All posts tagged: mediterrán

Május végén és júniusban: a leander

Published by

Május végén és júniusban a leander (Nerium oleander, vagy ahogyan egyesek becézik: babérrózsa) kerül minden érzékeny csodálat középpontjába Rodosz szigetén. Így van ez minden évben. Hófehér és babarózsaszín virágok százai, ezrei díszítik kiváltképp Rodosz város utcáit. A városon belül is különösen az elbűvölő régi szomszédságok szűk utcáin sorakoznak a magas leander fák fegyelmezett sorokban egymástól pont akkora távolságra, hogy lombkoronáik egymást még érinthessék. A természet folyamatos alkotó munkában van. Az egyik pillanatban még egy csokor mályvával és virágzó, olajoktól ragadó zsályával érek haza a mezőről, a következő pillanatban pedig már le sem vehetem a szememet a virágzó orbáncfűről, és kaktuszfügéről, akik mellett addig gyanútlanul siettem el. Pedig végig itt voltak. A természetben minden hang a maga rendelt idejében lép be a nagy kozmikus szimfóniába. Erről az “előadásról” lemaradni kár. Mostanra érkezem meg (és ez nem éppen egy “soft landing”) ahhoz a felismeréshez, hogy mindig is mennyire vágytam ennek az egyetemes harmóniának hallani, érezni, látni minden lehetséges rezdülését. De ami még fontosabb: vele együtt mozdulni, lélegezni, táplálkozni, ünnepelni, megpihenni, ihletődni, kincseket világra hozni, fenntartani, elengedni. Élni. …

“Minden csepp számít.” – látogatás a Purefarm olívaültetvényén //Rodosz szigete

Published by

Click HERE for the original English version of this interview. Ariadné finom, láthatatlan fonalát ritkán, de sikerült megtapintanom az elmúlt hat évben, mióta a görög szigetek sűrű esszenciáját és karaktervonásait (benne saját magamat) igyekszem megérteni. E ‘fonál tapintások’ adják számomra ennek a munkának a fűtőanyagát. Ezek a ritka élmények – ennyi év elteltével már biztonsággal állíthatom – mutatják számomra az utat a teremtett világ és önmagam intuitív magva felé, valamint rendre olyan emberekhez vezetnek, akiknek jól esik a szemébe nézni, akikkel asztalhoz ülve egy-egy beszélgetést követően függőleges homlokráncaim (melyek az érdemes holnapba vetett hit szkepticizmusának barázdái) elsimulnak és a világot mindig jobb, harmonikusabb, békésebb és tágasabb helynek érzem. A ‘Purefarm’ (jelentése: tiszta farm) név mögött álló Halanda (görögül: Χαλάντα) család meglátogatása rodoszi olívaültetvényükön ezek közé a ritka ránc-kisimító élmények közé tartozik az életemben. Kivételesen gyönyörű napsütéses márciusi nap volt Héliosz szigetén. Maria, a Halanda család bájos és végtelenül kedves legfiatalabb tagja a folyton lüktető, zajos Rodosz város forgatagába jött el értem a találkozásunk napján. Húsz perces autóút vezetett az apró, csendes Psinthos (ejtsd: pszintosz) faluba …

Összegzés májusról / Nisyros szigete

Published by

Mi történt ebben a hónapban? Tüzes pirosban virágoznak a gránátalmafák. Itt bent a faluban nagyon sok kertben fellelhetők ezek a fák, mert szinte mindenkinek van egy kis kertje, veteményese és csak úgy pompáznak nekünk. 🤗 Személy szerint várom a gyümölcsének a szezonját, lévén ez a kedvencem. Elért bennünket egy majd’ egy hétig tartó hőhullám, amit napközben szigorúan a lakásban tudtam csak elviselni a vastag falak között (ekkor haltak ki a frissen elültetett növényeim is – nem kifogás, de tényleg!), viszont délután négykor vettem a bátorságot, hogy kimerészkedjek a tengerpartra – attól korábban nem lehetett elhagyni a házat, embertelen meleg volt. Én mindig az emberek által látogatott partszakasztól eggyel arrébb telepedek le az óriás fekete vulkanikus kavicsok, és Héfaisztosz kubista sziklái közé. Ez egy kis extra mászást, túrát igényel ezen a vadregényes ember által még el nem kényelmesített érintetlen természeti területen, de megéri az összes sziklákon bukdácsolás, a jutalom a teljes egyedüllét és a meztelen fürdés és napozás. Persze a madarak ott vannak, de senki más. Gyönyörűen barnít a májusi Nap, de csak ilyenkor, délután négy …

2020 Május, Nisyros szigete

Published by

Tudjátok, nem igazán élek szociális életet mióta Nisyros-ra költöztem, azaz február elseje óta. Ennek nem csak a kirobbant járvány az oka, mivel itt ezen a pici szigeten igazából egy nagy közös karanténon osztoztunk, azon belül pedig mindenki szabadon tette-vette a szokásos teendőit és egyáltalán nem érződött, hogy mi folyik a világban a szigeten kívül, hiszen nekünk nem volt fertőzöttünk. Ezért a járvány még önmagában nem indokolta volna az úgymond bezárkózásomat. Őszintén: egy csoda ez a sziget. A vulkán formálta természet karnyújtásnyira, legfeljebb 10 percet kell sétálnia a faluban annak, aki azt el akarja hagyni és (megkockáztatom, hogy) a világ egyik leggyönyörűbb természeti környezetét élvezheti jobbára egyes egyedül. Nem él itt annyi ember, hogy egymás útjába botlanánk odakint, a falun kívül, ha csendre, nyugalomra, kívülállásra vágyunk. Van egy kis epicentrum a falun belül, ahol nyüzsög a nép, és ahol minden nap megfordul szinte mindenki, hisz itt található egy-két szupermarket és háztartási bolt, az egyetlen patika, a posta, a bank, a polgármesteri hivatal, trafik, zöldséges, a két hentes, a könyvesbolt (ami a szigetre rendelt bármely áruk lerakó- …