All posts tagged: inspiráció

Halki – egy gombostűhegynyi görög sziget

English version here Halki a Dodekániszosz szigetcsoport negyedik legkisebb szigete az Égei-tengeren. Területét tekintve szinte pont ugyanakkora, mint Bag, az a pest megyei település, ahol felnőttem. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi felfedezni való van egy ekkora földdarabkán. És nekünk, szárazföldről érkezőknek nehéz elképzelni azt is, hogy milyen lehet embereknek egymásra és a tengerre utalva élni egy ilyen apró területen. Az az elképzelésem inspirálta a következő írást (is), mely szerint a görög szigetek megérdemelnek egy olyan szemszögből történő bemutatást, ahol a személyesség és a hitelesség dominál, és amely további gondolkodáshoz, egyéni felfedezésekhez, összefüggések megértéshez vezet. Halki szigetén helyi lakosok vendége voltam, akik utánozhatatlan vendéglátásukkal, odaadásukkal tártak elém egy bennfentes képet apró szigetükről, amely nekem új ízeket, látványt, gondolatokat, személyes bevonódást adott. Mindennek a fénypontja pedig egy helyi idős hölggyel és az ő szigettel kapcsolatos visszaemlékezéseivel való találkozás volt. Hiszen tudjuk, a történetek hordozója mindig az ember. A személyes, az egyszeri, a megismételhetetlen. Ellátogathatunk múzeumokba, melyek talán óriási eszmei értékek őrzői, de mégis absztraktak, távoliak, személytelenek az ember számára, ahol legtöbbször valljuk be: halálra unjuk …

“Az embereknek meg kellene tanulniuk szakítani….” ?

  Igaz nyár van és a mozikban általában nem ilyenkor vetítik a kassza-siker filmeket, de mégis az olasz rendező Paolo Genovese filmje, a Teljesen idegenek (Perfetti sconosciuti) még mindig itt van nálunk a mozikban (Puskin, Kino, Szigeti Air Cinema), amely garantáltan minden felnőtt férfi és nő figyelmét a vászonra szegezi mind a 97 percében, és nem menekülhetünk a film utóhatásától sem. A vígjátékként aposztrofált film zseniálisan és brutálisan lecsupaszító módon tartja arcunkba azt a tükröt, amelyben mai felnőtt társadalmunk álszent szerepekben éli életét, mellyel tökéletes drámává alakítja a produkciót. “Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő” – írja Shakespeare és mutatja be ezt Paolo Genovese rendező bravúros filmjében. Nem kevesebb célt tűzött ki magának a film, minthogy bebizonyítsa, hogy egymást akár gyermekkoruk óta ismerő (egymást “legjobbként” aposztrofáló) barátok, vagy ami még ijesztőbb: házastársak képesek egymás mellett élni az életüket teljesen idegenként úgy, hogy legmélyebb érzéseiket és gondolataikat és őszinte személyiségüket egymás előtt egyáltalán nem merik vállalni. Hogy ezt bebizonyítsa a rendező, egy nagyon hétköznapi, nagyon egyszerű, mindannyiunk életében előforduló szituációt vett alapul: …

Szépség a természet nyelvén – 2. rész

Szabó-Gerhát Kitti kozmetikusként hosszú évekig kereste hogyan teljesedhetne ki szakmájában, ahol hosszútávú megoldásokat kereső, gyógyítás irányába mutató szemléletmódja miatt legtöbbször kakukktojásnak érezte magát. A kitartás, és a saját magába vetett hit meghozta gyümölcsét és ma boldogan meséli: megtalálta hivatását szépségterapeutaként.

Szépség a természet nyelvén – 1. rész

Szabó-Gerhát Kittit már kicsi lánykorunk óta ismerem, unokatestvérek vagyunk. Együtt cseperedtünk “barbizós” kislányokból a hétvégi tinidiszkóra készülő kamaszlányokká, izgultunk egymásért az első randinál, az első csóknál, majd végül egymástól távol kezdtünk igazi felnőtt nővé érni. Kittit mindig jellemezte a finomság, nőiesség, tisztaság mind lelki értelemben, mind pedig megjelenésében. Mindig jellemző volt rá az alázat, az élethez való pozitív hozzáállás és egy rendkívül erős hit. De ezek a belső tulajdonságok és adottságok azt hiszem azóta ragyognak át rajta keresztül a legjobban, mióta megtalálta hivatását és szépségterapeuta lett. A hagyományos kozmetikán túlmutató, nem csupán a testet célzó kezeléseit Kitti a 100%-ban természetes magyar Adrienne Feller és Panarom termékekkel végzi saját szépségszalonjában. Beszélgetésünk során Kitti kudarcait nyíltan felvállalva mesélt a nehéz kezdetekről és vezetett be módszerének gyönyörű, természettel ható, nőies világba. És legszívesebben még most is hallgatnám, ahogy mesél …   Lipcsei Mariann: Jelenleg kozmetikus, okleveles szépségterapeuta vagy. Emlékszel-e még az első momentumra az ide vezető úton? Mikor, és minek a hatására fogalmazódott meg benned, hogy ezzel a területtel szeretnél foglalkozni?  Szabó-Gerhát Kitti: Gimnazista voltam, tizenegyedikes, amikor félévkor valahogy bevillant, hogy én kozmetikus szeretnék lenni. Érdekelt …

„A biztonságosból a bizonytalanba”

Barbival egy tantrajóga műhelyen találkoztam először, egy olyan időszakban, amikor mindketten mély, belső munkában voltunk. Majd később őt hívtam sminkes-stylist-nak ékszerkollekcióm fotózásához. Nyugodtsága, profizmusa és sokoldalúsága nagyon megfogott, de talán leginkább bátorságát emelném ki. Három évvel ezelőtt 180 fokos fordulatot vett az élete: 32 évesen otthagyta első munkahelyét, ahol közel tíz – minden tekintetben – nagyon sikeres évet tudott maga mögött, és elindult egy számára teljesen új és ismeretlen úton, vállalva annak minden rizikóját. A kiszámítható számok, a pénzügy világából az intuitív, segítői hivatás felé. Mi volt ennek az oka és mit tanított Barbinak ez a folyamat? – erről beszélgettünk.   Lipcsei Mariann: Egy idézeteddel kezdeném, amit az egyik bemutatkozásodban írsz: „Kiléptem a biztonságosból a bizonytalanba, az üzleti világból a szeretetteljes segítői hivatás világába.” Ez egy nagyon szép mondat, és a két dolog között éles különbség van. Először is mi volt az az üzleti világ, hogyan kerültél oda, meddig tartott, és mi volt az első pont, az első érzés, ami fölvillantotta benned, hogy mást kellene csinálnod? Dobi Barbara: Közgazdásznak és mérlegképes könyvelőnek tanultam az egyetemen, …

Egy ritka madár: Iris Apfel

Iris Apfel mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Akár inspirál, akár felháborít, egy biztos: valamit mindenképpen kivált az emberből. Nem titkolom: engem Iris nagyon is inspirál és hosszú kutatómunkába ástam magam, hogy megfejtsem jelenségének okát és esszenciáját, amit nem a divat felől kívánok megközelíteni. Mitől lesz valaki 95 évesen ünnepelt példakép mások számára? Mitől lesz valaki egyáltalán boldog, egészséges, a fiatalságot leiskolázó intellektusú, üdítő beszélgetőpartner 95 évesen, aki a mai napig tud meglepetést okozni környezetének, és mai napig képes új ötletekkel, mosollyal, derűvel kiállni a Világ elé? Hogyan lesz valaki manapság ünnepelt világmárkák reklámarca, akinek se számítógépe nincs, sem az internetet nem használta soha? Ennek néztem utána, és foglalom össze a bennem kialakult képet Iris interjúi, és a róla megjelent cikkek alapján, mely munkát végtelenül élveztem köszönhetően Iris páratlan humorérzékének és elragadó személyiségének.   A magát egyszerűen csak “nyugdíjas sztárocskaként” bemutató New York-ban élő hölgy tavaly nyáron ünnepelte 95. születésnapját és jelenleg népszerűsége csúcsát élvezi. Az egyenesbeszédű, éles eszű, sajátságos kifejezésmódú (mind megjelenésében, mind beszédstílusában) divatikon, már legalább fél évszázada inspirálja a divatvilágot puszta megjelenésével. …

A görögök legőrültebb ünnepe – az ‘apokries’

Korábban a görög húsvét kapcsán már írtam pár gondolatot az apokries-ről, azaz a görögök három hétig tartó, a nagyböjtöt megelőző karneváli időszakáról. Ezúttal szeretném a karnevál szokásait, eredetét nagyító alá venni, már csak azért is, mert a 2017-es apokries kellős közepén vagyunk. Ma, február 16-án csütörtökön van az egyik legkiemelkedőbb ünnepe ennek a három hétnek, a ‘tsiknopempti’, amikor egész Görögországban grillezett húsok illata száll a levegőben. Nézzünk a mélyére, hogy egyáltalán mit ünnepelnek három hétig a görögök, miért és hogyan?   Mi az az apokries? Az ortodox húsvét nagyhetének rituál-sorozatát egy 6 hetes böjti időszak előzi meg. Ez a böjt egyrészről az állati és állati eredetű ételekről való lemondást jelenti, mely a test és lélek tisztítását hivatott szolgálni. Ez a fajta böjt tisztítja a testet és lecsitítja az elmét, mely segítség lehet a további böjti előírások betartásához. Tilos ugyanis a böjt teljes 7 hete alatt a test bárminemű örömszerzésének céljából végzett tevékenység. Igen, ide tartozik a szexuális érintkezés (bár fogalmam sincs ki tartja ezt be manapság), az alkoholfogyasztás, a tánc és ünneplés is. Ez alatt …

Egy workshop Palya Beával – "Nem kell tökéletesen, csak próbáld meg!"

Palya Bea és én Palya Bea számomra nem egyszerűen csak egy távoli, égbőlpottyant ‘celeb’, vagy híresség. Palya Beával Bagon kertszomszédok voltunk, ahogy a szüleink azok a mai napig is. Utolsó személyes emlékem vele kapcsolatban a gyermekkorunkból az a jelenet, amikor december 24-én szenteste nálunk a nappaliban ketten eléneklünk egy különlegesen szép karácsonyi dalt a családomnak. Én ekkor 7 éves voltam, Bea 17. Emlékeimben úgy él, heteken át készültünk rá. Bea tanította nekem ezt a dalt, emlékszem mennyire izgultam előtte, hogy jól sikerüljön. 🙂 De annyira különleges lett azzal a dallal az az este, és az a karácsony. Pedig “csak” egy dal volt, amit hozzáadtunk. Majd jópár év eltelt, Bea énekelt tovább, én már kevésbé. 🙂 Ő utazott, járta útját, hívta a zene mindenfelé, ezért keveset volt Bagon és innentől már csak a médiából értesültem róla itt-ott véletlenszerűen. Négy évvel ezelőtt, már felnőttként, amikor épp nyakig voltam a jóga tanulmányozásában, összefutottunk Répássy Erika jógaóráján Budán. Bea várandósan, első kislányával, Lilivel a pocakjában (a csoportban egyetlen kismamaként) légies könnyedséggel, otthonosan mozgott a legembertpróbálóbb (legalábbis én küzdöttem rendesen) …

Yiannis Roussakis – a fotóművész, aki a lélek visszhangját keresi

Yiannis Roussakis a görög származású fotóművész Athénban született és tanult elméleti fizikát és távközlési gépészetet. Jelenleg Abu Dhabi-ban él és alkot, de az elmúlt 12 év alatt számtalan országban dolgozott fotográfusként a világban. Művészetének témái általában hétköznapi tárgyak, terek, pillanatok, melyeknek szürreális természetét igyekszik bemutatni arra utalva, hogy mindannyiunk személyes valósága egy-egy álomszerű világ. A Million Street névre hallgató képsorozat egy tradicionális emirátusi esemény, az évente megrendezésre kerülő 2015-ös teve szépségverseny és vásár különleges pillanatait örökíti meg. Az Al Dharfa Festival-on, mely egy ősi Bedouin tradíció újjáélesztése, tevekereskedők és farmerek állítják fel ideiglenes táboraikat a sivatagban. Pontos helyszíne Al Gharbia, mely az Abu Dhabi Emirátusok nyugati régiójában található közel a saudi arabia-i határhoz. Húsz napon keresztül az Öböl minden részéről érkező tevepásztorok és farmerek százai táboroznak a sivatag fő járásán végig, mely a Million Street névre hallgat. Mindezt azért, hogy a régió legjobb tevéivel üzleteljenek, versengjenek az árakért, és megünnepeljék győzelmüket.Roussakis legújabb fotósorozata most hazánkba érkezett. Az Art Moments művészeti fesztivál keretein belül látogatható ‘Million Streets’ elnevezésű kiállítása 2016 november 8-30-ig Pécsett a Zsolnay Kulturális Negyedben tekinthető meg. A tárlat megnyitója 2016. november 8-án 18 órakor …

Egy év után újra a Paradicsomban – RODOSZ 2016

Akármilyen hihetetlen, de idén a várva-várt Rodosz visszautazás előtt ismét nagyon izgultam. Egy évig Magyarországon, és habár az emlékek nem, de az érzések megkoptak kissé. Az ember nagyon könnyen a szokások rabja lesz és hajlamos belesüppendi az ismerősbe, a megszokottba. Én ezt nem szerettem volna és tudtam mennem kell egyedül újra felfedezni, de félelmeim is velem voltak. Fura, ahogy az érzések húzzák ide-oda az embert… 2015 szeptember: sírva ülök a repülőn Budapest felé, ahogy távolodik és egyre kisebb lesz a távolban Rodosz szigete. Nem akartam elhagyni a szigetet, nem akartam Magyarországra visszamenni. És ez nem egy könnyen jött utazásos fellángolás volt, úgy éreztem kiszakad belőlem valami, ahogy el kellett jönnöm. Hogy miért? Egyrészről 2 Rodoszon töltött hónap túl sok túlcsorduló, feldolgozatlan élménye szeretne valahogyan kitörni belőlem, de egyelőre könnyek formájában talál utat. Másrészt pontosan megéltem azt az állapotot, amikor a repülő két földet érés között (némi technológiai bravúrra) és a Jóistenre bízva magát hasít a levegőben. A Jóisten tudta csak merre tartok éppen az életemben. Fogalmam sem volt mi jön most, mihez kezdek ha leszállunk. Sokan Újévkor, vagy …

"Könnyek, melyek boldoggá tesznek, aroma, amely gyógyít" – Chios kincse, a mastiha

Görögország rengeteg kincset rejteget, melyeket az ott élő emberek már a régi korokban is felfedeztek, és tradíciós tudással életben tartva ezeket a természeti kincseket váltak híressé saját országukban és sokszor azon kívül is. Az egyik ilyen áldás a Chios szigetén honos mastiha fa (Pistacia Lentiscus), melynek növényi gyantája a chios-i mastiha (ejtsd: hioszi masztiha) már ie. 300-ban is hatalmas népszerűségnek örvendett számtalan gyógyhatása miatt. Ez a fafajta ugyan másutt is megtelepszik, de a világon kizárólag itt, Chios szigetén, és annak is a déli részén lehetséges a fából kinyerni a mastiha gyantát. Ez egy természetes, aromás gyanta, mely könnycsepphez hasonlóan csorog a földre a fák törzsén ejtett repedésekből. A kristálytiszta gyantacseppeket “Chiosz-i könnyeknek” is nevezik. Annak, hogy csakis itt képződik ennek a fának gyantája, 3 oka van: az itteni talaj minősége, a különleges, száraz mikroklíma, és a matsiha fa művelésének az évszádakok óta nagyapáról nagyapára szálló élő tradíciója, mely így az itt élő családok kezében maradt az idők során. Ennek a tevékenységnek a művelése türelmet, és sok-sok emberi erőfeszítést igényel a megfelelő tudás mellett. Ez a fa 40-50 év alatt nő meg 2-3 méteresre, amikor is először képes gyantát adni kérgéből. Ilyen hát …

"Adnunk kell, és akkor kapunk." – Albert Elbaz divattervező filozófiája

Folyton kutatok olyan emberek után, akik művészetként élik meg hivatásukat. Próbálom felkutatni életútjukat, megérteni gondolataikat. Vonz a kiteljesedett élet mögött megbújó esszencia, és az ilyen életet élő művészek hozzáállása. Albert Elbaz nem csak önmegvalósított életet él, de sikeres is. A marokkói születésű Izraelben felnőtt divattervező nagyon érdekes interjút adott a Vogue Voices-nak, melyre nemrég találtam rá. Bár az interjú 2013-as, tartalmaz pár megfontolandó gondolatot, melyet azt hiszem nem csak divattervezőknek szánt, de a kreatív gondolkodású emberek számára mindenképp érdekes inspirációt tartogathat.   A korábban a Guy Laroche, majd az Yves Saint Lauren kreatív igazgatójaként is bizonyított Albert az interjú készítésekor épp az egyik legrégebbi és leghíresebb francia divatház, a Lanvin kreatív igazgatójaként nyilatkozott. KI VAGYOK ÉN? Páran azt mondják én egy jó szakember vagyok. Talán. Szeretnék az lenni. Néhányan azt mondják, hogy egy mesélő vagyok. Amikor ruhákat, vagy egy kollekciót készítünk, az mindig egy történet is, melyet elmesélünk. Vannak, akik azt mondják rám ‘kreatív igazgató’. Valójában ez az a megnevezés, melyet a legkevésbé szeretek. Azt gondolom, amikor kreálsz/alkotsz, akkor nem irányítasz/igazgatsz, és amikor irányítasz nagyon nehéz kreatívnak lenni. Szóval nem gondolom, hogy az …

Első ékszerkollekcióm fotózása

Szeretnék megosztani Veletek egy felejthetetlen élményt. Hétvégén tartottuk a ‘Colors of a Greek Island – Rhodes’ (ford.: Egy görög sziget színei – Rodosz) ékszerkollekcióm fotózását. Erre az alkalomra, már régóta készültem és két barátnőmet hívtam segítségül: Katona Lilla lett a csodálatos modellem, akivel a Vodafone-nál dolgoztunk együtt, de azt hiszem, ez a fotózás lett eddigi legizgalmasabb projektünk! 😉 Dobi Barbara (polihisztor, ex-multis karrier, ayurvedikus masszőr, profi sminkes és tanácsadó) pedig a sminkről és a styling-ról gondoskodott. Az operatív és logisztikai segítséget a kedvesem nyújtotta egy szem férfiként, én a fotózást vállaltam magamra mindenféle fotós szakmai ismeretek nélkül bízva zsigeri képességeimben, és lélkes hozzáállásomban. 🙂 Egy teljes napot töltöttünk együtt hárman, összezárva, rengeteg ékszer, csodás színek, ruhák, smink társaságában és azt gondolom, hogy az eredményről még csak nem is álmodtunk! Több dolgot szeretnék megemlíteni erről a napról: Éjfélig dolgoztunk gördülékenyen, nyafogás, és negatív előjelű gondolatok, kijelentések nélkül. Az utolsó ékszernél is ugyanazt a maximalizmust és lendületet tettük bele mind a hárman, mint az elsőnél. Olyan összefogást tapasztaltam meg a lányok hozzáállásában, amit talán eddig még soha. Folyt a munka szó szerint, megszakítás nélkül, lubickoltunk a feladatainkban. Barbi …

A Swarovski történet

Történt egy véletlen folyamán, hogy az Innsbruck-tól 13 km-re fekvő Wattens-be utaztunk egy januári hétvégére. Az Alpok szívében elhelyezkedő 7600 fős osztrák kisvárosról semmilyen információm nem volt, azon kívül, hogy Tirol régióhoz tartozik, tehát különlegesen szép természeti adottságai vannak. Jó pár irodalmat fellapozva megtudtam, hogy itt található Ausztria egyedüli írógép múzeuma, valamint, hogy minden év szeptemberében itt rendezik meg a híres osztrák Kasermandl szavaló- és mese fesztivált. Wattens-t azonban egy nagy vállalkozócsalád tette igazán híressé: a Swarovski.   Ma a Swarovski vállalat szerves része a helyi közösségnek, és az egyik legnagyobb munkáltatója Ausztriának. Majd 5000 embernek ad munkát a Tirol régióban a marketingtől a gyártásig, a pénzügytől a termékmenedzsmentig. Az akkor még családi manufaktúra 1895-ben itt, Wattensben tette le alapköveit, és nem csak a múlt ver erős gyökeret Wattensben, hanem a jövőt is itt próbálják vizionálni, megalkotni Swarovskiék. Nem csak hatalmas, egyre duzzadó telephelyük épült fel itt, hanem a cég 100 éves évfordulója alkalmából megalkották az egyedülálló Kristályvilágot (Swarovski Kristallwelten), mely nem csak múzeumként, de kulturális rendezvényközpontként is funkcionál. Ezzel megnyitva egy ajtót a kíváncsi érdeklődőknek, népszerűsítve a kristályok csodás világát, …

Október 28, OXI – a NEM napja

Sokan a görög büszkeség napjának hívják, mások azt tartják, hogy ezen a napon Görögország bátor cselekedete a második világháború kimenetelét is erősen befolyásolta. Ezt az  ünnepet a görög nemzeti öntudat, bátorság és kitartás jelképeként emlegetik. Október 28-a nemzeti ünnep a görögöknél, melyet szerte az országban fesztiválokkal, felvonulásokkal, tánccal ünnepelnek, hogy emlékezzenek a modern Görögország legdicsőbb óráira. Hogy mit ünnepel az ország ezen a napon, és miért ilyen fontos számukra (illetve egész Európa számára) ennek a napnak a mondanivalója, arról olvashatsz a folytatásban. Számomra Görögország a szabadság szimbóluma. Fantasztikus emberek lakják e gyönyörű, gazdag országot. Most biztosan felkaptad a szemöldököd a gazdag szón, de kérlek vonatkoztass el a pénztől. Gazdagság, mint a változatos természeti adottságok, állatvilág, növényvilág, földrajz, gasztronómia, tradíciók, ünnepek, szórakozás, és az élet szeretete, a pillanat élvezete és annak megélése, egy színes világ. Pontosan megértve azt, hogy minden pillanat visszahozhatatlan életünkben, tudják a görög emberek megfűszerezni azokat, s egyedivé, felejthetetlenné tenni. Ezért hívom én ezt az országot gazdagnak. Rengetegen aggódtak értem, amikor a nyáron kiutaztam Görögországba a gazdasági helyzet miatt. De nem gondoltok arra kedves aggodalmaskodó “barátaim”, …

The Walk – Kötéltánc

Már hónapok óta nem voltam moziban, de a most beköszöntött eső és hideg reflexszerűen produkálta a mozi elvonási tüneteket. Körbe néztem online, hogy mi a kínálat. A ‘The Walk’ című film azonnal megfogott. Az igaz történetek egyébként is prioritást élveznek a filmes listámon, és bár ez igaz történet, de végül az elmém alig tudta feldolgozni a történet valódiságát. A ‘The Walk – Kötéltánc’ című film egy fiatal artista történetét meséli el középpontba állítva életének legnagyobb attrakcióját, amikor 25 évesen a World Trade Center ikertornyai között kifeszített drótkötélen sétált biztosíték nélkül. Egyszerűen nem hagyott nyugodni ez a sztori. Az első, ami eszembe jutott, hogy biztosan nem élte túl a férfi a mutatványt. A páromat is rámozdítottam a témára, gyorsan meg is találtuk az interneten Philippe Petit-t. A férfi túlélte a mutatványt (jelenleg 66 éves), sőt előtte átsétált még a Notre Dame és a Sydney Harbour Bridge két tornya között is.   1949 augusztus 13-án született Franciaországban Nemours-ban egy francia hadipilóta és felesége gyermekeként. 6 évesen kezdett el bűvészmutatványokat tanulni, majd pár évvel később zsonglőrködni. Párizs utcáira vitte tehetségét mutatványaival a járókelőknek. “Ez az örök  kreatív lélek nem igazán tudott …