All posts tagged: Görögország

Túra a Stefanos kráterhez – Nisyros 2020 február

“Érkeztem. Ettől a föld jobban nem terem. Érintettem. Nem hagyott nyomot a kezem. S ha elmegyek, léptemet betemeti a por. Miért is érkeztem, ha nyomom sem volt?” – Omar Khajjám*: A mulandóság mámora (31. vers) (Mészáros Ferenc fordításában) *perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász (1048-1131)   Annyira vártam már, hogy az idő kegyes legyen egy hosszabb túrához. Tűkön ültem a február elsejei érkezésem óta, hogy láthassam Nisyros legnagyobb vulkáni kráterét, melyet Stefanos névre kereszteltek a helyiek, és amely a sziget fő attrakciója az idelátogató turisták számára. Nisyros az Égei-tengeren, a Dodekániszosz archipelágó közepén fekszik. A szigetcsoport egyik legkisebb méretű szigete, de annál gazdagabb – és kutatók által igazoltan – igen egyedi természeti szépségben. Körülbelül 450 növényi fajjal, 85 különböző madárfajjal, 7 hüllőfajjal és a Monachus-monachus fókafajjal a tengerpartjai mentén büszkélkedhet a sziget. Mert, ugyan ember által nehezen megközelíthetők Nisyros főként sziklás partszakaszai, e fókafaj számára viszont tökéletesek. Nisyros másik két görög sziget között fekszik. Kos (Hippokratész szigete) az északi szomszédja és Tilos a déli (szintén természeti szépségéről és diverzitásáról híres, illetve az első görög meleg házasságról), keleti irányból …

“Én nem keresek – én találok.” – a nagy fordulat? Vagy mi történik? – 1. rész

“A keresés: kiindulás egy régen ismert tényből, és valami tudott dolog találni-akarása. Találni: ez valami teljesen új. Minden út járható, és minden elérhető eredmény ismeretlen. Nagy merészség, szent kaland: Az ilyen kockázat bizonytalanságát igazából csak azok tudják vállalni, akik kétségek közt is biztonságban érzik magukat, akik határozatlanság, elhagyatottság közepette is vezetőre találnak, akik nem kitűzik a célt, hanem hagyják, hogy maga a cél vezérelje lépteiket.” – Pablo Picasso     Az úgy történt, hogy volt egy forró nyár. Egy forró, görög 2019-es nyár. Újrakezdések garmadáján, tucatján túl, újabb újrakezdésekkel birkóztam a Maslow-piramis alapvető lépcsőfokain bukdácsolva: lakás és munka tekintetében Rodosz szigetén abba a meg nem haló reménybe burkolózva, hogy immáron ez lesz a tuti! Mert ennyi viszontagság után már csak jó jöhet – mondjuk mi emberek naivan. Amikor az emberben nincs belső hit, bizonyosság, stabilitás, akkor a külső apró biztatónak tűnő jelekbe úgy bele tud kapaszkodni és köré építeni olyan légvárakat, hogy csak na. Emlékszem erre az érzésre, erre az iszonyatosan elhagyatott, kiszolgáltatott reménykedésre, hogy majd most meghozza a sors a várt nagy boldog fordulatot, …

15 kávézó Rodosz városban – és egy kis “szociográfia” a görög kávézásról tudatos utazóknak

The English version of this blog post is HERE Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem minden reggel szükségem van egy kapucsínóra mézzel. Vagy bármikor, amikor gondolkodni szeretnék. Imádom a kávé ízét és illatát és nem, nem vagyok róla hajlandó lemondani annak ellenére sem, hogy tudom felébredhetnék a rozmaring teától, vagy a zöld teától is, illetve néhány légzéstechnikától (főként jógaoktató létemre – ejnye, szégyenlem is magam – na jó, nem). Nekem is kell egy szenvedély, amíg meg nem világosodok teljesen. Azt azért beismerem, hogy inkább vagyok függő, mint szakértő. És nem csak a kávézást imádom, hanem a kávézókat is, melyek annyi különböző funkciót tudnak betölthetni. Más és más karaktere, szerepe van egy kávézónak egy nyugat-európai nagyvárosban és egy görög sziget 50 fős falujában. Terek, melyek helyt adhatnak: a reggeli friss hírek elolvasására egy eszpresszó gyors felhörpintése közben munkába rohanás előtt (legalábbis ha nyüzsgő nagyvárosokról beszélünk), egy randevúra (vagy titkos randevúra), összeülni a csajokkal, üzleti találkozóra, egy jó könyv elolvasásához, tanuláshoz, kreatív munkához, beszerezni az új pletykákat, vagy csak ülni és inspirálódni az utca eseményeiből… illetve …

(Érték) válságban Görögországban -15 hónapja Rodoszon

A possible English version of this post will coming soon. 😉 Évek óta sok-sok íráson keresztül fejezem ki rajongásom a görög hagyományok, és az itteni természet kincsei, szépsége, gazdagsága iránt. Mindig őszintén írtam minden felfedezésemről, tapasztalatomról. És pont az őszinteség miatt most fontosabbnak tartom arról írni, ami ugyanitt Görögországban napról-napra porrá zúzza a hitemet az emberekben, ami nem csak az én jó közérzetemet veszélyezteti, de elhomályosítja sőt a kihalás szélére taszítja ezeket a természeti-, kulturális gyöngyszemeket, melyeket szűz tekintettel oly nagy szerelemmel fedeztem fel és osztottam meg számos formában. Ez most nem az az írás lesz, amit a turisztikai irodák majd felkapnak (már a terjedelme miatt sem). Rengeteg dolog cikázik a fejemben mostanság. Nehéz lenne róluk listát készíteni, de a környezetemmel kapcsolatban (amely most Rodosz szigete) egy folyamatos reflexív monológ fut bennem, melynek egyik konklúziója egy kezdődő általános bizalomvesztés, ami iszonyatos frusztrációval tölt el. Nem jó jel. Az egyik lehetséges oka ennek a széllel tovaszálló be nem tartott ígéretek garmadája részben a könyvemmel kapcsolatban (hónapok óta húzódó hatalmas lelkesedéssel beharangozott interjúk, találkozók, segítségek önkéntes felajánlása, majd minden …

Dina konyhája – igazi házias görög ízek Rodosz város szívében

Not all of us have the possibility to taste a Greek mother’s home made food during a short holiday in Greece amongst the several fake touristic places on the popular destinations. So I help you: if you come to Rhodes and want to taste a Greek mother’s authentic plates which is defienetely combined with the real Greek ‘filoxenia’, then visit Dina in the heart of Rhodes town.

Az egyszerű élet és a tradíció nyomában – vissza a gyökerekhez

Sok idő telt el a legutóbbi magyar nyelvű bejegyzésem óta, mert a legtöbb élményt és eseményt, ami történik velem itt Rodoszon, azt vagy a könyvemnek tartogatom, vagy épp feldolgozás alatt van (úgy értem még nincs mit mondani róla, mert még nem értettem meg én magam sem, emésztem). Most mégis kénytelen vagyok ‘spoilerezni’, mert nem bírom magamban tartani a mögöttem lévő hétvége tapasztalásait. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy a legszebb, legfelemelőbb hétvége volt, mióta itt élek a szigeten. És maximálisan alátámasztja azt a sejtésemet, hogy a legjobb dolgok nem tervezés útján születnek, hanem egy fajta megengedő, nyitott hozzáállásból. Ne vegyék a nagy “programozók” rossz néven ezt a gondolatot, főleg azért ne, mert ha én, a nagy tervezőgép (aki azelőtt a nyaralásaim minden pillanatát beosztottam és a barátaim és a párom rabszolgahajcsárnak becéztek) képes voltam eljutni a spontaneitásnak erre a fokára, akkor bárki. Ebben persze a legnagyobb tanítómesterem az ún. ‘görög élet’ volt. Az országban töltött elmúlt 10 hónap, ahol megtanultam együtt élni a terveim folyamatos megsemmisülésével. Azzal, hogy ne vegyem őket túl komolyan, …

ONO bár – a dizájn, a vendéglátás és egy személyes történet találkozása

Szeretném bemutatni Nektek az ONO bárt, és Moran Strasslert, aki az ötlet, a dizájn, a megvalósítás, a beruházás, a menedzsment, és a bárpult mögött is áll egy személyben. Egy fiatal, nyitott gondolkodású izraeli tervező, akinek a szenvedélye a vendéglátás, mindent egy lapra tett fel, hogy megvalósítsa ötletét, és megnyissa saját bárját Görögország legnaposabb szigetén, Rodoszon. Nem csak egy vendéglátó egységet szeretett volna létrehozni, hanem teret adni emberek, ötletek, inspirációk összetalálkozásának. Tehetsége és a nagyon egyedi ötlet és koncepció ellenére számos kihívással kellett és kell a mai napig szembe néznie az úton – csakúgy mint bárki másnak, aki elég bátor ahhoz, hogy ösztönösen, belülről vezetett módon cselekedjen és önmagához hűen alkosson valamit, ami nagyon eltér az épp aktuális áramlatoktól, divattól.   Még nagyon fiatal, növekvő fázisában tart a vállalkozás, hiszen 2016 novemberében nyitotta meg kapuit Rodosz város szívében. De biztos vagyok benne, hogy rövid időn belül maga köré vonzza kreatív, nyitott, gondolkodó közönségét, hiszen egy erős középponttal, ösztönös koncepció mentén jött létre. Karakterisztikájának minden minőségében autentikus, hű önmagához, amely igazán különlegessé teszi. (Igaz ez ránk, emberekre …