All posts tagged: utazás

Rodoszi nyári esték a művészet jegyében

Published by

A rodoszi augusztusi és szeptemberi csillagos éjszakák elkényeztetnek minket szabadtéri koncertekkel, művészeti performanszokkal, tematikus fesztiválokkal, kiállításokkal, ahová helyi rodoszi-, görög- és nemzetközi előadók is meghívást kapnak. Az összes program ingyenes és a rodoszi kulturális örökség legelképesztőbb helyszínein kerülnek megrendezésre. Hogy milyen a johannita lovagok által épített középkori város falai által közrefogott várárok ‘Melina Mercouri’ névre keresztelt színházában Antigonét nézni görögül? Vagy ugyanitt a helyi folk táncegyüttes éves bemutatóján a rodoszi tradicionális táncok repertoárját megismerni – az igazi rodoszi (a néptánc rendjébe feszített) szenvedélyt mozgásban és a rodoszi líra durva, karakteres hangzásában megtapasztalni? (nem, nem a zobra a görögöt, amit a hotelekben a turistáknak elhazudnak, mint helyi jellegzetességet) Vagy milyen a régészeti múzeum kertjében telihold koncerten ülni kétezer éves mozaikok előtt? Milyen a középkori Nagymesterek Palotájának udvarán gospel koncertet hallgatni? Milyen a történelmi Mandraki kikötőhöz szervesen tartozó városigazgatási- és kulturális központban az olaszok által huszadik századi racionalista stílusban épített szabadtéri színházban nemzetközi kortárstánc fesztivált nézni a tengeri pára illatú ragadós nyári rodoszi éjszakában? (idén ráadásul egy magyar táncművész szereplésével!) És – amely tegnap végre álomból valósággá …

Május végén és júniusban: a leander

Published by

Május végén és júniusban a leander (Nerium oleander, vagy ahogyan egyesek becézik: babérrózsa) kerül minden érzékeny csodálat középpontjába Rodosz szigetén. Így van ez minden évben. Hófehér és babarózsaszín virágok százai, ezrei díszítik kiváltképp Rodosz város utcáit. A városon belül is különösen az elbűvölő régi szomszédságok szűk utcáin sorakoznak a magas leander fák fegyelmezett sorokban egymástól pont akkora távolságra, hogy lombkoronáik egymást még érinthessék. A természet folyamatos alkotó munkában van. Az egyik pillanatban még egy csokor mályvával és virágzó, olajoktól ragadó zsályával érek haza a mezőről, a következő pillanatban pedig már le sem vehetem a szememet a virágzó orbáncfűről, és kaktuszfügéről, akik mellett addig gyanútlanul siettem el. Pedig végig itt voltak. A természetben minden hang a maga rendelt idejében lép be a nagy kozmikus szimfóniába. Erről az “előadásról” lemaradni kár. Mostanra érkezem meg (és ez nem éppen egy “soft landing”) ahhoz a felismeréshez, hogy mindig is mennyire vágytam ennek az egyetemes harmóniának hallani, érezni, látni minden lehetséges rezdülését. De ami még fontosabb: vele együtt mozdulni, lélegezni, táplálkozni, ünnepelni, megpihenni, ihletődni, kincseket világra hozni, fenntartani, elengedni. Élni. …

Jelentés a görög szigetekről 2022 első napján

Published by

Kezdek ismerkedni az újabb új otthonommal, mely ezúttal Ialysos (görögül: Ιαλυσός) település (ejtsd: Jáliszosz), vagy másik gyakori nevén Trianta (görögül: Τριάντα). Fokozatosan, mint egy kis patak csorgok vissza az ún. civilizált létformákba. Az ezer fős Nisyros szigete után – ahol a nyaramat töltöttem – október elején érkeztem vissza a Dodekániszosz legnagyobb szigetére, a bázisra: Rodoszra. De akkor még csak egy 600 fős hegyi faluba, Salakos-ra költöztem, ahol az idő csupa ‘kairos’, minden, ami zöld zöldebb a zöldnél, aminek oka a Profitis Ilias hegyről lefutó vizek, erek, források, és a folyamatosan magas páratartalom. Salakos, ahol a két darab szupermarketen és a három tavernán kívül nincsen egyéb hely, ahol az ember a pénzét elkölthetné (még ATM és patika sincs), nem beszélve a reklámtáblák, plakátok, molinók teljes hiányáról – a buszmegálló helyét se rágják senki szájába, a tér közepén áll meg a busz, ezt illik tudni, vagy van szánk, meg kell kérdezni, ha menni akarunk valahova. Heti egyszer pedig jön a pékárus fickó a furgonjával. Emiatt a vágyak se korbácsolódnak fel annyira, vagy ha mégis, akkor azoknak tárgya …

Szent Nikolasz erőd és világítótorony // Rodosz szigete

Published by

A Szent Nikolasz erőd és világítótorony Rodosz város Mandraki kikötőjének bejáratát őrzi, amely kikötő az ugyancsak Mandraki névre keresztelt előkelő, modern városrészhez tartozik. Úgy tartják, hogy itt, ennek a kikötőnek a bejáratánál állt egykor az ókori világ hét csodájának egyike, a Rodoszi Kolosszus. A hatalmas, Napistent (Hélioszt) ábrázoló emlékmű két lábának helyét ma két oszlop jelöli, és fogadja a kikötőbe érkező hajókat. Az egyik oszlop tetején egy őzbak, a másikon egy őzsuta bronz szobra áll: Elafos és Elafina. Ők a modern Rodosz emblematikus állatai. Ez a két oszlop törzshelye a helyi horgászoknak, akiknek állandó jelenléte szintén meghatározza a kikötő karakterét. Persze jelenleg, a covid-19 intézkedések miatt nem hódolhatnak kedvenc időtöltésüknek, és üres nélkülük a kikötő bejárata. A kikötő legvarázslatosabb látnivalója, a Szent Nikolasz erőd és világítótorony naplemente után nyeri el teljes pompáját. Eredetileg csak egy önmagában álló egyszerű védelmi torony volt, melyet a szigetet uraló keresztes johannita lovagok építettek az 1400-as években. Az egyre fenyegetőbb török betörés miatt az akkor hatalmon lévő Pedro Raimondo Zacosta nagymester (1461-1467-ig uralkodott) egy védelmi program keretében épített öt stratégiai …

Aranyszínű október Rodoszon

Published by

Eltelt a harmadik októberem is Rodoszon. Már az első október után megállapítottam, hogy ez lesz a kedvenc hónapom itt az Égei-tengeren. Egy hihetetlen finom, lassú átmenet a mediterrán nyárból a mediterrán télbe. Itt a görög szigeteken nem olyan drasztikusan töri ránk az ajtót a tél, mint például otthon Magyarországon. Talán tudjátok, hogy ezen a szigeten a legmagasabb a napsütéses napok száma egész Görögországban. Annak idején ezért választottam az Ilios art gyűjtőnevet a tevékenységeimhez, ahol az ilios szó a Napot jelenti görögül, és Rodosz szigetére utalok vele. Ez a sziget indította be bennem az évek során mélyre lefojtott – fogalmazzunk így – teremtő erőket, a visszakanyarodást saját magam felé. Azóta sincs ez másként, persze a viszonyom a szigettel egészen más minőségű lett mára, és csakúgy mint egy szenvedélyes kapcsolatban, “túl vagyunk” jó pár kijózanító krízisen. Az október a turistaszezon utolsó aktív hónapja itt, és ha én turista lennék, biztosan októberben jönnék ide. De minimum elkerülném a július-augusztusi embert próbáló kánikulát. Itt Dél-Rodoszon még a szeptember is tartogatott elviselhetetlenül forró napokat, aminek következtében azt hiszem csak 3-4 …

Halki – egy gombostűhegynyi görög sziget

Published by

English version here Halki a Dodekániszosz szigetcsoport negyedik legkisebb szigete az Égei-tengeren. Területét tekintve szinte pont ugyanakkora, mint Bag, az a pest megyei település, ahol felnőttem. Nem is gondolná az ember, hogy mennyi felfedezni való van egy ekkora földdarabkán. És nekünk, szárazföldről érkezőknek nehéz elképzelni azt is, hogy milyen lehet embereknek egymásra és a tengerre utalva élni egy ilyen apró területen. Az az elképzelésem inspirálta a következő írást (is), mely szerint a görög szigetek megérdemelnek egy olyan szemszögből történő bemutatást, ahol a személyesség és a hitelesség dominál, és amely további gondolkodáshoz, egyéni felfedezésekhez, összefüggések megértéshez vezet. Halki szigetén helyi lakosok vendége voltam, akik utánozhatatlan vendéglátásukkal, odaadásukkal tártak elém egy bennfentes képet apró szigetükről, amely nekem új ízeket, látványt, gondolatokat, személyes bevonódást adott. Mindennek a fénypontja pedig egy helyi idős hölggyel és az ő szigettel kapcsolatos visszaemlékezéseivel való találkozás volt. Hiszen tudjuk, a történetek hordozója mindig az ember. A személyes, az egyszeri, a megismételhetetlen. Ellátogathatunk múzeumokba, melyek talán óriási eszmei értékek őrzői, de mégis absztraktak, távoliak, személytelenek az ember számára, ahol legtöbbször valljuk be: halálra unjuk …

Összegzés májusról / Nisyros szigete

Published by

Mi történt ebben a hónapban? Tüzes pirosban virágoznak a gránátalmafák. Itt bent a faluban nagyon sok kertben fellelhetők ezek a fák, mert szinte mindenkinek van egy kis kertje, veteményese és csak úgy pompáznak nekünk. 🤗 Személy szerint várom a gyümölcsének a szezonját, lévén ez a kedvencem. Elért bennünket egy majd’ egy hétig tartó hőhullám, amit napközben szigorúan a lakásban tudtam csak elviselni a vastag falak között (ekkor haltak ki a frissen elültetett növényeim is – nem kifogás, de tényleg!), viszont délután négykor vettem a bátorságot, hogy kimerészkedjek a tengerpartra – attól korábban nem lehetett elhagyni a házat, embertelen meleg volt. Én mindig az emberek által látogatott partszakasztól eggyel arrébb telepedek le az óriás fekete vulkanikus kavicsok, és Héfaisztosz kubista sziklái közé. Ez egy kis extra mászást, túrát igényel ezen a vadregényes ember által még el nem kényelmesített érintetlen természeti területen, de megéri az összes sziklákon bukdácsolás, a jutalom a teljes egyedüllét és a meztelen fürdés és napozás. Persze a madarak ott vannak, de senki más. Gyönyörűen barnít a májusi Nap, de csak ilyenkor, délután négy …

2020 Május, Nisyros szigete

Published by

Tudjátok, nem igazán élek szociális életet mióta Nisyros-ra költöztem, azaz február elseje óta. Ennek nem csak a kirobbant járvány az oka, mivel itt ezen a pici szigeten igazából egy nagy közös karanténon osztoztunk, azon belül pedig mindenki szabadon tette-vette a szokásos teendőit és egyáltalán nem érződött, hogy mi folyik a világban a szigeten kívül, hiszen nekünk nem volt fertőzöttünk. Ezért a járvány még önmagában nem indokolta volna az úgymond bezárkózásomat. Őszintén: egy csoda ez a sziget. A vulkán formálta természet karnyújtásnyira, legfeljebb 10 percet kell sétálnia a faluban annak, aki azt el akarja hagyni és (megkockáztatom, hogy) a világ egyik leggyönyörűbb természeti környezetét élvezheti jobbára egyes egyedül. Nem él itt annyi ember, hogy egymás útjába botlanánk odakint, a falun kívül, ha csendre, nyugalomra, kívülállásra vágyunk. Van egy kis epicentrum a falun belül, ahol nyüzsög a nép, és ahol minden nap megfordul szinte mindenki, hisz itt található egy-két szupermarket és háztartási bolt, az egyetlen patika, a posta, a bank, a polgármesteri hivatal, trafik, zöldséges, a két hentes, a könyvesbolt (ami a szigetre rendelt bármely áruk lerakó- …

Túra a Stefanos kráterhez – Nisyros 2020 február

Published by

“Érkeztem. Ettől a föld jobban nem terem. Érintettem. Nem hagyott nyomot a kezem. S ha elmegyek, léptemet betemeti a por. Miért is érkeztem, ha nyomom sem volt?” – Omar Khajjám*: A mulandóság mámora (31. vers) (Mészáros Ferenc fordításában) *perzsa költő, matematikus, filozófus, csillagász (1048-1131)   Annyira vártam már, hogy az idő kegyes legyen egy hosszabb túrához. Tűkön ültem a február elsejei érkezésem óta, hogy láthassam Nisyros legnagyobb vulkáni kráterét, melyet Stefanos névre kereszteltek a helyiek, és amely a sziget fő attrakciója az idelátogató turisták számára. Nisyros az Égei-tengeren, a Dodekániszosz archipelágó közepén fekszik. A szigetcsoport egyik legkisebb méretű szigete, de annál gazdagabb – és kutatók által igazoltan – igen egyedi természeti szépségben. Körülbelül 450 növényi fajjal, 85 különböző madárfajjal, 7 hüllőfajjal és a Monachus-monachus fókafajjal a tengerpartjai mentén büszkélkedhet a sziget. Mert, ugyan ember által nehezen megközelíthetők Nisyros főként sziklás partszakaszai, e fókafaj számára viszont tökéletesek. Nisyros másik két görög sziget között fekszik. Kos (Hippokratész szigete) az északi szomszédja és Tilos a déli (szintén természeti szépségéről és diverzitásáról híres, illetve az első görög meleg házasságról), keleti irányból …

15 kávézó Rodosz városban – és egy kis “szociográfia” a görög kávézásról tudatos utazóknak

Published by

The English version of this blog post is HERE Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem minden reggel szükségem van egy kapucsínóra mézzel. Vagy bármikor, amikor gondolkodni szeretnék. Imádom a kávé ízét és illatát és nem, nem vagyok róla hajlandó lemondani annak ellenére sem, hogy tudom felébredhetnék a rozmaring teától, vagy a zöld teától is, illetve néhány légzéstechnikától (főként jógaoktató létemre – ejnye, szégyenlem is magam – na jó, nem). Nekem is kell egy szenvedély, amíg meg nem világosodok teljesen. Azt azért beismerem, hogy inkább vagyok függő, mint szakértő. És nem csak a kávézást imádom, hanem a kávézókat is, melyek annyi különböző funkciót tudnak betölthetni. Más és más karaktere, szerepe van egy kávézónak egy nyugat-európai nagyvárosban és egy görög sziget 50 fős falujában. Terek, melyek helyt adhatnak: a reggeli friss hírek elolvasására egy eszpresszó gyors felhörpintése közben munkába rohanás előtt (legalábbis ha nyüzsgő nagyvárosokról beszélünk), egy randevúra (vagy titkos randevúra), összeülni a csajokkal, üzleti találkozóra, egy jó könyv elolvasásához, tanuláshoz, kreatív munkához, beszerezni az új pletykákat, vagy csak ülni és inspirálódni az utca eseményeiből… illetve …

Hello Rodosz, 11 hónapja itt vagyok

Published by

2018. október 29. hétfő, Rodosz Tizenegy hónappal a Rodoszra érkezésemtől számítva tegnap újra költöztem. Visszaköltöztem oda, ahová megérkeztem napra pontosan 11 hónappal ezelőtt. Ez a negyedik költözés 11 hónap alatt, és ez sem mondható hosszú távúnak. Maximum márciusig fogok itt maradni, akkor megint tovább kell vándorolnom, keresnem egy újabb potenciális otthont, amely kiszolgál. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy most ez a negyedik költözés egyáltalán nem viselt meg sem lelkileg, sem más szempontból – ellentétben az előzőekkel. Amikor idejöttem, úgy gondoltam új gyökeret verni jöttem ide – és ha lehet minél gyorsabban. Csakhát ez egyrészt nem mindig döntés kérdése – az életnek is van beleszólása a dolgokba, nem csak nekünk – másrészt nem lehet mindent egyszerre kipipálni. Az élet nem egy bevásárló lista és sokszor baromira megkönnyítjük a saját dolgunkat, ha megkíméljük magunkat az irreális elvárásainktól és attól, hogy határidőt szabjunk olyan dolgoknak, amelyek nem csak a mi kezünkben vannak. Rengeteg szorongást és lelkiismeret furdalást megspórolhatunk így. Az utat, amit bejártam 11 hónap alatt, azt sosem gondoltam volna, egyáltalán nem így szerepelt a terveimben, de …

Asklipio – a falu, ahol az utcák virágba borultak

Published by

Asklipio Rodosz sziget dél-keleti részén fekszik és egy roppant érdekes falu több szempontból is. Az ide érkező sokféle felfedezést tehet. Az egyik lehetséges program itt: elveszni a falu szűk kacskaringós utcáinak világában. Legutóbbi sétámon (2017 szeptemberében) teljesen magával ragadott Asklipio utcáinak “művészete”, a sok virággal és motívummal, melyeket az itt lakók festettek a járdákra, az utcák különböző szegleteibe – és persze a régi-régi hatalmas kültéri kemencék. Természetesen része a falu bájának és illatának (mint a többi rodoszi falunak is) a sok-sok fűszernövény és virág a házak udvaraiban néha a legváratlanabb helyről “kinövő élet”. Asklipio tökéletes példa arra, hogy mennyire egyszerű dolgokkal lehetséges az élet mindennapi jeleneteit “kiszínezni”. Egy isteni vacsorát követően a falu Nikos tavernájában a naplemente fényeiben tettem sétát itt legutóbb. Nem csak az utcácskák miliője tett nagy hatást rám, de a helyiek vendégszeretete és a tündéri gyerkőcök, akikkel találkoztam az utamon. Erről a sétáról osztom meg a fotóimat most Veletek. Kattints az alábbi képre, ha meg szeretnéd találni Asklipiot a google térképen: A falu utcáinak felfestései: Néhány öreg kemence (φούρνος – fournos) az utcákon: …

Hello Rodosz, megjöttem!

Published by

13 napja érkeztem Rodosz szigetére, amely utazás rendhagyónak számít az elmúlt 8 év látogatásaihoz képest, mert ezúttal nem rövid távra tervezek. 8 év a szigethez köthető szerelem, álmodozás, alkotás és sok-sok tapasztalás után most 3 bőrönddel megérkeztem egy esős novemberi estén – ide költöztem.   Annak ellenére, hogy már hosszú évek óta vágytam a szigetre, a döntésem és az események is nagyon gyorsnak tűnnek (talán egy ilyen új kezdetre nem is lehet eléggé felkészülni) és még most is hihetetlen, hogy megtettem és itt vagyok. Nem teljesen vakon utaztam, hiszen az elmúlt évek alatt tudatosan és nagy-nagy szenvedéllyel kutattam a helyiek életét, szokásait, gondolkodását, életfelfogását készülő könyvemhez, és elég széleskörű helyismeretre tettem szert, de még sincs biztos támpont, garancia egy új kezdettel kapcsolatban. Az ember dönt, és onnantól belemegy, vállalja az ismeretlent, a kiszámíthatatlant, az újjászületést. Ez egy rizikó minden esetben, amit természetesen sok félelem is vett körül. De nem toporoghatok örökké a félelmeim mögötti szűk térben, hiszen olyan nagy erők munkálnak bennem, amelyek ide hoztak erre a görög szigetre – ezeket nem fojthatom el örökre. …

Generációk

Published by

  Apa és fia együtt dolgoznak az udvarukban egy meleg vasárnap délutánon (2017. augusztus 27-én) Rodosz Óvárosában. Két generáció egy fotón. Ilias, és fia Vasilis cégért faragnak Vasilis vendégházára. A hangosan kacagó Ilias ezermester, ő építette két kezével házukat, és mindent az udvarukon, amely egykor turistáktól nyüzsgő étterem volt mindaddig, amíg tönkre nem ment a válságos időkben. Megengedték, hogy készítsek néhány fotót róluk, sőt egy beszélgetésre is meginvitáltak az árnyékos udvarba maguk mellé. Együtt dolgozik apa és fia szinte meditatív csendben, de mégis megannyi különbség látható közöttük a képeken annak ellenére, hogy csak egy generációnyi a különbség. Ilias egyenes tartása, a legnagyobb melegben és kétkezi munkába temetkezve is makulátlan öltözéke egy régebbi időbe repít vissza. Vasilis már picit kényelmesebben végzi a munkát, ő már egy teljesen másik korszak “gyermeke”. Elnézve őket azt éreztem, hogy generációink különbözőségei nem lehetnek akadályok abban, hogy szeressük és megértsük egymást, és hogy tanuljunk egymástól. Oda-vissza … ❤️ Ti mit gondoltok?            

A nyugalom titkos szigete Rodosz szigetén – Green Eco House

Published by

Ez a feltöltekező környezet, amit Petros és a szülei megteremtettek a Green House segítségével a tökéletes lehetőséget kínálja arra, hogy az ember sebességet váltson, és visszatérjen saját természetes ritmusához. Mert mi is a természet részei vagyunk, még akkor is, ha néha elfeledjük azt…

Nyári hosszú hétvége Tirolban

Published by

Tirolban életemben először télen jártam, amikor minden hófehér volt az épp akkor leesett fél méter hótól. Egyből beleszerettem ebbe a vidékbe, és már akkor megfogadtam, hogy ide egyszer visszajövök nyáron, hogy egy óriásit kiránduljak az alpesi tájakon, milka teheneket fotózzak, harapjam a sűrű friss hegyi levegőt távol az embertömegektől. Ez így is lett tavaly augusztusban és minden várakozásomat felülmúlta a nyári Tirol vakító zöld tájaival, és a vidéki élet minden szépségével, nyugalmával. Teljesen amatőr kirándulóként még nem a komolyabb túraútvonalakról fogok itt beszámolni, de az biztos, hogy az ott töltött három napot szokásomhoz híven divatos szóval “kimaxoltam”, csúcsra járattam (a párom nagy örömére), és azt hiszem ennél több látnivaló semmiképp nem fért volna bele… Ha nem vagy ennyire maximalista, akkor is jó program tippeket találhatsz magadnak a következőkben, ha a tiroli Wilder Kaiser környékére utazol.   Tényleg hatalmas ötlet volt egy nyári hosszú hétvégét az Alpokban tölteni, főleg annak javaslom, aki csendre vágyik és szeretne picit lehűlni a csipkés hegyek között az alföldi forrósághoz képest. Nekünk annyira jól sikerült ez a lehűlés, hogy pont azon …

Kritinia Panorama – a Természet ajándéka

Published by

Rodosz szigetének megvan az a fantasztikus adottsága, hogy az ide látogató megtalálja a sekély, homokos, csendes, áttetsző vizű tengerpartokat (keleti partvidék teljes hossza), és a szelesebb, vadabb, szörfözésre kiválóan alkalmas nagy hullámokkal tarkított, vadregényes tájakkal övezett partokat is (nyugati partvidék). Mindkét partvonal mentén sok a látnivaló, de nagyon más hangulata van a sziget nyugati és keleti oldalának. Ezúttal a nyugati oldalról ajánlok egy látnivalót, amely nem hivalkodik, útikönyvekben nem igen szerepel, és bár a sziget vadregényes oldalán található, gond(olat)októl megüresedő, meditatív pillanatok helyszíne lehet leginkább. A Kritinia Panorama egy természet által létrehozott kilátó pont, ahonnan a Rodosz szomszédságában fekvő Chalki, és a lakatlan Alymia szigeteket csodálhatjuk, és szemünket egy fenyőerdővel benőtt völgyön pihentethetjük. Alattunk a tengerparthoz vezető völgy S alakban terül el lágy, puha, hullámos vonalakkal, télen-nyáron zöldellő fenyőerdővel. A természet lágy geometriája egy finom nő vonalaira emlékeztet. Ha az ember igazán átadja magát a hely erejének, akkor a fizikai formákon túl bizonyára érzések is magával ragadják. Tökéletes hely töltekezésre, a gond(olat)ok kilélegzésére és a szeretet, a béke, a Nap, a tenger belélegzésére. Gyógyír ide …

Szépséges Dunakanyar – Zebegény

Published by

A tavasz első napsütéses napjait kihasználva egy márciusi hétvégén elindultunk, hogy a bennünk ébredező aktivitást jóllakassuk egy kisebb túra formájában. Aztán megdőlt a tervünk, amikor úgy döntöttünk, hogy a zebegényi Natura Hill Vendégház és Étteremben ebédelünk, ugyanis itt ragadtunk. Nem csak a kivételesen finom mesterfogások, vagy az ötcsillagos vendéglátás, hanem ennek a régi szőlőhegynek az atmoszférája, a Dunakanyar megfizethetetlen látványa is lenyűgözött és órákig ott tartott minket. Egyáltalán nem sajnáltuk, hogy az isteni ebéd után a túrából végül csak egy zebegényi séta lett, hisz ez a kis falu is megannyi romantikus zegzugot és történetet rejt. Azt hiszem sikerült egy tökéletes tavaszi szombatot eltöltenünk itt.   Natura Hill Vendégház és Étterem A Natura Hill-t már több, mint egy éve felfedeztem magunknak, amikor a fenntarthatóság jelszavával kutattam olyan vidéki vendéglátó helyeket, panziókat, ahol egy békés, feltöltő természeti környezetben az ember úgy pihenhet, hogy azzal nem vesz el ennek a természetnek az értékéből (ami azt hiszem ezekben a 21. századi időkben ez alap kritérium kellene hogy legyen – nekünk, vendégeknek). Egyszerűen le voltam nyűgözve a Natura Hill koncepciójától, ami talán inkább …

Tirol szíve: az osztrák Alpok – egy hétvége Ausztriában: Wattens

Published by

Az utazás a legjobb dolog a világon! Na nem csak azért írom ezt, mert ez egy úti beszámoló, hanem azért is, mert már annyi, de annyi kaput megnyitott előttem csodásabbnál csodásabb, és érdekes világokba. Ilyenkor mindig igyekszem mélyen magamba szívni a hely minden rezdülését és megérteni, átélni, érezni azt, amit az új helyszín adhat nekem. Ha ez sikerül, úgy érzem kaptam még egy apró kis árnyalatot a palettámra, amivel színesebb lettem és színezhetem én is tovább vele a világot! 🙂 És néha egy hétvégi utazás is csodákra képes itt, egy szomszédos országban… Nem fogok végig filozofálni, de talán életemben először most hasított belém (annak ellenére, hogy ez már a sokadik látogatásom Ausztriában) nagyon erősen az a tény, hogy mi emberek húzunk egy képzeletbeli határt földrajzilag, és attól a ponttól ott egy új világ. Magyarországot és Ausztriát csak egy hajszálnyi vékony képzeletbeli vonal választja el a térképen, de magyarként időnként úgy éreztem magam, mint Alíz csodaországban. Hogyan lehet az, hogy egymáshoz ennyire szorosan közel lévő helyek között ekkora kulturális, mentális, infrastrukturális, anyagi különbség van? Minden esetre fantasztikusan éreztem magam, és már-már …