek elolvasására egy eszpresszó gyors felhörpintése közben munkába rohanás előtt (legalábbis ha nyüzsgő nagyvárosokról beszélünk), egy randevúra (vagy titkos randevúra), összeülni a csajokkal, üzleti találkozóra, egy jó könyv elolvasásához, tanuláshoz, kreatív munkához, beszerezni az új pletykákat, vagy csak ülni és inspirálódni az utca eseményeiből… illetve …

(Érték) válságban Görögországban -15 hónapja Rodoszon

A possible English version of this post will coming soon. 😉 Évek óta sok-sok íráson keresztül fejezem ki rajongásom a görög hagyományok, és az itteni természet kincsei, szépsége, gazdagsága iránt. Mindig őszintén írtam minden felfedezésemről, tapasztalatomról. És pont az őszinteség miatt most fontosabbnak tartom arról írni, ami ugyanitt Görögországban napról-napra porrá zúzza a hitemet az emberekben, ami nem csak az én jó közérzetemet veszélyezteti, de elhomályosítja sőt a kihalás szélére taszítja ezeket a természeti-, kulturális gyöngyszemeket, melyeket szűz tekintettel oly nagy szerelemmel fedeztem fel és osztottam meg számos formában. Ez most nem az az írás lesz, amit a turisztikai irodák majd felkapnak (már a terjedelme miatt sem). Rengeteg dolog cikázik a fejemben mostanság. Nehéz lenne róluk listát készíteni, de a környezetemmel kapcsolatban (amely most Rodosz szigete) egy folyamatos reflexív monológ fut bennem, melynek egyik konklúziója egy kezdődő általános bizalomvesztés, ami iszonyatos frusztrációval tölt el. Nem jó jel. Az egyik lehetséges oka ennek a széllel tovaszálló be nem tartott ígéretek garmadája részben a könyvemmel kapcsolatban (hónapok óta húzódó hatalmas lelkesedéssel beharangozott interjúk, találkozók, segítségek önkéntes felajánlása, majd minden …

Dina konyhája – igazi házias görög ízek Rodosz város szívében

Not all of us have the possibility to taste a Greek mother’s home made food during a short holiday in Greece amongst the several fake touristic places on the popular destinations. So I help you: if you come to Rhodes and want to taste a Greek mother’s authentic plates which is defienetely combined with the real Greek ‘filoxenia’, then visit Dina in the heart of Rhodes town.

Az egyszerű élet és a tradíció nyomában – vissza a gyökerekhez

Sok idő telt el a legutóbbi magyar nyelvű bejegyzésem óta, mert a legtöbb élményt és eseményt, ami történik velem itt Rodoszon, azt vagy a könyvemnek tartogatom, vagy épp feldolgozás alatt van (úgy értem még nincs mit mondani róla, mert még nem értettem meg én magam sem, emésztem). Most mégis kénytelen vagyok ‘spoilerezni’, mert nem bírom magamban tartani a mögöttem lévő hétvége tapasztalásait. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legszebb, legfelemelőbb hétvége volt, mióta itt élek a szigeten. És maximálisan alátámasztja azt a sejtésemet, hogy a legjobb dolgok nem tervezés útján születnek, hanem egy fajta megengedő, nyitott hozzáállásból. Ne vegyék a nagy “programozók” rossz néven ezt a gondolatot, főleg azért ne, mert ha én, a nagy tervezőgép (aki azelőtt a nyaralásaim minden pillanatát beosztottam és a barátaim és a párom rabszolgahajcsárnak becéztek) képes voltam eljutni a spontaneitásnak erre a fokára, akkor bárki. Ebben persze a legnagyobb tanítómesterem az ún. ‘görög élet’ volt. Az országban töltött elmúlt 10 hónap, ahol megtanultam együtt élni a terveim folyamatos megsemmisülésével. Azzal, hogy ne vegyem őket túl komolyan, …

ONO bár – a dizájn, a vendéglátás és egy személyes történet találkozása

Szeretném bemutatni Nektek az ONO bárt, és Moran Strasslert, aki az ötlet, a dizájn, a megvalósítás, a beruházás, a menedzsment, és a bárpult mögött is áll egy személyben. Egy fiatal, nyitott gondolkodású izraeli tervező, akinek a szenvedélye a vendéglátás, mindent egy lapra tett fel, hogy megvalósítsa ötletét, és megnyissa saját bárját Görögország legnaposabb szigetén, Rodoszon. Nem csak egy vendéglátó egységet szeretett volna létrehozni, hanem teret adni emberek, ötletek, inspirációk összetalálkozásának. Tehetsége és a nagyon egyedi ötlet és koncepció ellenére számos kihívással kellett és kell a mai napig szembe néznie az úton – csakúgy mint bárki másnak, aki elég bátor ahhoz, hogy ösztönösen, belülről vezetett módon cselekedjen és önmagához hűen alkosson valamit, ami nagyon eltér az épp aktuális áramlatoktól, divattól.   Még nagyon fiatal, növekvő fázisában tart a vállalkozás, hiszen 2016 novemberében nyitotta meg kapuit Rodosz város szívében. De biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül maga köré vonzza kreatív, nyitott, gondolkodó közönségét, hiszen egy erős középponttal, ösztönös koncepció mentén jött létre. Karakterisztikájának minden minőségében autentikus, hű önmagához, amely igazán különlegessé teszi. (Igaz ez ránk, emberekre …

‘Apokries’ Rodoszon – avagy a velencei karnevál ideje leáldozott

Igen. Lassan 32 évesen magam mögött hagytam már pár emlékezetes bulit, de azt, amit a görögök farsangján láttam, illetve megtapasztaltam, na azt soha nem fogom elfelejteni azt hiszem! Kivéve, amit már elfelejtettem köszönhetően a fantasztikus görög boroknak – amit kizárólag Dionüszosz, az ünnepkör ókori istensége tiszteletére fogyasztottam el… 🙂 Idén végre valahára itt töltöttem Rodoszon a görög ‘apokries’ háromhetes karnevál időszakát. És bár több ízben írtam már erről a “farsangi” időszakról (ITT és ITT is), amelynek gyökerei nagyon messzi időkre vezethetők vissza (egészen Dionüszosz kultúrköréhez, vagy még korábbra) mégis most kerültem igazán közel ahhoz az esszenciához, amit ez az időszak nyújt, és ahhoz a kulturális élményhez, ahogyan a görögök ma itt Rodoszon ünneplik a karneváli időszakot. Számomra kultúrsokk volt a szó legpozitívabb értelmében. És őszintén: nem fér a fejembe, hogy míg turisták százezrei utaznak el a velencei karneválra, miért nem látogat ide a kutya sem (tisztelet a kivételnek) Görögországba a karneváli időszakra…? Én imádom megismerni, érezni és megérteni egy kis közösség hagyományait, rítusait, és lehetséges, hogy engem ezért nyűgöz le jobban egy görög falusi ünnep, …

Így készül a ‘lagana’ Rodoszon

“Ezt a kenyeret már Arisztofanész is említette, így tudjuk, hogy az ókori időktől fogva készítették a görögök, ahogyan ma is: ropogós szezámmagokkal gazdagon borítva. A lagana összetevői között van egy titkos fűszerkeverék, mely nagyon jellegzetes ízt, és aromát kölcsönöz a kenyérnek, de bizonyos feljegyzések szerint a böjti folyamatot támogató spirituális tisztítást segítő fűszerkeverékről van itt szó…”

Receptek Rodoszról – a cékla

* The English version of this post is HERE *   Ez a tél Rodoszon mindenképpen reflektorfénybe helyezte nálam a céklát, amit szintén a mediterrán konyha szerettetett meg velem igazán. Otthon Magyarországon ez a tormával eltett verzió sosem volt valahogy a kedvencem, és talán azért áll hozzám közelebb a görög megközelítés, mert hihetetlen kreativitással számtalan variációt kínál mégis a szokásos egyszerűségre törekedve (a görögök nem bonyolítanak túl semmit – ezt tudjuk jól) és szezonális friss, természetes hozzávalókkal villámgyorsan elkészíthetőek ezek a receptek. Az első szembetűnő különbség az otthoni, magyar elkészítéshez képest az, hogy a görögök a céklát teljes egészében felhasználják – rubintvörös szárát, leveleit is imádják (sőt ezek a kulináris élvezetek csúcsát jelentik számukra). Ezzel akkor szembesültem, mikor Katerina barátnőm átjött hozzám egyik este. Én céklát készítettem elő, és tudatlanságomtól vezérelve levágtam a szárat a gyökérről – hisz én eddig csak a cékla gyökerét ismertem a konyhában – amit aztán kidobtam a kukába. Hát meg is kaptam a magamét ezért a műveletért… 🙂 Kulturális különbségek a konyhában első lecke. Hiszen itt nem dobunk ki semmit! …

Asklipio – a falu, ahol az utcák virágba borultak!

Asklipio Rodosz sziget dél-keleti részén fekszik és egy roppant érdekes falu több szempontból is. Az ide érkező sokféle felfedezést tehet. Az egyik lehetséges program itt: elveszni a falu szűk kacskaringós utcáinak világában. Legutóbbi sétámon (2017 szeptemberében) teljesen magával ragadott Asklipio utcáinak művészete, a sok virággal és motívummal, melyeket az itt lakók festettek a járdákra, az utcák különböző szegleteibe – és persze a régi-régi hatalmas kültéri kemencék. Természetesen része a falu bájának és illatának (mint a többi rodoszi falunak is) a sok-sok fűszernövény és virág a házak udvaraiban néha a legváratlanabb helyről “kinövő élet”. Asklipio tökéletes példa arra, hogy mennyire egyszerű dolgokkal lehetséges az élet mindennapi jeleneteit “kiszínezni”. Egy isteni vacsorát követően a falu Nikos Tavernájában a naplemente fényeiben tettem sétát itt legutóbb. Nem csak az utcácskák miliője tett nagy hatást rám, de a helyiek vendégszeretete és a tündéri gyerkőcök, akikkel találkoztam az utamon. Erről a sétáról osztom meg a fotóimat most Veletek. Kattints az alábbi képre, ha meg szeretnéd találni Asklipiot a google térképen:   A falu utcáinak felfestései:   Néhány öreg szépeséges kemence (φούρνος – …

Rodosz kincsei – egy téli hétvége Monolithos faluban

“Nekem ez a hétvége sokkal több volt, mint egy információgyűjtés a készülő könyvemhez. Csodálatos embereket ismertem meg – olyanokat, akikkel sok a közös érték. Magamba szívtam Monolithos energiáját a természeten keresztül, és ismét megtapasztaltam a görög filoxenia-t, ami a definiálatlan, hatalmas, korlátokat nem ismerő vendégszeretetet jelenti számomra.”

Hello Rodosz, megjöttem!

13 napja érkeztem Rodosz szigetére, amely utazás rendhagyónak számít az elmúlt 8 év látogatásaihoz képest, mert ezúttal nem rövid távra tervezek. 8 év a szigethez köthető szerelem, álmodozás, alkotás és sok-sok tapasztalás után most 3 bőrönddel megérkeztem egy esős novemberi estén – ide költöztem.   Annak ellenére, hogy már hosszú évek óta vágytam a szigetre, a döntésem és az események is nagyon gyorsnak tűnnek (talán egy ilyen új kezdetre nem is lehet eléggé felkészülni) és még most is hihetetlen, hogy megtettem és itt vagyok. Nem teljesen vakon utaztam, hiszen az elmúlt évek alatt tudatosan és nagy-nagy szenvedéllyel kutattam a helyiek életét, szokásait, gondolkodását, életfelfogását készülő könyvemhez, és elég széleskörű helyismeretre tettem szert, de még sincs biztos támpont, garancia egy új kezdettel kapcsolatban. Az ember dönt, és onnantól belemegy, vállalja az ismeretlent, a kiszámíthatatlant, az újjászületést. Ez egy rizikó minden esetben, amit természetesen sok félelem is vett körül. De nem toporoghatok örökké a félelmeim mögötti szűk térben, hiszen olyan nagy erők munkálnak bennem, amelyek ide hoztak erre a görög szigetre – ezeket nem fojthatom el örökre. …

Egy este a Cafe-bar 1900-ban

Tegnap éjjel valami egyszeri és megismételhetetlen történt Archangelos faluban az ‘1900 cafe’-ban, Rodosz szigetén. Sok zenés esten részt vettem már Rodoszon, de azt hiszem eddig messze ez volt a legemlékezetesebb mind közül. Fiatal művészek zenéltek együtt – életükben először ebben a felállásban Görögország különböző részeiről. Olyan zene szülte meg magát a művészeken keresztül, ami mindannyiunkat időn és téren túl messzire vitt el. Megnyílt egy csatorna tegnap este, és őszinte hálát érzek ezért az élményért. Művészek: Anna Nikitiade Despoina Spanou Manolis Christodoulou Panormitis Boubas Taxiarchis Georgoulis    

Augusztus 15 – Mária mennybemenetelének ünnepe Görögországban

  Augusztus 15-e (görögül: dekapendeavgoustos) az év egyik legnagyobb ünnepe Görögországban. A keresztény egyház ezen a napon ünnepli Szűz Mária mennybemenetelét, vagy más néven elszenderedését (görögül: Koimisis Tis Theotokou). Azért nevezik így, mert az egyház szerint Mária volt az egyetlen asszony, aki bűnök nélkül élt, és a halál, mint a földi bűnökért járó büntetés, neki nyilvánvalóan nem járhatott. Ezért soha nem használják a “halál” szót vele kapcsolatban, és az ezt ábrázoló szentképeken is inkább Mária mennybemenetelét, és az elalvás békességét hangsúlyozzák. Ez inkább valaminek a kezdete, mint valaminek a vége, ezért igazi vidám ünnep ez az egyház életében ahelyett, hogy gyász volna. Azokban a görögországi templomokban, melyeket Szűz Mária (Panagia) után neveztek el, ma egyházi szertartás keretein belül hívják őt, és különböző dolgokban kérik az ő segítségét, eljövetelét. Illatos virágokkal díszítik az ‘Istenszülő’ (görögül: theotókou) mennybemenetelét ábrázoló képeket, melyeket a templom bejáratánál helyeznek el, hogy a belépéskor mindenki könnyen hozzáférhessen, megcsókolhassa azt. Nem csak azért hatalmas ünnep a mai, mert az ország minden szegletében van egy ‘Panagia’ templom, hanem mert ezen a napon ünnepli Görögország …

A nyugalom titkos szigete Rodosz szigetén – Green Eco House

Ez a feltöltekező környezet, amit Petros és a szülei megteremtettek a Green House segítségével a tökéletes lehetőséget kínálja arra, hogy az ember sebességet váltson, és visszatérjen saját természetes ritmusához. Mert mi is a természet részei vagyunk, még akkor is, ha néha elfeledjük azt…